~Jungkook szemszöge~

- Jimin, én nagyon örülnék, ha kivernéd a kicsi kezeddel a nagy farkam, de csak akkor csináld, ha tényleg akarod - mondom kedvesen, bár odabent erősen tombol bennem a vágy. Legszívesebben leütném magam, amiért nem mentem bele azonnal, de még véletlenül se akarom kényszeríteni semmire. Ha most mégis visszatáncol, azt jó sokáig bánni fogom... de ha nem teljesen biztos benne és csak azért ajánlotta fel, mert sose tud önző lenni, akkor jobb, ha még nem csinál a farkammal semmit.

Pár másodperc idegőrlő csend után válaszol:

- Akarom.

Halk, de hozzá képest határozott hangon mondta, így izgatottan odasétálok az ágyhoz és leülök mellé. Érzem, hogy feszült, mert még nem csinálta senkinek, csak talán egyszer-kétszer magának. Valahogy izgat, hogy ilyen kis tapasztalatlan és én ronthatom el őt.

Mivel zavarában nem csinál semmit, finoman megfogom a kezeit és az ágyékomhoz húzom őket, miközben az ujjaimmal lágyan simogatom kézfejének bőrét, hogy el ne ijesszem a pöcsömtől. Hallom, hogy nehezebben vesz levegőt, amikor keze a nadrágon keresztül hozzáér kemény farkamhoz és ettől csak még izgatottabbá válok, mintha átragadna rám a hangulata. Elengedem a kezét, gondolván, hogy innen már tudja, mit kellene tenni, de erre szégyenlősen elhúzza praclijait az ágyékomtól. Szívesen megvárnám, amíg rájön, hogy elő kell vennie az anakondám, de sajnos eléggé szorít az idő, úgyhogy kénytelen vagyok szóban javaslatot tenni:

- Elő kéne venned, hogy ki tudd verni nekem.

- Oh... - nyög fel idegesen - O-oké...

Akaratlanul is megforgatom a szemem, bár valahol tetszik, hogy ilyen kis ügyetlen. Az is lehet, hogy csak fél a farkamtól, hiszen ezzel erőszakoltam meg szegényt és nem éppen egy kicsi emberi pöcsikéről van szó.

Nyel egy nagyot, majd remegő kezekkel odanyúl, ahol az ágyékomat sejti a sötétben. Nagyon édesen koncentrálva kotorászik és minden eltelt másodperccel egyre jobban forr a vérem. Mindjárt megspórolom neki a slicc lehúzását, mert szétszakítom a nadrágomat a duzzadó péniszemmel...

- Felkapcsoljam a lámpát? - kérdezem megpróbálva leplezni a hangomban a türelmetlenségem.

- Öhm... - nyögi félős hangon, majd megköszörüli a torkát, persze addig is abbahagyja a farkamnál lévő kotorászást - N-nem kell...

- Esetleg a kislámpát akkor - jelentem ki kérdezés helyett, hátha úgy könnyebben belemegy, mivel nem érdekem rejtegetni előle ezt a bazi nagy hímvesszőt; hadd álmodjon csak ezzel valami szépet.

- Ühüm - hümmög beleegyezően, mire felpattanok és megkeresem a távolabbi kislámpa kapcsolóját és megnyomom a gombot, így már kellemes félhomály van a szobában és látni fog valamit ő is.

- Így jó lesz? - kérdezem, miközben visszamászom mellé, közben észreveszem, hogy a nadrágomon lévő hatalmas dudorra téved a tekintete és erősen elvörösödik tőle. Imádom ezeket a reakciókat!

- I-igen - dadogja lesütve a szemét, megpróbálva nem engedni a nadrágomban lévő szirén hívogató szavának és nem a dudort bámulni - D-de... Jungkook, én na-nagyon... ideges vagyok.

Finoman átölelem és megpróbálom nem felnyársalni a kitüremkedő merevedésemmel, hogy megnyugtassam:

- Nem kell megtenned, Jimin.

Gondolatban akkora pofont baszok le magamnak, amitől visszaváltozom emberré és belehalok az ütésbe. Ha most nem veri ki nekem, abba beleőrülök!

