~Jungkook szemszöge~

A megidézés utáni első, idefent töltött éjszaka mindig nagyon élénk álmaim vannak. Nem tudom, miért. Talán így pótolja be a sok évet az agyam, amíg nem kreálhatott egy álmot sem. Sokszor elég durva rémálmaim vannak, most viszont egy korábbi élményemről látok álmot.

Régebben, mikor egy idézésnek hála volt lehetőségem idefent tölteni egy kis időt, találkoztam egy Junhoe nevű fiúval. Egy bárban láttam meg először, ahol táncos volt. Teljesen megbabonázott minden mozdulata, minden pillantása... Mindenáron magamévá akartam tenni őt, de a bár nem nyújtott olyan szolgáltatásokat, amilyenekre nekem szükségem lett volna, így megvártam, amíg végez.

Ahogy megláttam a bárból távolodó fiút, utána indultam, de hamar feltűnt, hogy nem csak én követem őt, így ahelyett, hogy leszólítottam volna, vártam. Egy középkorú, gusztustalan fazon volt az a bárból, így rögtön tudtam, hogy milyen szándékai lehettek. Tél volt, így hiába közeledett a reggel, olyan sötét volt, hogy nem sokat lehetett látni, ráadásul nem is volt rendesen kivilágítva a külvárosnak ezen része. Szívből örültem, hogy pont aznap találtam rá arra a bárra, mert egy nappal később valószínűleg elkéstem volna.

Amikor a legsötétebb utcába ért Junhoe, a fazon gyorsítani kezdett és hamar közelebb ért hozzá. Elkapott a gyilkos ösztön, de türelmesen kivártam, hogy utolérje a kiszemeltemet az a gusztustalan féreg és pont idejében menthessem meg. A fiú meghallotta a férfi lépteit a kihalt utcában és észrevette, hogy követik, így elkezdett futni. Ahogy rémülten rohant, megbotlott a csúszós úton és elesett, a fazon meg odalépett hozzá és fölé hajolva megragadta a kabátjánál fogva.

- Kérem, ne bántson! A bal kabátzsebemben van a pénzem - mondta a fiú rémülten, miközben láthatatlanul melléjük értem és azon gondolkodtam, hogyan gyilkoljam le a támadót. Nem lehetett túl brutális, hátha megrémül a táncosom és elmenekül, de azért mégiscsak éreznie kellett a pasasnak, hogy ezt elbaszta...

- Nekem nem a pénzed kell - fröcsögte rekedt, visszataszító hangon. Ősz haja hátul lófarokba volt kötve, a feje tetején meg kopasz volt és az egész lénye ápolatlan volt. Nem akartam hozzányúlni, olyan undorító látványt nyújtott és a szaga is szörnyű volt, így hamar eldőlt a halálnem.

Elővett egy kést és odanyomta a halálra rémülten is szexi fiú sállal körbetekert nyakához, majd elkezdte lihegve kigombolni a nadrágját. Ekkor a kezemmel rámutattam a férfira és hozzá se nyúlva, csak az erőmet használva arrébb vonszoltam, hogy biztonságban legyen Junhoe. Miközben ledöbbenve jajveszékelt a pasas, elrendeztem a karjait és lábait a levegőben, hogy úgy nézzen ki, mint Jézus a kereszten, mert jó poénnak találtam a dolgot. Ezután elkezdtem a démoni energiámmal megsütni. Nem tűzzel, hanem aprócska villámokkal égettem a testét, így folyamatosan rázkódott, mintha villamosszékben ült volna. Nem bírt üvölteni; helyette valamiféle akadozó torokhangot hallatott, miközben nyáladzott és fennakadt a szeme, mielőtt meghalt volna. Az egész csupán pár másodperc volt, mert nem akartam túlságosan megijeszteni a fiút és mert hamar lemerülök, ha idefent használom az erőm. Ráadásul tudtam, hogy még meg kell jelennem előtte, ami szintén energiámba kerül.

Elengedtem hát a csövesbánatot, így a tetem leesett a földre, aztán megjelentem Junhoe-nak és felé fordultam.

Még mindig a földön kuporgott holtsápadtan, így megpróbáltam bíztatóan mosolyogni, hátha megnyugszik kicsit. Felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, ő pedig elfogadta a jobbom. Amikor felegyenesedett, még el is mosolyodott, dacára az imént történteknek.

Hát így találkoztunk. Tudta, hogy egy gyilkos démon vagyok, de nem zavarta. Én voltam a hőse és ő az én első eleven húsom oly sok idő után. A pokolbéli ribancok nem tudják azt az élményt nyújtani, mint egy élő ember.

Ahogy flörtölgettünk, miközben hazakísértem, hamar kiderült számomra, hogy eléggé bevállalós fiú. Jutalmul, amiért megmentettem, felajánlotta, hogy másnap privát táncot lejt nekem munka előtt. Természetesen azonnal igent mondtam.

