Ai az erkély padlóján ült, felhúzott térdére támasztotta az állát. Chuuya csodálta, hogy a helyzet ellenére is milyen szép a tartása: a dereka egyenes volt, ujjai a lábszárán doboltak. Chuuya kis tétovázás után ült mellé. Nem sajnálta, hogy bepiszkolja a nadrágját, és láthatóan Ai sem féltette a ruháját. A bő szoknya felcsúszott a combján, Chuuya azonban úriember volt, és egy pillantást sem engedett meg magának.

Amikor Ai azt mondta, levegőzni szeretne, Chuuya nem hitte, hogy ezt teszi majd. Ugyan nem voltak székek az erkélyen, és Chuuya ismét rájött, milyen kínosan híján van ülőalkalmatosságoknak az egész lakása, azt várta, hogy Ai, mint annyiszor a korlátnak támaszkodik majd és az alattuk elnyúló várost figyeli helyette. Ezzel szemben a lány ügyet sem vetett a városra. Elbújt a tejüveg fal mögött az esti fényektől, és Chuuyát nézte oldalra döntött fejjel, amióta csak kiléptek a lakásból.

– Mi az? – Chuuya nem bírta a hallgatást. Zavarta, hogy nem tud olvasni Ai arcából, bár egészen felé fordította. A lány lassan pislogott, hosszabb időre tartva csukva a szemét a kelleténél, de amikor ismét ránézett, sötét szeme felverte a pillangókat Chuuya hasában.

– Mondd, mit csinálunk itt? – A harisnyáját piszkálta. Kellemetlen sercegés szállt a körme alól.

– Ki akartál jönni, emlékszel? – Chuuya összezavarodott. Sejtette, hogy a lány nem egészen erre gondolt, de nem tudott mást felelni. Ő sem tudta, mit művelnek, mert más tervei voltak, amikor Ait elhívta magához.

– Igen – szusszant fel. Halvány mosolyt küldött Chuuyának. A harisnyája helyett az ő lábát érintette meg, tovább bolygatva Chuuya pillangóit. – Jó itt veled.

Chuuya a zavart félretéve megfogta a kezét. Az érintés már hétköznapi volt, egyikük sem csinált ügyet belőle, Chuuya mégis jobban érezte magát, ahogy összekulcsolta az ujjaikat. Ai tovább mosolygott. Ez a látvány is megszokottá vált, amióta több időt töltöttek együtt. Chuuya mégis minden alkalommal örült, mert a feladataik elvégzése közben nem törődött ilyesmivel, és Ait is jobbára csak összpontosítani látta.

– Erre gondoltam – mondta, megmozgatva a kezüket Chuuya térdén. – Mit csinálunk egymással, Chuu? – Ahogy felemelte a fejét, egy hajtincs a szemébe sodródott. Chuuya szabad kezével elsimította az útból, de Ait még utána sem engedte el.

Kivárt, de Ai nem tiltakozott. Chuuya egy ideje mindent így csinált vele szemben. A viselkedése óvatos lett, és ha tett egy lépést felé, a következő előtt megállt, mert nem tudta, hol van a pont, amikor Ai már mindenképp elutasítja. De tehetett akármit az eltelt újabb két hétben, ezt a határt nem érte el. Ai annál inkább feszegette az övéit, mikor egy küldetés után mögötte állt a fürdőszobában, és kibújtatta a szakadt ruhákból.

Morinak igaza volt, veszélyes dologba mászott bele ezzel a partnerséggel. Ai segítségére volt, ha beszélni kellett másokkal, de amint komolyra fordultak a dolgok, inkább csak hátráltatta. Tudott vigyázni magára, mégis zavarta és korlátozta Chuuyát, ha a látóterében volt, ezért Ai egy-két rosszul sikerült eset után nem kísérte el többé, ha nyilvánvalóan összecsapásra került sor.

Másképp kellett dolgozni vele, mint Dazaijal, de amint összehangolták a feladataikat, sikerült. Ai ellátta Chuuyát minden szükséges információval, és egészen a legvégsőkig távol maradt a veszélytől. Ő emiatt ritkán sérült meg, Chuuya viszont gyakran semmibe vette a testi épségét.

