~Jimin szemszöge~

Nem tudom, hogy féljek-e vagy ne. Az biztos, hogy ideges vagyok, de... ugyanúgy, mint az orál előtt, most is keveredik egy jóadag izgalom is a félelembe. Csak úgy száguldozik a vér az ereimben, ahogy arra gondolok, hogy azokat a finom ajkakat és azt a puha, meleg nyelvet érezhetem magamon.

Na de képes leszek teljesen levetkőzni alul előtte?? Annyira félénk vagyok...

- Jungkook... - kezdem idegesen, kényszerítve magam, hogy ránézzek. Figyelmesen néz vissza rám, de olyan meleg és megnyugtató a tekintete, hogy egy kicsit könnyebben tudom folytatni - Én félek.

- Nem kell, Éde... Jimin - rázza meg a fejét a nyelvbotlás miatt, én meg csak tágra nyílt szemekkel nézek rá. Édesemnek akart hívni?? - Óvatos leszek, esküszöm! Vigyázok, nehogy fájjon neked és ha akarod, lekapcsolhatjuk a lámpát, hogy ne érezd magad olyan kínosan.

Nagy kő gördül le a szívemről, ahogy kimondja ezeket a szavakat. Tudja, mire van szükségem, hogy megnyugodjak egy kicsit.

- Köszönöm! - mondom hálás szívvel, ő meg csak kedvesen mosolyogva megrántja a vállát, mintha semmiség lenne, hogy hajlandó nyalogatni a fenekem. Ha nem ilyen ártatlan fejet vágna, hanem perverzen mosolyogna, biztos sokkal nehezebb lenne ez nekem, de úgy látszik, nem olyan indíttatásból ajánlotta fel - Akkor... kimegyek megfürdeni előtte.

- Fürödtél, miután bántott? - kérdezi Yoongi-ra utalva.

- Igen...

- Akkor nem kell tovább mosakodnod - mosolyog rám barátságosan. Olyan furcsán viselkedik... nem tudom eldönteni, hogy csak színjáték-e, hogy megnyugtasson és odabent továbbra is perverz dolgokon jár az agya, vagy tényleg együttérez velem és visszafogja magát a kedvemért.

- Biztos vagy benne? - kérdezem egyik kezemet könyökömre téve. Kényelmetlenül érzem magam, ahogy arra gondolok, hogy a fenekemet fogja...

Meggyógyítani. Csak azért csinálja, hogy meggyógyulj. Ne láss bele mindenféle dolgokat, Jimin! Csak pár perc lesz az egész. Próbálj másra gondolni közben! Mintha egy kellemetlen orvosi vizsgálat lenne, ami szükséges, de hamar megvan.

Csakhogy amint eszembe jut, hogy milyen jó érzés volt, ahogy kezelte a csuklóm és elképzelem ugyanazt egy ilyen intim területen, én... nos, határozottan izgatott leszek.

Csettint egyet, mire kialszik a lámpa fénye a szobában és csak a kintről beszűrődő, minimális fény marad. Meglepődöm a hirtelen jött változáson és a szívem felköltözik a torkomba.

- Teljesen biztos - válaszol egész más hangszínnel, miközben felém közeledik. Most ismét azt a szexi hangnemet üti meg, mintha a fény eltűnésével ismét felülkerekedne az ember énje felett a démon. Mintha a sötétben lenne elemében...

Ekkor eszembe jut, hogy talán jobban lát a félhomályban, mint én, ezért mielőtt még leteperne, megállítom:

- De ugye nem látsz a sötétben?

Feltűnik, hogy lefagy egy pillanatra, de aztán határozottan válaszol:

- Dehogy is, Jimin! Nem vámpír vagyok, hanem démon.

Mivel nem győz meg teljesen, hátranyúlva lehúzom a redőnyt, aztán a teljes sötétségben nagyjából az arca felé nézve megszólalok:

- Ugye igazad mondasz? Nagyon szégyenlős vagyok...

- Nyugalom, Jimin - nyúl az arcomhoz, mire beszívom a levegőt és bent tartom a tüdőmben - Nem kell félned, vaksötét van.

Azért egész hamar megtalálta az arcom, de gondolom, csak a hangom alapján.

- Oké - fújom ki óvatosan a levegőt, miközben a hátam mögött támaszkodom a kezeimen. Meg kéne mozdulnom, hogy hozzáférjen a sejhajomhoz, de nem tudom, hogyan csináljam, hogy ne legyen megalázó... mármint most álljak négykézláb és toljam ki a kuffert az ég felé??

- Biztos, hogy sehol máshol nem fáj? - kérdezi suttogva, egész közel hajolva hozzám - Például a nyakad, ahol megpecsételtük a szerződést?

- Nem... - válaszolok halkan, de mielőtt még megkérdezhetném, hogy mit is csinált pontosan a nyakammal, erősen megnyomja két ujjával az említett testtájam és majdnem összeszarom magam - Ah! Na jó, ott fáj!

- Mindjárt gondoltam - válaszol egyre közelebb hajolva a nyakamhoz. Levegőt se bírok venni, ahogy az egyik keze a mellkasomra siklik, a másikkal pedig megtartja a fejem és felém dől. Ahogy megérzem a súlyát, a kezeim megrogynak magam mögött és eldőlök, mint egy zsák krumpli. Csak a krumpli nem ad ki egy elfúló nyögést, mint én.