- D-de én... akarom... - mondja szerencsémre azt, amit hallani akarok és közben olyan hevesen dobog a szíve, hogy érzem a lüktetését a mellkasomon, így szorosabban ölelem. Most olyan, mintha nekem is lenne szívem, amit már nagyon rég nem éreztem - Csak... félek.

- Nem kell - simogatom meg a fejét lágyan - Nem tudsz úgy hozzányúlni a farkamhoz, hogy az nekem rossz legyen. Kérsz egy pohár italt esetleg?

- A-az jó lenne... - nyögi ki már izzadva szegény, úgyhogy elengedem és megpuszilom.

- Mindjárt hozom.

- Bo-bocsánat - suttogja alig hallhatóan, de persze én meghallom, úgyhogy megpróbálom megnyugtatni:

- Nem kell bocsánatot kérned! Tetszik, hogy ilyen ártatlan vagy,

Nagy szemeit rám kapja, elbűvölően elvörösödik és csillogó ajkait is elnyitja, én meg elindulok lefelé, nehogy meg találjam dugni véletlen. Átragad rám az idegessége, csak én éppenséggel izgatottságként élem meg és erősebben tör rám a kangörcs, mint normál esetben. Annyira várom már, hogy elkezdje verni a faszom, hogy az nem igaz.

A konyhába érve fogok két poharat meg egy üveg vodkát a változatosság kedvéért, majd visszamegyek Jiminhez. Az ajtóból látom, ahogy idegesen nyel egyet jöttömre és elkezdi úgy venni a levegőt, hogy a mellkasa szemmel láthatóan emelkedik és süllyed. Talán nem tudja, de ezzel csak még jobban felizgat. Legszívesebben hetekig csak bezárkózva tanítgatnám őt erre-arra...

Öntök a két pohárba, majd odaadom neki az egyiket, amit el is vesz egy ideges mosollyal:

- Köszönöm.

- Nincs mit - emelem ajkaimhoz a poharat - Egészség!

- Egészség! - mondja ő is, majd nézi, ahogy legurítom az italt. Ezután pár másodpercig a saját poharát szuggerálja, de aztán végre megissza ő is, bár fintorog és köhint egyet utána.

- Iszunk még egyet? - javaslom vidáman, hátha belemegy, mert becsiccsentve bátrabb és akkor talán hamarabb elkapja a farkam.

- Oké - egyezik bele, mire gyorsan öntök a kis pohárba és lehúzzuk ezt is. Most már nagyon fintorog és leteszi a poharat, úgyhogy tudom: ennyi volt. Remélhetőleg ez a kevés is ad neki egy kis bátorságot, mert már igencsak szükségem lenne egy kiadós suvickolásra odalent.

Mosolyogva nézem, ahogy megrázza a fejét és pislog párat, majd felém fordul és lassan arcomra emeli tekintetét. Megint nyel egyet és most is elpirul, de már elszántabban néz. Bátorítóan elmosolyodom, ő pedig lenyúl a nadrágomhoz és végre elkezdi kiszabadítani a farkam. Kicsit remeg a keze és most is szerencsétlenkedik egy sort, de aztán sikerül neki.

Előugrik és friss levegőt szív a péniszem, mire halkan felsóhajtok, Jimin meg elnyílt ajkakkal szemez a farkamml és úgy elvörösödik, hogy még a nyakára is átterjed a pír. Annyira akarom őt és csak még jobban feltüzel, hogy nem sürgethetem és meg kell várnom, amíg magától kezd valamit velem.

Miután kinézegeti magát, végre érte nyúl és csodálkozva veszi tudomásul, hogy egy kezével messze van attól, hogy körbe tudja fogni, így két kézzel ragadja meg, de olyan erősen, hogy az érzékeny, duzzadt péniszem kissé zokon veszi...

- Egy picikét óvatosabban - sziszegem fogaim közt, mert úgy tűnik, odalent nem bírom olyan jól a fájdalmat.