Ai meg sem rezdült a vér és a sebek láttán. Kibontotta Chuuyát az ingéből és kitisztította a sérüléseket, ahol egyedül nem érte el. A kapcsolatuk a fürdőszobában, a kád peremén és a konyhapulton ülve mélyült el igazán. Chuuya megszokta az érintését a meztelen bőrén, és Ai is uralkodott magán, nem aktiválta Chuuya erejét pusztán idegességből.

Akkor semmi sem volt a közelükben, de Chuuya érezte, hogy a képessége szétárad a testében. Lágy vörös fényben izzott fel körülötte a levegő. Az erkély megreccsent, mielőtt észbe kapott, és gátat szabott a fokozódó tömegvonzásnak.

Bocsánatkérő pillantást vetett Aira, de a kezét nem engedte el. A lány összeszorította a száját. Ez volt az első alkalom, hogy valamit kiváltott Chuuyából, a történteket még egyikük sem egészen fogta fel.

Chuuya nem bírta tovább. Halkan felnevetett a megkönnyebbüléstől. A Nincs titkod előttem meglegyintette, és még állt a világ. A képesség ereje bizonytalan volt, de úgy gondolta, ha Arahabakit elsőre nem ébresztette fel, Ai szándékosan is hiába próbalkozna.

– Amit csak akarunk – mondta, már egészen könnyű szívvel. Aijal kapcsolatban sok gátlása volt, de a legnagyobb horderejű megszűnni látszott. Megsimogatta Ai arcát, a füle mögé tűrt egy újabb kósza hajtincset. – Nem félek tőled és többé neked sem kell.

Ai hallható sóhajjal fújta ki a levegőt. Chuuya kezének dőlt. Már túl közel voltak egymáshoz, hogy rendesen a szemébe nézhessen, de a tekintetét nem fordította el.

– Nem félek – mondta. Egészen Chuuya tenyerébe fordult, így amikor beszélt, könnyű csókokat hintett rá. – Rég nem erről szól.

Ai szorosan fogta Chuuya kezét. Rátámaszkodott, amíg közelebb csúszott hozzá; miután a válluk is találkozott, alig maradt olyan részük, ami még nem ért egymáshoz.

Chuuya ismét várt, de már fogyott a türelme. Amióta kilátott a Dazai miatti keserűségéből, egyre nehezebben feledkezett meg Airól. Nemcsak kötelességből vagy szimpátiából, hanem vonzalomból akart a közelében lenni. Ai egy olyan lány volt, akire még gondolnia sem lett volna szabad, Chuuya viszont nem tudta örökké betartani a saját magának felállított szabályokat.

Vonzották a rokon érzések a lelkében, az elhagyatottsága, az ereje, a reménytelensége Dazai miatt, amiből egymásnak hála kezdtek kilábalni. Ai emellett csinos volt, a megjelenése és a modora is felkeltette Chuuya érdeklődését, mielőtt bármilyen tiltást megfogalmazott volna vele szemben.

Nem rendítette meg, mit művelt Dazaijal, de megnehezítette a dolgát. Chuuya a kudarcba fulladt beszélgetésük óta nem faggatta Dazairól, és egyébként is jobban szerette, ha Ai önszántából kezdett mesélni. Sem őt, sem az apját nem hozta magától szóba, ezért lepte meg, hogy Ai szinte bármilyen téma kapcsán előbb-utóbb visszakanyarodott a kötszerpazarlóra.

Chuuya nem sejtette, milyen mély nyomot hagytak benne az együtt töltött évek. Kénytelen volt Aira bízni magát, és apró lépésekben haladni, mert a sebek frissek voltak. Chuuya sem tudta volna megmondani, hogy egymás lelkének ápolása közben hogyan és mikor lett szerelmes belé.

Ai eleresztette a kezét, bár addig úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlna rajta. A lábát is leengedte, oldalra ült, maga alá húzott térde mellé, egészen közel Chuuyához. Már nem mellette, hanem vele szemben foglalt helyet, két kezét tétován szorította az arcára. Chuuya felforrósodott az érintéstől, és a konyhából kiszűrődő fényben Ait is pirosnak látta. A szeme, az ajka, az egész arca összemosódott, amikor Ai közel hajolt hozzá. Finoman egymáshoz érintette az orrukat, de nem ment ennél közelebb. Chuuya érezte minden lélegzetvétel, a hasa aljáról felszökő adrenalin elzsibbasztotta a karját.

