Sajnálom, hogy soká jött és köszönöm, hogy itt vagy. Jó olvasást!💙

~Jimin szemszöge~

- Hogy a picsába nyitom meg a vizet?? - üvöltök ki idegesen a fürdőből Jungkooknak, mivel már percek óta keresek egy kart vagy egy gombot vagy bármit, de sehol semmi. A pokolban talán imádkozni kell, hogy víz jöjjön a zuhanyrózsából??

- Ja, ezt kiment a fejemből - mondja inkább magának, de már jobb a hallásom, így meghallom és fel tudom húzni magam rajta. Miért ilyen feledékeny, figyelmetlen állat??

- Pöcs - morgom az orrom alatt, mikor megjelenik az ajtóban egy köntösben, amiben úgy néz ki, mint egy strici.

Igen, kurva jól áll neki... és igen, még mindig idegbeteg és türelmetlen vagyok az átváltozás miatt. Még az is felidegesít, hogy ennyire jól néz ki és ennyire akarom őt, pedig most szexeltünk.

Sóhajt egyet, gondolom, kedves megjegyzésem miatt, én pedig azt kívánom, bár ne lenne ilyen megértő és inkább hagyná, hogy kiprovokáljak egy veszekedést... hogy utána jól elpicsázhasson, miközben élvezetteljesen sikongatok. De nincs idelent karácsony, főleg nem ma, így nem teljesül a kívánságom és továbbra is igyekszik fenntartani a békét kettőnk között.

- Az erőddel tudod megnyitni a vizet - mondja komoly, higgadt hangon, amivel még jobban felbasz.

- Mégis hogyan nyissam meg az erőmmel, ha azt sem tudom, hogyan működik, hmm?? - rivallok rá idegbeteg módjára, de a szeme se rebben a hangnemtől - Ha nem tűnt volna fel, fingom nincs, hogyan kell használni az erőmet! Azt se tudom, mire vagyok képes egyáltalán.

- Ezért nyitom meg helyetted az elején - mondja még mindig egy óvónéni türelmével, amitől legszívesebben lekaparnám a vakolatot a falról - Segítek megtanulni ezt is, mint minden mást. Ha megfürödtél, gyakorlunk.

Várok pár másodpercet, de semmi nem jut eszembe, amivel beszólhatnék neki, mert semmi rosszat nem mondott, így csak flegmán odavetem neki:

- Akkor megnyitod, vagy mi lesz??

Erre egy, a levegőbe intézett apró kézmozdulattal elintézi, hogy elkezdjen folyni a víz, én pedig egy utolsó goromba pillantást vetek rá, mire kimegy a fürdőből. Minden lepattan róla... semmi kedve veszekedni és ha nem akarja majd tolerálni a hangulatingadozásaimat, amikről nem tehetek, akkor lehet, hogy elhagy. Össze kell szednem magam...

A fürdőszoba amúgy hasonlít egy elegáns földi fürdőhöz azt leszámítva, hogy a tusfürdőnek furcsa állaga van és a szaga is bizarr. Undorodó fejjel teszek egy próbát mégis és ahogy ráöntöm a bőrömre az üvegből a cuccost, a vizes felületen megváltozik a szaga és az állaga is. Minél tovább dörgölöm magam vele, annál jobban tetszik az illata és annál furább érzésem lesz... aztán egyszercsak rájövök, miért tetszik annyira és honnan olyan ismerős az aroma.

Ilyen volt Jungkook illata az első találkozásunkkor, amikor megbabonázta minden érzékemet a puszta jelenlétével. Szóval lefürdött, mielőtt felslattyogott hozzám, hogy magáévá tegyen. Végülis logikus.

Minden porcikámat alaposan átdörgölöm a rég érzett illattal, ami ugyan most nem babonáz úgy meg, mint emberként, de így is alig tudok betelni vele. Mindenütt érezni akarom ezt az illatot... Emlékeim szerint hamar elillant, amikor Jungkook feljött, de ha mázlim van, idelent tovább tart az illata. Igaz, sose volt büdös, de ha végig ilyen illatfelhő lengte volna körbe, lehet, hogy nem kellett volna kényszerítenie semmire.