Tudott egy hotelt, ami megfelelő az ilyen jellegű prezentációkhoz, mert több szobába is volt rúd felszerelve, így a következő nap ott találkoztunk. Hagytam neki, hogy lelökjön az ágyra, ő pedig egy pajzán mosollyal arcán elkezdett vetkőzni az általa hozott zenére. Őrült szexin dobálta le magáról a textilt, majd odalejtett a rúdhoz. Csak feküdtem az ágyon, miközben ő észveszejtően dögösen tekergett és démon létemre a Mennyországban éreztem magam. Miután már kilométerekről is ki lehetett volna szúrni a merevedésem, ajkán csábos mosollyal lassan odasétált hozzám. Nem akartam letámadni, mert csak egy táncról volt szó, így nem mozdultam.

Szépen ráült a merevedésemre és olyan őrületes öltáncot lejtett nekem, hogy teljesen felhergelt vele. Kéjes arccal vonaglott rajtam, én meg csak nyeldestem a nyálam és attól tartottam, hogy felgyullad az ágy a megnövekedett testhőmérsékletemtől. Össze kellett szorítanom a fogam, olyan kínt éltem át a nadrágomban felgyülemlett feszültség miatt.

Amikor már látta rajtam, hogy teljesen kész vagyok, szexin elmosolyodott és kivett az éjjeliszekrényből egy flakon síkosítót meg egy bilincset. Utóbbit rákattintotta az egyik csuklójára. Ledöbbentem egyrészt a hotel felkészültségén, másrészt meg azon, hogy tényleg megkaphatom őt mindenféle ráhatás nélkül, ilyen hamar. Csupán ölnöm kellett érte. Micsoda szerencse!

Elhelyezkedett nekem háttal, négykézláb, majd félrehúzta a latex ruhadarabot az alfelén és bekente a fenekét a síkosítóval. Amikor elkezdte nyögve tágítani magát, valami elpattant bennem és képtelen voltam tovább visszafogni magam. Rákattintottam a bilincset a másik kezére is, majd megragadtam az egyetlen általa viselt ruhadarabot, ami elválasztotta a fenekét a farkamtól és lerántottam róla. Ezután kiszabadítottam a farkam a nadrágomból, le sem véve azt, mivel ekkor már kifejezetten sürgetett a vágy.

Tiltakozni kezdett, de láttam rajta, hogy nagyon is akarja. Démoni hatalmam segítségével alig fél perc alatt kitágítottam fájdalommentesen; csupán a tekintetemet kellett használnom. Akármilyen kanos voltam, végig koncentráltam, hogy ne fájjon neki és direkt annyira kitágítottam, hogy semmiképp se tegyek kárt benne. Ettől független a fülébe súgtam megnyugtatásképp:

- Ne aggódj, Junhoe... ha végeztünk, meggyógyítalak, ha bajod esne.

Valamit mondott rá, de már lüktetett a farkam, így meg sem hallottam. Eddig minden pont ugyanolyan volt ebben az álomba, mint anno, mikor megtörtént, de most kicsit hevesebben kezdett tiltakozni. Talán pont azért változtatta meg az elmém innentől fogva, mert szeretem, ha játékból ellenkeznek közben.

Belé hatoltam, ami fenomenális volt. Még jobbnak éreztem, mint anno, így már egyértelmű, hogy nem rémálmot láttam. Teljességgel magával ragadt az eredeti élmény is, na de ez... vajon mit tettem, hogy ilyen szép álmot érdemeltem ki? Csak reméltem, hogy nem ébredek fel túl hamar.

Végig tudtam, hogy csak álomról van szó, így durvább voltam, mint anno, a valóságban és kevésbé törődtem vele, hogy "Junhoe-nak" jó legyen. Erősen kellett tartanom, mert a múltban történtekkel szemben nagyon hevesen tiltakozott és menekülni próbált, amit az agyam nem állított be elég játékosnak, de azért nem lohasztott le a dolog. Keményen dugtam, ő pedig hangosan kiáltozott és a valósággal ellentétben nem volt olyan kéjes a hangja, inkább magas sikolyokra emlékeztetett. Furcsállottam, hogy ennyire vékonynak változtatta az agyam a hangját, de ez is tetszett, így nem törődtem vele.

Most az egyszer örültem, hogy ilyen élénkek az álmok az első éjszaka, mert eddig mindig rémálmaim voltak idézés után. Micsoda szerencse, hogy végre kielégülök, ha csak álmomban is! Jimin amúgy se lenne készen rá még egy ideig, hogy lefeküdjön velem... és én nem erőltethetem egy ilyen trauma után. Még az orált se vette jó néven a múltkor, hiába izgatta valahol legbelül.

