Soká jött és szar lett, szóval elnézést kérek 😅

~Jimin szemszöge~

- Sikerült... - motyogja maga elé a csaj, én meg csak pislogok párat, majd megdörgölöm a szemem, de nem úgy tűnik, mintha csak képzelném a dolgot. Körbenézek a helyiségben és detektíveket megszégyenítő észjárásommal kikövetkeztetem, hogy a franciaágy arra a tényre utal, miszerint egy hálószobában tartózkodunk. Minden fényt a piros gyertyák adnak, amikkel tele van pakolva az egész helyiség. A padlón lévő, krétával felrajzolt mintát jobban megnézve feltűnik, hogy kísértetiesen hasonlít az én idéző körömre... nem csak egy felfirkált pentagramma, hanem egy egész komoly munka.

Ez a kiscsaj megidézett egy démont... és én voltam olyan balfasz, hogy feljöttem neki.

A felismerés olyan szinten fejbekólint, hogy hirtelen egész szalonképes üzemmódba vált az agyam. A lány feltápászkodik, majd mélyen meghajol és kissé színpadiasan megszólal:

- Üdvözöllek! Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy megjelentél hívásomra.

- Ömm... szia - köszönök vissza, mire összevonja a szemöldökét - Véletlenül jöttem fel...

- A pokolból? - kérdezi csillogó szemekkel, mintha az olyan szupi kis hely lenne telis-tele unikornisokkal meg csillámfaszlámákkal.

- Igen, onnan...

- Én végig tudtam, hogy a pokol, benne az összes démonnal létezik! - jelenti ki diadalittasan, majd végignéz rajtam - Elnézést, hogy ezt mondom, de nem úgy nézel ki, mint a képeken...

- Valószínűleg összekeversz valakivel - világosítom fel arra gondolva, hogy én, mint friss démon még tuti nem lehetek benne egy könyvben sem. Szerintem még Jungkook neve sem ismert idefent, pedig ő már több száz éve nagy hatalmú démon - Jimin vagyok.

- Oh... ilyen névre nem emlékszem - mondja elgondolkodva, majd odalép egy régi könyvhöz és lapozgatni kezdi - Én Kizrukot idéztem meg... nem lehet, hogy ezen a néven is ismert vagy?

- Nem - mondom elindulva közelebb lépve a lányhoz, de hirtelen mintha láthatatlan falba ütköznék. Csodálkozva vonom fel szemöldököm, de aztán rájövök, hogy valószínűleg csak akkor képhetek ki a körből, ha már megegyeztem azzal, aki megidézett. Amit ugye nem kéne... mert vissza kell mennem Jungkookhoz.

- Szóval ez nem te vagy? - kérdezi felém tartva a könyvet kinyitva egy olyan oldalon, amin egy fekete, félig kecske valami van. Majdnem elröhögöm magam.

- Amint látod, nem.

- Hmm... valamit nem jól csináltam? - gondolkodik el a képet nézve.

- Nem lehet név szerint megidézni démonokat... ez nem a szupermarket, ahol bemondod, hogy takarítót kérsz a hetes sorba és akkor ott terem egy takinő, mert mindenhová elérnek a hangosbemondók.

- Hát persze, hogy nem...bocsánat - süti le szemét egy pillanatra.

- Semmi gond - nyugtatom meg, mire ismét felnéz rám, így már nem lóg annyira az arcába a haja. Elég világos a bőre, az arca kissé szögletes, de a vonásai összességében szépek - Szóval aki meghallja a hívást és fel akar jönni, az jön fel. Én még új démon vagyok, ezért véletlenül jöttem...

- Hogyhogy új démon? - csodálkozik el, én viszont csak arra tudok gondolni, hogy ideje lenne visszamennem, nehogy baja essen Annabelle-nek, hiszen ott hagytam egyedül... ráadásul Jungkook is mérges lesz, ha hosszabb időre eltűnök.

- Nemrég változtam át emberből - válaszolok, majd hátrébb lépek, hogy ismét a kör közepén álljak - De most már mennem kell, ne haragudj...

- Várj!! - kiált rám, majd imára kulcsolja kezeit, mintha Jézus lennék - Könyörgöm, maradj egy kicsit! Én is szeretnék démon lenni... változtass át és vigyél le magaddal, kérlek!