Ahogy rajtam fekszik a sötétben ez a forró testű félisten, nem könnyű nyugalmat kényszerítenem magamra. Nem győzöm nyeldesni a nyálam, miközben odahajol a nyakamhoz és érzem a bőrömön a forró leheletét. Visszatartom a levegőt, ahogy végighúzza forró ajkait a bőrömön és magamban már nyögök az élvezettől, de összeszorítom számat, nehogy hangosan is jelét mutassam izgalmamnak.

Pont a lábaim közé kerül, mert velem szemben helyezkedett el, én meg törökülésben ültem az ágyon, mielőtt eldöntött volna. A lábaim maguktól szétnyíltak, mintha segíteni szeretnék a kezelés sikeres lefolyását...

A keze a mellkasomon és a fejemen mozog, finoman simogatva, ami nagyon furcsa érzés, mert nem szoktak hozzámérni. Azt hiszem, a mellkasomhoz még senki se ért nagyon hozzá... pont ott, ahol a szívem ver hevesen. Remélem, betudja az idegességnek és nem tudja meg, hogy az izgalmam is egyre nő... bár, ha sokáig tart ez a nyakgyógyítás, lehet, hogy másom is meg fog duzzadni és egyértelmű lesz a dolog. Azt viszont nagyon nem szeretném.

Próbálok egyenletesen lélegezni és nem gondolni az ágyékomban keletkező forróságra, miközben belecsókol a nyakamba puha ajkaival. A visszafojtott nyögésemből kihallatszik egy kicsi, ami nagyon szenvedőnek tűnik. Elszégyellem magam és elkezdem azt mondogatni magamban, hogy ez csak gyógyítás, nem romantikus tevékenység... de annyira ritkán érnek hozzám, hogy érzékeny testem szinte megőrül minden lágy érintéstől. Mintha egész eddig csak sóvárgott volna utána és most, hogy esélyt lát arra, hogy megkapja, amire vágyott, egyszerűen megvadul.

Amikor megérzem a nyelvét a nyakamon, képtelen vagyok tovább türtőztetni magam. A kezeim maguktól mozdulnak: egyik szorosan átkarolja Jungkook-ot, a másik pedig a hajába túr. Annyira ösztönös az egész, mintha egy olyan forgatókönyvet követne a testem, amit a tudatom nem ismer.

Ahogy kitapintom azokat az izmokat a hátán, amik csak úgy hullámoznak minden apró mozdulatára, felkavarodik a gyomrom a vágytól. Hihetetlen, mennyire ráizgultam. Valahogy nem érzem, hogy befolyásolná az érzéseimet, szóval... nem foghatom ezt most rá, igaz?

Finoman tapogatózik a nyelvével, miközben az ajkaival lágyan csókolgatja a fájó pontot a nyakamon. Bárcsak tudnám, mit csinált a nyakammal pontosan és miért ilyen furcsa érzés, ha hozzáér!

A forróság kezd elönteni mindenütt, ahogy kényeztetnek azok a puha ajkak. A testem egyre mohóbbá és követelőzőbbé válik és egyre nehezebb kordában tartanom. Nem szoktam hozzá, hogy ilyen ingereknek vagyok kitéve és nem is tudom jól kezelni a helyzetet. A csípőm magától lendül, a farkam pedig úgy duzzad, mintha sose erőszakoltak volna meg. Őrület, mennyire másképp reagál ezekre az érintésekre.

Érzem a forró leheletét, az izgató nyelvét, a puha ajkait magamon. A kezei finoman érintenek, míg az enyéim egyre kétségbeesettebben kapaszkodnak belé. Alig bírom nem tépni a haját és karmolni a hátát, annyira erős az inger. A csípőmet is erőszakkal tartom lent, hogy ne áruljon el engem az őrült táncával. De a legnehezebb, hogy ne szuszogjak és nyögdécseljek. Folyton ott figyelnek az apró nyögések a torkomban arra várva, mikor engedem ki őket ajkaim közül. Túl sok ez nekem... kezdek megőrülni a forróságtól!

Olyan jó érzés, mégis muszáj véget vetnem ennek, mielőtt még egyértelművé válna, mennyire kívánom őt. Ha már most feláll, hogy fogom kibírni, ha odalent is megérzem a síkos nyelvét??

Amikor egy pillanatra lelassul, kihasználom az alkalmat és akadozott lélegzettel megszólalok:

- N-nincs khész?

A hangom idegenen cseng, mintha nem is az enyém lenne. Olyan vékony és remegő, hogy hülye lenne, ha nem esne le neki, mit élek át...

- Miért, ennyire várod már, hogy lekezeljem a feneked? - kérdezi fülembe dörmögve, én meg csak megfeszült testtel igyekszem kipréselni magamból a választ:

- Nhem...

Tényleg nem, mert félek tőle. Félek a saját vágyamtól. Annyira új ez az egész és... szégyellem magam.

- Akkor hadd fejezzem be - kéri tovább simogatva, de túl finoman érint, miközben a testem már többet követelne. Képtelen vagyok értelmesen gondolkodni, ahogy ismét csókolgatni kezdi a nyakam. Teljesen elködösül a fejem, miközben érzem, hogy a szemeimben is megjelenik a vágy szikrája. A mellkasom szabálytalanul emelkedik és süllyed, az ágyékom meg egyre nehezebben bírja a szokatlan forróságot.