Amikor már az egész helyiségben intenzíven érezni a mámorító illatot, fájó szívvel leöblítem a bőrömről és mivel nem találok törülközőt, egy szál faszban kimegyek Jungkookhoz. Mondanom se kell, kevésbé vagyok félénk, mint emberként...

Ő viszont ugyanúgy megbámul, mint eddig, amikor meztelenül álltam előtte teljes valómban, így ingerülten megszólalok:

- Adj egy törölközőt meg valami ruhát, aztán zárd el a vizet, Merlin!

Erre testemről feljebb vezeti tekintetét és szemembe nézve megszólal:

- Hát, törölköző nincs a szobámban, mert a melegben hamar megszáradok... és ruha is csak az én méretemben van. Majd csináltatunk neked a szolgálókkal.

Elsötétül a pillantásom és a kelleténél kicsivel agresszívabban szólalok meg:

- Akkor egy szál faszban leszek, amíg el nem készülnek az új ruháim, Pöcs Báró?

- Nem - mondja a szekrény felé nézve, majd a kezével elegáns mozdulatokat téve, az erejét használva kinyit pár fiókot és felém lebegtet egy olyasmi köntöst, amilyenben ő maga tehénkedik az ágyon éppen - Vedd fel ezt és nézz szét a ruháim közt, ha szeretnél.

- Milyen kedves! - gúnyolódom a köntöst megragadva és magamra kapva - Gondolom, minden cuccod két számmal nagyobb nálam.

- Valószínűleg... - mondja tétován - Sajnos nem tudtam előre, hogy ez lesz.

- Még a kis kölykök is látják a jövőt, csak te nem? - vonom fel a szemöldököm gúnyosan, de ez sem hozza ki a sodrából:

- Nekik ez a különleges képességük. Így is jóval kisebb az erejük, mint az enyém.

- Vagy úgy - mondom unott fejjel - Elzárod a vizet, vagy mi lesz?

- Megyek én is zuhanyozni - mondja felpattanva és elindul a fürdőszoba felé, közben csodálkozva néz rám - De amúgy meg se próbáltad elzárni te magad?

- Nem akartam felrobbantani az egész kócerájt - kapom fel a vizet azonnal - De ha szeretnéd, lerombolom a puccos palotádat, hogy beköltözhess egy híd alá és ott csövezhess!

- Nem hiszem, hogy le tudnád rombolni az egészet... - mereng el egy pillanatra, de aztán feltűnik neki, hogy nem vagyok jókedvemben - Jól van, bocsánat. Meg se szólalok, baszd ki.

Végre mondott valami "csúnyát"... ha csak egy kicsivel durvábban beszélne velem, az már segítene. Talán hagynom kéne, hogy olvasson a gondolataimban, de az olyan... intim.

Persze most keféltünk, de valahogy az más. Most nem akarom, hogy ismerje az érzelmeimet és a gondolataimat, még ha segítene, akkor se.

Miközben ő fürdik, feltúrom a szekrényt valami ruha után kutatva, de mindene nagy rám. Végül egy (nekem) bő ing és egy bőrnadrág (mert csak az van) mellett döntök, amit egy övvel tartok a helyén, mert amúgy lecsúszna. A tükörben megbizonyosodom afelől, hogy kellőképpen idiótának tűnök-e és igen. Annak tűnök.

Zuhanyozás után kilép a fürdőből és megcsap az a mesés illat, de az ő bőrén még finomabb és még faszlázítóbb. Komolyan elgondolkodom egy pillanatra, hogy nekiesek, de aztán eszembe jut, hogy még szart se tudok az erőmről, így elhalasztom a dolgot. Ebben az életben csak úgy fogok boldogulni, ha megtanulok bánni az új képességeimmel; baszni viszont ráérünk.

- Ha az én ruháimat csinálják, szólj nekik, hogy ne bőrből legyenek a kurva nadrágok - mondom szúrós szemmel nézve az izmos testét csak félig takaró köpenyben lépdelő Jungkookot - Mi vesz rá, hogy alul motorosnak öltözz ebben a melegben?

