Egy örökkévalóságig ölelgetik egymást, mire végre kibontakozik az exem az ölelésből. Mivel én biztosan nem maradok vele... velük! Itt!

- Ezt nem mondtam még el, Jimin... - mondja Jungkook kínos fejjel felém fordulva, mire felháborodva nézek rá - Dejezirah a feleségem... és azok a gyerekek a mi szerelmünk gyümölcsei.

~Továbbra is Jimin szemszöge~

Szemem sarkából látom, ahogy ezen szavak hallatán Dejezirah Jungkook felé fordul, de képtelen vagyok a nő reakcióit figyelni, annyi gondolat kavarog a fejemben. Annyira össze vagyok zavarodva, mint még soha, a mellkasomban pedig piszkosul erős nyomás keletkezik és instant pánikba esem. Egyszerre vagyok szomorú, csalódott és mérhetetlenül ideges, ami lassan dühbe csap át. Hogy merészelte... Hogy merészelte ezt tenni velem?? Minek változtatott át démonná és miért nem hagyott inkább meghalni?? Azért, hogy végignézhessem, ahogy ezzel a nővel hetyeg?? Az egész "kapcsolatunk" egy hatalmas hazugság volt és én neki adtam a szüzességem... Ráadásul rengeteg szörnyűségre rávett és most miatta itt rohadok a pokolban örökre!

Jungkook már nem törődik velem vagy a lelki állapotommal; helyette felkapja Dejeziraht, aki meglepetten sikkant egyet. Leesett állal, földbe gyökerezett lábakkal nézem, ahogy elindul vele és a szemem láttára viszi végig a folyosón, gondolom, hogy bepótolják a kiesett időt és dugjanak egymással. Ha eddig kétségeim lettek volna, most már biztos lehetek benne, hogy tényleg a felesége és őt szereti, nem engem.

Érzem, ahogy az emberi énem összeroskad a súly alatt, ami a vállára nehezedik; de az új énem felülkerekedik és lassan átveszi az irányítást testem felett. A bennem rejlő emberre nem támaszkodhatom, mert Jungkook ezzel a kegyetlen tettével kivonta őt a forgalomból.

Mire egy másik helyiségbe érve kikerülnek látószögemből, teljesen feltölt a természetfeletti erő, ami mérhetetlen dühömből táplálkozik. Érzem a szikrákat, ahogy pattognak körülöttem és feltámad a szél, mint mikor megidéztem Jungkookot. Valahol belül meglepődöm az erő intenzitásán, ami átjár, de végül a haragom minden más érzelmet a szőnyeg alá söpör.

Jungkook mosolyogva felém sétál félmeztelenül és kigombolt nadrággal, amivel még jobban felkorbácsolja haragom, hiszen valószínűleg már elkezdték az előjátékot, csak elfelejtett valamit. Már képtelen vagyok irányítani magam és az exem mosolya hamar leolvad az arcáról, amikor olyan földrengést generálok, amitől ő maga is elesik. Érzem, ahogy megtelik könnyel a szemem, miközben dühösen nézem ledöbbent arcát. A padlódeszka a talpamtól kiindulva minden irányban csíkokban hasad fel egész a falig, ahol hatalmas repedések keletkeznek, miközben a szikrák folyamatosan pattognak a levegőben és még jobban felforrósítják azt. Jungkook szóra nyitja ajkait, de olyan szél keletkezik erőmnek hála, hogy esélye sincs tovább hazudozni vagy még egyszer megalázni engem. Megölöm, amiért tönkretette az életem... aztán magamat is megölöm, ha meg tudom. Legszívesebben az egész poklot elpusztítanám benne az összes semmirekellő, szemét, rohadék hazug démonnal együtt.

Felemelem a kezem és elképzelem, hogy agyonüti az áram, de még mielőtt elérné az erőm, pajzsot von maga köré és kétségbeesett üzenetet küld telepatikusan:

"Csak vicceltem!!! Nincs feleségem, se gyerekeim, Jimin!!"

Úgy meglepődöm, hogy alábbhagy a földrengés és a szél is, Jungkook pedig kihasználja az alkalmat és az erejével magához von. Tágra nyílik a szemem, amikor egy pillanat alatt közvetlen közelében termek, ő pedig arcomat kezei közé veszi és magyarázni kezd:

- Nincs semmiféle családom, esküszöm! Csak azért csináltam, mert halottnak tettetted magad... Tudom, szar ötlet volt. Sajnálom.

Még mindig le vagyok döbbenve, de aztán meglátom Dejezirah-t, ahogy megáll a közelünkben és érdeklődve néz, így magamhoz térek és mérgesen szólok Jungkookhoz:

- Persze! Akkor ki ez?? Meg kinek a gyerekei azok, hmm??

- Ez nem az én házam - kezdi a magyarázkodást, mire zavarodottan összevonom a szemöldököm - Hanem Dejezirah, az egyik szolgálóm háza. A párja elhagyta, így egyedül neveli a gyerekeiket. A birtokomon belül több ház is van, de az enyém azért ennél... kellemesebb. Főleg most, hogy ez még romosabb lett neked hála.

- Ezt nem kened rám, te tapló! - förmedek rá, majd dühösen vicsorogva megragadom az arcát, amitől akaratlanul is csücsöríteni kezd - Csakis a te hibád, hogy felidegesedtem és ez történt! Örülhetsz neki, hogy nem nyírtalak ki!

- Hát, elég szép kis villámcsapás volt... - mondja kissé furán az arcát nyomorgató kezem miatt - Nem is volt olyan könnyű visszaverni.

- Pedig mostantól mindig neked kell verned - engedem el arcát megbántottan - Magányosan verdesheted majd magadnak naphosszat... Belőlem tuti nem kapsz semmit egy ilyen húzás után.

- Oh, igazán? - kérdezi hirtelen ráfogva a farkamra olyan erősen, hogy majdnem beleroppan érzékeny testrészem, de jólesik a szadizás, így magamat is meglepve kéjesen nyögök fel - Szerintem meg mindjárt keményen seggbe duglak.