Mellkasomról a derekamra vezeti a kezét, majd megemeli kicsit a felsőtestem és oldalra dönti a fejem, hogy még jobban hozzáférjen a nyakamhoz. Ahogy óvatosan csókolgatja és nyalogatja, elkezd bizseregni a bőröm. Ugyanaz, mint a csuklómnál, csak ez nagyobb hatással van rám. Elkezdek mocorogni a hirtelen rám törő élvezettől és vágytól. A lábaim rugdosó mozdulatokat tesznek, a kezemmel pedig akaratlanul is belemarkolok a hajába és amikor másodpercekkel később is érzem még a bizsergést, kicsúszik egy nyögés ajkaim közül. Egy meglehetősen kéjes nyögés...

Hiába tudom, hogy uralkodnom kéne magamon, egyre jobban elveszek. A fülemben dobog a vér és a testem erőtlenné válik. Amikor elmozdul a csípőm és megérzem Jungkook lábát az ágyékomnál, kínomban az öklömre harapok. Azonnal reagál a péniszem az érintésre és szinte csillagokat látok. Nagy nehezen visszafordítom a csípőm az eredeti helyére, hogy ne érjen több inger, pedig szívem szerint addig dörgölném hozzá a farkam, míg el nem élvezek. Jungkook felhúzza a térdét, hogy ismét érezzem a lábát a péniszemnél, amitől bennem reked a levegő, dobolni kezd a vér a fülemben és lever a víz.

- Nehemm... - nyögöm kétségbeesetten, miközben próbálok elmászni tőle. Szerencsére elenged, bár a testem nem örül, hogy nem erőlteti... - Nhem bhírom...

- Semmi baj, végeztünk - simít végig az arcomon lágyan - Bocsi, hogy pont rossz helyre tettem a lábam. Na, segítek megfordulni.

Ah, basszus... tudhattam volna, hogy csak véletlen volt. Kicsit le kéne higgadnom, mielőtt odaengedem az alfelemhez, mert most olyan kiéhezett vagyok, mint egy szexéhes ribanc, akit apácazárdába küldtek.

- Az ablakhot nhem lehetne kinyitnih? - kérdezem akadozó lélegzettel, olyan vékonyka hangon, hogy meglepődöm magamon. Mi a fene ütött belém??

- Nem tudom, hogy jó ötlet-e... nehogy megfázz! - mondja óvatosan végighúzva kezét az oldalamon, mire megráng a testem. Olyan érzékeny lett az érintésére és annyira sóvárog utána, hogy előre félek, mi lesz itt - Esetleg bukóra kinyithatjuk, ha nagyon melegítelek. Kicsit megizzadtál.

Na igen.

Feláll és kinyitja az ablakot bukóra, én meg próbálom kifújni magam, amíg nincs a közelemben. Mivel le van húzva a redőny, nem sok levegő jön be, ergo nem vagyok nagyon kisegítve. De ha felhúzná, akkor meg világosabb lenne és ha eddig nem lett volna teljesen egyértelmű, mennyire izgatott lettem, akkor attól mindenképp kiderülne. Így hát inkább kussolok.

Mellém guggol, majd a homlokomra teszi a kezét és megszólal:

- Jól vagy? Mintha furán vennéd a levegőt.

Most szórakozik velem? Zavarba akar hozni vagy tényleg nem vette észre, hogy betonkeménnyé varázsolta a virslim??

- Hát... - kezdem bizonytalanul, miközben még mindig próbálok lehiggadni. De legalább már nagyjából tudok beszélni - Nagyon felmelegített, ahogy rajtam feküdtél... Jobb lenne, ha máskor gyógyítanál meg.

Fájdalom kimondani ezeket a szavakat. A testem nagyon vágyik rá, de én meg annyira szégyellem magam, hogy nem tudom megtenni... Talán ha kiverném, mielőtt hozzámér és nem tartana túl sokáig a procedúra, jobb esélyekkel indulnék.

- Jimin, muszáj enned, mert legyengülsz - mondja finoman megsimogatva a fejem. Olyan törődéssel ér hozzám, hogy elszégyellem magam, amiért perverznek néztem. Ebben a szobában én vagyok az igazi perverz, amiért egy kis gyógyítástól ennyire felhevülök - Nem tudunk rendesen elbánni Yoongi-val, ha a test, amibe beköltözök, az ájulás határán van. Akár egy-két órán belül is visszajöhet... addig meg kellene erősödnöd.

Nagyot sóhajok, majd nagy nehezen felülök:

- Jó, igazad van.

De azért elég cink lenne, ha pont akkor próbálna bejönni Yoongi, amikor Jungkook épp nagyban nyalja a püspökfalatomat...

- Segítek - ajánlja fel készségesen, majd óvatosan körbeöleli a felsőtestemet és megfogja a combom, majd leenged a párnára. Olyan finoman tesz le, mintha a világon a legtörékenyebb kis lény lennék, de azért a keze elég erősen markolja a combomat. Furcsa ez a kettősség a mozdulatban, de nem mondom, hogy nem tetszik.

Ahogy a fejem a párnába fúródik, tudatosul bennem, hogy mi is következik, de nem akarom elhinni. Olyan érzésem van, mintha nem is velem történne ez az egész; mintha kívülről nézném magamat. Tudom, nem kéne ezt tennünk, de nem tudok jobb megoldást...