Az álom második felében tovább dugom Junhoe-t, olyan sebességgel, ami egy embertől nehezen várható el. Rúgkapál és szexin nyivákol, ami tetszik, de kicsit sok a mocorgása nekem. Olyan, mintha az ólmos fáradtságot átvittem volna magammal az álmomba is. Ellenőrzöm, hogy biztosan hat-e a fájdalomcsillapításom és miközben kicsit lassítok, azon morfondírozom, vajon miért játssza túl ennyire az álombéli Junhoe a szerepét. Nem fájhat neki és ő is akarta, akkor meg?

Végül úgy döntök, hogy ha képes vagyok rá, akkor hamarabb véget vetek az álomnak, mert kezdek fáradni. Még csak kis ideje dugom, mégis inkább abbahagynám lassan. Valahogy furcsa a helyzet, bár nem tudom, mi a gond pontosan... Jó érzés, de van egy bizarr feelingje az álomnak, amit nem tudok hova tenni.

Eltalálom párszor a prosztatáját, amitől remegni kezd és egy pillanatra elnémul, majd szenvedő, de kéjes nyögésbe kezd. Elmosolyodom, amiért valamennyire irányítani tudom az eseményeket és igyekszem jóra fordítani, hogy mosolyogva léphessek a következő álomba. Elkezdem úgy mozgatni a csípőm, amitől tudom, hogy az álombéli Junhoe azt kívánja majd, hogy bárcsak élete végéig és még azután is dugnám. Úgy döntök, még a démoni erőmet is bevetem, hadd élvezzen még hatalmasabbat, hiába csak egy délibáb. Talán többet nem látom őt álmaimban sem és bár ezt ő már nem érezheti, azért ennyit megérdemel az emléke, nem?

Így hát az erőmmel és a méretes farkammal együttesen repítem a csúcsra, miközben én is elélvezek. Olyan szexin megy el, hogy ismét olyan érzésem van, mintha még jobb lenne, mint valójában. Az erőmnek hála hosszasan élvez, én pedig teljesen megtöltöm a kerek fenekét. Ráverek egyet a seggére, ami nagyot csattan, miközben ő vékony hangon sikít, majd megmarkolom a farpofáját. Megint olyan furcsa érzésem van, miközben lecseng az orgazmusom. Valahogy mintha más lenne a bőrének tapintása és más a hangja is... Többet nem találkozhatom vele, így örültem volna, ha az elmém pont ugyanolyannak mutatja, mint amilyen volt, hiába tűnik ez egy feljavított verziónak, mert így bizarr az egész.

Mégis elégedetten zuhanok a kis test mellé, mert nem volt kellemetlen álom. Mindketten elélveztünk, tehát happy end van.

Ahogy fekszem, meghallom Junhoe zihálását, majd az egyre erősödő zokogását. Ekkor sóhajtok egyet és az öreget szidom odafent, amiért minden első itteni éjszakámat szétbassza nekem a rémálmokkal. Ha most, az álmomban a valósággal ellentétben nem élvezte Junhoe, az szar érzés lesz, amit nem felejtek el egy ideig... A nemlétező szívemre veszem az ilyesmit.

Azután eszembe jut, hogy talán minden jóra fordul, ha kitisztítom és visszaszűkítem őt az álmomban, mint anno. Biztos csak beképzelem magamnak, hogy megsérült, mert az elején durva voltam, de hát ez nem a valóság.

Nem tudok eljutni a következő álomig, amíg azt hiszem, hogy ártottam neki, így felé mászok az ágyon, mert amíg pihentem, messzebb araszolt tőlem. Odanyúlok a fenekéhez, mire rémülten tiltakozni kezd:

- Ne!! Ne nyúlj hozzám!

Már megint szórakozik velem a kurvaisten. Esküdni mernék, hogy ez a hang nem Junhoe-é... Megpróbálok élesebben látni, de nem megy, mintha be lenne kötve a szemem. Talán fel kellene ébredni, de olyan fáradt vagyok a sok energiahasználattól, hogy semmi erőm sincs hozzá. Kellett volna egy ébresztést kérni, mert így csak hülyébbnél hülyébb álmok fognak kísérni ki tudja, meddig...

Ahogy álmomban felnézek egy pillanatra, csak homályosan látok, mégis furcsán néz ki Junhoe... Mintha még jobban emlékeztetett volna Jiminre, mint amúgy. Kísértetiesen hasonlítanak egymásra, csak Jimin még sokkal gyönyörűbb, ezért is tetszett meg nekem azonnal. Végül is már majdnem egy éve mindennap rá gondoltam és mostanában sokat aggódom érte, szóval lehet, hogy ezért módosított az agyam egy pillanat erejéig Junhoe arcán, de azért elég bizarr.
Bár legutóbbi idézésem után vadász voltam és egy kalapos medve futott utánam a két hátsó lábán, szóval ahhoz képest ez majdnem normális.

