Az iskolában fáradtan ültem végig az órákat. Rosszul aludtam egy ideje az álmaim miatt. Jó, persze csak emlékeket álmodtam meg, de mindig ugyan attól a dologtól rettegtem. Hogy egyszer megálmodom a szüleim halálát. Olyan nehéz volt elfelejteni mindent. Nem akartam, hogy előjöjjön bármi is. Midnight tartotta az órát, a fiúk a nyálukat csorgatták, a lányok pedig vagy körmöltek, vagy relaxáltak. A tanárnőnek nem csak a képessége altató, az ahogy tanít, attól is elálmosodik az ember. 

Miután kicsengettek mindenki felkapta a hősfelszerelését, én pedig a tesi cuccom. Még mindig nem küldtem el a tervemet. Nem is nagyon akartam, de ez mellékes. Lent miközben a lányok öltözködtek, hangos nevetéssel és beszélgetéssel, én egy vezeték nélküli fülhallgatót tettem fülembe. Egy összesen háttérzenéből álló lejátszási listát indítottam el, majd arra öltöztem. Egy idő után csak annyi tűnt fel, hogy mikor a UA-es melegítő felsőt vettem fel a lányok összes tekintete szerény személyemre tapadt. Kikaptam a fülhallgatóimat, és a táskámba dobtam.

- Bocsi, mi az?- kérdeztem becipzározva a táskám. Levettem egy fekete karkötőmet, és összefogtam vele sötétbarna, középhosszú, hullámos hajamat. Mina száját oldalra húzva odalépett hozzám.

- Umm... Sakuko... a hátadon, hogyan keletkeztek, azok a... sebhelyek?- akart a hátamhoz érni, de elhúzódtam. 

- Ömm...- léptem egyet hátrébb.- Ezek... Ezekről nem beszélnék.- mondtam, egy mosolyt erőltetve magamra. Mikor a Táborban voltam, akkor szereztem őket. Erről nem akarok beszélni. Miután mindenki átöltözött kimentünk. All Might elvitt minket egy magas, emeletes lakóházakkal teli város terepre. Az egyik épületben egy nagyobb bombát őriztek a bűnözők,  és a hősöknek, azt kellett megszerezniük. 

- Akkor duo sorsolás!- mondta All Might, majd elkezdte mondani a sorsolt párokat.- Kouda és Sato lesz az A csapat! Tokoyami és Mineta lesz a B csapat!- mondta. Hagakure-t felmentették erről az óráról, mert múlt órán, eltörte a lábát, egy lezuhanó szikla. Recovery Girl meggyógyította, de jobbnak látták erről most felmenteni.- Kaminari és Yaoyorozu lesz a H csapat! Kirishima és Todoroki Sakuko lesz az I csapat! És végül Bakugou és Todoroki Shouto lesz a J csapat!

- HEEEE??!!?? FÉL ARCÚ BAROMARCCAL KELL LENNEM???- kezdett el üvölteni Bakugou.

- Argh, nem tudja befogni?- mondtam, a mellettem álló Kyoukának, miközben néztem ahogy vitatkozni kezd All Mighttal.

- Bakubro, már csak ilyen. -lépett mellém Kirishima.- Oi, úgy tűnik, egy csapatban leszünk, Sakuko.

- Ja.- bólintottam az idegbeteg Katsukit figyelve. Hogy lehet ilyen.. ilyen.. idegbeteg? Áh, hogy lehet ilyen ilyen???- A kis sündisznó. -sóhajtottam unottan. Közben Kirishima elment és Kaminarival meg Seroval elrángatták Bakuhoet.

- Nos, akkor most az egymás elleni csapatok a következők. -fordul felénk.- A vs D, B vs F, C vs G, E vs H,  és I vs J.

- Na, ehhez a felosztáshoz is tehetség kell!- nevettem el magam.

- Miért?- kérdezte a fal mellett ülő Hagakure, aki közben Minát nyugtatta. Ő a G csapatban volt Seroval, Iida és Midoriya ellen. Csodásak a felosztások nem? 

- Én és Kirishima vs Sho-chan és Bakugou. Mindkettőnk legjobb barátja a másik csapatban van. Érdekes lesz.