Pont, mikor kezdek nagyon ideges lenni, Jungkook megsimogatja a hátam és megszólal:

- Teszünk egy párnát a csípőd alá, hogy kényelmesebb legyen, jó?

- Ühüm - hümmögök zavartan, miközben érzem, hogy durván elpirulok, amit szerencsére nem lát. Olyan kedves velem, mégis rettenetesen zavarban vagyok. A farkam meg nem képes lehiggadni...

Nem azért csinálja, Jimin! Nyugodj már meg...

Mély levegőt veszek, miközben Jungkook felkapja az ágyban lévő nagypárnámat, amit nem szoktam használni, mert elég a kispárnám is. Jól megjegyezte, hogy hol van ez az extra párna, mert nem kellett sokáig keresgélnie...

- Emeld meg egy picit a csípőd - kéri suttogva, én meg teszem, amit kér. Remélem, a megkövült farkam nem szántja végig a párnát.

Lassan betolja alám a párnát, ami végigdörzsöli a péniszem és az izgató érzéstől görcsbe rándul az alhasam. Most nagyon nem kéne ott lenn megérinteni...

- Segítek lehúzni a nadrágot - ajánlja fel nagylelkűen, mire ismét megemelem a csípőm, ő pedig ráteszi kezét a nadrágom szegélyére és alá nyúl - Oh... nincs rajtad alsógatya?

Úgy kérdezi, hogy a hangsúlyból megint az jut eszembe, hogy ő is valami rosszra gondol. Még jobban zavarba jövök és idegesen magyarázkodni kezdek, miközben lehúzza a nadrágomat:

- Nincs... Elvette a ruháimat, miután leütött. Ez a tornacuccom, ami most rajtam van.

- Értem - mondja már visszafogottabban, miután megszabadított a ruhadarabtól - Nem akarom szétfeszíteni a lábad, nehogy erőszakosnak érezd a dolgot. Neked kell széthúznod őket.

Meghallom valamelyik lány hangos röhögését kintről, ami most olyan furán hat. Úgy érzem magam, mintha egy másik világban lennék, pedig még mindig itt vagyok az intézetben...

Zavartan szétnyitom a lábaim, ő meg közéjük férkőzik és megfogja a combjaimat. Már ettől mozgásba lendülne a farkam, ha nem feküdnék rajta éppen.

Ismét megszólal:

- Még egy picit, Jimin. Ne félj, nem foglak bántani.

Olyan kedves, hogy figyelembe veszi, hogy nemrég erőszak áldozata lettem, de hiába, ha a testem egy ribancé. Jelenleg simán felpezsdülne a vérem, ha azt mondaná, hogy "Tedd szét a lábad!" vagy egyszerűen széthúzná őket egy erőteljes mozdulattal.

Szörnyű erre gondolni, de ez van. Egyszerűen bejön nekem, ez már teljesen egyértelmű. Hiába férfi, hiába démon, nagyon tetszik nekem. De akkor is szégyenlem magam, amikor olyan dolgok jutnak eszembe, amik előtte nem igazán.

Szétteszem hát a lábam, közben automatikusan behajlanak a térdeim, így azokra nehezedik a súlyom és jobban megemelkedik a fenekem. Most már semmi se állhat Jungkook útjába.

- Tökéletes - mondja olyan hangsúllyal, mintha valaminek nagyon örülne. Nem tudom eldönteni, hogy ő is egy menthetetlen perverz vagy csak én vagyok az...

Befekszik a lábaim közé, majd széthúzza a farpofáimat. Ijedten markolom meg a párna szélét, a seggem automatikusan befeszül. Elfog a rossz érzés Yoongi miatt, de szerencsére Jungkook egész máshogy nyúl hozzám, így inkább az izgalom dominál, nem a félelem.

Óvatosan megpuszilja a fenekem, majd közvetlen a sértett részre is ad egy visszafogott csókot. Igyekszem megnyugodni tekintve, hogy egyáltalán nem fáj, amit csinál. Sőt, egészen kellemes már most. Az ujjaival cirógatni kezdi a farpofáimat, majd mély hangon megszólal:

- Nem kell félned, Jimin. Lazulj el!

Majdnem elröhögöm magam, amikor eszembe jut, hogy most telibe finghatnám az arcát, de végül csendben maradok. Ő viszont elkuncogja magát, mintha ugyanarra gondolna, mint én, ezért megkérdezem:

- Min nevetsz?

- Semmin - hangzik a rövid válasz.

Ugye nem hallotta meg a gondolatom? Remélem, nem nézett végig a fejembe, mert akkor... hát, az kínos lenne.

Csak vicceltem ám, mikor arra gondoltam, hogy felizgultam...

Talán meg kéne próbálnom fejben inzultálni.

"Hé, Jungkook, te balfasz!"

Várok egy kicsit, de nem jön válasz és nem is üt meg. Mintha megszorítaná kissé a fenekem bőrét, de nem feltűnő. Talán mégse olvas a gondolataimban, csak beképzelem magamnak.

Igyekszem ellazítani az izmaimat, Jungkook meg ismét csókolgatni kezdi a sebemnél a fenekem. Finoman belenyal, óvatosan tapogatózik nyelvével, aztán forrón csókolja. Hamarosan olyan mohón kezdi falni a fenekem, mintha valami ízletes étel lenne. Ahogy arra gondolok, mennyire undorítónak kéne ennek lennie, mégis mennyire élvezetes, felpezsdül a vérem.

