Marinette POV:

-Adrien! Szállj le rólam!- kacagtam rá a macskára ami rajtam hevert és nem akaródzott leszállni rólam. -Komolyan mondom, Adrien cica. Hess lefelé rólam vagy esetleg hullajtod a szőröd és szeretnéd ha macskaszőrös lennék?

Erre sértődötten lekászkálodott rólam és az egyik szoba sarokba leülve onnan szuggerált engem.

-Chat drágám nem jössz velem akkor fagyizni?- kérdeztem tőle és abban a pillanatban már előttem is volt sőt felkapott az ölébe. Csak egy kisebb sikkantásra futotta tőlem meglepődésemből fakadóan. A ház tetején ugrálni veszélyesnek tűnt eddig is nem h most. - Elég lett volna sétálnunk is odáig. Chat azonnal tegyél le a földre.

-Hercegnő! Hát úgy nem muri az egész.-felelte sunyi mosollyal és már csak egy háztömbnyire volt a fagyizó ahova szerettem volna menni.

-Chat! Ugye nem szeretnél leejteni engem a hercegnődet?- kérdeztem szemrehányóan de csak egy hümmögést hallottam tőle. Hát jó, gondoltam és úgy csináltam aki meg akarja csikizni őt.

-Ne tedd, hercegnő mert le foglak ejteni...

Az utolsó gondolatom az volt, hogy: Ó, a lópikulába ezt tényleg nem kellett volna tennem. Chatnek megcsúszott a keze és véletlenül elengedett.

Adrien POV:  

Eddig fel sem merült bennem, hogy a Hercegnőm ennyire fontos lenne és mégis. Még fontosabb mint az életem. Utána ugrottam és tudtam ha nem érek hozzá közel akár én is meghalhatnék.