Az álombéli Jiminfejű Junhoe-t megfogom a bilincsnél fogva és magamhoz húzom, ő meg rugdos, mintha nem tudná, mi jön.

- Nyugodj már meg, Junhoe! Csak meggyógyítalak, hogy később se fájjon meg elintézem, hogy gyorsabban visszaszűküljön. Maradj nyugton egy kicsit!

Megint mond valamit, de alig hallom. Mintha minden szavának jelentését külön kéne megfejtenem. Végül nem törődve a tiltakozásával, odateszem a kezem a fenekéhez és alig néhány másodperc alatt meggyógyítom, illetve kiszedtem a nedvem belőle és visszaszűkítem eredeti méretére. Elégedetten rácsapok a seggére és mivel emlékszem, mennyire sietett munkába anno, megszólalok:

- Kész is! Most már mehetsz.

Remélem, hogy ezután már jöhet a következő álom, mert lassan kezd ez is elég lenni.

Talán a köviben Jiminnel is lefeküdhetek... na, az lenne csak az igazán szép álom! Ezért nem fog valóra válni. Legalábbis egy jó ideig még biztosan nem.

Ismét hallom, hogy Junhoe sírós hangon beszél és mintha kérne valamit, de hiába gondolkodom a szavak jelentésén, nem tudom megfejteni a kínját. Nem értem, mi baja. A valóságban nem így viselkedett... Amint végeztünk, szedte a cuccát és ment. Pityergés helyett még meg is köszönte az estét. Igaz, akkor hosszabban dugtam és az elején is odafigyeltem, hogy élvezze, de az helyzet volt, ez meg csak egy szaros álom.

De persze egy démon az első éjszakáján sok tettéért megfizet idefent a rémálmok által... Talán Isten keze nem ér le a pokolig, de itt nem vagyunk elég messze tőle és képes befurakodni az álmainkba. Persze az is lehet, hogy neki semmi köze hozzá és tényleg csak az agynak furcsa, hogy annyi év után megint álmot alkothat.

- Ha akarsz, lefürödhetsz - motyogom zavarodottan, majd eszembe jut, hogyan tudnám kárpótolni - Vedd ki a pénzt a táskából, mielőtt elmész! Mind a tiéd lehet, ami nálam van.

Így már nem kell táncolnia abban a lepukkant bárban. Ennyi pénzből meg tud élni addig, amíg nem talál valami jobb munkát.

Ahogy rájövök, hogy jót cselekedtem, tovább is lépek a következő álomhoz, meg sem hallva, hogy mit motyog még Junhoe. Elélvezett, nem fájt neki, nem sérült meg és jól megfizettem a szolgáltatásait. Most már mehet és nem panaszkodhat. Én pedig reménykedhetek, hogy medve helyett Jiminnel fogok álmodni ezután.

~Jimin szemszöge~

Megint megerőszakoltak.

Miért történik ez meg egy emberrel többször is? Mit tettem, amiért ezt érdemlem?? Úgy érzem, nem vagyok rossz ember, mégis folyton bántalmaznak és megaláznak. Ráadásul most az a személy tette ezt velem, akit azért hívtam, hogy segítsen nekem. Ez annyira tipikus... képtelen vagyok egy jó döntést meghozni. Csak magamat okolhatom.

Jungkook úgy alszik mellettem, mint aki jól végezte dolgát. Még mosolyog is a szemétláda. Hiába kértem, nem engedett el, pedig meg vagyok bilincselve és utasított, hogy szedjem össze a pénzt és menjek. Úgy kezel, mintha egy kurva lennék, akit egyszer megbasz hátulról, aztán többet nem találkozik vele. Kielégültem, most már eltakarodhatsz.

Ráadásul a nevemet se tudja megjegyezni. Ráírta a bejelentőlapra, hogy Junhoe-nak hívnak és összekeverte az igazi nevemmel az erőszakolás hevében. Talán tudta a nevemet, hiszen napokig úgy hívott, csak most szeretett volna megszégyeníteni. Talán nem is jó érzés neki, ha akarja a partnere, mert egy beteg, aberrált fasz! Meg akarta mutatni, mennyire nem számít az akaratom. Nem akarsz szexelni? Nem számít, mert én akarom. Nem ez a neved? De igen, mert én így hívlak! Nem akarod élvezni? élvezni fogod, mert az erőmmel kényszerítelek rá!

A tehetetlen düh és az elkeseredés miatt ismét rám jön a sírhatnék. Megpróbálom visszatartani, mégis lecsorognak az arcomon a könnyek, mert ami történt, az iszonyatosan fáj. Jungkook kitépte a szívemet ezzel a tettével és bár végig tudtam, hogy ő egy démon, nem vártam volna, hogy ezt teszi velem. Hiszen azt mondta, tetszem neki és úgy vettem ki a szavaiból, hogy hosszú távon gondolkodik velem. Erre megdug és amint megkapott, elküld... Ráadásul annyira sem becsül, hogy kiszabadítsa a kezem. Ez egyszerűen hihetetlen.