- A férfi démonok nem szoktak picsanaciban járkálni. De amúgy nem muszáj teljesen felöltözni - mondja elnézve a túlméretezett ruhákat rajtam - Nem ritkán flangálok lengén öltözve a szolgálók előtt. Hozzászoktak már... sőt, a meleg miatt itt senki se öltözik be túlságosan.

- És mit takar nálad az, hogy "lengén öltözve"?? - húzom össze szemeimet még jobban, ahogy elképzelem, hogy egy szál semmiben látogatja meg a démoni picsáit.

- Én felülre nem szoktam felvenni semmit, de ha téged a nadrág zavar, akkor hordj csak egy hosszabb inget - ajánlja fel készségesen, én meg az eddigieknél is mogorvábban nézek rá - Vagy egy köntöst. De mondom, azon se botránkozna meg senki, ha meztelenül mutatkoznál be nekik. Nekünk mindent szabad.

Elgondolkodom egy pillanatra, majd leveszem a számomra szokatlan és kényelmetlen bőrnadrágot. Ha szabad, hát szabad... Az ing elég hosszú ahhoz, hogy takarja az alsót, bár kissé átlátszó az anyag. Az emberi énem tuti nem vállalná be a találkát egy rakat démonnal ilyen öltözetben, de már én is egy vagyok közülük és Dejezirah-n is alig volt valami ruha, szóval tudom, hogy Jungkook nem ugrat és ez tényleg normális itt.

- Indulhatunk? - kérdezi egy szál bőrnadrágban. Meg sem próbálom leplezni, hogy a hasizmait nézegetem, ami szimpatikus lehet neki, mert hallom a hangján, hogy mosolyog - Be kell mutatkoznod a szolgáknak, hogy tudják: mostantól a te talpnyalóid is.

- Milyen kedves - mondom végül engedve a késztetésnek és letapizva azokat a kockákat. Ahh, ezt egyszerűen nem lehet megunni! - Mint egy nagy, boldog család, mi?

- Nem egészen. Az akaratomtól függ az életük - henceg, miközben én már két kézzel taperálom - És mostantól a tiédtől is. Menjünk és adjuk a tudtukra ezt. Persze csak ha eleget tapogattad a hasizmaimat.

- Jó... - mondom kiélvezve az utolsó pillanatokat, amiket a kő kemény hasának simogatásával töltök, majd felnézek az elégedett képébe - De ha megtanultam bánni az erőmmel, siessünk vissza kefélni.

- Nem két perc lesz... addig nem is akarsz szexelni?

Erre csak zavarodottan nézek, majd megszólalok:

- Miért, mennyi idő lesz...?

- Nem tudom előre megmondani, de nekem eltartott egy ideig - gondolkodik el egy pillanatra. Jó szar a memóriája, hogy semmire nem emlékszik rendesen... bár igaz, hogy rohadt régen volt.

- Lefogadom, hogy nekem fele annyi ideig se fog tartani, mint neked - húzom félmosolyra ajkam. Fura ez a magabiztosság, de jó is. Könnyű lesz megszokni.

Erre csak megforgatja a szemét, de nem szól semmit. Ő is tudja, hogy igazam van. Hehe.

A folyosóra érve azonnal elnyeri tetszésem a süppedős szőnyeg; a meztelen nőket ábrázoló szobrok és festmények viszont már kevésbé. Majd elpusztítom ezeket és azt mondom, véletlen történt, miközben gyakoroltam... Eleget bámulhatta a pucér puncikat.

Jungkook elvezet a folyosó végéig, ahol egy falba ütközünk, így értetlenül felé fordulok:

- Most miért álltunk meg itt?

- Nincs lépcső, csak teleportálva lehet közlekedni az emeletek közt - mondja, mire megforgatom a szemem. Komolyan mindenhez szükség lesz az erőmre?? Ha nem tanulom meg irányítani, még közlekedni se fogok tudni az épületben...