Egyértelműbb jelre hiába várt volna, megcsókolni Ait mégis nehezebb volt minden elképzelésénél. Chuuya nem ért rá csajozni, és hosszú időre meg is feledkezett róla egy korábbi elutasítás után. Ritkán bonyolódott egyéjszakás kalandokba, hiába volt meg a vonzereje hozzá, és amint Dazai megsejtette, állandóan a szüzességével szívatta. Chuuya belefáradt, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét, és akármit mondott, Dazai csak tovább piszkálta, így az egész téma kellemetlenné vált számára.

Nem segített, hogy korábbi csókokat idézett fel, mert a gyorsan váltakozó lányok nem értek fel Aijal. Chuuya ideges volt. Mindent megadott volna, hogy abban a percben végre kiverje Dazait a fejéből. Magához húzta Ait, megcsókolta, és imádkozott, hogy a volt partnere szemrehányó arca végre eltűnik a szeme elől.

Ai megremegett, amikor Chuuya ajkát érezte a száján. Egyik keze a hajába, másik a nyakába csúszott, így próbálta tartani magát, mert egészen elszédült a csóktól. Régóta lógott a levegőben, de sokkal elsöprőbb volt, mint számított rá.

Ainak hevesebben emelkedett a mellkasa, a melle Chuuya ingéhez lapult, de a csókot még ekkor sem szakította meg. Neki is pillangók verdestek a gyomrában, iszonyú gyengeség öntötte el, egyszerre a hasában összpontosult, gyorsan terjedő melegséggel. Chuuya haját simogatta, egyedül erre az érzésre figyelt, mert amikor a fiú megnyalta a száját, beleremegett és lázasan kapott utána.

Ai hagyta, hogy Chuuya vezessen, mert nem akart gondolkozni. Megszorította a haját, selymes tincsek csúszkáltak az ujjai között, közben tompán érzete, hogy Chuuya ugyanezt teszi vele, mielőtt a feje helyett a nyakát kezdte simogatni. Könnyű dolga volt, Ai aznapra megvált a munkában viselt blúzától. Borvörös, lenge nyári ruhát viselt, de a meleg ellenére is ragaszkodott a zárt cipőhöz és a harisnyához. Csak az utóbbi volt rajta odakint, egy szem felszaladt a térdén, mikor megmozdult. Ai nem vette észre, a harisnya pedig csendben tovább szakadt; amikor Chuuya mélyítette a csókot, a meztelen csík eltűnt Ai szoknyája alatt.

A langyos nyáréjszaka, a város alapzaja, a levegőben úszó illatok összekeveredtek Chuuya saját benyomásaival és az addigra olyan súlyossá vált várakozással. Egészen más; jobb és édesebb volt a lány szája, és az élményt többé Dazai előbukkanó képe sem rontotta el.

Chuuya homályosan érzékelte, hogy a háta az erkély üvegének ütődött, Ai pedig a nyakát ölelte, feltérdelve a lábai között. Vadító és szégyenteljes látvány fogadta, amikor egy pillanatra kinyitotta a szemét. Felült, az ölébe húzta, hogy kimozdítsa Ait ebből az állapotból, és újra megcsókolta.

Chuuya egy darabig próbálta türtőztetni magát, de elbántak vele az érzések. Szétesett Ai miatt, és hirtelen mindent akart vele, amire képtelen volt az elmúlt hat hét sürgetőbb történései alatt. Már nem gondolkodott azon, mikor fogja megállítani. A karjába kapta Ait, és mintha semmi súlya nem lett volna, bevitte a sötétből a lakásba.

Ai szorosan kapaszkodott belé, összegyűrte az inget Chuuya vállán. Remegett a lába, amikor Chuuya az ágya szélére ültette, nehéz volt eldönteni, hogy a szokatlan súlytalanság vagy a félbemaradt csók izgalma miatt.