Mennyi mindent megtesz értem, én meg lebalfaszozom magamban... Igaz, ezzel bocsánatot kérhet, amiért kényszerített, hogy leszopjam a gigászi falloszát.

Egyre jobb érzés; mintha minden sejtemet izgatná a nyelve, ráadásul lassan megindul a már jól ismert bizsergés is. Felforrósodik a bőröm odalent és beüt a vágy, ahogy lüktetni kezd az ánuszom. Soha életemben nem éreztem még hasonlót... Kitágul és összeszorul, mintha tátogna. Jungkook pedig az egyik kitágulás alkalmát kihasználva bedugja a nyelvét, amitől megrándul a testem és megfeszülnek izmaim. Fürge nyelvével tapogatózik bennem, olyan érzékien egyszersmind játékosan használva ízlelőszervét, mintha ezzel keresné a kenyerét. A mennyországban érzem magam.

Pár perc alatt a farkam is rákapcsol a lüktetésre, így beletemetem a fejemet a párnába és beleharapok az anyagba, nehogy elkezdjek nyögni. Jungkook egyre erőteljesebben és egyre izgatóbban nyalintgat odalent, pedig az imént már bizsergett a gyógyulástól a rózsalugasom. Le kéne állítanom, mert kezdek vészesen közel kerülni ahhoz a ponthoz, amin ha átlendülök, már képtelen leszek megálljt parancsolni...

Összeszorított szemmel harapdálom a párnát, miközben egyre több vér gyűlik fel az ágyékomban. Próbálok nem törődni az ingerrel, de nagyon forró és finom az a nyelv... Kezdek kikészülni tőle, már alig bírja a szervezetem az élvezetet és azt, ahogy próbálom elfojtani. A fejem egyre kábább, a szívem meg majd kirobban a mellkasomból, olyan eszeveszettül ver.

Hirtelen megemeli az alfelem a combomnál fogva és tovább nyal a golyóimig. Ijedten rándulok egyet a hihetetlenül jó érzésre és a fejemet felemeleve rászólok, mielőtt még elélveznék véletlen:

- Hé! Hovah nyalsz...?

- Bocsi, csak gondoltam, arrafelé is fáj... - válaszol nem túl bűnbánóan, majd síkos nyelvét kidugva végignyal a gátamon és én csak remegek, mint a nyárfalevél. Most észre kellett vennie, hogy Eres Ezredes nem lóg az eredeti helyén... ugyanis szolgálatra készen a hasamra simul.

- Nhem fháj otth!! - sziszegem rángatózva, mintha szöggel konnektorba nyúltam volna.

- Pedig nekem a hangod alapján úgy tűnik, mintha fájna. Na meg nagyon mocorogsz, mint aki... - keresi a szavakat - Fájdalmakat él át.

Fájdalmakat? Az egyedül fájdalom az, hogy mindjárt ráélvezek a párnámra.

- Nhem fáj mhár semmih! - jelentem ki nyögve és megpróbálok feltápászkodni azzal a szándékkal, hogy a sikeres gyógyulás után a fürdőbe menjek valamilyen ürüggyel és kiverjem magamnak. Másként nem fog ez odalent elmúlni a közeljövőben.

- Még nem végeztem veled - jelenti ki mély hangon, miközben visszaránt eredeti helyemre - Mármint a gyógyítással.

Döbbenten tűröm, hogy lenyomja felsőtestem a matracra, majd hirtelen megérzem az ujját az ánuszomon, ahogy köröz rajta.

- M-mit... csinálszh? - kérdezem megijedve a saját testem által adott reakcióktól, ugyanis hiába félek, hogy ő is megerőszakol, közben az alfelem lüktetve követeli a kielégülést, szinte könyörögve Jungkook ujjaiért.

- Megnézem, hogy teljesen meggyógyult-e - jelenti ki tovább masszírozva záróizmom, ami megadja magát neki és ellazulva lüktet az ujja alatt, ezzel elárulva engem - Szólj, ha fáj!

Azzal lassan felhelyezi az ujját, mire megfeszül a testem és megpróbálok felülni, de továbbra is lenyomva tart.

- Fháj! - nyivákolom kétségbeesetten, hátha békén hagy és nem ismétlődik meg a tegnapi eset, mert nem bírnám ki még egyszer - Engedj elh!

- Rendben, csak megnézzük, hogy milyen mélyen sérültél meg - dörmögi szexi hangon, majd lassan beljebb nyomva ujját tapogatózni kezd bennem - Itt fáj?

- Egy kicshit... - nyögöm gyöngyöző homlokkal, miközben az ijedtségem ellenére a testem mozogni akar és erősen kell küzdenem, hogy ne engedjek neki. Ki kell szabadulnom innen, vagy gondok lesznek... Mármint a meglévőnél nagyobb gondok.

- És... itt? - kérdezi hirtelen elmozgatva bennem az ujját, mire végigcikázik bennem az élvezet lehengerlő hulláma és felerősödik a lüktetés, miközben egész testemben megfeszülök.

- AHH! - nyögöm meglepően kéjesen és kiéhezetten. Kész, vége, nem bírom tovább visszafogni magam. De már nem is tudok foglalkozni azzal, hogy megtudja, mennyire élvezem és hallja a nyögéseim. Képtelen vagyok rá, olyan őrületesen izgató érzés.

