Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

~~47.~~

Tovább teltek az iskolai napok, mikor is közeledni kezdtek a vizsgák. Mindenki a tanulásba temetkezett én meg... csak úgy... voltam. Mármint, nem akarok nagyképű lenni, de nem volt olyan nehéz felkészülni a vizsgákra 250+-os IQ-val. Úgyhogy örömmel konstatáltam, hogy mikor éppen azt beszéltem ki Nee-channel, hogy mennyire hülye ez a gyerek az osztályában, hogy egy értelmes mondatot nem tud leírni. Nee-chan védte, én voltam ellene. Lényegtelen, tehát erről beszéltünk, mikor random felhívott Blasty.

- Mi van, Kacchan?- vettem fel, a gyerek fogalmazását olvasgatva.

- OI, DENEVÉR!- üvöltött, mire eltartottam a fülemtől a telefont, Nee-chan pedig elejtette a kezében lévő szivacsot és mosogatószert. -AZONNAL HÚZD IDE A SEGGED A *Mivel nem akarjuk szponzorálni a helyet, ugyanis egy FITTYINGET SE fizettek nekünk sajnos ki kell cenzúráznunk a nevét. Megértésüket köszönjük.*BE, AKKOR MEGÖLÖK VALAKIT, MAJD EZT AZ IDIÓTÁT ELŐTTEM, VÉGÜL PEDIG TÉGED!!!

- Akkor van időm megszökni Mexikóba.- motyogtam.

- HEEE!?!- üvöltött.

- Jó,  nyugodj le, megyek!- tettem le, majd intettem Nee-channek, aki hallva a beszélgetést csak biccentett. Felvettem egy pulcsit és elindultam a helyre. Bent az ajtó mellett ültek vagy huszan, meg az épület másik oldalán, a pult mögött meg nem volt senki. Középen a helyeknél üvöltött a hülye gyerek. Odamentem és befogtam a száját.- Fogd már be, csődbe viszed a helyet.- ültem le Kiri mellé. Ránéztem, majd a füzetre előtte, újra rá, Bakura, vissza rá.- Nem érted sokadjára és kiakadt?- kérdeztem Kirit, mire biccentett. Megnéztem a példát, majd nyugodtan elmondtam, hogy mit hogyan kell és még adtam egy tippet, amivel egyszerűbb megcsinálni.

- Sikerült!- tette le győzedelmesen a tollat, mire elröhögtem magam.

- Akkor én megyek i- elkapta a kezemet.

- Help...- tátogott Bakugoura pillangatva. Sóhajtottam és visszaültem. Miután befejeztük elmentünk a betonpályára és Kirivel kosarazni kezdtünk.

- Mindig ezt csináljátok?- kérdezte összehúzott szemekkel minket nézve.

- Ja, de nem az én hibám.- dobott egy kosarat Kirishima.- Sakuko jobban alszik ezután!

- Mit érdekel téged, hogy alszik?- értetlenkedett, mire elejtettük a labdát.

- Hát izé...- motyogtuk egyszerre.

- Amúgy Bakugou, hogy állsz a vizsgákra?- dobtam egy kosarat.

- EZ MILYEN KÉRDÉS?! TERMÉSZETESEN REMEKÜL!- kiabált.

- Csodás. -próbáltuk Kirivel kicselezni egymást.

A délután gyorsan elrepült. Sőt a következő napok is, mert minden nap segítettem Bakugounak Kiri fejébe verni az anyagot... ő szó szerint próbálta a fejébe verni az anyagot. A  *Mivel nem akarjuk szponzorálni a helyet, ugyanis egy FITTYINGET SE fizettek nekünk sajnos ki kell cenzúráznunk a nevét. Megértésüket köszönjük.*ban, már törzsvendégek voltunk. 

Aztán eljöttek a végzetes napok. A vizsgák. Akasztják a hóhért, emberek! Kívánjatok sok sikert!

***************************************************************************************

Csillagozzatok, kommenteljetek! TUDOM EZ NAGYON RÖVID!

W23.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro