Boldog karácsonyt minden kedves olvasómnak!❤️❤️❤️ Persze mindjárt vége az ünnepnek, de igyekeztem, na xd

~Jimin szemszöge~

Összeszedték Jungkook alattvalóit és most láncra verve vezetnek minket a patás démon otthonába, a pokol egyik legmélyebb bugyrába. A környezet egyáltalán nem hasonlít Jungkook vidékére: ennél barátságtalanabb helyen még sose jártam. A forróság már-már elviselhetetlen, így állandóan folyik rólam a víz és gyengének érzem magam. Mindenütt lángok, minden kő forró és sehol egy fűszál vagy bármi, ami élne. Csak a tűz és a démonok.

Egyetlen vigaszom, hogy Annabelle is itt van, tehát Jungkook nem ölte meg miattam.

Mikor már látótávolságon belül van a komor, fekete palota, az őrök megállnak és kiadják a parancsot, miszerint köveket és sziklákat kell egymásra hordanunk. Látszólag teljesen felesleges munka lesz, így odasúgok Jungkooknak:

- Mit akarnak ezek? Kerítést, mikor senki se tud belépni a birtokára az engedélye nélkül?

- Le akarnak foglalni minket - válaszol az őrök felé pillantva - Ha állandóan robotolunk, nehezebben tervezünk lázadást.

- Én akkor is megölöm azt a rohadékot! - vicsorgok dühösen, mivel semmi kedvem egész nap kurva köveket cipelgetni - Bántott téged és ezt nem fogja megúszni!

- Nyugalom, Jimin - mondja egyik kezét a vállamra téve, de így a másikat is fel kell emelnie, mert össze vannak láncolva egy olyan erős lánccal, amit képtelenek vagyunk elpusztítani - Nem kell ezt egyedül csinálnod. Nézz körbe; itt van mindenki a palotámból. Összefogunk és elszökünk.

- Úgy érted, összefogunk és megöljük azt a rohadt állatot - javítom ki, de mielőtt még válaszolhatna, odalép hozzánk egy őr és ráüt egyet a fejemre egy forró vascsővel, így a földre esem.

- Jimin!! - kiált fel Jungkook, mire a nagydarab őr félrelöki, bennem meg felmegy a pumpa és felpattanok:

- Ne merj hozzáérni!!

Villogó szemekkel áramot vezetek az őr testébe, amitől úgy rázkódik, mintha rohama lenne, majd hirtelen lökök rajta egyet az erőmmel és egész messzire esik. Konkrétan bele a pokol tüzébe.

Ezután a többi őr megindul felénk, így harcolni kezdek velük és Jungkook is beszáll nekem segíteni. Csak az erőnket tudjuk használni, mert az őrökkel ellentétben minket kötnek a béklyók. Akkora küzdelem kerekedik, hogy az erőnk fényétől meg tudnék vakulni. Sok démont megölünk, de egyre többen jönnek társaik segítségére, így végül bekerítenek. Túl sokan vannak...

- Gorrog! - üvölt fel Jungkook, de a tanácsosa sehol. A volt emberei nem segítenek nekünk... ketten pedig akármennyire küzdünk, képtelenek vagyunk mindegyikkel elbánni.

Hirtelen rámtámadnak ketten, Jungkook pedig ugyanilyen elfoglalt, így egyedül kell ledobnom őket magamról. Azonban kettő másik ugrik a helyükbe, a földre tepernek és a következő pillanatban olyan éles fájdalmat érzek meg a karomban, hogy kínkeserves üvöltésem valószínűleg mindenki hallja a birtokon.

Felrángatnak a földről, én pedig teljesen elhűlve nézem, hogy mit tettek velem. Az egyik karomat levágták... és most ott lifeg a másikhoz láncolva, a lábamat csapkodva.

Talán sokkot kaptam, mert csak nagyon tompán hallom, ahogy Jungkook a nevemet üvölti. Homályosan látom már csak őt és nem tudok megszólalni sem. Olyan, mintha egy különösen rossz álomban lennék.

Végül erős ütést érzek a tarkómon és elveszítem az eszméletem.

Arra ébredek, hogy Jungkook folyamatosan szólongat, de csak a fejemben.

„Jimin! Jimin!"

Kinyitom a szemem és elfintorodok, ahogy megérzem a kínt. Odanézek a fájdalom forrása felé és meglátom a csonkot, amin már nincs nyílt seb és elkezdett regenerálódni, így sejtem, hogy ez is rendesen vissza fog nőni. Lassan sikerül felülnöm és megpillantom a páromat, de rácsok vannak előtte... Egy-egy cellában tartanak fogva minket, tőlünk nem messze pedig egy őrt is kifigyelek, így rájövök, miért nem beszélhetünk hangosan.

„Hol vagyunk?"

„Valami zárka, vagy ilyesmi. Behoztak, mert megöltünk pár őrt."

„Oh... és meddig tartanak itt?"

„Szerintem ha visszanő a karod, talán kivisznek dolgozni. Nincs értelme sokáig itt tartaniuk, mert itt pihenünk és nem szenvedünk annyira."

Erre lenézek még egyszer a karomra, ami nem néz ki jól.

„Mennyi idő, mire visszanő?"

„Ez egyénenként változó, de nagyjából egy-két nap szokott lenni talán. Fáj?"

„Kicsit. Te jól vagy, Jungkook?"

„Ja. Pár sebem van csak... de most a kijutásunkra kell fókuszálnunk."

Na persze, jó lenne elhúzni innen. Örülök, hogy arra most nem tér rá, hogy miattam vagyunk itt...

„Van terved?"

„A többieket meg kéne győzni, hogy fogjunk össze. Először az őröket intézzük el, aztán az a rohadt dögöt."

„Nem fog menni. Az előbb se segítettek..."

Azért az elég meglepő volt számomra, hogy mennyire leszartak minket. Csak álltak, semmit sem csináltak... holott Jungkook volt a gazdájuk hosszú éveken át.

Azonban ő nem neheztel rájuk annyira:

„Csak féltek, mert a szolgasághoz vannak szokva. Mindig meg lett mondva nekik, hogy mit tegyenek... a démonok könnyen cserélnek gazdát és mindig ahhoz kell hűségesnek lenniük, aki épp a főnökük. Ráadásul tudják, hogy erősebb nálam az a dög."

Ekkor értetlenül közbeszólok:

„De ki a franc az a kurva kecske??"

„Ő tette beléd a rákot a sörözőben, Jimin. Miatta ért véget az emberi életed."

Erre úgy ledöbbenek, hogy majdnem belefulladok a saját nyálamba. Akkor ezért mondta, hogy ő tett démonná...

„A... a kurva anyját!"

Úgy feldühödöm, hogy zihálni kezdek és szabályosan rosszul vagyok. Emiatt a rohadék miatt éltem át annyi kínt! Volt képe ezek után még Jungkookot is bántani, aztán elrabolni minket?!

Ha kecskepörköltet csinálnék belőle, az is túl kegyes lenne.

„Ráadásul ő vezetett fel hozzád. Ő küldte a nőt, hogy nézzek a fejébe és tudjam meg, hogy felmentél. Ő intézte el azt is, hogy feljussak, mert odafent azok a démonok a leggyengébbek, akik átváltozás után kevesebb időt töltöttek az emberek közt. Már egy ideje fent lehetett, mert rohadt erős volt."

Ez megmagyarázza, miért voltam olyan gyenge és sebezhető. Démonként alig egy hetet lehettem fent.

Hirtelen eszembe jut még egy fontos kérdés:

„De miért kellesz neki ennyire??"

„Azt mondta a sörözőben, hogy ellenzi, hogy démonok emberekbe szeressenek bele és alapvetően utálja az emberből lett démonokat."

Sóhajtok egyet. Elég szar a helyzet... oda a karom és azt se tudom, élve megússzuk-e ezt az egészet. Minden miattam van...

Az önmarcangolásnak hamar vége szakad, mert egyszercsak közelebb jön az őr, aki eddig messzebb álldogált. Mogorván ránk néz, aztán érces hangon megszólal:

- Ne pofázzatok!

Nem szólunk semmit, ez a köcsög meg visszamegy a helyére. Ezután nem nézünk egymásra, miközben fejben társalgunk, hogy ne legyen olyan feltűnő:

„Akkor most mit tegyünk, Jungkook?"

„Megvárjuk, amíg kiengednek. Akkor telepatikusan üzenek a többieknek, hogy meggyőzzem őket: segíteniük kell, ha nem akarnak egy örökkévalóságig köveket hurcolni. Ha nem mennek bele, megmondom nekik, hogy miután kiszabadultunk, nem kell többé szolgálniuk."

Ezen elgondolkodom. Jungkook az egész személyzetét elveszítheti és nem kis rizikó van a tervben, hiszen a patás nagyon erős és most mind a szolgái vagyunk...

„De ha szembekerülünk a gazdánkkal, nem kell engedelmeskednünk neki? Mármint ha ránk parancsol, azt kell tennünk, amit mond, nem?"

„Én a rabszolgája lettem, mivel rajtam van a jele. De a többiek csak a szolgálói. Ti fel tudtok ellene lázadni, ha elég bátrak vagytok."

Ekkor elszántan ránézek a páromra, hogy tudja, komolyan gondolom:

„Én nem félek kinyírni azt a rohadékot!"

„Nagyszerű. Akkor meggyőzöm a többieket..."

Mielőtt befejezhetné, beront két őr és szemügyre vesznek minket.

- Az ott már munkaképes - mutat az egyik Jungkookra, majd rám néznek - Ez még selejtes. Csak a másikat vigyük.

- Tudod, ki a selejtes! - vicsorgok rá, ők viszont rám se hederítenek, csak a pasimat ráncigálják ki a cellájából - Hagyjátok békén, ti rohadékok!

- Pofa be, vagy lecsapjuk a lábadat is! - morog rám agresszívan az egyik, mire csúnyán nézek rá. Jungkook látszólag együttműködik velük, de kifelé menet kacsint egyet nekem és nagyon remélem, hogy sikerülni fog a tervünk... mert rohadtul nem akarok rabszolga lenni.

Valamivel később teljesen visszanő a karom, ráadásul a bőröm ott olyan puha és sima, mint egy kisbabáé. Világosabb is, mint a többi testrészem... de ami a legfurább, hogy tetoválás nélkül nőtt vissza. Hát, jobb, mint ha megint beleégtek volna a húsomba a minták... igazából lehet, hogy így jobban is tetszik. Nem áll nekem olyan jól, mint Jungkooknak.

De ezért nem fogom levagdosni a végtagjaimat persze.

Kivisznek a többiek közé, én pedig rögtön Jungkookot keresem. Nem engednek mellette dolgozni, így kénytelen vagyok messziről figyelni munka közben, hogy ad-e valami jelet, miszerint sikerült neki beszélnie a többiekkel. Megszólalni nem merek, mert az őrök jobban figyelnek, mióta megöltünk közülük egy jónéhányat.

Hirtelen meghallom Jungkook hangját:

„Jól vagy, Jimin?"

„Igen. Te?"

„Megvagyok."

Ez nem volt túl meggyőző, azért gyorsan megkeresem a szememmel és meg is látom őt kis idő múlva. Épp izzadva dolgozik, mint a többiek. Egy őr felém tart, így abba is hagyom a bámészkodást és felkapok egy nagyobb követ, hogy odacipeljem, ahova kell.

„Belementek?"

„Igen, de cserébe sokan kérték a szabadságukat. A terv az, hogy kivárunk, amíg lankad az őrök figyelme. Akkor elintézzük őket, aztán odateleportálunk a kastélyhoz és megkeressük a patást. Én nem tudok harcolni ellene, mert rajtam van a jele, úgyhogy kölcsönadom majd neked az erőm."

„Hogyhogy kölcsönadod?"

„Majd meglátod. Most ne keltsünk feltűnést. Szólok, ha támadunk."

„Rendben."

Na most én itt azt gondoltam, nemsoká kezdjük is, de mivel az őrök basznak lekopni rólunk, kénytelenek vagyunk sokat várni. Vagy legalábbis nekem nagyon soknak tűnik.

A kövek kurva nehezek és forróak, így állandóan megégetik a kezemet. De legalább a munka miatt leszedték a kezünkről azokat a törhetetlen bilincseket. Így könnyebb lesz harcolni.

Amikor megpróbálom az erőmmel mozgatni a forró köveket, hogy ne égjen a kezem, rám rivall egy buzi őr:

- A kezeddel emeled, vagy meghalsz!

Erre elfordulok és a nemlétező bajszom alatt elmormolok egy kurva anyádat, azán felemelem a rohadt követ a kezemmel, hadd égjen ropogósra a frissen nőtt bababőröm. Próbálom azzal nyugtatgatni magam, hogy nemsoká megölöm ezeket a szemeteket, de legszívesebben most rögtön elkezdeném az akciót.

Egy örökkévalóságnak tűnő idő után végre elmegy az őrök egy része; talán szünetet tartanak. Felcsillan a szemem és meg is hallom Jungkook hangját a fejemben:

„Készüljetek..."

Az egész atmoszféra megváltozik, ahogy ezt az üzenetet megkapjuk. Mindenki folytatja a munkáját ugyan, de érzem a levegőben, hogy itt ma sok vér fog folyni. Méghozzá az őrök vére...

„MOST!"

Ahogy meghallom a fejemben Jungkook hangját, a kezemben lévő követ nekidobom az egyik őrnek, mire felkiált, én meg ropogósra sütöm a villámcsapásokkal. Mindenki nekiront az eddig mit sem sejtő őrökre, kihasználva a létszámbeli fölényünket. Annabelle rekordszámú démont robbant darabjaira, így mindenfelé repkednek a húscafatok. Ádáz küzdelmünk során többször is eltalálnak a repülő kövek és végtagok, de most nincs időm foglalkozni ezzel, csak ölök és ölök. Jungkookért mindent megteszek... ha kell, feláldozom magam érte, de mindenképpen kijuttatom innen. Még egyszer nem hagyom, hogy bárki is bántsa!

Oda is sietek a csata közepette páromhoz, aki épp egy nagyra nőtt őrrel küzd. Meglepem a dögöt hátulról egy villámcsapással, így Jungkook le tudja fejezni és már vége is. Ilyen könnyű ölni.

- Jól vagy, Jimin? - kérdezi aggódva pillantva rám, hiszen tiszta vér vagyok a rámfröccsent vér miatt.

- Vigyázz! - kiáltom, de mire megfordul, már meg is ráztam a rohadékot, aki neki akart rontani hátulról az én szerelmemre. Jungkook rátipor a dögre, én meg mellélépek és röviden megcsókolom a páromat - Jól vagyok.

Szerelmesen nézünk egymásra, én közben halálra sütöm a villámokkal a földön fekvő őrt. Jungkook mögém néz, majd pajzsot von körénk, én pedig meghallom, hogy valami csattan a védőpajzson. Ezután ellöki az erejével a támadót, én pedig megfordulok és ezt is megsütöm. Végül a párom egy hegyes nyúlványt növeszt karjából és felnyársalja a démont.

A következő pár percben hasonló csapatmunkával dolgozunk. Megvédjük egymást és segítünk egymásnak. Olyan, mintha mindig tudnánk, mire gondol a másik... Tökéletes csapat vagyunk.

A többiek is derekasan helyt állnak. Amikor több őr érkezik, már elkéstek, mert a társaik nagy része darabokban fekszik a forró talajon.

- Lépj hátrébb és figyeld a technikám, hogy ki tudd majd használni az erőmet! - utasít Jungkook, teszem, amit kért. Két kezét ökölbe szorítja, majd befeszítve széthúzza őket és dobbant egyet lábaival, amitől hatalmas erőhullám keletkezik. A fénycsóvák szinte az égig érnek, feltámad a szél és az újonnan érkezett őrök alatt megreped, majd kettéválik a föld. Teljesen elnyeli őket a pokoli tűz, Jungkook pedig rá is tesz egy lapáttal, ahogy mindegyiket megpirítja fényes villámcsapásaival. A hangzavar szinte elviselhetetlen, hiszen az őrök telitorokból üvöltenek fájdalmukban és a földrengés se a leghalkabbra sikeredik. Jungkook végül betemeti a bazi nagy gödröt, majd valahogy megszilárdítja a földet, de fogalmam sincs, hogyan. Teljesen lenyűgöz az ereje... és ötletem sincs, hogy fogok ekkora hatalmat irányítani. Amúgy ahogy villogó szemekkel röpködnek tincsei a kék fényben, kicsit Son Gokura emlékeztet.

Amikor végez a feladattal, lassan abbahagyja a villogást és elállni látszik a szél. Őrületes volt... és nem is tudom, mit kezdhetnék én ezzel a hatalommal, ha nem is gyakorolhattam. Ráadásul ha a kecske ennél is erősebb... marad egyáltalán valami a pokolból a küzdelem végére, vagy leromboljuk az egészet?

Ekkor megjelenik egy árnyék előttünk, de először nem látom pontosan, mi az, mert a földrengés és a szél okozta por még nem ült le teljesen. Aztán rájövök, hogy ez csak a rohadt patás démon lehet, amit ki kell nyírnunk mindenáron, vagy ő teszi ezt velünk.

Valami megragad, így ijedten felkiáltok, de aztán Jungkook karjaiban találom magam és rájövök, hogy csak ő rántott oda magához, így megnyugszom.

- Nincs több időnk - jelenti ki, majd szenvedélytől csillogó szemeivel közelít felém és ajkaimra tapasztja övéit. Meglepődöm, hogy ilyenkor akar smacizni, de aztán megérzek valami különöset. Olyan, mintha a szájából átvándorolna az ereje belém és belülről töltene fel. Hihetetlen érzés... ilyen varázslatos csókban még nem volt részem.

Belékapaszkodom, ahogy mindenem bizseregni kezd és teljesen feltöltődöm addig a pontig, míg szinte pezsegni kezdenek sejtjeim. Olyan, mintha az ereimben vér helyett erősen buborékos pezsgő csörgedezne. A belsőmben melegség árad szét és minden érzékem kiélesedik, így megérzem, hogy támadni fog a patás és kipattan a szemem.

Azonnal pajzsot vonok magunk elé, így a támadása nem ér célt. Ledöbbenek, milyen fényes és szilárd pajzs keletkezett. Sokkal erősebbnek érzem magam, ahogy ökölbe szorítom kezem. Szinte szétvet a tiszta energia és úgy érzem, ha nem adok ki magamból valamennyit, megőrülök.

- Szolga! - kiált felénk ez a rohadt dög - Adjátok fel a harcot! Most!

- Sajnos azt nem lehet - jelenti ki Jungkook, én pedig közben fejben üzenek a többieknek, hogy kerítsék körbe a patást.

- Micsoda?! - dörren fel a hülye kecske, én meg harcra készen összeütöm kezeim, amik csak úgy fénylenek az erőtől - Én vagyok a gazdád! Engedelmeskedsz nekem, te korcs! Térdre!

Erre Jungkook a nyakához kap és fájdalmasan elfintorodik, majd kényszeredetten térdre ereszkedik. Kénytelen engedelmeskedni... de én most megvédem mindkettőnk erejével és a többiek segítségével, akik távolabbról ugyan, de már kezdik bekeríteni a dögöt.

- Soha többé nem bántod őt - jelentem ki magabiztosan, majd közelebb lépek hozzá, hogy elvonjam a figyelmét, amíg a többiek bekerítik - Mert megdöglesz, Zerge.

Értetlenül néz rám, de hát ennél jobb kecskenév nem jutott eszembe. Amúgy is csak az a fontos, hogy eltereljem a figyelmét.

Sikerül is, mert mire körbenéz, már elhelyezkedtek körülötte a többiek.

- Hűtlen talpnyalók! Ha a Nagyfőnök megtudja, hogy elárultátok a gazdátokat, mindannyiótokat megöli! - kiáltja, majd összegyűjti az erejét, de mielőtt lecsaphatna, Jungkook és a saját erőmet felhasználva támadást indítok ellene. Sokkal könnyebb kezelni, mint gondoltam; csak felé emelem kezeim, amitől automatikusan megindul egy hatalmas energialöket, annyira duzzad bennem az erő.

- Nem fogja megtudni senki, mert most megdöglesz! - kiáltok vissza neki, miközben kettőnk erejével bombázom, ő pedig vicsorogva veri vissza támadásom. Felüvölt és egy nagy löketet küld felém, amitől elesnék, ha nem növesztenék csápokat a talpamból, amikkel a földhöz rögzítem magam. Viszont olyan ereje van a dögnek, hogy így is hátrébb tol, az éles csápjaim meg két rést vájnak a földbe, ahogy hátrafelé lökődöm. Egyre nehezebb visszatartanom...

Végre összegyűjtötték a többiek is az erejüket és pont, mielőtt bajba kerültem volna, megindulnak a kecske irányába. Mindenki felé tartja kezét és erejükből fényes nyalábokat képezve támadnak rá, így egy pillanatra kifújhatom magam.

- Jungkook! - kiáltok felé - Fedezékbe!

Csak bólint és keres egy biztonságos helyet, így ugyan az ő erejét felhasználva, de én védhetem meg őt. Nem hagyom, hogy hozzáérjen az a kurva démon!

Újra minden figyelmemet a dögre fordítom és épp idejében, mivel a többieknek láthatóan nehézséget okoz tartani a frontot. A patás démon gyűrű alakban szórja szét erejét, úgy támadja az őt körülvevőket gőzerővel. Van, aki nem bírja tartani és a támadás ellöki, így a földre zuhan. Annabelle ugyan derekasan helytáll, de nem mindegyiküknek megy ilyen jól. Most azonnal kell lépnem.

Minden erőmet beleadom a támadásba, de a hatalom akkora, hogy olyan érzés, mintha belémharapna és fel akarna emészteni. Fájdalmamban felüvöltök, de már képtelenség leállni: az egészet rázúdítom és komplett tűzijáték keletkezik. Nem viccelek; gyakorlatilag semmit se látok az égig érő, mindent elsöprő fénytől. Mégis érzem, hol van a kecske, így feléirányítom az erőt, amit képtelen vagyok visszatartani most, hogy már teljesen szabadjára eresztettem. Olyan érzés, mintha egy kibaszott mókus ugrálna a mellkasomban. Szikrák pattognak, megremeg a föld és olyan szél keletkezik, hogy érzékeim szerint mindenki csak nehézségek árán tud a helyén maradni és erejüket elenyészőnek érzem kettőnkéhez képest. Kidagadnak az ereim a karjaimban, a homlokomon és a nyakamon is, de az erőlködés ellenére még mindig tartja magát a kecske. Mindjárt szétszakít a hatalmas energia, így egyre közeledek ahhoz a ponthoz, amikor már nem fogok tudni tovább küzdeni. Ki kell találnom valamit...

Végül úgy döntök, nem törődöm a következményekkel, mert ha én elbukom, az erőtlenné vált Jugkooknak és a nem elég erős szolgálóinak esélye se lesz a dög ellen. Mindegy, milyen áron, de meg kell mentenem őket. Jungkook, Annabelle és a többiek nem halhatnak meg miattam... elszöktem és veszélybe sodortam őket, de most mindent jóváteszek.

Csápokat növesztek a testemből, de az erőlködésben úgy sikeredik, hogy mindenhonnan kinőnek, nem csak a végtagjaimból. Felüvöltök, mivel olyan érzés, mintha darabokra szaggatnának, ahogy kitörnek belőlem, de most már végigcsinálom. Amúgy se tudnám megállítani.

Folynak a könnyeim fájdalmamban, de a támadást megindítottam. Az összes hatalmas, erős csápot a démon felé irányítom és az erőmmel akkorát lökök felé, hogy áttörhetővé váljon a pajzsa. A csápokkal felnyársalom, mintha meg akarnám sütni a tábortűz felett. Mindegyik beletalál a testébe, ő pedig vért köp és képtelen tovább harcolni, így az ereje elapad. Megszűnnek a fények és a szél, én pedig kimerülten közelebb botladozom hozzá és egymás után többször is átlyuggatom a testét, míg végül egy véres húscafatra hasonlít csak. Érzem, hogy már nem bírom sokáig, így az utolsó erőmmel levágom a dög fejét, majd egyszerűen összeesem.

Tudtam, hogy így ér véget. Ennyi lyukkal a testemben nem fogom túlélni... mégse kapaszkodom az életbe kétségbeesetten. Igazából olyan békés minden, hogy szinte már gyönyörűnek mondanám.

Megkönnyebbültem. Végre távozott belőlem az a gigantikus erő, ami szét akarta szaggatni a testemet... és szét is szaggatott végül.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Rossz hírem van.
Valószínűleg nemsoká véget ér ez a fici, mert ennél nagyobb univerzális balhét (xd) nem akarok bele írni és úgy érzem, megérett a befejezésre a sztori. Szóval új év, új fici. Remélem, nem fogtok harizni xd ❤️