Azt mondta, elköltözünk... és most nincs hova "költöznöm", csak az utcára. Szó szerint csöves lettem, legalábbis amíg el nem fogy a pénz. De miért is lepődök meg annyira? Hiszen az is hazugság volt, hogy csak a hosszú percekig tartó nyalakodással tud meggyógyítani. Csak azt nem értem, miért vesződött azzal, hogy átverjen. Jó érzés neki, ha manipulálhat, vagy csak jóban akart lenni velem addig, amíg meg nem öli a kezeimmel Yoongit? Valószínűleg tudta, hogy így könnyebben átadom neki a testem felett az irányítást és örökre bűntudatom lesz majd a tetteim miatt. Hiszen ő egy démon, aki örül, ha az emberek körülötte szenvednek... és én csak egy ember vagyok a sok közül. Mindenben hazudott, mindenben...

Hiába nem fájt és nem sérültem meg testileg, ha ilyen szinten megalázott. Elérte az erejével, hogy elélvezzek... és ez annyira szégyenteljes élmény volt, hogy csak még rosszabb tőle az egész. Ahogy ránézek az ágyon lévő foltokra, el akarom magam ásni. Nem akartam ezt, mégis elintézte, hogy úgy tűnjön, mintha élvezném. Sosem fogok neki megbocsájtani és sosem fogom tudni elfelejteni.

De most ki kell jutnom innen. Minél hamarabb el akarok tűnni ebből az undorító szobából ennek az undorító lénynek a közeléből. Mindent elvett tőlem és kárpótlásul csak a rossz emlékeket kapom és a mocskos, lopott pénzt. A többit nekem kell megoldanom...

Az intézetbe nem mehetek vissza a gyilkosság miatt, így gyakorlatilag szökésben vagyok. Pár napon belül keresni kezdenek és később felmerülhet a gyanú, hogy én voltam vagy legalábbis tudom, hogy hol van Yoongi. El kell tűnnöm a városból.

Amúgy is csak fájdalmas emlékek kötnek ide. Persze az egész eddigi életem fájdalommal volt átitatva, de a ma keletkezett tüske teljesen átszúrta a szívem.

Az iskola befejezése nélkül nehéz lesz új életet kezdenem, de valahogy megoldom. Muszáj lesz.

Lemászom az ágyról és a feltehetően piszkos szőnyegre lépve elfintorodom. Mocskos vagyok és mocsokban járkálok... szinte bizsereg a bőröm, hogy fürödjek le. Elegem van ebből az egészből.

Megnézem Jungkook sperma pocsolyáját az ágyneműn, amit a testemből szedett ki. Látványra nem különbözik az enyémtől, csak sokkal több. El kell majd tüntetnem, mielőtt kimegyek a szobából... bár nem tudom, hogyan, mert rajta fekszik az ágyneműn és nem akarom felébreszteni. Soha többé nem akarok abba az átkozott szempárba belenézni.

Odalépek az éjjeliszekrényhez, ahonnan elővette a bilincset az a vadbarom. Nem látom a kulcsot a kihúzott fiókban, így idegesen közelebb hajolok, de akárhogy nézem, nincs ott. Odamegyek a másik éjjeliszekrényhez és kihúzom a lábammal, közben majdnem elesek. Belenézek annak a fiókjába is, de semmi. Meg kell fürdenem, aztán eltűnni innen, de megbilincselt kézzel rohadt nehéz lesz...

Kezdek pánikba esni és többször is ellenőrzöm mindkét éjjeliszekrényt, miközben még mindig megy az idegesítő zene a tévében. Megnéztem az éjjeliszekrények mögött is, mellettük is, már több méterrel arrébb toltam a lábammal őket, de egyszerűen nincs ott. Lehajolok és a vörös lámpát halkan szidva kutatok a földön a szememmel a kulcs után. Hol a fenében lehet??

Igyekeznem kell, mert nagyon nem akarok itt lenni, mikor felébred ez az állat. Ha lenézően annyit mondana, hogy "Te még mindig itt vagy?", én... egyszerűen nem bírnám ki a megaláztatást. Muszáj eltűnnöm, muszáj...

Benézek az ágy alá is, de a sötétben nem sokat látok és nem merek letérdelni, mert bizonyára mocskos a szőnyeg. Elkezdek azon gondolkodni, mit tehetnék, közben járkálok a szobában és alaposan szétnézek, hátha meglátom a tévé mellett vagy a földön a kis kulcsot, de nincs szerencsém. Szólni kell a recepciósnak...