Az első meccs Kouda, avagy az állatparancsoló, Sato, avagy cukor ember páros és Ojiro, avagy tailman, Shoji, aka a négy karú repülőmókus páros között zajlott. I mean Shoji kezei között az a lebeny vagy én nem tudom mi, tök olyan, mint ami a repülőmókusoknak van. Ojiroék voltak a bűnözők, és ők nyertek. A következő meccsek is lezajlottak, mikor én és Kirishima léptünk színre, Sho-chanék ellen.

Mi voltunk a hősök. Mikor elindították a jelzést Kirishima előre rontott, én békésen sétáltam be az épületbe.

- Nem jössz?- fordult hátra. Megvontam a vállam.

- Menj nyugodtan előre!- halványan elmosolyodtam. A játék előtt eldőlt, hogy kik fognak nyerni. Hiszen egyértelmű volt. Minek erőlködnünk?

- Én megkeresem a bombát, és elterelem a figyelmüket, míg hozzáérsz a bombához. Jó terv, Sakuko!- vigyorodott el, és elrohant keresni. Én a mondatát hallva megtorpantam. Én nem ezt mondtam! De addigra csapattársam eltűnt. Egy pár perc múlva, pontosabban a rendelkezésünkre álló idő felénél fent csatahangokat kezdtem hallani. Elindultam arra. Mikor beértem, akkorra Kirishima szerencsétlen már ki volt. I mean hiába keményítette meg magát Bakugou folyamatosan robbantotta a levegőbe ugorva így nem tudott támadni. Majd, jé! Sho-chan megfagyasztotta, vállig. Bakugou a földre esett, talpra.

Na most jöhetne az: Eljött az én időm! szöveg, deee nem. Lassan elindultam befele. Katsuki felém fordult. Kezében szikrák kezdtek pattogni.

- Oi, Liba! -köszöntött ingerülten. Felhúztam a szemöldökömet. Megtámadott.

- Mindig ugyanaz a kéz, igaz?- hajoltam el, és ütöttem a gyomrába. Majd egy egyszerű mozdulattal kigáncsoltam és elkezdtem futni. Ahogy ismerem Sho-chant...- gondoltam, és ige fagyasztott. Ezáltal Katsukit is a földhöz tapasztotta, aki üvöltve káromkodni kezdett. Én időben felugrottam és korizva indultam felé.

- Oi, Sho-chan! Azt hiszed nem számítottam erre?- kérdeztem felé csúszva. Tűzzel támadt, úgyhogy felugrottam. De fura látni, hogy használja a bal oldalát. Egy hatalmas tűz löketet küldött felé, miközben a talajt folyamatosan fagyasztotta. A kezem az arcom elé tettem, majd lerántottam valahogy magam a földre. Fájdalmasat koppant a hátam a jégen, de szerencsémre nem erre számított. Nyugodtan átcsúsztam a lábai alatt. Megfigyeltem az edzéseken, hogyha egyszerre mindkét oldalát használja olyankor haránt terpeszbe áll. A bomba alatt nyugodtan hozzáértem a robbanó szerkezethez.- A meccs a kezdés előtt eldőlt.- suttogtam, miközben felemeltem a papírmasét. Döbbent csend után, közölték, hogy nyertünk. Leraktam a papírmasét, majd a vállamat forgatva elindultam kifele.

Az öltözőben a lányok folyamatosan a meccsünkről csevegtek, én pedig háttal a falnak öltöztem. Így nem látják a sebeimet. Miért öltöztem háttal nekik? Elfelejtettem a sebhelyeket? De hogyan? Idegesen kifújtam a levegőm, majd miután átöltöztem, kimentem és elindultam a koliba, mikor Mina elkapott.

- Sakuko! Én és még páran elmegyünk a játékterembe! Van kedved jönni?- vigyorgott.

- Kik?- ráncoltam a szemöldököm. Kik mennek péntek délután terembe?

- Én, Jirou, Kaminari, Kirishima, Sero és Bakugou! Jössz?- vigyorgott.- Sőt! Megpróbáljuk Momot is rávenni!

