Azt hittük nyerésre állunk. Milyen naivak vagyunk.  

Minden jól ment... hogy fordulhatott meg minden egy pillanat alatt? Gondoltad volna, hogy tartogatnak valamit még a tarsolyukban? Mindenki azok közül, akik ott voltak, nem gondolta volna.

Eredetileg minden remekül ment,  a diákok alig pár sebbel kibírták, és a hősök se sérültek sokkal többet. A legtöbb gonosztevő, már a földön feküdt. A győzelem biztos tudatában álltunk a burokban, ami... ekkor remegni kezdett. Rengett, nem is értettük. Ismét megjelent a sötétlila cigarettafüst, de nem azért, hogy elvigye őket. A vihogó ismét nevetni kezdett, pedig őt ütötték ki elsőnek, eddig csendben, lehunyt szemekkel feküdt kidőlve. Gonoszabb nevetés volt, mint eddig.

- Ti komolyan azt hittétek, ennyi volt?- a lila füstből 10 darab noumu esett a földre. Talpra érkeztek. 4 fekete, 4 fehér, és 2 szürke. Beültetett szemeik, és kilógó agyuk volt. Életembe először láttam ilyeneket. All Might pár mondatban elmondta nekem mik ezek, de fogalmam se volt mit kéne tenni. A noumuk fele a hősöknek, és diákoknak ment, a másik fele pedig a védekezés felé jött, vagy támadt. Fogalmam sincs, hogy írhatnám le azt a vérontást, ami ott történt, hiszen még fel se bírtam fogni. Ha belegondolok, szinte csak az maradt meg, hogy megjelentek és nekünk rontottak. A buborék folyamatosan remegett, hol erősebben, hol csak simán erősen. Egyszer-kétszer majdnem elestem. Kint pedig, mindenki kifáradt, megsebesült. Midoriya homlokáról vér folyt végig egész harcán, az egyik noumu ellen harcolt, vállvetve Iidával. Sho-chan jobb karja valószínűsítem, hogy eltört, és több helyen is vérzett. Bakugou mellette Kirishimával harcolt, sok helyen véreztek, de még mindig forrófejűen harcolt, Kirishima pedig próbálta segíteni, hogy ne haljon konkrétan meg. Eközben a kiütöttnek hitt gonosztevők is felálltak csatlakoztak a harchoz.

- Vesztettünk.- suttogta egy könnyező idős néni. Aggódva figyeltem az egész harcot. 3 noumu kövekkel dobálta a buborékot, vagy a védőket támadta. 2 pedig hátulról támadta a buborékot. Az emberek teljes pánikban voltak, a szülők szinte elájultak. Egy ütődés hátul, ami olyan erős volt, hogy térdre estem. 

- Sakuko!- ereszkedett mellettem fél térdre All Might, aggódva. A diákjai, és kollégái, barátai mindjárt meghalnak, és az egyetlen diák, akire van esélye vigyázni, az összeesik, egy ütődéstől. Itt a vég? Nem lehet. Még nem.- fut végig az agyamon.Újabb ütődés, csak ekkor veszem észre, hogy felhorzsoltam a térdem. Felpillantok. Deku éppen pofán ver egy bűnözőt, majd gyorsan védekezni kezd egy noumu ellen. Momo és Mina egymást segítve küzdenek. Mina karján egy gyorsan összedobott, de gondos kötés van, Yaoyorozu köthette meg. Tehát eltörte. Shouto a jobb karját fogja, amikor épp van pár pillanat ideje, de már nem bírja sokáig. Bal oldalán leégette a felsőjét, jobb oldalát pedig csak lába segítségével tudta használni. Kifáradtak. Bakugou már egyedül harcolt, ajkai felrepedtek, sántított, de még mindig vakmerően ment a harcba. Túl vakmerő. Kirishima két gonosztevő ellen harcolt egyszerre, de már nem bírta sokáig fenntartani. Nem lesz ez így jó. Uraraka és Tsuyu-chan egy noumu ellen harcoltak és szél erejű gonosztevő ellen, Midnighttal. Tsuyu konkrétan, majdnem kiszáradt már, Midnight képessége nem használt, Uraraka pedig nem tudott mit reptetni. Összepréseltem a szám, a kezeim remegni kezdtek.

Vesztettünk.

Egy újabb ütődés. Kiesett a fogtakaróm. Hogy mi az? Jogos kérdés, ettől olyan, mintha normális fogaim lennének. Várjunk... a fogaim. Megnyaltam éles fogaimat.

- Félek.- bújt egy kislány az anyjához.

- Sssh.- válaszolta az anya, könnyezve.

- Vesztettünk. Nincs remény.- sírt egy öreg néni.

- Nem vesztettünk.- álltam fel. A tekintetem sötét volt, így a földet néztem.

Nem használhatom. De ha nem használom meghalnak! Nekem nincs, nem lehet. Muszáj, nem hagyhatjuk őket odaveszni. Todoroki Sakukonak nincs. Neki lehet, de a vér szerint van. Helytelen lenne használnom. Az a helyes, ha megmentem őket.

- Eijirou!- kiáltott egy anyuka. Kirishimához egy noumu közeledett hátulról. Eldöntve.

- All Might.

- I-igen?- kapta rám a tekintetét.

- Sajnos nem maradhatok tovább burokba.

- Bajod fog esni! Nem mehetsz!- szólt rám.

- Engedélyezve van azoknak a tanulóknak a harc, akik tudnak segíteni, igaz?- fakadtam ki, rákaptam a tekintetem, amiben fájdalom csillogott. Fel kell rúgnom egy ígéretemet, egy fogalmam, egy... egy esélyt. -Akkor had segítsek!- egy ideig csak hallgatott.

- Azt hiszem nem tarthatlak vissza.- hajtotta le a fejét. Kirohantam a buborékból.

Ideje azt tennem, amit mindenki tesz folyamatosan, 4 éves kora után.

***************************************************************************************

Nos, emberek. Ez a fejezet ennyi.

Az utóbbi pár részben NEM volt töri lecke Sakuko múltjáról, mert a következő részben valami létfontosságú fog kiderülni. Úgyhogy mivel egy hatalmas dolog fog kiderülni, most ezekben a részekben hanyagoltam, és a következőben is hanyagolni fogom, hogy pontosan kimondjak valami fontosat. Ez van, pusz.

Kommentelj, kommentelj, kommentelj, köszi. CSAK MERT EZ NEKEM NAGY ÖRÖM! PONTY!

Ja, meg csillagozhatsz is, ha tetszik. DE KOMMENTELJ!(jó, befejeztem.)

W23.