Azonnal elvörösödöm, amikor arra gondolok, hogy meztelenül kérek tőle segítséget úgy, hogy egyedül jöttem fel és meg vagyok bilincselve. Mit gondolna rólam?? Hogy így, a hátam mögött megbilincselt kézzel akartam maszturbálni?? Csak a fenekemet érném el így... tehát nem csak meztelenül látna egy lány, hanem megtudná, hogy meleg vagyok és beteg ember, aki képes ennyit fizetni, hogy egy hotelszobában turkáljon a valagában. Nem, ez nem történhet meg.

Ekkor meglátom, hogy van egy telefon a szobában. Kinyomom végre az idegesítő zenét a tévében a lábujjam segítségével, majd óvatosan arrébb rúgom a kagylót. Nincs ráírva, hogy mi lehet a recepció száma, így megpróbálom a nullát. Nem csöng ki, tehát jön az egyes, utána pedig a kettes.

Mikor már a 01-nél tartok, rájövök, hogy talán nem működik egyáltalán, így odaillesztem a fülem az asztalon lévő kagylóhoz, ami nem búg. Megnézem a telefont még egyszer alaposan és nem világít egyik gombja se, így ellenőrzöm, hogy be van-e dugva. Amikor meglátom, hogy igenis be van dugva, rájövök, hogy nem működik és tényleg le kell mennem a recepcióshoz, hogy segítsen... Vagy felébresztem Jungkook-ot, aki nemrég erőszakolt meg és talán mérges lesz, amiért nem tűntem még el és bántani fog.

Idegesen rágom a számat és próbálok rájönni, mit tegyek. Iszonyatosan gáz lenne, ha így látna a recepciós lány, de itt nem vagyok biztonságban. Hiszen mégiscsak megerőszakolt, ráadásul ő egy démon... nem bízhatok benne. Muszáj lesz megoldanom.

Odamegyek az ágyhoz, hogy felvegyem az alsógatyámat, amit Jungkook leszedett rólam. Megfogom a hátrabilincselt kezeimmel, majd kis bénázás után belelépek, utána pedig nehezen, de felrángatom magamra. Akármennyire nem akarom, hogy meglásson a lány, muszáj lesz lemennem, mert a bőröm viszketése egyre csak sürget. Le kell mosnom magamról a mocskot, ráadásul még azelőtt, hogy Jungkook felébredne.

Felkapom a nadrágomat is és jó pár percig szenvedek vele. Hol rosszul lépek bele, hol majdnem elesek, de végül sikerül felrángatnom magamra, csak éppen nem tudom begombolni... és pólót sehogy se fogok tudni felvenni. Tehát nem álcázhatom rablásnak a dolgot...

Sóhajtok egy nagyot, majd odamegyek az ajtóhoz és ekkor jut csak eszembe, hogy zárva van. Elgondolkodom és arra jutok, hogy a kulcs Jungkook farzsebében van, ha jól emlékszem. Odanézek az alvó démonra, aki le se vette a rohadt nadrágját, csak lejjebb húzta magán, mielőtt megerőszakolt volna. Hogy a fenébe fogom kiszedni onnan a kulcsot úgy, hogy ne vegye észre?

A hasán fekszik, így megpróbálom elhitetni magammal, hogy menni fog. Minden rendben lesz. Gyerünk, muszáj megcsinálni...

Lassan odamegyek és nézem, ahogy alszik. Úgy tűnik, nem fog felébredni... de azért nehezemre esik rávenni magam, hogy valahogy belenyúljak a zsebébe.

Ahogy nézem az arcát, még mindig jóképűnek találom, de most már szomorúsággal tölt el a látvány, illetve sokkal jobban félek tőle, mint eddig. Aztán hirtelen feltámad bennem a düh, amiért ezt tette velem és annyi érzelem kavarog bennem, hogy belefájdul a fejem. El kell intéznem ezt... Gyerünk, Jimin!

Óvatosan feltérdelek mellé az ágyra és egész közel kerülök a félig fedetlen fenekéhez, ami furcsa érzés és zavarba hoz, de aztán eszembe jut, hogy sietnem kell. Remegve megfordulok, majd odaillesztem a hátsójához a kezem és először a jobb zsebével próbálkozom. Végre van egy kis szerencsém, mert hamar megtalálom a kulcsot és ki is tudom húzni onnan anélkül, hogy felébredne. Idegesen nézek az arcára, mikor sikerül felállnom, de meg se moccan. Már nem mosolyog álmában, inkább mintha kicsit ráncolná a szemöldökét, de nem ébredt fel.

Az ajtóhoz érve nehezen, de kinyitom a zárat. Eszembe jut, hogy a folyosón még mocskosabb lehet a padló, így képtelen vagyok elindulni. Magamban szitkozódni kezdek, majd odamegyek a táskámhoz és kicipzárazom. Háttal guggolok neki, így nem látom, mi hol van, csak a cuccaimra rászórt bankjegyeket érzem a kezemmel. Nem tudom, mennyi pénz lehet, de rohadtul piszkos és rárakta a ruháimra...