Nehezen, de bólintottam, majd elmentünk zargatni Yaoyorozut. Eztán, mivel rávettük elindultunk. A fiúk a kapu előtt vártak minket.

- Oi!- köszöntöttek.

- EEH!? EZEK A LIBÁK MIT CSINÁLNAK ITT?- mutatott rám és Momoékra.

- Neked is szia.- forgattam a szemem, Kyouka unottan kifújta a levegőt, Momo pedig óvatosan intett.

- Ők is jönnek!- vigyorgott Mina.- Mindig olyan kínos, amikor egyedüli lány vagyok a játékteremben!- tette keresztbe a kezét.

- AKKOR MINEK JÖ- -a fiúk közbevágtak.

- Bakugou nem zavarnak minket! Mi baj lehet belőle?- kezdte Sero és Kaminari.

- Had jöjjenek Bakubro.- folytatta Kirishima.

- Tch.- pillantott még ránk Bakugyökér, majd hátat fordítva elindult a terem felé. Út közben, mi lányok, akik hátul voltak, Minához fordultunk.

- Um, Mina... -szólította meg Momo.

- Igen?- pillantott rá csillogó szemekkel Pinky.

- Hogy értetted, hogy egyedüli lány a teremben?- kérdezte Kyouka.

- Oh, hehe, hát... mikor lent vagyunk a teremben, általában én vagyok az egyetlen lány!- nevetett kínosan Mina. A lányoknak kikerekedett a szeme, én elnevettem magam.

- Jeez, legközelebb mond ezt Mina, hogy nem akarsz egyedüli lány lenni, és akkor segítünk.- nevettem.

- Hehe, nem csak ez az okom.- nevetett ő is kínosan. Sötétlila ujjatlanban volt, derekára egy világoskék pulcsi volt kötve, és még egy farmert viselt. Momo, egy bordó, ujjatlan garbóban volt mellettünk szintén farmerben. Kyouka egy fehér farmerben, fekete, kivágott vállú hosszú ujjúban volt. Én egy fekete trikót viseltem, a derekamra egy vörös, kockás ing volt kötve, és egy fekete farmert viseltem. Érdeklődve rápillantottunk.- Néha vannak... fiúk,akik kicsit nyomulósak, és a fiúk nem mindig figyelnek rám, és egyedül nem tudom lekoptatni őket.- motyogta, kicsit vörösebb fejjel, elpillantva.

- Pláne!- mondtuk egyszerre a lányokkal, majd szúrós pillantást vetettünk, az előttünk sétáló fiúkra.

- Akkor minek lógsz velük?- kérdezte Kyouka és Momo.

- Me-mert, csak a játékteremben nem figyelnek rám! Ott elvesznek a játékokban! Egyébként jól elvagyok velük.- bizonygatta.

- Akkor a játékterembe minek mész?- döntöttem meg a fejem, mire kinyitotta a száját, majd bezárta.- Te se tudod, jól van, nincs kérdésem.

A játékteremben a fiúk egyből az általuk kedvelt játékokhoz mentek. Kaminari és Sero, ha jól láttam egymás ellen autóversenyeztek, Kirishimáét és Bakugouét nem láttam, és nem érdekelt. Momo idegenkedve, furcsállva ment körbe, mellette Mina magyarázott. Kyouka egy zenélős játék mellett állapodott meg, én pedig egy idő után egy harcos játéknál álltam meg. Leültem, majd befizettem. Már egy ideje játszottam, amikor Momo és Mina állt meg mellettem. Kikerültem a felém lőtt nyilat, majd lelőttem a karaktert, aki rám lőtt.

- Oi, ez hányadik szint?- nézte kikerekedett szemekkel Mina.

- 49.- mondtam, majd bedobtam egy gránátot a szörnyek közé, mire azok meghaltak.

- Level finished! Level 50!- zendült fel a gép.

- 50.- mondtam, a boss feliratot figyelve.

- ELÉRTED AZ 5. BOSS-T? -kiáltotta Mina.- MI A MÁSODIKIG NEM JUTOTTUNK EL!!!