- Buzi - nyögöm ki dühöt tettetve, de őszintén nagyon jól esik az az erős szorítás odalent és minden szava úgy felizgat, hogy nehezemre esik visszatartani izgatott vigyorom.

- Vagy te - pimaszkodik mosolyogva, mint egy kis csibész. Erről jut eszembe...

- Mi volt az a folt odakint? - kérdezem a gyerekekért aggódva, mire Dejezirah udvariasan megszólal:

- Ne aggódjon, Jimin Úrfi! Csak lepottyant az egyik, de kutya baja.

- Melyikük? - kérdezi Jungkook, miközben én azon gondolkodom, honnan is tudja ez a nő a nevem.

- Én, Jungkook bácsi! - szólal meg az egyik gyerek közvetlen mögöttem, amitől démon létemre megugrok ijedtemben. Meg kell szoknom ezt a teleportálósdit...

- Legközelebb légy óvatosabb, Kador! - szól rá Jungkook, mire a kissrác nyugodt hangon válaszol:

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani... mint ahogy azt is, hogy Joint féltékennyé teszed, ezért majdnem lebontja a házunkat.

Most komolyan azt mondta rám, hogy joint?? Úgy nézek én ki, mint egy spangli??

- Beköltözhettek hozzánk, ha gondolod - fordul Dejezirah felé Jungkook, de utolsó szava furcsán hangzik, mert Kadorral egyszerre ejti ki. Eszembe jut, hogy a kisfiú talán olvas a gondolataiban, de most nagyobb gondom, hogy mi lesz, ha egy házban kell élnem ezzel a nővel meg a gyerekeivel...

- Igazán nem akarunk zavarni - válaszol Dejezirah alázatosan, mire megkönnyebbülök. Hiába derült ki, hogy nincs okom rá, attól még féltékeny és frusztrált vagyok - Jól megvagyunk itt. Nem szeretném, ha a palota berendezésében is kárt tennének a gyerekek.

Palota?

- Előre látom, hogy Jimin bácsi is kárt fog benne tenni - jelenti ki a kis pöcs, mire felvonom a szemöldököm. Mielőtt folytatná mondandóját, oldalra fordul, mintha lenne ott valami és pár másodperccel később megjelenik az egyik testvére pont ott, ahová néz.

- Én meg azt is láttam, hogy Jungkook bácsi át fogja verni Jimin bácsit, amiért halottnak tettette magát - mondja büszkén a kisdémon, mire megjelenik a semmiből még egy testvér és az is rákontrázik:

- Én meg azt is tudtam, hogy ma jön vissza Jungkook bácsi, csak nem mondtam el nektek! Ráadásul azt is rég megálmodtam, hogy ezek ketten ma szexelni fognak!

Hogy mi??

- Ne haragudj, Jimin - kér elnézést Jungkook a fejét fogva - Néha látják a jövőt és nagyon szeretik mindenkinek elkotyogni, mert büszkék a tudásukra. Pedig van, amit jobb lenne, ha magukban tartanának...

- Mármint... - kezdem kissé idegesen, miközben a gyerekek érdeklődve figyelnek - Ez a kisdémon látta lelki szemeivel, ahogy lefekszünk egymással??

- Igen - válaszol az előző gyerek, aki látszatra alig lehet több nyolcnál... - És ezt ugyan nem láttam, de sejtem, hogy piszkosul fogod élvezni, Jimin bácsi.

- Joint bácsi - javítja ki Kador, vagy mi a neve, mire mérgesen nézek rá - Nézd! Csak úgy füstölög!

- Gyerekek, elég legyen! - szól rájuk Dejezirah rosszallóan - Hányszor mondjam még, hogy viselkedjetek, ha vendégünk van és ne kotyogjátok ki a jövőt annak, aki nem kérte?

- Bocsánat, Mama! - kérnek elnézést kórusban, miközben berobog az ajtón még egy kölök:

- Mit csináltatok?

- Elmondtuk, hogy mi fog történni Jungkook bácsiékkal - mondja az egyik gyerek, mire az utolsónak érkező visszakérdez:

- Miért, mi fog történni?

- Bazi nagyot fognak élvezni együtt - vigyorogja el magát az előző jövendőmondó pulya, mire én kissé zavarba jövök, a frissen érkezett gyerek meg duzzogni kezd:

- Én miért nem láttam semmit előre?

A démonkölkök tovább beszélgetnek többek közt a mi szexuális életünkről, miközben az anyjuk megpróbálja fegyelmezni őket, én meg kiakadok, hogy ennyi idősen ilyeneket tudnak. Hiszen csak gyerekek... nem?

- Nem kell féltened őket, Jimin - mondja Jungkook megpróbálva megnyugtatni engem - Nagyon érettek és okosak. Ezek nem olyan gyerekek, mint akiket odafent hagytál. Nincs olyan korhatáros tartalom, ami meghatná őket.

Hát ezt jó tudni. Csak ne az én korhatáros tartalmamról beszélgessenek!

Már indulunk Jungkook valódi házába, mikor még utánunk szól a lekisebb ördögi poronty, akit épp a kezében tart Dejezirah:

- De ugye te leszel alul, Jimin bácsi?

Meghökkenve és egyben kínosan nézek a pulyára, miközben érzem, hogy Jungkook vigyorog mellettem. Nagyon élvezi a helyzetet...

- Persze, hogy ő - néz a gyerekre Dejezirah úgy, mintha ezt a hülye is tudná, de aztán észreveszi, hogy még itt vagyok és éppen megrökönyödve nézek rá - Mármint... miket beszélsz, Kicsim...? Ilyenekről nem illik... mindig mondom, hogy szexről nem beszélünk... tudod.

- De Mama - néz rá értetlenül a gyerek - Másról sem beszélünk.

Mindent értek.

Azért jó, hogy kevésbé vagyok félénk, mert emberként most egy jó ideig el akarnék bújni a világ elől szégyenemben. Bár, mielőtt kilépnék a házból, látom, hogy Dejezirah is fogja a fejét, amiért lebuktatták a gyerekei.