- Itt fáj, Jimin? - kérdezi jelentőségteljesen, miközben még egyszer megnyomja azt a pontot, amitől felforr a vérem és a testem magától mozdul. Innentől fogva nem tudom irányítani. Minden észérvet elsöpör az élvezet letaglózó hulláma.

Felemelkedik a felsőtestem, amit most nem akadályoz meg Jungkook; helyette beletúr a hajamba és erősen megragadja azt, de nem tépi. Másik kezével ismét támadást indít: ki-be mozgatja ujját, folyton eltalálva a titkos pontot. Megtámaszkodom a tenyeremen és lábamra ülve mozgok ritmusosan, közben folyamatosan nyögök, mint egy szégyentelen ribanc. Teljesen tehetetlen vagyok, olyan élvezetet élek át. Mintha megnyílt volna előttem egy új világ, ahol csak a test beszél, csak az ösztönök maradtak. Olyan, mintha nem is én lennék, hanem egy szexéhes vadállat. Csak tekergek és vonaglok befeszített farral, rácuppanva Jungkook ujjára, fanatikusan élvezve az extázis minden másodpercét. Kibuggyannak a makkomból vágyam cseppjei, mire ajkaim közül előtör egy fülledt erotikától csöpögő, elnyújtott nyögés és még vadabbul kezdek mozogni. Izgat Jungkook keze a hajamban, de még jobb az ujja bennem, amivel csodálatos érzéseket vált ki belőlem. Legbelül tudom, hogy meg fogom bánni, hogy hagytam magam, de egyszerűen lehetetlen most megállni. Képtelenség!

Ösztönösen farkamra vezetem egyik kezem és verni kezdem magamnak, mire delejes, már-már megszállott nyögés tör fel a torkomból. Visszazuhanok a párnára és szabad kezemmel ajkaimra tapasztom a kezem, hogy halkabb legyek, ha ez egyáltalán lehetséges. A csöpögő péniszemen mozgatott kezemmel generált lucskos hangot meghallva Jugkook lefogja a karom, majd kihúzza ujját testemből. Kétségbeesetten felnyögök, mert nagyon közel voltam már az édes beteljesüléshez és mohó testem rövidesen belefullad a megvalósulatlan vágyálmaimba. Nem bírom ki, ha itt megáll. Őrülten, piszkosul akarom...

Szerencsémre csak felforrósodott, lucskos makkomra teszi ujjait, elkenve rajtuk a kéjvágyam jelét, amitől felszisszenek és megrándulok, mintha már az orgazmus előszobájában lennék. Értelmetlen szófoszlányok törnek elő torkomból két nyögés közt:

- Jung...AH! Kookh... khér...aahhh! Cshináhh ááhh!

- Ne félj, Jimin, Dr. Jungkook megkezel - ígéri perverz, dörmögősre mélyült hangon, ami csak olaj a bennem tomboló parázna tűzre. Dorombolásszerű hangot adok ki, mintha a vadmacskája lennék, aminek éppen tanít néhány trükköt. És én élvezem a tanulást...

Alattomosan hátravezeti kezét, majd két nedves ujját hirtelen testembe tolva egyből eltalálja a gyenge pontomat, amitől szenvedve szűkölök. Úgy érzem, egy olvasztótégelybe kerültem; olyan könnyedén siklanak bennem azok az ujjak, hogy felemészt a gyönyör. Olyan forró, nedves és izgató, annyira jó! Ez nem lehet egy démon, maximum egy szexisten, aki kielégít, ha hű alattvalója vagy.

Teljesen megőrjít az érintése, ami lüktetést generál bennem; a forrósága, amivel felperzsel és hamuvá éget; a szikrák, amik miatta cikáznak elködösült szemeim előtt. Már rágom a saját kezem, ahogy egy veszett vadállat rágja a lábát. Az elfojtott nyögések és fura dünnyögések közben a hangom fel-felszalad olyan oktávokba, amiket eddig sosem érintettem. Rég elvesztettem a kontrollt; már csak a jelen számít, csak a kielégülés, csak az élvezet és a test vágyai.

Olyan, mintha a bennem rejlő, eddig elnyomott vadállatot szabadítaná ki. Sose gondoltam volna, hogy ilyen tébolyult vagyok legbelül.

Teljesen rányomom az alfelem a kezére és immáron szégyentelenül pucsítok neki, ő meg nem rest egyre gyorsabban mozgatni bennem azokat a csodás ujjakat. Közben izgatóan végigsimít a felsőtestemen, le egészen az alhasamig, amire rásimult lüktető, éhező merevedésem. Amikor megragadja fröcsögő farkam, kezeimmel kitolom felsőtestem és hátravetett fejjel hangos, élvezkedő nyögésbe kezdek. Intenzíven remegve összeszorítom a szemem, ahogy megérzem az orgazmusom közeledtét. Jungkook megforgatja bennem az ujjait, majd mélyen feltolja őket, közben megpumpálja péniszem és ez megadja a kegyelemdöfést. Ráharapok a kezemre, de még így is jól hallani a hosszas, megveszekedett nyögéssorozatot. Úgy tekergek és dobálom magam, mint egy jól fizetett sztriptíztáncos. Ahogy a démonom ritmusra veri sikamlós, ficánkoló farkam és közben ujjazza forrongó üstöm, a testem kéjesen hullámzik és vergődik meg-megrázkódva. Begörbülnek a lábujjaim, a fenekem meg rászorul a lucskos ujjakra, úgy mozog megfeszülve, el nem eresztve őt. Annyira fergeteges egyszerre két helyen érezni a kezét, ami mélyről jövő gyönyört ad, hogy kifolyik a nyálam és vele egyszerre az élvezetem is jobbnak látja, ha friss levegőt szív.