- Jajj, sajnálom! - engedi el ijedten, mire fellélegzem, aztán visszarakom az egyik kezét a farkamra. Az előbbi miatt alig meri megfogni szegény.

- Semmi baj - mondom megnyugtatónak szánt hangon, de még mindig idegesen nézi a péniszem, mintha legalábbis rátaposott volna egy acélbetétes bakancsban - Csináld csak!

Összeszorítja a szemét és félénken bólint egyet, mire elengedem a kezét. Nem húzza el, de alig súrolja a farkam az ujjaival. Ahogy remeg a keze, neki-nekiütődik duzzadt péniszemnek és össze kell szorítanom a fogaim, hogy türelmes tudjak maradni. Végül aztán olyan idegőrlő lesz az egész, hogy megfogom a kezét és úgy kezdem el verni magamnak a megfelelő tempóban, a megfelelő erősséggel. Halkan szuszogok, ő pedig összehúzza magát, úgy nézi a munkánkat, de még véletlenül se veszi fel velem a szemkontaktust, pedig én le sem tudom venni róla a szemem.

Óvatosan az álla alá nyúlok, mire elnyílnak ajkai és csillogó szemekkel rám néz. Olyan gyönyörű, hogy még jobban felizgulok és gyorsítok a kezemmel, miközben megszólalok:

- Megcsókolhatlak?

Tekintete a számra téved és még jobban kikerekednek a szemei, majd visszanéz a szemembe és bólint egy nagyot, ahogy a gyerekek szoktak. Elmosolyodom és összeérintem ajkainkat, de annyira beindulok nedves szájától, hogy képtelen vagyok teljesen visszafogni magam. Alig pár másodpercig bírom, aztán felmordulok és leteperem. A mozdulat során elválnak ajkaink, ő pedig nyikkan egyet, ahogy eldől az ágyon, aztán csak ijedten néz fel rám, ahogy fölé magasodom. Az arca kipirult, ajkai elnyíltak, a szeme pedig ötször akkora, mint általában.

- Ne bánts! - kéri ijedten összehúzva magát alattam, mire megpróbálom eloszlatni a ködöt a fejemből egy kicsit, hogy még véletlenül se tegyem azt vele, amit akarok.

- Nem bántalak - nyugtatom meg az arcába suttogva, de közben tombol bennem a vágy és magam előtt látom, ahogy ki-be járkál a farkam a testében.

Ahogy alattam fekszik és egyik kezével a kipirult pofiját takargatja előlem, a másik pracliját pedig duzzadt farkamon tartom és csillogó szemeibe nézek, folyamatosan el akarja lepni az agyamat a köd. Kiszárad a szám és újra embernek érzem magam, akit elvarázsolnak az érzelmei. Remeg a gyomrom, megfeszülnek az izmaim és lüktet a farkam, miközben folyik rólam a víz. Jimin is nehezen lélegzik és olyan félénken, ámde izgatottan néz fel rám, hogy teljesen bevadulok tőle. Folyamatosan vissza kell rángatnom a bennem rejlő erőszakos faszt, nehogy annyira elragadjon a hév, hogy olyat tegyek, amit csak megbánnék.

Érzem kiéhezett péniszemen, hogy Jimin kicsi keze forró, puha és nedves. Egyszerűen tökéletes a farkam izgatására, úgyhogy most nagyon örülök, hogy ilyen ideges és megizzadt a tenyere. Olyanokat nyögök, hogy ijedtében megrezdül tőle, de nyálának sűrű nyeldeklése elárulja, hogy tetszik neki a dolog. Eltart egy ideig, mire megszokja a szemkontaktust velem és képes a szemembe nézni, de persze a pofija így is kivörösödik zavarában. Amikor nyelvével benedvesíti kiszáradt ajkát, felnyögök a látványra és gyorsabban kezdem mozgatni kicsi kezét a farkamon, majd ajkaira tapasztom a számat egy forró csókért. Finoman behatolok nyelvemmel telt ajkai közé és sikerül kierőszakolnom egy forró, nyelves csókot tőle. Alig hallhatóan, de izgatóan nyöszörög alattam, ahogy síkos nyelvemmel simogatom övét, miközben szenvedélyes csókban forrnak össze ajkaink. Olyan édes, ahogy szinte fuldoklik alattam, hogy legszívesebben feszes kis testének minden egyes négyzetcentiméterét végignyalogatnám és csókolnám, ameddig el nem ájul a levegőhiánytól.