- Na, megmutatod az igazi otthonod, vagy a bébiszittered házában fogunk kefélni? - kérdezem unott hangon Jungkooktól, bár inkább kissé bosszús vagyok az előbbi kínos jelenetért, illetve amiért így átvágott és észre se vettem. Én miért nem látom a jövőt, mint a démonkölkök??

- Nagyon humorosak vagyunk - mondja a mezőn sétálva kicsivel előttem, dombnak felfelé nem mellesleg még mindig kigombolt nadrággal - Kíváncsi vagyok, ekkora lesz-e a szád akkor is, amikor a farkamat kell lecummantani.

- Ezek után örülhetsz, ha nem én duglak meg téged - mondom szemöldökömet felvonva - Én aztán nem foglak leszopni.

- Talán majd megjön a kedved, ha meglátod a házam - mondja egyre közelebb érve a domb tetejéhez, én meg flegmán visszaszólok neki:

- Akkor most én jósolok neked: attól még, hogy talán nincs betörve az összes ablak, nem fog megérni egy szopást a házad. Sőt, akkor se, ha véletlen nem omlik ránk szex közben.

Erre nem szól semmit, csak tovább megy a domb teteje felé, így kénytelen vagyok követni és amikor felérünk, meglátok a távolban egy kastélyt. Egy bazi nagy, sötét kastélyt, illetve körülötte rengeteg kisebb romos házat. Hány szolgálója és mekkora vagyona van ennek??

- Az... lenne a palotád? - kérdezem meglepettségemet szarul leplezve.

- Igen - mondja egy önelégült mosollyal felém fordulva - Talán mégis megér egy szopást, nem?

- Nem - lombozom le annak ellenére, hogy még ilyen messziről is elképesztő az épület látványa és teljesen letaglózott. Főleg így, az előbbi romos ház után.

- Nem könnyű a kedvedben járni... - sóhajt, majd megfogja a kezem és elfelejt figyelmeztetni, hogy teleportálni fog, így egy cseppet meglepődöm, mikor egy hatalmas, elegáns szobában találom magam. A mennyezet rohadt magas és majdnem olyanok az ablakok, mint egy templomban... de hát végülis ma meg leszek áldva Jungkook által.

Elmosolyodom, ahogy az elegáns berendezést nézem és megakad a tekintetem a hatalmas baldachinos ágyon, ami a szoba közepén, egy kisebb emelvényen helyezkedik el. Néhány lépcsőfok vezet fel hozzá és földig érő, zsinórral félrehúzott selyemfüggöny keretezi. Az a sok, puhának tűnő párna olyan hívogató, hogy szinte hallom, ahogy azt mondja: "Gyere, dugasd meg magad köztünk!"

Végül sikerül levennem a szemem az ágyról és vetek egy pillantást a többi bútorra is. Megakad a szemem a kandallón, ami előtt valami állati bunda terül el a földön, illetve egy bazi nagy íróasztalt és a bőr foteleket is megbámulom. Minden indokolatlanul nagy...

- Na? - szólal meg Jungkook, miután hagyta, hogy kicsodálkozzam magam - Hogy tetszik?

- Hát - kezdem úgy, mintha nem ájulnék el tőle és nem képzelném el magunkat minden egyes bútoron, ahogy kefélünk - Kicsit olyan, mint a Mardekár klubhelyiség.

- Milyen klubhelyiség? - kérdez vissza értetlenül, mint aki nem erre a válaszra számított.

- Nem láttad a Harry Pottert? - kérdezem döbbenten, mire megrázza a fejét - Jézusom...

Ahogy ezt kimondom, szétterjed bennem egy elég szar érzés. Kell pár másodperc, mire felismerem... ez az üresség érzése. Kongó üresség. Olyan szar, hogy szinte már fáj.

Jungkook az arcomat látva megszólal:

- Ja igen. Ne nagyon emlegesd az öreget, se a fiát, mert démon vagy és mi nem imádkozhatunk. Nekünk nem jár remény, meg hasonlók. Tudom, hogy nehéz lesz, de próbáld nem nyögni, hogy "Istenem", miközben megduglak...

- Ha véletlen kicsúszik a számon és elfog az üresség érzése, majd te segítesz betömni - nézek rá kihívóan, mire kötelességtudóan bólint egyet:

- Ha ez az óhajod, én teljesíthetem neked. Mégiscsak te vagy a vendég.

- Akkor dugj meg! - utasítom direkt keményen kiejtve a szavakat, hogy érezze, milyen bánásmódra vágyom, mire elsötétül a szeme és megfeszül a nyaka. A következő pillanatban derekamra vezeti kezeit és erősen belemar bőrömbe, amitől bennreked a tüdőmben a levegő és izgatott mosoly kúszik arcomra.

- Még mindig mazochista vagy? - kérdezi elmélyült hangon, ami hátborzongatóan szexi, így csak behunyt szemmel, mosolyogva bólogatok. Remélem, nem fog kesztyűs kézzel bánni velem és jól elpicsáz.

Több se kell neki: néhány villámgyors mozdulattal, alig pár másodperc alatt letép rólam minden ruhadarabot. Érzem, ahogy szétszakad rajtam a szövet és mivel még sebes a bőröm, felszisszenek a kellemes fájdalomtól, majd behunyt szemmel megborzongok a rám törő vágytól. Mire kinyitom szemem, a cipőimet kivéve meztelenül állok a testemet éhesen vizsgálgató Jungkook előtt. Kissé megszeppenek, de nem érzem magam olyan szégyenlősnek, mint emberkoromban, ami jelenleg meglehetősen jól jön. Egy pillanatra lenézek, hogy kiderüljön: nőttem-e odalent, de bizony nem túl szembetűnő a változás. Úgy tűnik, Jungkooknak emberi élete során is bitang nagy pitonja volt.

Odanyúlok szexi démonom nadrágjához, hiszen már egy ideje ingereli a szemem a látvány. Neki viszont más tervei vannak, mert megragadja kezeim és olyan erősen rászorít csuklómra, hogy felnyögök az édes kíntól. Pontosan tudja, mi kell nekem és ez tetszik.