- Nem, ki van zárva. Az rohadtul fájdalmas... fogalmad sincs, mennyire - rázom meg a fejem, mire tovább rimánkodik:

- Kérlek! Bármit megteszek, akármit csak vigyél el innen!!

- Nem olyan jó odalent ám...

Hiszen nincs wifi, sőt, zenét is csak a kocsmában hallottam. Bár, a Mennyország még rosszabb lehet, ha ott meg folyamatosan hárfaszó hallatszik...

- Akkor minek sietsz ennyire vissza? Ha idefent jobban tetszik, miért ne maradnál itt egy kicsit? - kérdezi értetlenül, én meg behunyom a szemem egy pillanatra. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akarok idefent lenni... Igaz, már nem vagyok ember és nem ide tartozom, de a levegő sokkal kellemesebb, ráadásul nem egy veszélyes, számomra még kissé idegen helyről van szó, mint ami odalent vár.

De Jungkook a pokolban van és nem akarom, hogy Annabelle bajba kerüljön miattam.

- Nem maradhatok, mert odalent várnak - mondom kissé elszomorodva, ahogy arra gondolok, milyen büntetést fog adni Jungkook, ha egyszer hazajutok. Valószínűleg nem teszem zsebre, amit kapok tőle...

- A barátnőd? - kérdezget tovább a csaj. Kezd merészebb lenni a formális üdvözléshez képest... talán mert már tudja, hogy nemrég még ember voltam. Na meg a nyakörv miatt is sejtheti, hogy kutyaként kezelnek odalent...

- Nem, de ez most mindegy. Ne akarj démonná válni. Sajnálom, de most már muszáj mennem.

- NE!! - kiált rám megint, de nem foglalkozom vele. Vissza kell mennem.

Igen ám, de hogyan?

Koncentrálni kezdek arra gondolva, hogy megnyílik a föld alattam és ismét odalent vagyok. Semmi.

Becsukom a szemem, majd igyekszem erősebben koncentrálni arra, hogy lejutok. Elképzelem, ahogy lefelé megyek és a kocsmától nem messze kötök ki. Kinyitom a szemem. Semmi.

Ismét behunyt szemmel koncentrálok, ezúttal Jungkookra, hátha az erősebb gondolat. Minden erőmmel rá fókuszálok, elképzelve, ahogy átölel erős karjaival... aztán akaratlanul is magam előtt látom, ahogy megaláz és elfenekel, mint egy rossz kutyát, de elhessegetem a kellemetlen gondolatot és próbálok a jóra koncentrálni. Kinyitom a szemem. A kiscsaj pedig olyan közel áll hozzám, hogy majdnem hátraesem a meglepettségtől.

- Vigyél le, kérlek! - kéri csillogó szemekkel. Tényleg azt hiszi, hogy odalent olyan jó? Senkije se lenne, csak egyedül bolyongana és könnyű célpontot nyújtana a kegyetlenebb démonoknak...

- Adok egy jó tanácsot - nézek mélyen a szemébe - Sose lépj be az idéző körbe egy démon mellé! Egyáltalán nem szabadna ilyen veszélyes dolgokkal játszanod... lehet, hogy legközelebb egy gonosz démont fogsz ki, aki meggyilkol. Mellesleg nem tudlak átváltoztatni, mert csak a régebbi, hatalmasabb démonoknak van meg a joga hozzá.

Megszeppenve néz rám, majd kis idő múlva ismét megtalálja a hangját:

- Akkor téged is egy nagy démon változtatott át?

Hát, az biztos, hogy Jungkook elég nagy...

- Igen - válaszolok, majd kitessékelem a körből - Megidéztem egy démont, hogy bosszút álljak, de...

Hirtelen izgatottan közbevág:

- Én is ezért idéztelek meg! A nevelőapám megkeseríti az életem... csak azt akarom, hogy eltűnjön.

Egy pillanatra elgondolkodom, mivel kíváncsivá tett, de aztán elhessegetem a gondolatot. Nem hallgathatom meg, mert akkor sose jutok vissza. Annabelle nem épp a legbiztonságosabb helyen van és ugyan elég erős, de fene tudja, nem keveredik-e bajba, hiszen nem józan.