- Nem olyan nehéz.- mondtam, felugorva egy fára, végig futva a hatalmas bohóc szerű boss körül. Rádobtam a két dobóbaltám majd egy rakétavetővel rálőttem a felém közelítő csontvázakra. Felugrottam, mire odacsapott a bohóc. Felrohantam a karján vagy csápján, majd a szemébe szúrtam a kardommal. Kihúztam, és egy bombát dobtam a szájába, majd elugrottam és leguggoltam, mire védőburok került rám. A bohóc felrobbant.

- Level finished! Level 51!- harsogta a gép, én pedig kikapcsoltam.

- Meguntam. -mondtam a lányoknak, majd felálltam. Ekkor tűnt fel, hogy a csapatunk tagja mindegyik tagja ott állt, Kyoukán kívül. 

- Oi, mi volt az a burok?- kérdezte Sero.

- A 32. pályán meg lehetett szerezni, bónuszként.- vontam vállat. Elindultam megkeresni Kyoukát, a gép körül pedig eloszoltak. -Oi, Jirou!- pillantottam egy táncos játékra. -Játszunk?- odapillantott, miközben felém jött.

- Ömm... nem táncos vagyok.- motyogta.

- Ugyan már! Táncoltunk már!

- De nem emberek előtt.- mondta elpirulva.

- Eeeh, Jirou Kyouka lámpalázas? Fél?-vigyorodtam el. Rám kapta a fejét, majd a belemet kiátkozva, fizetett be minket.

Elindult a Can't stopped the feeling mire én felnevettem, barátném pedig káromkodott. Elkezdtem taposni a világító négyzeteket a talpam alatt, Kyouka pedig azokat szugerálva csinálta. Egy idő után már, nevettem, azon amit csinál, úgyhogy megböktem. Mikor felpillantott rám dal váltás jött. Elindult a Ghost. Erre már nehezebb volt követni a négyzeteket, de én sikeresen feloldódtam. Tánclépéseket formáltam, és a nyugodtságom, nehezen, de átragadt Jirou-ra. Kisebb tömeget kreáltunk, amikor a Galway Girl-re táncoltunk. A végén már tapsoltak is nekünk. Utána leszálltunk, mert elfáradtunk, de közben kifejezetten nevettünk. Mikor nevettem én utoljára másokkal, a testvéreimen kívül, úgy igazán? Kértünk egy-egy palack vizet, majd leültünk egy padra, és azt iszogatva beszélgettünk. A távolban Mina és Momo beszélgetett. Néha odapillantottunk, de egyébként csak beszélgettünk. Fura volt, hogy nem edzek, hanem szórakozok délután. Fura volt, hogy szórakozok. 

- Ugyan, jöhetsz te is!- hallottuk meg. Odapillantottunk. Momo, valószínű Minát védte volna meg, aki már nem tudott mit csinálni. A srác nagy darab volt, fekete haja oldalt le volt borotválva, és egy ezüst fülbevalója volt. Fekete bőrdzsekit viselt. Mögötte két haverja szintén bőrdzsekiben volt. Mindkettő nagy darab volt, és le volt borotválva a hajuk.

- Hagyj békén minket!- förmedt rá Momo, ökölbe szorult kezekkel.

- Ugyan, cicák! Élvezni fogjátok!

- Nem akarunk veletek semmit!- remegett meg Momo hangja, mikor a srác végig húzta az állán két ujját. A fiú megnyalta a felső ajkát.

- Gyertek!- ölelte át Momo derekát.- Megmutatom a laká-

- Mit nem értesz a "hagyj békénből"?- léptem oda, Kyoukával, aki a lányokhoz ment, a fiúkat megkerülve.

- Oh, még egy barátnőtök van?- vigyorodott el. Honnan ilyen ismerős?

- Ja, csak én nem vagyok olyan szelíd és kedves.- mondtam komoran, fél szemöldökömet felhúzva.

- Ó, cica, jó húsban is vagy. Adsz ízelítőt?- vigyorodott el.

- Szívesen!- léptem közelebb, majd úgy behúztam neki, hogy földre esett.- Még egyszer. Még egyszer bármelyikünket zargatni mered, letépem a nyelvedet és megetetem veled!-köptem oda neki, majd elléptem mellette. Mina szemében könnyek voltak, Momo pedig a melle előtt karba tette kezeit.