Végül megtalálom az egyik papucsomat és lerakom a fölre, majd belebújok. Így már ki tudok menni.

Hallgatózom egy kicsit, de senki sincs a folyosón, így kimegyek és gyors léptekkel közelítek a lift felé, miközben imádkozom, hogy senki se lásson meg. Olyan ideges vagyok, hogy remeg a lábam.

Egy örökkévalóságnak tűnik, mire megérkezik a lift, így amikor megjelenik, szinte beugrok. Háttal fordulok a gomboknak és a nyakamat kitekerve hátranézek, majd megnyomom a földszintet. Nyelek egyet és elkezdek azon gondolkodni, mi a fenét mondjak a recepciósnak...

Amikor leérek, megállok a pulthoz vezető folyosón és noha tudom, hogy hallotta a lift érkezését, kicsit álldogálok, hátha lenyugszom. Pár másodpercig toporgok, mikor rájövök, hogy ha itt álldogálok, sose fogok lefürdeni és eltűnni innen, így mély levegőt veszek és kilépek a lány elé.

Próbálok mosolyt erőltetni magamra, de ekkor meglátom a sárga táblát, miszerint be van kamerázva az össze közösségi terület, ergo most is látnak...

A lány felegyenesedik és rápillant fedetlen mellkasomra, majd vissza a szemembe és nem vág döbbent fejet. Helyette megkérdezi:

- Segíthetek?

- Öhm... i-igen... - nyökögöm hirtelen leizzadva, miközben a fejem úgy megfájdul, hogy majd' felrobban - Me-megkaphatom a kétszázötvenhármas szoba bilincsének ku-kulcsát?

Most már egy picit furcsán néz, gondolom, mert rémlik neki, hogy egyedül jöttem, de úgy döntök, nem mondok többet a szükségesnél. Amúgy se tudnék sokat beszélni most...

- Elnézést, de nincs a bilincs mellett az éjjeliszekrény fiókjában? - kérdezi úgy, mintha hülye lennék és úgy érzem, az is vagyok. Egyre kínosabb a szituáció...

- Nincs a szobában - felelem mélyeket lélegezve, hogy el ne ájuljak, miközben nyugalmat erőltetek magamra - Mindenhol megnéztem. Nagy szükségem lenne rá!

Ekkor a lány a karomat nézi, gondolom, mert megsejtette, hogy mi van. Kissé zavarodottan néz vissza a szemembe, mire jelentőségteljesen nézek vissza rá. Láthatja a szememben a kétségbeesést, mert sietve válaszol:

- Azonnal megnézem! Lehet, hogy a takarítók megtalálták valahol máshol és lehozták ide.

Elkezd kutakodni a pultban, én meg a kamera felé sandítok és ekkor eszembe jut, hogy basszus, én most megszöktem az intézetből... nem kéne látniuk engem, főleg nem megbilincselve, félmeztelenül! Igaz, hogy kissé homályos a kép, de ha a rendőrök itt is keresnének és felismernek a felvételen... mit fognak hinni rólam? Elszöktem Yoongival, aztán szétváltunk és a szálloda egyik vendégével dugtam??

Nyugalom, Jimin... nem fognak olyan alaposan keresni. Nincs ideje a rendőrségnek minden jöttment árvára, aki megszökött egy koszos intézetből.

A lány eközben feltúrja az összes fiókot és végül egy kis dobozból vesz elő egy kulcsot:

- Ez a pótkulcs, sajnos nem tudom, hova tűnt az eredeti - mondja, majd ismét megpróbál lejjebb nézni a karomon, amit eltakar a pult - Esetleg... segítsek?

Zavartan pislogok párat, miközben mindenhova nézek, csak a szemébe nem. Végül válaszolok:

- Igen, kérem...

Erre ő elindul kifelé a pultból, én meg azon gondolkodom, hogy legalább nem egy középkorú férfi és az is mák, hogy csak ketten vagyunk.

Ahogy mellém ér, lenéz az ágyékomra és felvonja a szemöldökét, majd enyhén perverz mosoly kúszik arcára, de aztán rendezi vonásait, nekem meg vörösödik a fejem. Még jó, hogy fel tudtam rángatni magamra legalább a nadrágom... de azért kár, hogy nincs begombolva.

Mögém lép és pont, mikor lehajol, hogy bedugja a kulcsot, kinyílik a rohadt bejárati ajtó. El akarok futni, de már meglátott a férfi, aki befelé tart. Az öltözékéből arra következtetek, hogy biztonságiőr... Hát, most itt a középkorú férfi, akit emlegettél, Jimin!