- Sajnálom, de nem segíthetek - mondom, majd hátat fordítok neki és minden eddiginél jobban erőlködöm, hogy lejussak, így az erőmtől kisebb szél keletkezik a szobában, de még mindig nem jutok le. Hirtelen megérzem, hogy belém kapaszkodik a lány, így ijedten abbahagyom a koncentrálást, nehogy véletlen magammal vigyem, mert akkor neki vége.

- Van fogalmad róla, hogy mi történik, ha emberként megpróbálsz lejönni velem?! - rivallok rá szembefordulva vele, a kezét lefejtve magamról, mire hirtelen felszisszen. Ahogy lenéz a karjára, zavartan pillantok oda én is azt gondolván, hogy nagyon megszoríthattam.

Elengedem a kezét, ő pedig kicsit elfordítva azt felfed egy kis jelet magán, ami kísértetiesen hasonlít arra, amit Jungkook hagyott a nyakamon anno...

- Wow... - motyogja a jelet vizsgálva, én meg idegesen megkérdezem:

- Az... eddig is ott volt?

- Nem - feleli rám nézve, így leesik, hogy véletlen a rabszolgámmá tettem őt. Pazar - Miért, mi ez?

- Semmi különös - füllentem kissé kimelegedve a hazugságtól, ami elég béna, ha figyelembe vesszük, hogy démon vagyok - Csak az idézés miatt van. Majd elmúlik, ha visszamentem a pokolba.

Gondolom.

- De jó! - lelkesedik tovább nézegetve a kis jelet, amit én is most látok először és eléggé furcsállom a dolgot. Most akkor ez az én szimbólumom lenne? Nagyon hasonlít Jungkookéhoz...

Talán minden talpnyalójának ilyenje van... hiszen a blökije vagyok, ugyebár.

- Na de most már tényleg mennem kell - jelentem ki, mire láthatóan bepánikol - Maradj a körön kívül! Ha visszamegyek a pokolba és véletlenül velem jössz, meg fogsz halni, mivel én nem változtathatlak át...

- De segítened kell! Olyan régóta próbálkozom és soha semmi nem történt - vág ismét a szavamba, én meg inkább hátat fordítok és megpróbálok arra koncentrálni, hogy visszajussak Annabelle-hez, de sajnos hallom, amit a kiscsaj mond - Végre sikerült megidéznem egy démont és pont te jöttél, egy volt ember! Ez okkal történt! Segítened kell átváltozni!

Próbálok nem rá figyelni, de akárhogy igyekszem, az erőmmel képtelen vagyok lejutni. Bármit képzelek el, bárhogy próbálkozom, csak egy kis szél keletkezik a helyiségben, illetve kis idő után szikrák kezdenek pattogni, de semmi egyéb. Annyira erőlködöm, hogy már remegek, mégis képtelen vagyok visszajutni... a kiscsaj meg folyamatosan mondja a magáét:

- Ha nem tudsz senkit, aki átváltoztatna engem, akkor legalább öld meg a nevelőapám, hogy ne tudjon többet bántani! Kérlek!

Mikor rájövök, hogy rohadtul nem fogok tudni így lejutni, elkeseredve visszafordulok a lány felé. Észreveszi kétségbeesett fejem és megint megszólal:

- Nem tudsz visszamenni, ugye?

Erre csak sóhajtok egy nagyot, majd eszembe jut Jungkook és hogy talán soha többet nem látom... hiszen ha vissza is jutok valaha a pokolba, a birtoka kapuja nem fog megnyílni nekem. Annabelle-t pedig otthagytam egyedül és lehet, hogy veszélyben van miattam. Ha soha többé nem látom Jungkookot, az egyetlen barátom pedig meghal az én hibámból, én...

Könnybe lábad a szemem, így gyorsan elintézem, hogy kialudjon a gyertyák fénye, hogy ne lássa a lány, hogy démon létemre bekönnyeztem. Mély levegőt veszek, kicsit összeszedem magam, de mielőtt megszólalhatnék, újabb idegesítő kérdést tesz fel:

- Meg fogsz ölni engem?

- Hát az biztos, hogy úgy csendesebb lennél... - mondom úgy, mintha nekem semmiség lenne random embereket ok nélkül meggyilkolni - Miért akarod a nevelőapád halálát?