Egyik kezével összefogja két csuklóm, másikkal pedig erősen megragadja a nyakam és elindul velem az ágy felé. Háttal haladok, így nem látom, merre lépek; csak Jungkook izgatóan szadista arcát látom, miközben a fejemben nyomás keletkezik, ahogy fojtogat. A nyakamon lévő, még friss sebeknek hála a levegőhiányon kívül a fájdalom is átjárja testem, amitől felforrósodik bőröm és izgatottá válik a farkam. Talán ki tudnék szabadulni keze szorításából, de egyáltalán nem akarok, így még játékból se próbálom meg, nehogy elengedjen és vége szakadjon a játéknak, ami csak most kezdődött el.

Hirtelen megbotlok az ágyhoz vezető lépcsőfokokban és majdnem seggre ülök, mire Jungkook felemel a nyakamnál fogva, úgy visz fel az ágyig, így ujjai nyomán erős fájdalom keletkezik és borzongatóan jó érzés terjed szét a mellkasomban, ahogy fogy a levegőm. Mire hanyagul ledob az ágyra, már csukott szemmel, megkeményedett fallosszal remegek és úgy tartom a kezem, mintha még mindig összeszorítaná őket. Szeretném, ha megkötözne...

Olyan, mintha tudná, mire gondolok: fölém magasodva leveszi az övét és olyan erősen összekötözi a csuklóimat felsőtestem előtt, hogy amikor ráhúzza, a fájdalomtól élvezetteljes remegésem felerősödik. Annyira akarom őt, hogy a halk nyögdécselésen kívül semmilyen hang nem jön ki a torkomból. Csak nézem őt félig lehunyt szemekkel, várakozásteljesen remegve, miközben szinte érzem, ahogy termelik a golyóim a gecit. Már nem fojtogat, mégis alig bírok levegőt venni, ahogy lenéz rám azzal a szigorú, szexi tekintettel.

Türelmetlenül, kínlódva feszítem meg testem és csak vergődöm az ágyon, miközben kivár. Csak nézi, ahogy szenvedek a kielégületlenségtől és érte remegek, mint egy influenzás csivava. Olyan perzselő a tekintete, hogy ha tudnék összeszedetten beszélni, elkezdenék könyörögni, hogy dugjon meg keményen, tágítás nélkül.

Aztán előveszi a farkát, így azonnal odatapadnak szemeim és bekönnyezek kolosszális méretétől. Majdnem felsírok, annyira szeretném már magamban tudni őt és érezni, ahogy kitölt engem. Olyan őrült kanos lettem csupán a látványtól és attól, ahogy elképzeltem, hogyan fog megdugni, hogy percről percre keményebbre duzzad hímtagom.

Nézem, amint ránt párat azon a szépséges farkán és mély hangon nyög a testemet vizslatva, amitől minden egyes testrészem befeszül és a csípőm időről időre fellökődik a levegőbe. Begörbülnek lábujjaim, ahogy szépséges makkjával szemezek és elképzelem, hogy rám lövelli bőséges élvezetét. Felsóhajtok, közben tehetetlenül tekergek az ágyon és érzem, ahogy a farkam felemelkedik, mintha Jungkook lenne a kígyóbűvölő és tagom a kígyó. Szétteszem a lábam jó nagy terpeszbe, hogy lássa: készen állok rá és kedvet kapjon behatolni, ugyanis ha még sokat várat, teljesen meg fogok bolondulni. A hasamban csomó keletkezik az izgalomtól, a seggem meg teljesen befeszül, aztán pulzál, mintha már bennem lenne az a gyönyörű, hívogató pénisz, amit éppen saját kezével kényeztet ez a dögös démon. Kecses, mégis férfias keze csak úgy siklik a kemény húson, amin percről percre több ér dagad ki. Látom, ahogy egyre csak emelkedik és szinte érzem, ahogy belém döfi szerszámát, hogy belülről nyársaljon fel engem. Kezével egyszerre mozogva emelem csípőm, miközben fejem felé emelem kezem, hogy szépen megfeszüljenek hasizmaim és hamarabb rám vesse magát ez az ellenállhatatlan farokkal megáldott férfi. Nyalogatom a számat és hümmögök, ahogy minden porcikámban érzem a fájdalmas élvezetet, amit a mozgás okoz megsebzett testemben. Ha megkarmolászná a sebeim... Ah, belebolondulnék az élvezetbe. Csak verne már meg, aztán döfné végre belém azt az ízletes faszt!

Végre felém nyúl, én meg kidomborítom mellkasom, hogy annyival is korábban érjen hozzám. Nem megütni készül, mégis a testem teljesen befeszülten ácsingózik az érintése után.

Erősen megragad és letérdeltet magának háttal, így kilátok a bazi nagy ablakon a vörös mezőre, amin itt-ott romosabb villák állnak. Lenyomja felsőtestem, ezáltal az alkaromon támaszkodom, azt behajlítva. Lekapkodja rólam a cipőket és a zoknikat, majd jobban széthúzza a lábaim, mire lehajtott fejjel, várakozásteljesen megremegek. Annyira izgatott vagyok, hogy ha nem tudnám, hogy démon vagyok, félnék, hogy leáll a szívem.

Megérzem kezének simítását a fenekemen és mivel végre hozzámért, halk, jóleső hümmögést adok ki, de aztán hirtelen akkorát vág a seggemre, hogy egy kisebb sikoly hagyja el remegő ajkaim. Nem volt erős ugyan a fájdalom, de kellőképpen hirtelen jött ahhoz, hogy jól essen és megborzongjak tőle.

A következő csapásra viszont várnom kell, mert úgy hallom, ellép mögülem. Megijedek, hogy itt hagy kielégületlenül, ezért hátrafordítom fejem és őt keresem tekintetemmel. Látom, ahogy az asztalhoz lépve kihúz egy fiókot, majd kivesz belőle egy pálcát és egyenesen a szemembe nézve, szigorúan megszólal:

- Megengedtem, hogy hátranézz?!