- Csodás - ironizálok, mire elmosolyodik és megfogja a kezem, miközben összpontosít és pár pillanat múlva már egy másik helyiségben állunk, egy lépcső tetején. Talán az előcsarnok lehet, ha jól tippelek a berendezést elnézve.

Nagyra nyílnak szemeim a sok démon láttán, ahogy jöttünkre elhalkulva felénk fordulnak és sorba állnak. Sose láttam ennyit egy helyen... és nem mindegyiknek van emberi teste tetoválásokkal díszítve, így néhányukon megakad a tekintetem.

Őszintén szólva egy-kettő majdnem úgy néz ki, mint Shrek, csak éppen nem zöldek. De ki tudja, lehet hogy ha nem lenne a vörös fény, azok lennének.

A sor végén egy baromi magas valami áll. Akkora, hogy a hatalmas belmagasság ellenére csak görnyedt háttal fér el. Egy sötét árnyéknak tűnik, két nagy, keskeny szemmel, a száját viszont nem látom. Akármilyen rémisztő is lenne, ha emberként nézném, most nem érzek félelmet, mintha mindenkinél erősebb lennék. Pedig sejtem, hogy ez nem így van.

- Mindenki itt van? - kérdezi Jungkook lenézve a lépcső tetejéről a többiekre, kivéve persze a colost, mert az így is magasabban van nálunk. A kezemet nem engedi el, gondolom, hogy kifejezze: összetartozunk. Ahogy elnézek egy-két lengén öltözött nőt, ez egyáltalán nincs ellenemre.

- Igen - szólal meg Dejezirah, mire felvonom szemöldököm, hiszen észre se vettem őket - A gyerekek mindenkit értesítettek.

- Helyes - mondja Jungkook egész más hangon, mint ahogy velem szokott beszélni. Sokkal komolyabban és formálisabban cseng a hangja - Akkor köszöntök mindenkit! Jó újra itthon.

Erre mindenki félhangosan elmormol egy-egy köszönést és meg is hajolnak ki mélyebben, ki kevésbé formálisan. Dejezirah például csak biccent és ezzel nincs egyedül, így valószínűnek tartom, hogy néhány szolgálóval majdhogynem baráti viszonyt ápol Jungkook; mások viszont földig hajolnak és úgy tűnik, tartanak a pasimtól.

- Ő itt Jimin, a párom - mondja megszorítva a kezem, egy pillanatra rám nézve, majd visszafordul a többiek felé - Mostantól az ő tulajdonában is álltok. Ha megtudom, hogy valaki nem engedelmeskedett neki, vagy nem bánt vele kellő tisztelettel, az illetőt a lehető legfájdalmasabb módon fogom kivégezni. Érthető?

Erre ismét mindenki elmormol egy-egy "igen"-t, vagy "értettem"-et, a többség lesütött szemmel és hajlongva. Legalább hamar kiderül számomra, ki áll közelebb Jungkookhoz.

Ha jól látom, az emberi testtel rendelkező gyerekdémonokkal engedékenyebb, mert azok nem félnek annyira, de néhány ocsmányabb lény olyan alázatosan kúszik, mintha bármikor kivégezhetné őket a párom akár ok nélkül is. Ami valószínűleg így is van.

- Helyes. Gorrog itt marad jelenteni nekem, Naráék pedig Jimin utasításait figyelembe véve elkészítik a teljes ruhatárát. A többieknek ha nincs mondanivalójuk, mehetnek dolgukra.

Hogy mi? Máris utasítgatok...? Erről nem volt szó... azt se tudom, ki az a Nara.

Eloszlik a nép, kivéve egy kis csapat emberi testtel rendelkező nőt és egy fiatalnak kinéző férfit. Feléjük sétálunk a lépcsőn, közben halkan odavetem Jungkooknak:

- Most egyedül hagysz ezekkel? Azt se tudom, mit mondjak nekik.

- Csak annyit, hogy milyen ruhákat csináljanak neked - válaszol, miközben feszülten méregetem a nőket, akikkel értekezni fogok - Mindössze pár perc lesz. Csak meghallgatom Gorrogot, hogy mik történtek, amíg távol voltam.