Lehet, hogy meg kell hallgatnom, hogy pontosan mit akar és miért, aztán elmondanom, hogy én mit akarok cserébe és ha teljesítettem az alku rám eső felét, visszamehetek... de nem akarok embert ölni... viszont ha csak így láthatom viszont Jungkookot, akkor muszáj lesz megtennem. Akármilyen köcsög volt velem mostanában, teljesen kikészülnék, ha többet nem láthatnám.

- Ellenem hangolja az anyámat - kezdi a kiscsaj nem pont a szemembe nézve gondolom, mert a sötétben nem látja, hol is vagyok pontosan - Folyton feszültséget szít... már nem érzem magam otthon emiatt a betolakodó miatt. Anyámnak már ő a legfontosabb és nem hiszi el, hogy megütött. Félek tőle... rettegek, hogy máskor is bántani fog. Ráadásul miatta váltak el a szüleim, mert elcsábította az anyámat. Tönkretette az életemet.

- Hol ütött meg? - kérdezem kíváncsian, mivel valahogy olyan érzésem van, hogy az a része nem volt teljesen őszinte. Megpróbálok óvatosan belepillantani a fejébe és annak ellenére, hogy idefent gyengébb vagyok, meglepően könnyen sikerül is.

- Az arcomat - mondja egy icipici habozás után, én pedig a fejébe pillantva azonnal tudom, hogy hazudik. Látom magam előtt a fazont és érzem, mennyire gyűlöli a lány őt... szóban talán tényleg bántalmazta, de tettlegességig sose fajult.

- Miért hazudsz? - kérdezek rá nyíltan, mire köpni-nyelni nem tud - Tudod, ha egy kegyetlen démon jött volna fel helyettem, nem hiszem, hogy még életben lennél...

- Te soha nem öltél még? - kérdezi, mire megforgatom a szemem.

- De, sajnos öltem már. De a nevelőapád nem biztos, hogy megérdemli a halált, nem gondolod?

- Dehogynem érdemli meg! - kel ki magából - Ha megtehetném, én magam végeznék vele! Sajnálom, hogy füllentettem, de azt akartam, hogy intézd el őt. Vagy ez, vagy segíts az átváltozásban és akkor én ölöm meg!

- Tehát semmi mást nem fogadsz el? - kérdezem, mire határozottan válaszol:

- Nem!

- Megtudhatom a neved? - kérdezem kis gondolkodás után.

- Jiwoo.

- Elmúlt már karácsony, Jiwoo?

A nemlétező szívem a torkomban dobog, de nem kell sokat várnom a válaszra:

- Nem... két hét múlva lesz. Miért?

Felcsillan a szemem. Odalent nincs karácsony, itt viszont megünnepelhetném... de Jungkook nélkül szar lenne...

Álljunk csak meg egy pillanatra! Úgy bánt velem, mint egy utolsó kutyával... talán ha pár hétig maradok és csak utána megyek vissza, megtanul értékelni engem és nem lesz olyan birtoklásmániás. Nem élhetek örökké a szobájába zárva... és egy kis távollét nem fog megártani. Annabelle pedig az egyik legerősebb démon a birtokon, úgyhogy tud magára vigyázni. Meg ha én már kijózanodtam, lassan ő is jobban lesz.

Amúgy meg Jungkook biztosan a keresésmre indult már és az erejével meg fogja tudni érezni, hogy Annabelle merre van. Én már valószínűleg kívül esek a radarján... de ha szeret, nem fogja feladni és a kapujánál fog várni rám, hogy meg tudja azt nyitni nekem, ha a közelben leszek. Legalábbis mindenképp ki fog oda nézni párszor.
Csak azt remélem, hogy Annabelle-nek sikerülni fog józannak tettetnie magát és elhitetnie Jungkookkal, hogy ő nem segített nekem, hanem megpróbált visszavinni hozzá...
Nagy lány már, menni fog neki. Nem kell félni, Jimin!

- Jól van - szólalok meg, miután alaposan átgondoltam a lehetőségeimet - Akkor megölöm a mostohaapádat, te pedig cserébe soha többet nem idézel démont.

- De... - sápad le teljesen - Miért nem...? Akkor nem válhatok démonná...