Akkorát robbanok, hogy ellövök a mellkasomig az ondómmal, beterítve a pólómat, miközben kéjesen nyögök vékony hangomon és el sem akarom hinni, milyen kolosszálisat élvezek. Úgy elveszítem a kontrollt, hogy szinte öntudatlanul, extázisban mozgatom testem a ritmusra, ami gyönyört hoz. Megfeszült fenekem úgy ki van tolva és a fejemet annyira hátravetettem, hogy szinte "c" alakban hajlok Jungkook felé. Olyat nyögök, hogy hiába tapasztom nedves számra a kezem, még így is ez a legkéjesebb, legérzékibb hang, amit valaha kiadtam magamból.

Még néhány rándulás, még néhány mélyre hatoló nyomás az ujjakkal illetve erőteljes pumpálás lucskos péniszemen és lassan lecseng az orgazmusom. Ahányszor beljebb tolva ujját eltalálja azt a pontot, kábultan nyögök egyet és engedelmesen tűröm, hogy kifacsarja belőlem élvezetem utolsó cseppjeit is. Olyan forró és kemény a keze, mint a farkam. Mire végzünk, már nincs akkora különbség kettőnk testhőmérséklete közt.

Az utolsó rángás után erőtlenül hátraesek, de Jungkook gyorsan reagál és elkap. Izmos karjaiban tart, miközben én csukott szemmel lihegek és megpróbálok magamhoz térni.

Annyira fáradtnak érzem magam, hogy le-leragad a szemhéjam, de közben kavarognak a gondolatok a fejemben. Még mindig alig hiszem el, mit éltem át. Hihetetlen volt; teljesen letaglózott.

Hogy viselkedhettem így...? Teljesen kifordultam önmagamból... Ez nem is én voltam.

- É-én... - szólalok meg erőtlenül, pedig az imént még elég nagy hangom volt. Most azt sem tudom, mit kéne mondanom, de Jungkook megszólal:

- Azt hiszem, a gyógyulásodat sikeresek tekinthetjük.

Olyan önelégült a hangja, hogy mérgesen felülök és felé fordulok:

- Ne gúnyolódj! Én ezt... nem is akartam!

- Dehogynem, Jimin - jelenti ki mély, magabiztos hangon, ami pont az ellentettje az én vékony, ideges hangszínemnek - Legalábbis a tested nagyon is akarta...

- De én nem akartam! - háborodok fel, majd felpattanok és szédelegve eltántorgok a székemig, amin van egy törülköző.

- El ne ess - hallom Jungkook hangját, ami most aggódón cseng, de hiába, mert dühös vagyok.

- Kit érdekel? - kérdezem a piszkos pólómat levetve, majd a törölközőt magam köré tekerve odamegyek az ajtóhoz - Ha megsérülök, csak kényszerítened kell, hogy hagyjam magam nyalogatni, aztán úgy tehetsz, mintha én kértem volna! Mintha én lennék a perverz, akin röhögni lehet!

Megpróbálom eltolni a szekrényt az ajtó elől, de alig mozdul. Túl gyenge vagyok, mert nem ettem...

- Nem akartalak kényszeríteni - hallom magam mellől a hangját, majd meg is látom őt, ahogy felkapcsolja a lámpát - Tényleg csak látni akartam, hogy nincs-e belül is sérülésed, de aztán úgy tűnt, élvezed és...

- Persze, te ártatlan vagy! - mondom ironikusan, majd lejjebb veszem a hangerőt, mert az ajtó mellett állunk - Lefogadom, hogy átverés volt az egész... tuti, hogy úgy is gyógyít a nyálad, ha csak ráfolyatod valahova! De te inkább felizgattál, hogy aztán erőszakoskodhass velem úgy, hogy tegnap dugtak seggbe akaratom ellenére!!

Már világos van a szobában, így láthatja a testem nagy részét, de olyan mérges vagyok, hogy ez se érdekel, csak próbálom eltolni a szekrényt az útból.

- Várj, hadd segítsek - mondja a bútorra téve kezét.

- Nem kell - nyögöm erőlködve, miközben alig pár centit mozdul az a vacak. Ő meg fél kézzel könnyedén arrébb tolja a szekrényt, mire szúrós szemmel nézek rá, majd feltépném az ajtót, de zárva van ugye - Hol a kulcs?

- A farzsebemben - válaszolja ártatlan tekintettel, de már sejtem, hogy neki nincs olyanja. Csak "ál-ártatlan".

- Akkor kérem! - szólok rá erélyesen, tenyeremet tartva.

- Fáj a karom - panaszkodik tettetett szomorúsággal - Ha akarod, el kell venned.

Mérgesen nézem arcát, majd lenézek a bőrnadrágjára, amin ismét csak átüt irdatlan pénisze... Most mit csináljak? Nyúljak a valagához??