Épp nem értek egymáshoz, de Chuuyának még ettől sem tisztult ki a feje teljesen. A keze közé fogta Ai arcát, egy pillanatig elnézve, milyen hasonló lett a színe a ruhájához, halkan megszólította.

– Szabad..? – Ai lehajtotta a fejét, eltűnt a vállára bukó haja alatt.

– Eddig sem kértél engedélyt. – Kézen fogva húzta Chuuyát, amíg mellé nem huppant az ágyra.

Chuuyának nem volt kedve vitatkozni, a helyzet beszéd helyett tetteket követelt. Felemelte és maga felé fordította a lány arcát, és újabb csókot adott neki. Rövidesen Ai oldalt fordult, az ölébe tette a lábát. Chuuya megfogta a combját, hogy megtartsa, a keze megállt a szoknya alatt. A csupasz bőrét ugyan nem érezte, de még így is szédítően hatott rá. Sokszor értek egymáshoz Aijal, de hirtelen minden jelentősebbé vált, mert nem kellett kínosan ügyelniük egymásra.

Chuuya megkönnyebbült, mert egy időre kettejükön kívül minden mást ki tudott zárni. Nem volt Mori, nem számított Ai kétes előélete, és Dazai sem állt vádlón a hátuk mögött. Mori hitt benne, Ai apja egyiküknek sem ártott tovább, és Dazai sem adott hírt magáról. Nem érdekelte a partnere, nem vigyázott tovább a barátnőjére sem, így Chuuyának nem támadt bűntudata, amikor hanyatt fektette Ait az ágyon.

Nehezen vett levegőt, mert minden alkalommal eltelt Ai könnyű, édes illatával. Felcsigázta az érzékeit, bizsergette a bőrét, akárhányszor nyúltak egymáshoz. Chuuya megcsókolta Ai arcát es nyakát, sokáig időzve a kulcscsontja fölött. Érintetlen volt, nehezen képzelte el, hogy valamikor a blúza alatt harapások voltak rajta.

Chuuya nem akarta megharapni. Még csókolva is színültig telt Aijal, annyira összekuszálva a fejét, mintha részeg volna. Ai a nyakát fogta át, de fokozatosan gyengült, a keze végül lesiklott róla, és megállapodott a takarón. Belemarkolt és összegyűrte, mikor Chuuya újabb kis csókot adott a nyakára. A lassított tempó mindkettejüket kínozta, de Chuuya tisztelte annyira Ait, hogy ne vesse rá magát, hiába vitte a hálószobába. A nemességét viszont háttérbe szorította néhány ösztönösebb érzés. Chuuya Ai hajába sóhajtott, a keze feljebb csúszott a combján, a nyári ruhát egészen a csípőjéig tűrve.

*

Ai csukva tartotta a szemét, mert szédült, ha Chuuyára nézett. Amióta késő délután átment hozzá, egyfajta kábulat uralta; ha kérdezik, nem tudott volna számot adni a tettei okáról. Sokat gondolkozott, amióta egyedül maradt, minden apróságon elidőzve, hogy megfeledkezzen a veszteségről. Fájdalom maradt benne, ami tompa volt, de sosem szűnt meg igazán, és aminek alig volt köze az apja halálához.

Kezdte elfogadni, hogy Dazai végleg leszámolt a maffiával. Magával hozta, mit jelent mindez kettejükre nézve. Ai nem szerette, hogy különváltak, de azt még el tudta fogadni. Dazai keveset találkozott vele, a kapcsolatuk viszont alig változott. Ritkábban feküdtek le, mert Dazai más módot talált a vigasztalódásra, és Ai sokáig nem tudta, hogy alkoholba temeti az összes feszültségét az ő ölelése helyett. Az ígéretére is emlékezett, mert egyszer Dazai azzal próbálta megbékíteni őt. Ai, amióta a fiú először próbálta magát megölni, mindig hitt neki, képtelennek tűnt hát, hogy megszegje.

Szégyellte magát, mert tizenhat évesen komolytalanok és felelőtlenek voltak. Dazai az ágyban fekve nézte őt, lassan tekergette a haját, majd homlokon csókolta, és ez elég volt Ainak. Azt képzelte, hogy bármi történik velük, sosem válnak el örökre. Dazai viszont elment, otthagyta Chuuyával, és Ai mindkettejükkel szemben bűnösnek érezte magát, mert semmit sem tett, hogy a viszonyuk helyreálljon.