- Túl veszélyes a démonidézés - világosítom fel - Ha egy kegyetlen démon lennék, már nem élnél. De ha nem ölnek meg, akkor is könnyedén kihasználhatnak és rászedhetnek. Szerencséd, hogy én jöttem.

- Jó... - mondja kis idő múlva, mikor végre rájön, hogy igazam van - De csak azért megyek bele ebbe az alkuba, mert nagyon régóta próbálkoztam, mire végre meg tudtalak idézni. Még ha nem is téged akartalak...

Erre csak forgatom a szemem, majd megpróbálok kilépni a körből, ami sikerül is. Most egyeztem bele, hogy megölök egy embert, akit nem is ismerek... de bármi jobb, mint egész nap bezárva lenni a palotában.

Leülök a kanapéra, Jiwoo meg mellém ül és szóra nyitja ajkát, amikoris hirtelen meghalljuk, hogy valaki matat a bejáratnál. Csak nem hazajött a pasas, akit meg kéne ölnöm?

Jiwoo pánikba esik, én pedig kíváncsian és kissé idegesen nézek az ajtó felé. Valahogy rossz előérzetem van...

És akkor belép a szobába valaki, akit már nagyon rég nem láttam és el sem akarom hinni, hogy ő az, így döbbenten megdörgölöm a szemem. Aztán az újonnan érkezett felkapcsolja a lámpát, így már egészen biztos lehetek benne, hogy ő az... vagy még mindig az ital hatása alatt lennék?? Na nem, mintha nem látnám szívesen, de ez esetben semmi jót nem jelent, hogy itt van...

- Már megint démonidézősdit játszottál a szobánkban? - kérdezi Yeri Jiwoo-tól köszönés helyett, miután körbenézett a helyiségben - Tudod, hogy Apu nem szereti, ha ilyen elvont dolgokkal foglalkozol.

"Apu"??!

Ha ez az ő szobája is, az csak azt jelentheti, hogy itt lakik az új szüleivel, akik örökbefogadták őt... és nem épp úgy beszél, mintha ő is gyűlölné az apjukat, akit meg kell ölnöm...

Jiwoo rémülten rám néz, mire összeszedem a lélekjelenlétem és megszólalok:

- Nyugi, csak az lát és hall engem, aki megidézett. Azaz te.

Az álla leesik, de szerintem én jobban meg vagyok lepődve. Miért nem láttam a gondolataiban Yerit?? Oké, épp csak bepillantottam pár másodpercre, de... baszd ki.

Felnézek a polcra, amin egy bekeretezett kép díszeleg, de eddig nem tűnt fel a jelenléte. Egy férfi és egy nő áll egymás mellett; a férfi előtt Yeri szélesen mosolyogva, vállán a pasas kezeivel; mellette Jiwoo komor ábrázattal, megpróbálva elhúzódni a faszitól a lehető legmesszebbre.

Tehát Yeri bírja a nevelőszüleit, így végre boldog a sok szenvedés után, amit Yoongi okozott neki az hónapokig tartó erőszakkal; én pedig ebbe a törékeny boldogságába fogok belerondítani épp karácsony előtt.

Ennél már nem is lehetne jobb.

Köszi, hogy elolvastad!❤️

Ha esetleg nem emlékszik valaki (mivel én se emlékeztem pontosan, hogy mit írtam xd), Yeri elárvult, így került be az intézetbe, ahol Jimin kevés barátainak egyike lett. Yoongi bevallotta, hogy többször is megerőszakolta, mikor csak tizenegy éves kislány volt. Később örökbefogadták, azóta nem hallottunk róla. Jiminnél jó pár évvel fiatalabb, így nagyjából olyan, mintha a kishúga lenne.

Köszönet ryotaminak, amiért ötleteket ad, ha elakadok. Bár nem így javasolta Yeri visszaírását a történetbe, de így sikerült xd Nagyon segítőkész és kreatív, szóval igyekszem majd többször elfogadni a tanácsait, mert egyedül sajnos nincs annyi jó ötletem lol

és bocsi, hogy ilyen soká jött a rész, nehéz időszakom volt (igen, nekem sok ilyen van, mert egy fonnyadt saláta is jobban kezeli a problémás helyzeteket, mint én)