Pár perc közös pumpálgatás után elszakadok Jimin ajkaitól, mert megérzem, hogy nemsoká el fogok élvezni, ami különös, mert sokkal tovább szoktam bírni... de hát Jimin forró szája annyira izgató, hogy kanos kis tinibuborékot csinál belőlem.

Hirtelen delejes nyögés tör fel a torkomból az élvezethullám hatására, ami forró lávaként terjed szét testemben. A gerincem mentén kúszik végig az orgazmus okozta kéj, egész a lábujjamig, majd a farkamban összpontosul az eufória. Kikerekedett szemekkel nézem Jimin ijedt-izgatott arcát és tudom, hogy meg fog illetődni, mégse bírom visszatartani az állatias üvöltésem. Elengedem a kezét és felhúzom a hasán a ruhát, hogy ne arra folyassam az ondóm, aztán megpróbálom visszavezetni a kezem az övére, de hirtelen rászorít a farkamra és eddig bírtam spricli nélkül. Kirobban az élvezetem, én meg csak remegek és nyögök a tátott szájú Jimin felett. Egyre csak folyik és folyik az ondóm, ami sokkal bőségesebb egy emberénél, így félek, hogy teljesen el fogja lepni szegényt, de nem tudom megállítani. Másodpercekig csak élvezkedek és alig vagyok ura önmagamnak. Váratlanul ért, hogy így megszorongatott odalent, de úgy tűnik, a felhergelt farkam ezúttal díjazta eme tettét. Ez az erőteljes szorítás démon létemre a Mennybe repített.

Amikor lecseng az orgazmusom, a csípőm még lököd párat magától, a testem pedig feszülten remeg, majd elernyed és nem bírom megtartani magam, így ráesek Jiminre, mire ő fájdalmasan felnyög.

- Bocsi! - mondom megpróbálva feljebb tornászni magam, de csak annyit érek el vele, hogy még egyszer ráesek, ezúttal belekönyökölve a hasába. Mióta vagyok én ekkora balfasz??

Megint bocsánatot kérek tőle párszor, de nem válaszol, csak összeszorított szemmel szenved. Gyorsan legördülök róla és látom, hogy magamat is összekentem a saját váladékommal. Nem merek ránézni Jiminre, mert valahogy olyan kínos a hangulat és egyikünk se tudja, mit mondjon. Csak csendben reménykedek, hogy nem haragszik, amiért fájdalmat okoztam neki és nem ijesztette meg nagyon az artikulálatlan üvöltésem.

Egyszercsak megköszörüli a torkát és félénken megszólal:

- Akkor... én most már tényleg megmosakodom. Ha nem gond.

- Ja, oké, persze - mondom gyorsan, mire kínosan mosolyogva kimegy a fürdőbe a hasát nézve, amin csorog lefelé bőséges nedvem és összekeni a ruháját, illetve csíkot hagy a padlón. Annyira kellemetlen volt a szitu, hogy csak akkor jut eszebe, hogy nem kéne teret engedni a tisztaságmániájának, amikor már becsukta maga mögött a fürdőszoba ajtaját. Nem baj, majd legközelebb nem engedem ilyen hamar megmosakodni utána... már ha ő is akarja, hogy legyen legközelebb. De ezután a kínos helyzet után lehet, hogy kis ideig inkább nem próbálkozom.

*időugrás vagy mi*

~Jimin szemszöge~

Az új házunkban ülök a szobám teraszán és nézem a csillagokat, miközben Jungkookon jár az eszem. Azt mondtam neki, hogy a költözés miatt fáradt vagyok és aludni akarok, de folyamatosan csak rajta kattogok.