- Szólhattál volna - mondom rosszallóan, miközben arra gondolok, hogy emberként most elbújnék, vagy hisztirohamot csapnék, amiért önállóan kell beszélnem egy csapat idegen démoni nővel.

- Most szólok - szemétkedik mosolyogva, mire rávicsorgok:

- Anyádat!

Erre nem mond semmit, csak elengedi a kezem és odalép Gorroghoz, vagy kihez, aki rossz helyen hordja az övét. Nevezetesen a mellkasán. Még jó, hogy nem ő fogja megtervezni a ruháim.

Bár, ezek a lányok meg lehet, hogy minden ruhadarabomat áttetsző anyagból fogják szőni... ha az ő öltözékükből indulok ki. Úgy csúcsosodnak a bimbijeik a vékony ruháikon keresztül, mintha ki akarnák szakítani azokat.

Ahogy odaérek hozzájuk, tisztelettudóan fejet hajtanak előttem. Jungkookra nézek, de ő már el is sétált az öves fazonnal, én pedig nem ismerem a protokollt, így tétován biccentek a lányoknak és megpróbálok udvarias hangnemet megütni, mikor megszólalok:

- Jimin vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek benneteket.

- Mi is örülünk - mondja az egyikük nagyon kedves, szinte anyáskodó hangon és a többiek is mosolyognak - Remélem, jól fogja érezni itt magát. Én Nara vagyok.

Ezután szép sorban mindegyikük bemutatkozik, míg el nem érünk a legutolsóhoz, aki egyben a legfiatalabbnak is tűnik; mintha korombéli lenne. Nagy, kifestett szemei, szépen ívelt orra és hívogató ajkai vannak. A hajában ragyogó dísz van, ami hátul tartja tincseit, hogy ne lógjon arcába. Kinézete alapján nílusi hercegnőnek előbb mondanám, mint démonnak.

- Nifirna vagyok - mutatkozik be csengő hangján, mélyen a szemembe nézve igéző szemeivel, amitől nagyon különösen érzem magam. Mintha... megállt volna az idő. Csak rá tudok fókuszálni, mintha magába szippantana a vonzereje. Olyan gyönyörű...

Már szédelegve képzelgek arról, ahogy kettesben teszünk romantikus sétát egy kertben és rózsát szedek neki, amikor hirtelen oldalba böki a mellette lévő nő, ezzel elterelve Nifirna figyelmét rólam és a varázs elmúlik. Kell pár másodperc, amíg összeszedem magam, mert olyan, mintha csak nehezen tudnék emlékezni, mi is történt az imént.

Aztán rájövök, hogy én... szemet vetettem egy lányra... mikor itt van nekem Jungkook. Mi a fasz??

- Kérem, bocsásson meg neki, Uram - hajol meg a lány mellett egy valamivel idősebb nő, majd szúrós szemmel néz a fiatalabbra - Nifirna csak nemrég óta él velünk és még nem tette magáévá az itteni szokásokat, de hamarosan megtanulja az illemet, igaz?!

- ...Igen - mondja varázslatosan csengő hangján a lány, én pedig megint egy pillanatra elbódulok és alig bírom levenni a szemem róla. Nem értem... Az ereje miatt bukom rá ennyire? Vajon minden démoni nőnek ilyen ereje lehet, vagy csak neki? - Szíves elnézését kérem, Jimin Úrfi.

Már megint az a hang! Nagyot nyelek, hogy ne legyen rám ilyen hatással, de nehezemre esik megszólalni is. Francba...

- Ne-nem történt semmi.

Ahogy feltűnik, hogy megbicsaklott a hangom, eltátom a számat. Ezt nem hiszem el! Hogy lehet ekkora hatással rám?? Hiszen ez is csak egy emberből lett démon, mint én, nem? Azt hittem, ennél erősebb vagyok.

De ahogy a csábosan mosolygó, egyre gyönyörűbb lányt nézem, rá kell jönnöm, hogy minden vagyok, csak erős nem.

Bocsi, ha kicsit uncsi lett xd Köszönöm szépen, hogy elolvastad! 💙