Talán nem kéne, mégis elmosolyodom, annyira tetszik a kezében a pálca és annyira izgatott vagyok, hogy mit is fog velem művelni. Nem tudom, miért van nála pálca, de jelenleg nem is nagyon érdekel. Csak az számít, hogy rajtam fogja használni... és én már alig várom.

- Nem - válaszolok röviden, majd visszanézek az ablak felé, ő pedig felém lépkedve folytatja a szóbeli fenyítést:

- Talán meg kéne leckéztetnem téged, hogy engedelmességet tanulj...

- Már nagyon rám férne egy fájdalmas lecke - helyeselek izgatottan, ő pedig mögém ér és végighúzza a pálcát a hátamon. Ahogy a hátamon lefelé húzza végig a hideg pálcát, szépen bepucsítok és csak élvezem a gerincem mentén végighaladó izgalmat. Aztán eléri farpofáimat és elemelkedik a bőrömtől, amiből tudom, hogy pillanatokon belül meg leszek csapva és rohadtul élvezni fogom.

Amikor bekövetkezik befeszült seggemre mért ütés, még az elvárásaimnál is jobban élvezem, így egy hangos nyögés szalad ki ajkaim közül és elégedetten megrázkódik testem a bennem keletkező élvezet szikráitól. A következő csapás nem jön azonnal, így kitolom a fenekem és megrázogatom Jungkook előtt, mire hirtelen újra lesújt és ez még nagyobbra sikeredik, mint az első. A nyögésem is hangosabb és örömtelibb, hiszen minden egyes porcikámban szétterjed az élvezet és majd' szétvet a farka utáni kéjvágy. Mielőtt azonban érkezne a harmadik ütés, váratlanul megragadja a nyakam és olyan erősen szorítja a sebes részt, hogy a gyönyörtől benedvesedik a szemem. Meg valami más is.

Másik kezével maga felé fordítja arcom, én pedig elködösült tekintettel nézek rá és könnyemtől nem látom jól az arcát. Már most nem vagyok magamnál... pedig még el sem kezdte igazán.

- Ha nem esik valami jól, akkor szólsz, oké? - kérdezi, én pedig pár másodpercig csak nézem őt, de aztán eljut az agyamhoz mondandója és bólintok - Helyes. Most megszadizlak egy kicsit, de nem sokáig húzom, mert már nagyon szeretném beléd helyezni a farkam. Remélem, megérted.

Felcsillan a szemem és összegyűlik a nyál szájüregemben, ami majdnem kifolyik a szám sarkán, mikor engedelmesen bólintok. Hihetetlen, mennyire felajzott lettem pár ütéstől... Még ilyen alap dolgok is problémát jelentenek, mint a beszéd vagy a felesleges nyálam lenyelése.

Elengedi a nyakam, mire fellélegzem egy kicsit, de máris hiányzik fájó szorítása. Azonban ahogy újra lecsap a pálcával és elterjed a csípős fájdalom a fenekemben, a sziporkázó gyönyör kárpótol mindenért. Még néhányat rácsap a seggemre, szerencsére kevés szünetet tartva az ütések közt, így a gyors, rövid ideig tartó, fájdalmas, csípő-égő érzések összekapcsolódnak egyetlen gyönyört hozó hullámmá, hogy elsöpörjék józan eszemet és kéjmámort keltsenek testemben. Aztán egy pár másodperces, kínzó szünet után a következő ütés szó szerint megrázza testem, mintha áramot vezettek volna belém. Csak rövid ideig tart a csípő-bizsergető fájdalom, mégis olyan eszméletlenül élvezem, hogy még a lábujjaim is begörbülnek tőle. Nem értem, mi történt, de már nem is tudok gondolkodni, így Jungkook szavai is csak lassan jutnak el az agyamig:

- Jó volt, Édes?

Bólogatok és lassan leesik, hogy valószínűleg ő vezetett a testembe áramot, de csak egy egészen kicsikét. Nagyon jól ráérzett, mire van szükségem, de még mindig félt engem, így egy nagy nyelés után rekedten, lihegve megszólalok:

- Nagyhon jóh... Mhég! Erősebbenh...

- A vendégért mindent - feleli készségesen, majd ismét lecsap megkínzott seggemre és ezúttal az ütéssel érkező gyönyör erősebben gyűr maga alá. Lehajtom fejem az ágyra és a selyem puhasága illetve a pálca keménysége közti éles eltérést élvezve lihegek, miközben a következő ütést várom. Jungkook keményen sújt le seggemre, az apró áramütések miatt pedig folyamatosan rázkódik a testem az élvezettől. Jó pár ütéssel később elveszítem időérzékem és egy rángatózó, nyáladzó, nyöszörgő rongybabává válok, ami képtelen gondolkodni vagy értelmes szavakat kiejteni ajkain. Egy olvasztótégelynek érzem magam, ahogy a fájdalom és a gyönyör egymás átölelve összeolvad bennem, forró, hullámokban rám törő boldogságot hozva érzékennyé vált testemnek. Annyira csodás érzés, hogy az ütéseken kívül elveszítem a kapcsolatot a valósággal és csengő füleimmel már nyögéseimet sem tudom megkülönböztetni az ütések csattanásától. Olyan, mintha az áramütések rezgéseire épülő dallam a mellkasomban keletkezne, ott remegve, feltöltve forró energiával, ami egyszerre ad erőt és bénítja le testem. Végig mozgásban maradok, mint egy megszállott táncos, de mozdulataimat nem én irányítom, hanem az ütések rezgései. Minden rezdülés mozgásra késztet, de éppen csak apró, céltalan mozdulatokra vagyok képes, hisz elveszítettem a kontrollt testem felett. Hiába a belső, kisülésektől keletkezett energia; képtelen vagyok felhasználni azt, így csak gyűlik és gyűlik bennem, egyre nagyobb forróságot és feszültséget okozva. Mindössze egyetlen helyen távozik belőlem az energia egy kis része: a makkomból sűrű vágycseppek formájában, melyek forróbbak a pokol égető napjánál is.