- Tehát van egy vadmacska barátnőd, Mina.- mondta halkan, a vérző orrát fogva, mire megtorpantam. Visszafordultam, majd a gallérjánál megfogva felrántottam.

- Ide hallgass, kisp*cs! Még egyszer kimondod a nevét, levágom a nyelved. Még egyszer rágondolsz, addig ütöm a fejed, míg agyvérzésed nem lesz. Még egyszer megpróbálod felvinni, vagy felkényszeríteni a lakásodra, megöllek. -ledobtam a földre.- Világos?

- Persze,- állt fel, mire én fordultam volna meg.- Vadmacska.- erre a szóra, megfordultam és tökön rúgtam, mire összegörnyedve a földre zuhant.

- Megyünk.- fordultam meg, és elindultam a lányokhoz.

- Sakuko- szóltak a lányok.

- Megyünk!- mondtam újra. Utánam jöttek, és mikor elhaladtunk a játszó fiúk között.

- Oi, lányok! Hova mentek?- fordultak felénk. Rájuk pillantottam, úgyhogy befogták. 

- Megyünk. -morogtam, majd tovább mentem. Kyouka ahogy hallottam, ezután összefoglalta nekik a történteket, mire összeszedték magukat és visszamentünk a koliba.

Mire visszaértünk, már este volt, úgyhogy lefürödtem, és elmentem aludni.

--Álom--

Kipattantak a szemeim. Egy apró szobában feküdtem. Rácsok voltak körülöttem, én pedig éhes voltam. Elkaptam az egyik rácsot, és felhúztam magam ülésbe. A szoba szegényes volt. Rongyokból varrt plüssök voltak körülöttem és több kisebb ruhaanyagból varrt takaró volt rajtam. A szobában fapadló volt, és egy ablak. Kint az éjszaka csillaga világítottak. Kint egy nyomornegyedben lévő épületekhez hasonló ház tetők látszottak. Az üvegben megpillantottam magamat. Rövid hajamból pár tincs szemeimbe hullott. A szám kicsit el volt nyílva. Egy meleg, ingszerű anyagból varrt ruha volt apró testemen. Nagyot kordult a hasam, miközben a nem jól lecsiszolt ágykeretet fogtam. Rácsos ágyban feküdtem. A hasam, újra megkordult, mire felsírtam.

Egy borzos, fekete hajú férfi jött be. Arca hosszúkás, és kicsit otromba volt, bátyja teljes ellentéte volt. Kivett a rácsos ágyból, és amellett, hogy ringatni kezdett,kivitt. A szegényes ház volt, a padló nem volt rendesen lecsiszolva, és hideg volt. A konyhában kivett egy bébi ételt és etetni kezdett.

- Chizome! Minden rendben?- kiáltott egy fáradt, kedves, női hang, mikor Chizome elejtett egy kanalat.

- Persze! Csak egy hülye kanalat ejtettem el. -mordult fel a férfi, majd egy újabb kanállal kezdett etetni. Miután végeztünk, még ringatott egy kicsit, amitől elálmosodtam. Már alig tartottam nyitva a szemem, sőt mire beértünk abba a szobába, ahonnan a nő szólt már le is hunytam őket. Csak a hangjukat hallottam. 

- Jó éjt, angyalom!- éreztem homlokomon a nő meleg ajkait. 

- Szép álmokat, kincsem!- mondta egy kedves, mosolygós férfi hang, majd megéreztem hideg száját homlokomon. Ezután, Chizome a szobámba vitt, és visszarakott a rácsos ágyba. Betakart, majd száraz kezével megsimította arcomat. Ekkor elnyomott az álom.

--Álom vége--

Felültem a padlón. A homlokomon és az arcomon is éreztem a családom érintését. Ráharaptam az alsó ajkamra, miközben remegő térdekkel felálltam, majd a füzethez léptem. Beírtam az 1 éves korhoz.

- Nem hittem, hogy ilyen régi emlékek is előjöhetnek. -hebegtem, miközben megtámaszkodtam. Alig bírtam állni.

**************************************************

Milyen?? Ha tetszett csillagozz! Nagyon örülnék, ha leírnád a véleményed!

W23.