Mérgesen félrenézek azon gondolkodva, mit kéne tennem; azt sem tudom, melyik zsebében van. Olyan ideges lettem, amiért kihasznált és kigúnyolt ebben az érzékeny pillanatomban, hogy nem tudok megfontoltan dönteni. Így hát egy hirtelen mozdulattal odanyúlok mindkét kezemmel a farához és beleteszem a zsebeibe kezeim, ő meg felemeli a fejem és mosolyogva ajkamra hajol. Ijedtemben lefagyok, amíg ő finom, gyengéd csókban részesít. Teljesen elfeledkezem a kulcsról, még a szemem is nyitva marad és képtelen vagyok megmozdulni. Ilyen közelről látom a szempilláit is. Még soha nem volt hozzám ennyire közel senki. Olyan különös az egész.

Pár másodperc után becsukom a szemem és megpróbálom viszonozni a csókot, de még sosem csináltam ilyesmit, így elég esetlenül mozgatom ajkaim. Jungkook mindkét kezével az arcomat fogja és nekilök az ajtónak, ami olyan váratlanul ér, hogy belenyögök a csókba. Hozzám préseli forró testét; érzem terjedelmes, kemény férfiasságát, ahogy nekem nyomódik. Ismét kábának érzem magam, a szívem hevesen ver és kiszorul a tüdőmből a levegő. Egyre érzékibben csókol, de olyan odaadással, hogy hiába félek, mennyire bénának tart, lassanként magával ragad az érzés. Ajkaival egy ritmusban mozgatom enyéimet és egyre jobban olvadozom forró csókjától. Főleg így, hogy közben az izmos tomporán lehet a kezem, aminek a tapintása szó szerint nem evilági.

Na nem mintha annyi segget fogtam volna már életemben.

Elválik ajkaimtól és mosolyogva, érzelmekkel teli hangon megszólal:

- Na, nem veszed el a kulcsot?

Kába fejem és elködösült tekintetem ellenére igyekszem mérgesen ránézni, de nem nagyon megy. Összepréselem az ajkam és kotorászni kezdek a zsebeiben, közben képtelen vagyok nem a szemeibe nézni. Megint olyan önelégülten mosolyog és megnyalja az ajkait is, amitől fültől fülig elvörösödöm. Sőt, amikor rájövök, hogy nemrég még hol volt a nyelve és mit csókolt az ajka, a fülem is felforrósodik, de még a nyakamban is érzem a meleget. Az ájulás határán vagyok a zavarom miatt. Én, a tisztaságmániás finnyás csókolóztam egy férfival, aki előtte kinyalt engem... és még csak nem is undorodom tőle! Mit művel ez velem??

Jungkook mosolya kiszélesedik, úgy néz le rám, én meg végre megragadom a kulcsot és nagyot nyelve megfordulok, hogy remegő kezeimmel kinyissam az ajtót. Szerencsére amikor megfordulok, elenged, de ettől még rohadtul zavarban vagyok. Olyan, mintha átlátna rajtam és direkt idegesítene... pedig hogy mondta, hogy nem akarja kellemetlenné tenni nekem ezt az egészet! Talán ha nem élvezem olyan látványosan, kicsit tapintatosabb maradt volna? Vagy végig így tervezte? Nehéz rajta kiigazodni.

Sikerül kinyitnom az ajtót és szerencsére senkit se látok a folyosón, így megindulok a közös fürdő felé. Jungkook jön utánam, így odasuttogok neki:

- Ne kövess! Fürdeni megyek.

- Veled megyek, hogy vigyázzak rád - mondja normális hangerővel. Gondolom, akkor nem hallják őt a többiek.

- Nem kell "vigyázni" rám! - súgom oda neki mérgesen.

- Szerintem meg igenis kell, különben nem lennék itt - mondja továbbra is utánfutót játszva.

Idegesen beszaladok a közös fürdőbe, de mielőtt még becsukhatnám az orra előtt az ajtót, megfogja azt és nyugodtan besétál a helyiségbe. Mérgesen nézem, ahogy körbemegy és minden zuhanyfülkébe benéz, majd a vécéket is ellenőrzi, végül félrehúzva az egyik függönyt kinéz az ablakon, aztán unott fejjel elindul kifelé. Mielőtt kilépne, odaszól nekem:

- Odakint leszek.

Becsukom mögötte az ajtót, mert odalent nyilván nincsenek nyílászárók és nem szokta meg a működésüket. Leteszem a törülközőt és végre elkezdek zuhanyozni. Kicsit elegem van már ebből a napból meg úgy az egész életemből. Meggyógyultam, de milyen ára volt? Elélveztem egy démon ujjaitól... és most jól szórakozik azon, hogy milyen hatással van rám. Miért nem tudom elrejteni az érzéseimet? Miért kell nyitott könyvnek lennem mindenki előtt? És miért nem tudom megvédeni magamat?

Persze legbelül tudom a választ: mert csak egy gyenge ember vagyok, aki könnyen elcsábul és akármennyire nem érzem magam késznek Jungkook-ra, ő itt van és nem ereszt. Én pedig nem tudom, hogy ennek most örüljek-e vagy inkább próbáljak elmenekülni.

Köszi, hogy elolvastad! Esetleges hibákért elnézést.
A fejlécet nem tudtam volna megszerezkeszteni depikiralyno_ nélkül, köszönöm a kéjelgő képet Jimin-ről!😁💚