Furcsán néz ránk, majd elvigyorodik, a lány meg még mindig próbálja kiszabadítani a kezeimet, mikor megszólal a férfi:

- Látom, elfoglaltad magad, amíg szétnéztem odakint... Miért nem mentek fel egy üres szobába?

- Csak segítek a vendégnek, Jihoon - válaszol a lány, miközben én szemben állok a férfival, aki ajkán mocskos vigyorral méreget minket. Istenem, lehetne ez még ennél is megalázóbb?

- Azt látom! - röhög fel a kopasz pasas - Így nekem is segíthetne valaki!

- Kérd meg a feleségedet - javasolja a csaj, majd végre kiszabadítja a kezem. Éveknek tűnt...

Megfordulok és odasúgom a lánynak, hogy "köszönöm", mire csak bólint egyet. Ezután lehajtott fejjel elsietek a liftig, közben begombolom a nadrágom. Annyira beégtem, hogy úgy döntök, inkább gyalog sietek fel az ötödikre. Ezt az idegességet le kell vezetnem valahogy.

Kifáradva érek fel és hevesen dobogó szívvel teszem a kilincsre a kezem azon imádkozva, hogy nehogy fent legyen Jungkook. Mivel félmeztelen vagyok, nem álldogálhatok kint sokáig, így halkan benyitok.

Megfordult és most a hátán fekszik, de még mindig alszik. Jó.

Berombolok a fürdőbe és beállok a zuhany alá. Szétdörgölöm a bőröm és alig bírom leállítani magam. Újra és újra előjön a gondolat, hogy még mocskos vagyok, ezért minden alkalommal, mikor már azt hiszem, végeztem, újra kell kezdenem a súrolást. Eszembe jut, hogy a gyilkolás után sem fürödtem meg elég alaposan és még erősebb lesz a feszültség bennem a piszok miatt. Mikor már negyedszerre lépek vissza a zuhany alá, megelégelem a dolgot és kényszerítem magam, hogy megtörölközzek. Sietnem kell, el kell tűnnöm innen!

Ahogy nemet mondok a kényszernek, erős szorongás tör rám, hogy valami rossz fog történni és nagyon nehezen tudom csak megállni, hogy ne fürödjek le még egyszer. Annyira ideges vagyok, hogy elkezdem kaparni a bőröm az alkaromon és a nyakamon. Sírhatnékom támad és alig kapok levegőt, aztán, amikor kilépek a fürdőből, majdnem visszafordulok. Mégse teszem, így végül megnyertem a saját magam ellen vívott csatát. De megfogadom magamnak, hogy amint biztonságos helyre érek, jó pár órán keresztül fürdeni fogok akkor is, ha a végére rinocéroszbőröm lesz.

Kapkodva felöltözöm, majd ismét észreveszem az ondóm az ágyneműn, ezért nagyjából letörlöm nedves vécépapírral, majd jobban megnézem a bazi nagy foltot, amit Jungkook okozott. Teljesen eláztatta az ágyat... ezt nem fogom tudni mindet felitatni. Egyszerűen lehetetlen.

Ebben a pillanatban hirtelen felül és én ledermedek. Ha most megint megerőszakol... vagy ha kidob a szobából... vagy megver, amiért nem mentem el...

Meglátom, hogy a szeme csak résnyire van nyitva és remeg, miközben mintha mozogna a szája. Összevonja a szemöldökét, majd motyog valamit, amit nem értek és visszadől. Elkezd forgolódni, ezért zergebaszta vágtában összeszedem a holmim és szinte pánikszerűen megyek ki az ajtón.

Odalent elköszönök a recepcióstól, aki úgy csinál, mintha meg se történt volna az a kis incidens az előbb. Hálás vagyok neki, noha Jungkook-nak miatta volt féltékenységi rohama, ami nem volt éppen kellemes, de ez nem az ő hibája. Ez is csak addig tartott nála, amíg meg nem szerzett magának...

Igyekszem visszatartani a könnyeim, miközben kifelé lépkedek és szembetalálom magam a biztonsági őrrel, aki már korántsem olyan tapintatos, mint a recepciós. Olyan gusztustalanul vigyorog rám, hogy emlékeztet Yoongira az arckifejezése, ezért legszívesebben leköpném.

Már nem sajnálom Yoongit; megfizettem érte, nem is akárhogyan. Ezen a ponton már nincs értelme a sajnálatnak.

Ma megtört bennem valami, amit sosem lehet összeragasztani többé. Amint kilépek a hideg éjszakába, elhatározom magamban, hogy új életet kezdek Jungkook és az intézet nélkül.

Köszi, hogy elolvastad!💙

Az erőszak úgy is helytelen, ha nem szándékosan csinálják. Semmilyen helyzetben sem megoldás és minden formájában elítélendő. Kérlek, ezt tartsátok észben a könyv olvasása közben!