*

Hagyta, hogy Chuuya a nyakát csókolja, de nem sokkal később felhúzta és az ajka után kapott. Túl sok inger érte egyszerre, nem tudott mit kezdeni az agyára boruló köddel és a Chuuya simogatásait követő forrósággal.

Nem akart még egy hamis ígéretet, így nem várt szavakat Chuuyától. A testük beszélt a szájuk helyett, és kevesebb csalódást sejtetett, mintha bármelyikük szerelmesen suttogott volna. Maga fölé húzta a végrehajtót, el sem eresztve addig, amíg szédülni nem kezdett az oxigénhiánytól. Dazai állandóan ott bujkált a fejében, akkor viszont megfogadta, hogy nem gondol rá. Chuuya felperzselte és őrültre csókolta, nem engedte magát lógva hagyni.

Ai gombolni kezdte Chuuya ingét, kirángatta az alját a vékony öltönynadrágból. Örült, hogy aznap kevésbé volt formális és nem kínozta magukat mellénnyel vagy nyakkendővel. Hamar a csupasz hátát tapintotta.

Tovább nem ment, a válláról lecsúsztatott ruhaujj lenyomta a kezét, és ismét mozdulatlanul feküdt Chuuya alatt. Ő lassan, hozzáértéssel bontotta ki a vörös ruhából. A vágy széthasogatta az időt: Ainak egyik pillanatban még a szoknyába gabalyodott, a másikban fehérneműben hevert az ágyon, kiszolgáltatva az éhes kék szempárnak.

Nem takarta el magát, csak a fejét fordította oldalra. Chuuya volt az egyetlen, aki Dazaion kívül valaha így látta, mert Ai sosem vette számításba azt a pár alkalmat, amikor át kellett öltöznie Akutagawa előtt. Hiába került le róla a szoknya, bugyija, melltartója, de még az arca is ugyanazt a mélyvörös színt idézte. Nem nyúlt Chuuya után, de vágyott rá. Remegő kezében gombóccá gyűrődött a takaró.

Chuuya élvezte a látványt, mégsem tudta sokáig megállni, hogy hozzányúljon. Végigsimított Ai oldalán, gyengéden lehúzta a szakadt harisnyáját. Visszafelé megszorította a combját, végre a csupasz bőrét érezve a keze alatt. Ez mámorítóan hatott rá.

Megtámaszkodott Ai felett, töprengve, hol folytassa, amit abbahagytak a vetkőzés miatt, végül a mellére adott újabb csókokat. Ai halkan pihegett, de nem ért hozzá és nem is nézett rá. Markolászta a takarót, körme a matracot karistolta. Chuuyát idegesítette a hang, így megragadta és a nyaka köré fonta a kezeit, mielőtt visszahajolt a mellkasára.

– Ne az ágyat karmold, hanem engem. – A hangja elfulladt, halk morgásként szökött ki a száján.

Chuuyát ingerelte az érintés, de nemcsak ezért kívánta, hogy Ai minél gyakrabban és minél több helyen szorítsa őt. A nyomok később is emlékeztették az éjszakára, és mindent meg akart őrizni belőle. Ai a helyzethez képest mindig sokat adott neki magából, de még ez sem bizonyult elégnek. Chuuya a száját, a hangját, a kis sebeit akarta. Hiányolta a hajában matató ujjait és kívánta azt az édes, semmihez sem hasonlítható sóhajt, amivel a nevét ejti majd. Meg sem fordult a fejében, hogy nem hajlandó rá. Kiszabadította Ai a melltartóból, és tovább puszilgatta, lassan térdre ereszkedve a felhúzott lábai között.

Chuuyának volt már dolga nőkkel, de még az összes együttvéve sem készíthette fel Aira. Sokáig hagyta, hogy azt tegyen vele, amit csak akar, de aztán Ai maga alá hengerítette és vezetni kezdte, Chuuya pedig csillagokat látott az élvezettől. Amikor Ai lehajolt, hogy rövid, éhes csókokkal borítsa Chuuya nyakát és arcát, a haja mindkettejüket betakarta. Chuuya megragadta a csípőjét és mélyebbre húzta, új karmolásokat kapva a felkarjára.

