- Egy mi?- néztem Minára. Mondtam már, hogy szinte minden rossz ötletünk tőle vagy Kaminaritól ered? 

- Egy tehetségkutató!- nevetett. Összenéztünk a fiúkkal. Rossz ötlet. Serora néztem.

"Te barátnőd."- üzentem a tekintetemmel.

"Te vagy az egyik legjobb barátnője, és ismétlem lány vagy!" -üzente vissza.

"Közelebb állsz hozzá, mint én, hisz a pasija vagy. Légy férfi!"- húztam össze a szemem. Sóhajtva odalépett Minához.

- Ó, hogy most mész át Kirishimába...- motyogta.- Mina-chan, beszélhetnénk?- ezzel arrébb mentek.  Azt hittük, hogy ezzel le van tudva. Ó, hogy milyen naivak voltunk. Órák után Mina kiállt az egész osztály elé, hogy rendezzünk tehetségkutatót. Hagakure persze egyből támogatta. Mina elmondta, hogy a tanárok nem tudnának róla, ha úgy nézzük komédiának szánja. Mindenkinek a képessége nélküli tehetségét kell megmutatni, akár valamit, amit a képessége miatt tanult meg.

- Ó, és Saku-chan, lennél az egyik zsűri?- nézett rám.

- He..? Miért..?- értetlenkedtem, mire gonosz vigyor jelent meg arcán.

- Alsó-középiskolában(ami asszem az előző iskolája... javítsatok ki, ha tévedek, szerk.) zongoraművész voltál igazam van?- vigyorgott, mire köpni-nyelni nem tudtam.

- Eeeh, nem is tudtam, Saku-chan! Ez nagyon menő!- örült egyből Hagakure.

- Nem mintha az akartam volna lenni, rám erőltették!- léptem hátra kettőt. Nem akartam a többieket zsűrizni.- Ráadásul, már egy éve nem zongoráztam... nem, nem, nem, nem! Nem leszek zsűri! 

- Akkor fel kell lépned!- vigyorgott Mina.

- És, ha nem akarok!?- akadékoskodtam.

- Mina, én se szeretnék nagyon..- ütögette egymásnak újait.

- Meg is született egy duonk!-vigyorgott ránk.- Este, a nappaliban. Hajrá!

A fejem belevertem a padba. Nem akarok mindenki előtt állni. Így is nehéz egész nap azt tettetnem, hogy jól vagyok. Miért történik ez? Minden egyszerűbb és jobb lenne, ha... Egy olyan gondolat jutott eszembe, aminek nem kellett volna. Végig néztem a termen, gondolkodtam, hogy ki mit gondolna, érezne. Fogalmam sincs... nem tudom elképzelni. Eljött az este, Kyoukával a szobájában beszélgettünk, végül, mivel Mina ránk tört lementünk előadni. A kis "duonkból", "trio" ugyanis csatlakozott hozzánk Kaminari, mint dobos. Mineta fellépett a "színpadra" le is küldték. A zsűri Mina volt, Yaomomo, és középen ült Todoroki, Mina mellett Bakugou, Momo mellett Midoriya. Hogy elkülönítsük őket. Utána sorban jöttek az olyan produkciók, mint faragás, festés, bűvészkedés(ami nem sült el valami jól), talán Koudáé volt a legjobb, a madárkórussal. Inkább nem szóltunk, hogy ez a képessége. Mindegy, tehát ő volt a legjobb. Körülbelül a közepén jöttünk mi. Leültem a zongorához, a kezeim remegtek. Vettem egy mély levegőt, majd lenyomtam az első hangot. Kyouka háttal a többieknek énekelt vörös fejjel, miközben gitározott. Kaminari végig őt figyelte, és halkan énekelte vele a szöveget, ami sokat segített. Végig pillantottam a zsűrin. Tetszett nekik, Mina tátogta is a szöveget, a többieknek. Mikor Bakugoura néztem beugrott, amit Kirishima mondott a kiránduláson, mire elkaptam a fejem halvány pírrel azon. Ami persze Kirinek is feltűnt. Miután előadtuk a darabot, még jöttek páran utánunk. Nem volt nyertes, ugyanis Mina kijelentette, hogy szinte(egy ember kivételével), mindenki jó volt. A többiek még maradtak beszélgetni, én pedig elköszöntem. Amint felértem a szobámba, a homlokom az ajtónak döntöttem.

- CHIKUKO- hallottam anyám kiabálását, mikor apa meghalt. Összeszorítottam a fogam. Nem... elég... nem akarom! A szemeim könnyel teltek meg, hiába próbáltam őket visszatartani. Megfordultam. Kristálytisztán azt láttam, ahogy apa ott fekszik előttem a padlón, átszúrt nyakkal. Hátrálni kezdtem, majd mikor a hátam az ajtónak ütközött lecsúsztam a földre. Visszafojtottam egy sikolyt. Miért? Miért kell ezt látnom?

***************************************************************************************

Ez lett eddig a legrosszabb rész, amit valaha írtam. Jeez...

Azért remélem tetszett.

Ha igen fejeld meg a csillagot, és írj kommentet!

W23.