Mire Jungkook végez velem, a nyáltócsa illetve farkam alatti forró vágycsepptenger jelentősen megduzzad, akárcsak fájón lüktető hímtagom és a mellkasomban felgyülemlett feszültség. Elveszettnek érzem magam és tudom, hogy csak Jungkook találhat rám. Csak ő tud kirángatni ebből a pattanásig feszült, kínzó állapotból, amiben nem létezik se józan ész, se külvilág.

Kimerült, megkínzott testem eldőlne az ágyon, de Jungkook kezei megtartanak. Szavai furán visszhangzanak fülemben, mintha a vágy kreálta falakba ütköznének és azokról lepattanva, hosszas utazás után érnének el agyamhoz, melyet teljesen letaglózott a rengeteg inger és a kimondhatatlan élvezet. Azt hiszem, azt akarja, hogy tartsam meg magam, de további szavait már nem vagyok képes befogadni ebben az állapotban. Egyetlen dolgot tudnék most befogadni; az pedig az a megátalkodott bestia izmos lábai között.

Kis ideig csak remegve, kéjmámortól szenvedve markolgatom a paplant, miközben furcsa színdarabot ad elő önállósodott testem: csípőm jobbra-balra ring és többi tagom is úgy mozog, mint részeg tengerész a hullámzó tengeren. Próbálok Jungkook vélt kérésének eleget tenni, azaz nem eldőlni, mint egy zsák krumpli, de olyan vagyok, mint egy tehetetlen rongybaba. Szemeim résnyire szűkülve rejtik el a világ nagy részét előlem, pilláim pedig folyamatosan remegnek.

Ahogy eltelik egy kis idő, fejemben csigalassúsággal kezd oszlani a vágy sűrű ködje, mintha egy veszélyes és addiktív kábítószer ürülne ki szervezetemből. Hallok valami motoszkálást, de nem tudom beazonosítani a hangot, hátrafordulni pedig félek, mert ha még egy ütéssel megajándékoz Jungkook erős keze, talán beleőrülök az élvezetbe. Magam sem értem, hogy kerültem ide, de ebben az állapotban örülök, hogy lyuk van a seggemen, ami be is lesz tömve rövidesen.

Egyszercsak megérzek egy szorítást hasamra simult farkamon és olyan hihetetlenül intenzív az élvezet, hogy szó szerint fáj, ami csak még elsöprőbbé teszi az élményt. Az erős kéz csak úgy csúszkál lucskossá vált tagomon, aminek hangja ismét öntudatlan mozgást vált ki belőlem: csípőm veszett táncot jár, hátam ívbe feszül, fenekem pedig büszkén égbe tör, mint a kastély szilárd tornyai, amiben félholtra leszek dugva.

Jungkook minden mozdulatával kínoz, ahogy kenegeti forró péniszemen csúszós nedvemet, így keservesen, erőtlenül nyöszörgök. Annyira érzékeny lett a testem ebben a felfokozott izgalmi állapotban, hogy ha csak a kisujjával cirógatná a farkam, akkor is a végletekig fokozná bennem a feszültséget.

Elengedi a farkam, mire megkönnyebbülök egy pillanatra, mert végre kapok levegőt és egy fokkal kevésbé kínoz a fékevesztett vágy. Azonban nem sokáig tudok levegőhöz jutni, mert Jungkook a fenekemhez érinti kezét, hogy saját kéjnedvemmel tegye csúszóssá. Az ujjai ki-be csúszkálnak testemben, amitől kipattan a szemem és olyan keservesen nyöszörgő hangot adok ki, mintha a szerelem oltárán haldokolnék. A forróság érzete elviselhetetlenné fokozódik, mintha csak felkapcsolták volna a fűtést az eleve forró pokolban.

Jungkook nem törődik kétségbeesett, sírásszerű hangommal; tudja, hogy szenvedek és szünetre lenne szükségem, mégis határozott mozdulatokkal váj utat farkának azokkal a kitartó ujjaival. Minden erőteljes tágító mozdulatától belém mar a vágy és egyre feljebb szállok oda, ahonnan csak ejakuláció útján lehet lepottyanni.

Hirtelen megböki az édes pontot, amitől egy pillanatra elakad a szavam, majd távozik a levegő a tüdömből egy rövid sikkantás kíséretében. Ahogy az élvezet a tetőfokára hág, kínomban beleharapok a lepedőbe és fennakadt szemmel nyöszörgök mindent összenyálazva. Ahogy többször is eltalálja gyönyöröm pontját, úgy érzem, mintha az egész előkészület egyetlen végeláthatatlan orgazmus lenne.

Alig néhány percig tágít ujjaival, aztán kihúzza őket a testemből pont, mikor már féltem, hogy megöl a gyönyör. A világomról se tudok; olyan kába vagyok, mintha legalábbis leütöttek volna.

Ebben az állapotban ér az az inger, amitől tűzijáték vetül lezárt szemhéjamra. Ugyanis Jungkook egy gyors, kegyetlen mozdulattal belém döfi méretes dákóját, ami belülről feszíti szét felhevült testem és olyan kábítóan édes fájdalmat okoz, hogy majdnem elájulok a gyönyörtől.

Felsikoltok, ő pedig mozdulatlanul várakozik bennem, így kis idő után sikerül kicsit elcsendesednem. Ekkor belemarkol a hajamba és fájóan hátrarántja fejemet, hogy a fülembe súgjon:

- Folytassam?

Olyan mély és szexi a hangja, hogy ha azt kérdezte volna, levághatja-e a fejem, azt is megengedném neki, így csak halk, gyenge hangon kinyögöm:

- I-igenh... khérlek.

Annyira veszélyesen jó érzés volt, ahogy felnyársalt és a fájdalom megnyitotta a gyönyör kapuit, hogy félek: elájulok, de biztos vagyok benne, hogy ez lenne életem legpazarabb rosszulléte, így nem foglalkozom vele. Csak nem tud elájulni egy démon idelent, ahol ereje teljében van... bár én most mindennek érzem magam, csak erősnek nem így, Jungkook farkával a seggemben.

- Jó fiú - dicsér meg, úgy hallom, mosolyogva, majd fejemet továbbra is hajamnál fogva hátrahúzva tartja, miközben elkezd mozogni bennem.