Ész nélkül estek egymásnak, Chuuya arra sem emlékezett, mikor vette ki az óvszert az éjjeliszekrényből. Ai a mellkasára omlott, elvesztve rövid hatalmát a végrehajtó felett. Chuuya a hátára fektette és egészen közel simult hozzá. Ai feje oldalra bukott, a nyögéseit a párna tompította.

*

A lázas állapot később sem csitult. Chuuya szorosan tartotta Ait a karjában, néhány hosszabb hajszála a lány csupasz vállához tapadt. Chuuya nem fázott, hiába fedte őket csak derékig takaró. Megpuszilta Ai nyakát és közelebb húzta magához, amikor mocorogni kezdett a karja alatt.

Nem tudta, mit mondjon neki, mert még nem jött el az ideje a szavaknak. Sokáig félt, de a világ nem hullott szét a szex után, és Chuuya közben sem lebegtette fel az ágyát vagy épp szakította le magukat az emeletről. Az összeférhetőségük többé nem volt kérdéses, mégis maradt egy utolsó felhő a fejük fölött.

Ai felhúzta a lábát, kicsire gömbölyödött az ölelésben. Chuuyát másféle melegség öntötte el, mint amitől fűtve leszedte a ruhákat Airól. Úgy érezte, vigyázhat rá. Ai kiszolgáltatta magát és rajta múlt, hogy ne tegye hiába. Összekulcsolta két kezét a lány hasán. Érezte, hogy finoman remeg még, tovább erősítve a Chuuyában feltörő védelmező ingert.

Ez volt az utolsó teszt, amiben jobb akart lenni Dazainál. Ai mellette feküdt az ágyban, csukott szemmel, már az álom határán pihegett. Chuuya egészen közel tudta őt, ami rég nem tapasztalt örömmel töltötte el. Ai jobbat érdemelt annál, akire az egész fiatalságát elpazarolta. Chuuya tisztában volt vele, hogy tele van hibákkal, de hűséges volt, és ezt nem mondhatta el Dazairól.

Megfogadta, hogy nem hagyja egyedül Ait, és akár a halála napjáig tartotta volna magát hozzá. Szerette őt, de Dazai egy olyan rivális volt, akivel nehezen tudott versenyezni.

A karjában tartotta Ait, amíg tehette. Kellemes volt, kár lett volna megtörni a pillanatot beszéddel vagy zuhanyzással. Ő is lehunyta a szemét, Ai tarkójához nyomta az arcát. Mélyen belélegezte az illatát, hogy akkor se felejtse el, ha másnap, a fekete épületbe menet el kell válniuk egymástól.

*

Ai nyugodtan tűrte a kényeztetést. A teste elnehezült, az álom és ébrenlét határán különös dolgokat látott. Nem akart emlékezni arra a másik éjszakára, de ahogy Chuuya a hasát simogatta, az ismerős érzés egészen régi élményeket idézett fel benne.

Amikor egyedül volt, gyakran szórakoztatta magát Dazaijal, mert a komolytalan kérése előbb privát kis viccé, majd véresen komoly fogadalommá vált számukra. Ai emlékezett, milyen zavarodott volt, hogy rejtőzött el Dazai vállához bújva. Dazainak szokása volt a semmiből váratlan kijelentéseket tenni, az a kérdése is ilyen volt, mikor ruhátlanul feküdtek az ágyban.

– Ai-chan – szólt Osamu, Ai egyik hajtincsét sodorgatva. Megfogta és a végével megcsiklandozta Ai orrát, mire a lány elütötte a kezét magától. Osamut ez nem hatotta meg. Felkönyökölt Aijal szemben, nem törődve a dühös arcával. – Hé, Ai-chan – ismételte meg, a nevét hosszan nyújtva –, leszel a feleségem?

Ai megdermedt. Néhány másodperc alatt fülig vörösödött, pedig épp csak elmúlt a szex utáni pirossága. Osamu mellkasához bújt, úgy motyogta:

– Most rögtön?

Osamu átölelte, közben a fejét rázta.