Nagyon jól bánik velem és érzem, hogy megbocsátottam neki, de most meg ő nem közeledik úgy felém. A nyaralóban minden este a karjaiban feküdtem és amíg el nem aludtam, azon fantáziáltam, hogy megint megpróbál csinálni velem valamit... de nem tett semmit, úgyhogy csak csendben feküdtem és szégyelltem magam, amiért ilyenek jutnak eszembe.

Most külön szobánk van ebben a nagy házban és nem tudom, milyen ürüggyel tudnék átmenni hozzá. Minden porcikám azt akarja, hogy próbálkozzon valamivel és aludjunk együtt. Sőt, ami még rosszabb: hiányoznak a régi húzásai. Olyan udvarias és visszafogott lett a kedvemért, hogy nekem kéne nyitnom felé, de túl gyáva vagyok ehhez... és nem tudom, hogyan tudnám visszacsalogatni egy kicsit a régi Jungkookot, aki állandóan bepróbálkozik nálam. Persze nem az hiányzik, amikor megerőszakolt... bár, ha most csinálná azt, lehet, hogy nem lenne teljesen erőszak...

Miket gondolok?? Talán megőrültem?

Nem kéne izgatottá válnom a gondolattól, hogy megérint itt-ott, mégis egyre többször kapom magam azon, hogy erről álmodozom. Gyakran eszembe jut, amikor ismeretségünk elején nekinyomott a fának, pedig az egy kínos helyzet volt, mert megzavartak minket. Ha tökéletesen egyedül lehetnénk most, hogy már visszanyerte a bizalmam, én... ah, nem nagyon tudnék neki ellenállni. Annyira megkedveltem, amiért ennyi mindent megtett értem... Az alku szerint a rabszolgája vagyok, ő mégis helyrehozta az életem és már egy ideje hozzám sem nyúlt, csak mert azt kértem. Vagy lehet, hogy azért nem próbálkozott, mert már nem is akarja...? Hiszen ő ajánlotta fel a külön szobás dolgot is...

Idegesen beletúrok a hajamba, aztán kínomban a tenyerembe temetem az arcomat. Annyira elrontottam ezt az egészet azzal, hogy nem hagytam neki, hogy hozzámérjen! Hiszen az első pillanattól fogva tetszett. Igaz, hogy kicsit durva és szemtelen volt, de akkor is bejött nekem. Most viszont nem akarja már velem, én meg annyira sóvárgom utána hogy ki tudja, mire lennék képes... Annyira szégyellem magam, de állandóan olyanokra gondolok, hogy leteper és...

Miért kattogok ezen ennyit??

Hirtelen kopogást hallok és ijedten a szobaajtóm felé nézek. Ugye nem hallotta meg, hogy ilyenekre gondolok?? Nem tudhatja meg, hogy mennyire akarom, ha közeledjen felém... hiszen sokáig csak azt hajtogattam, hogy ne érjen hozzám. Aztán alig mertem a hatalmas nagy farkához nyúlni és amikor elélvezett, elszaladtam fürdeni, mintha undorodnék tőle. Pedig élveztem, hogy valami újat csinálhatok vele és hogy megmutat nekem dolgokat...

Mivel nincs merszem kiabálni, bemegyek a teraszról és idegesen ráteszem a kezem a kilincsre, majd halkan kifújom a bent tartott levegőt. Akármit is akar Jungkook, valahogy tudatnom kell vele, hogy most már közeledhet felém, különben megőrülök. De hogyan mondjam el neki?

Kinyitom az ajtót, közben átsuhan a fejemen egy gondolat sajnos mondat formájában...

"Mondjam azt neki, hogy basszunk??"

Aztán ahogy meglátom őt, eszembe jut, mekkora hiba volt ilyen közel hozzá ilyesmire gondolni. Hiszen csak egy kósza gondolat volt, nem akarom még azt...

Jungkook csodálkozó arckifejezése azt sugallja, hogy meghallhatta, ahogy arra gondolok, hogy le akarok vele feküdni és most itt állok előtte pipacsvörös fejjel, miközben nagyokat nyeldesek.

Ugye nem hallotta meg??