Kijjebb húzódik, vészesen sokáig időzve bejáratomnál úgy, hogy csak makkja hegyét csókolja folyamatosan lüktető lyukam. Hosszú, vaskos szerszáma fájóan szomorú űrt hagy maga után, de ahogy vészjóslóan megáll majdnem teljesen kihúzódva belőlem, tudom, hogy egy hatalmas döféssel fog megajándékozni. Minden pillanatban érkezhet a támadás, így próbálok felkészülni a lesből lecsapó gyönyörre, miközben várakozásteljesen remeg egész testem olyan intenzíven, mint még soha. Jungkook direkt vár, hogy pattanásig feszüljenek amúgy is megtépázott idegeim és minden eltelt másodperccel egyre közelebb kerülök tűrőképességem határához. Hiába tudom, hogy nehéz lesz kibírni egy menetet az élvezet mértéke miatt; egyszerűen képtelen vagyok tovább várni.

Szerencsére ő sem akarja ennél jobban elhúzni, így végre belém vágódik, de olyan erővel, hogy ökleimre támaszkodva tolom fel felsőtestem, miközben befeszült, kitolt farral sikítok torkom szakadtából. Már nem érzem a fájdalmat se, mintha azonnal átalakulna azzá a megállíthatatlan gyönyörré, ami egyszerűen mindent elsöpör. Képtelen vagyok gondolkodni, csak sikítva élvezkedek, Jungkook pedig kérlelhetetlen tempóban kezd döfködni azzal a hatalmas farkával, minden egyes mozdulatával egyre csak felerősítve tébolyom. Ennél eszméletlenebb érzést el sem tudok képzelni.

Jungkook a döfködés közben elfordítja a fejem és beleharap az átváltozástól sebes nyakamba, amitől a gyönyört hozó fájdalom olyan eszméletlen méreteket ölt, hogy úgy érzem: nem bírom tovább. Az agyam képtelen feldolgozni ezt a mértékű élvezetet és sírós hangon nyivákolni kezdek a rengeteg rám törő érzelemtől. Annyira eszméletlen érzés, hogy nem bírja a vágytól érzékennyé vált testem és hiába jó, szó szerint kínzásként élem meg. Azt akarom, hogy folytassa, mégis közben azt is, hogy hagyja abba, vagy belebolondulok... Olyan közel vagyok az őrület határához, hogy talán autistaként fogok magamhoz térni, miután kidöfködte belőlem a gecimet.

Ahogy ritmusra nekem csattan, közben hajamat tépve rángatja a fejem, a farkam össze-vissza mocorog és csak úgy ontja magából a forró, síkos előváladékot. Bármely pillanatban elmehetek, amit valószínűleg megsejtett, mert abbahagyja és megpörget a farkán, hogy neki szemben helyezkedjek el és láthassa, ahogy elélvezek. Akármennyire is démon vagyok, most annyira könyörgő a tekintetem és annyira képtelen vagyok uralkodni az arckifejezésemen, hogy kissé szégyellem, amit látni fog. Túl jól csinálja...

Ahogy ez eszembe jut, rájövök, hogy talán végig használta rajtam az erejét, azért izgultam fel ennyire olyan hamar és azért élvezem ennyire. Hiszen odafent is befolyásolt szex közben... idelent pedig sokkal erősebb és talán észrevétlenül tudja csinálni. Miatta vagyok ennyire elveszett és kiéhezett. Miatta szenvedek ennyire.

Bosszúból felnyúlok és összekötözött kezeimmel mélyen belekarmolok mellkasába, mire összevont szemöldökkel felnyög és elkezdi brutálisan dugni a seggem. Olyan durván vágódik belém, hogy csak akadozva tudok sikkantgatni a becsapódás ereje miatt és a farkam fájóan mereven ugrik fel Jungkook felé, majd simul vissza hasamra abban az ütemben, ahogy belém vágja méretes szerszámát, mintha maga felé vonzaná péniszem.

Sírós, kétségbeesetten kiéhezett nyivákolást hallatok, ami kurva hangosnak tűnik, mégse bírom lejjebb venni a hangerőt. Amikor felnézve meglátom, hogy Jungkook mellkasa kezd begyógyulni, újra végigkarmolok rajta, amitől egy mélyről jövő, állatias nyögés hagyja el nyáltól nedves ajkait. Felnézek arcára, ő pedig engem néz összevont szemöldökkel, izzadtan, végtelenül férfiasan. A nyaka szexin be van feszülve, ami annyira erotikus látvány, hogy kifolyik egy régóta bent tartott könnycseppem. A fejem ismét olyan szinten elködösül, hogy eszembe jut: el fogok ájulni ettől a kimerítő eufóriától.

Idővel felmerül bennem, hogy talán mégis belehalok ebbe a kibírhatatlan mámorba, így túlélésem érdekében megpróbálok fejben üzenetet küldeni Jungkooknak, mivel kimondani képtelen lennék bármit is az intenzív nyögéstől:

"Jungkook... nem bírom... kérlek..."

- Máris elég vholt? - kérdezi hozzám képest meglepően összeszedetten, bár egy aprót azért belenyög és a hangja is egy oktávval mélyebb, mint egyébként - Azt hittem, dugni akarsz... ez mhég nem volt semmi.

Ha még óráig műveli ezt velem, tényleg megbolondulok, így összeszorított szemmel, szenvedő arckifejezéssel küldök neki egy hangosabb üzenetet:

"Könyörgöm!!"

Erre sóhajtva kihúzódik belőlem, majd megemeli csípőm, egy kicsit elfordítja, amitől olyan érzésem van, mintha a hullámvasúton ülnék és lenéznék, mielőtt átlendül a kocsi. Mintha lassított felvételben nézném magunkat kívülről... Mindjárt felnyársal a farkával és nem hiszem, hogy készen állok arra, amit át fogok élni, így zihálni kezdek az adrenalintól.