– Dehogyis, majd ha felnövünk. De Ai-chan, felelj! – Megpiszkálta az arcát. – Akarsz a feleségem lenni?

– Igen – suttogta Ai. Annyira zavarban volt, hogy egészen közel simult Osamuhoz, nehogy véletlenül meglássa. A keze elzsibbadt, és a lassanként életre kelt lepkék őrült verdesésre kezdtek a mellében. Osamu más volt, mint lenni szokott, és ez elég bátorságot adott Ainak. – Szeretlek, Osamu – mormolta a nyakába, és még jobban kapaszkodott belé, pedig Osamu nem akarta őt otthagyni.

– Én is szeretlek, Ai-chan – mondta. Maga alá fordította Ait és félig ráfeküdt. Vigyázott, hogy kapjon levegőt, de így is matracba préselte a testét. – Sosem engedlek el – folytatta szaporán –, és soha nem leszel senki másé!

– Féltékeny vagy? – Ai kinyitotta a szemét. Osamu arcát simogatta, amikor kezdett kikeveredni a sokkból. Osamu bólintott, de a feje alig mozdult. Ai kuncogott, és ahogy tudott, felemelkedett, hogy elérje a száját egy futó csókra. – Istenem, kire? Sosem mennék el senki mással!

– ...Chuuyára – szusszant. Most ő temette az arcát Ai nyakába, kis, birtokló harapásokkal lepve el a vállát. Ai kuncogott, de már csak a hitetlenkedés fakasztotta nevetésre. Megpróbált eltolni magától Osamut, ám ő lefogta a kezét. Összekulcsolta az ujjaikat, úgy szorította a takaróra. – Sosem engedem, hogy találkozz vele!

Komolynak tűnt, Ai nem is tudta, mit mondjon. Megsimogatta Osamu kezét, mert mást nem tehetett, közben kis puszikat adott neki.

– Nem érdekel Chuuya – mondta két rövid csók között –, sem senki más. A tiéd leszek mindig. – Ai egymáshoz érintette az arcukat, egy pillanatra lehunyta a szemét. A közelségük megmozgatott benne valamit, és azzal fenyegette, hogy a túlcsorduló érzések miatt sírva fakad. – Mindig a tiéd leszek, Osamu, csak maradj életben – suttogta. Küzdött, hogy visszatartsa a könnyeit. – Ne hagyj egyedül – kérte, a szerelem nyomában jött érthetetlen kétségbeeséssel. – Nem akarok máshoz feleségül menni.

Osamu hozzá simult és megígérte, hogy vele marad. Rengeteg ostobaságról beszéltek még, és Ai minden percét élvezte. Később, ha kettesben voltak, és Dazait elöntötte a depresszió, Ai nem törte magát, hogy felvidítsa. Megállt előtte, és csak annyit kérdezett:

ha megölöd magad, hogy fogsz feleségül venni?

A kérés bizonyossággá vált, és Ai egészen sokáig tartotta magát hozzá. Dazai azonban elment, és hiába volt közel, talán épp valahol Yokohamában, megszegte az ígéretét. Amint Ai megértette, hogy többé nem jön vissza, Dazai szökése egyenértékű lett azzal, mintha tényleg meghalt volna.

Chuuya semmit sem ígért neki, ezért nem is árulhatta el. Ai már bánta, hogy megfordult a fejében, hogy kiszolgáltatja az apjának a békesség kedvéért, mert sosem akarta igazán. Bízott benne, és nemcsak azért, mert Dazai is ezt tette valaha. Másnak, többnek és jobbnak bizonyult, mint amit másodkézből, az évek során szedett össze róla. Ez a rövid ismeretség nem volt elég, hogy igazán sokat megtudjon Chuuyáról, de Ait többé semmi sem tartotta vissza. Elsírta az utolsó könnyeit Chuuya kezét fogva a hálószobában, és az örökkévalóságról álmodott. Szép hely volt, halál és fájdalom nélkül, és akkor először ő és Chuuya végre kettesben lehettek benne.

*

//A fejlécben lévő videó Chuuya és Ai shipzenéje, hallgassátok meg ♥ Még egy rövid részt teszek ki perceken belül, kérlek, olvassátok el.//