És akkor megtörténik. Teljes sebességgel testembe vágódik, telibe kapva gyönyöröm központját, amitől kibírhatatlanul mámoros érzés tölti el testem és hosszasan, zihálva nyögök elvékonyodott hangon. Elképesztően élvezetes lökéseitől ömlik kifelé belőlem az előváladékom, mintha megnyitottak volna bennem egy csapot. Szemeimet annyira összeszorítom, hogy megfájdulnak, miközben Jungkook kérlelhetetlenül ostromolja leggyengébb pontom olyan erővel, hogy szinte érzem, ahogy felemelkedek és elszállok. Csípőmozdulatai fájóan tökéletesre sikerednek, ahogy minden lökéssel egyre magasabbra repít, fel a csillagok közé, amik ragyogásukkal elvakítanak. Érzem, ahogy fenséges hímtagját tövig belém ereszti, az én testem pedig éhezve öleli körbe olyan forrón rászorulva, mintha örökké magában akarná tartani. Hátborzongató, ahogy önállóan, egy ősi ösztönnek engedelmeskedve mozog a testem, mintha nem is az enyém lenne.

Sziklaszilárd, végletekig megduzzadt farkam megráng, majd hasamtól kissé elemelkedve elkezdi kilövellni bőséges élvezetem, hogy aztán beterítse fehérséggel a teljes felsőtestemet. Egész testemben remegek, miközben minden porcikámban kíméletlenül szétterjed az intenzív eufória. Nyakam megnyúlik, fejem hátraesik és ajkaim tágra nyílnak, hogy kijuthassanak rajtuk örömteli nyögéseim. Hangosan, elnyújtottan nyögök; egyszerre kéjesen és szenvedve, mintha kínoznának. Úgy is érzem magam, mintha éppen meghalnék, hogy újjászülethessek... mintha Jungkook farka belülről robbantana fel. Fájdalmasan csodálatos érzés.

Hosszú ideig élvezek, az ondóm pedig mintha nem lenne hajlandó elfogyni, egyre csak lövell rám. Kezdetben messzire spriccel, majd inkább hasamra folyik, a végére pedig, mikor lassan kezd visszafogottabbá válni orgazmusom, inkább csak lefolyik farkamról. Ahogy kezdek visszatérni, megérzem, hogy Jungkook férfiasan nyögve belerobban testembe, ami olyan intenzív érzés, hogy én is felnyögök és még hosszabbnak tűnik amúgy is terjedelmes élvezkedésem. Mivel felsőtestem alacsonyabban van, mint csípőm, megérzem, hogy fejem felé folyik ondómmal kevert előváladékom egy része, mintha szánkózva versenyeznének cseppecskéim.

Jólesőn nyalogatom ajkaim és vérlázítóan perverz, ösztönös hangok törnek fel torkomból, miközben vékony csíkban kifolyik a nyál a számból. Kinyitom szemeim és szégyentelen, kéjmámoros tekintettel nézek Jungkook szemébe, aki ennek láttán halkan káromkodni kezd és az utolsó lökéseit felgyorsítva facsarja ki belőlem élvezetem megmaradt cseppjeit. Csordultig tölt forró folyadékjával, miközben számat nyalogató nyelvemet figyeli, majd lehajol hozzám és erőszakosan birtokba veszi ajkaim. Hümmögve falja ajkaim és annyira jól esik forró, nedves száját érezni, hogy én sem bírom hang nélkül és belenyögök erotikus csókunkba. Levezetésképp lassú, intenzív mozdulatokkal mozog, vaskos farkát alaposan megjáratva bennem, majd egy utolsó perverz nyelvmozdulat után elválik ajkaimtól és tátongó űrt hagyva maga után, lassan kihúzódik belőlem. Farka nyomán egy kis adag az élvezetéből máris távozik belőlem, ami különös érzést kelt bennem, így jólesőn megborzongok. A fenekem pulzál és kellemesen sajog, amit kis lihegés után csukott szemmel meg is jegyzek az éppen mellém dőlő Jungkooknak:

- Fháj a seggem... Oh... A picsába!

- Ennyire rossz? - kérdezi démoni párom izzadtabban és szexibben mint valaha. Jól áll neki a pokol.

- Nem - válaszolok bosszúsan - Az a baj, hogy már el is múlt. Fasznak gyógyul ilyen gyorsan!

Jungkook röviden felnevet, majd kissé rekedtesen válaszol:

- Legközelebb megpróbálok mindenféle tágítás nélkül beléd furakodni, hátha pár perccel tovább fog fájni a feszes segged, te kis mazochista.

- Jó ötlet, de most hagyj aludni egy kicsit - mondom nyújtózkodva, mire ismét megszólal, hogy elrontsa a kedvem:

- Az nem fog menni. Mi nem alszunk, emlékszel?

Egy pillanatra lefagyok, aztán eszembe jut, mit is mondott korábban, így csalódottan mondom ki gondolataim:

- De akkor hogyan fogom ezt kiheverni?

- Nem fáradunk el idelent annyira, mint az emberek odafent - mondja mosolyogva beletenyerelve a hasamra folyt ondómba, majd körkörös mozdulatokkal elkenve azt, amit fura fejjel nézek - Csak szellemileg lenne szükségünk alvásra, de azt nem kapjuk meg.

- Csodás - mondom az ujjait nézve, amivel épp egy szívecskét rajzol bőséges termelésembe. Úgy tűnik, tetszik neki, hogy démonként az én farkam is több bájitalt varázsol.

- De nézd a jó oldalát! Addig is kefélhetünk, amíg nem alszunk. Bár, most elég sok időnk lesz egymásra...

- Nagyjából egy örökkévalóság, ha jól számolom - nézek rá az iménti orgazmus miatt ellágyult tekintettel, mire mosolyogva ajkához emeli ondómtól nedves ujját és beszopja, amit nagyokat nyeldesve figyelek.

- Nekem is annyi jött ki - mosolyog rám, miután ő is a testébe juttatott egy kicsit az én gecimből. Valamiért most úgy érzem, kvittek vagyunk.

De ha megtanultam bánni az erőmmel és teljesen megszoktam démoni testem, visszakapja a mait és ő fog ilyen kétségbeesetten nyögni; ezt garantálom.

Köszi, hogy elolvastad!💙