Obi Wan Kenobi hegyi levegő volt, ember formában.

Léptei egyenletes visszhangot vertek a gyakorlócsarnok márványpadlóján, a karcsú ablakokon bevilágító napfény óriássá emelte a férfi árnyékát. Feldúlt tekintetű padawan biccentett felé, aki papírtekercset olvasott mentében. Két tétova szerelődroid húzott el mellette, erős füstszagot árasztva.
A jedi tartása nyílegyenes volt, semmi sem árulkodott arról, hogy minden mozdulatnál húzódott a vállát borító seb, vagy a kimerültségtől ködös gondolatai minduntalan felidézték egy korábbi, tragikusan végződött küldetését.

Hegyi levegőből kortyolva az ember tüdeje szinte ujjong a feszülő energiától.
A hegyi levegő szikrapontos figyelmet és tartást követel magának, többre sarkall és bátorít.
Ugyanakkor ez a levegő, ami majdhogynem a sziklákba is réseket vág, pozsgások rendezetlenségét bogozza ki és vakítóvá teszi a napot, a barlangok sarkaiban csak magányos szellő volt, ami belefáradt saját kérlelhetetlenségébe is.

Az oválisan ásító gyakorlópálya lelátóján a megszokottnál több ember bámészkodott, boltíves emeletein izgatott suttogás utazott körbe.
A küzdőtéren fiatal padawanok térdeltek, mozdulatlanul figyelve a középen zajló párbajt.

- Látom a fiút érdekelni kezdte a fénykard, Windu mester.
A középső mellvédnél Palpatine kancellár és Mace Windu jedi mester állt. A gyakorlódroiddal hadakozó Anakin Skywalkert figyelték, csendes biccentéssel köszöntve a hozzájuk csatlakozó Obi Want.

Fiatal tanítványának szép vágású arcán megkeményedtek az izmok, válla megfeszült. Az erő kavargott, és úgy remegett a fiú körül, mint zivatar előtt az elektromosság , élesen és kiszámíthatatlanul. Anakin felpillantott az emelvényre, mintegy konstatálva jelenlétüket. A droid kék fényben izzott fel, és sötét köpenyes, dathomiri külsejű ellenfelet vetített a fiú elé. Darth Maul könyörtelenül izzó tekintetének emléke óhatatlanul betolakodott Obi Wan lelki szemei elé, karöltve a mestere elvesztésének keserűen fortyogó érzésével. A válla szúrni kezdett, mintha súly kapaszkodna sebébe.

" - Hiányzik néha, Obi Wan mester?
- Qui-Gon? Persze, hogy hiányzik.

- Nem mindig jöttetek ki egymással,ugye?

- Nem könnyű velem sem, de szeretném azt hinni, hogy hiányozni fogok, mikor elmegyek.

- Ez..., ez olyasmi, mint amit az apák iránt éreznek ?

- Igen, különös, fiatal tanítványom. Azt hiszem, az apákkal is így lehet, nem mindig értjük őket, de hiányoznak, amikor elmennek. Hirtelen késztetést érzünk, hogy megbecsüljük az emléküket. Ezért olyan nagy kincsek a gyermekek... persze azoknak, akiknek engedik, hogy legyenek."

- Mit művel? Az nem...- kérdezte Windu Mester meghökkenve.

- Anakint nagyon érdekelte az összecsapásom a sithel a Naboon... Részletes beszámolót kért. Azt hittem, merő kíváncsiságból érdekelte ennyire. Sejtelmem se volt, hogy ilyesmit tervez - Obi Wan pontosan emlékezett a fiú  mohó tekintetére, amit egyetlen meditációs lecke, vagy kutatómunka nem hozott elő.

- Ugyan, kedves barátaim. Egy fiú, az ő korában, megbuherálja a gyakorlódroidot, csak hogy lenyűgözze a tanítóit? Azt mondanám, ez több, mint váratlan - Palpatine hangja elismerően csengett, szemében mintha büszke elégedettség csillant volna. - Szerintem inkább... lenyűgöző.

Obi Wan nagyot sóhajtva kihajolt a lelátón, hogy jobban lássa a jelenetet. Anakin bukfencet vetve kerülte ki a hologram csapásait és ügyesen használta az ötödik vívási formát, ami - az Obi Wan által kedvelt és legtöbbet hangsúlyozott forma ellentéte - az elsöprő erejű csapásokra helyezte a hangsúlyt. Szeme villant és egy kiáltással kettévágta a droidot, így az fémes koppanással esett szét a márványkövekre.

Két padawan összemosolygott a lelátó alatt.
- Talán jól bánik a lézerkarddal, de az nem azt jelenti, hogy jó jedi lesz.

- Így van. Végülis csak az érzelmei rabszolgája.

- Pontosan. Csak egy rabszolga.

Surrogó hang hallatszott. A két tanítvány kezéből kirepült lézerkardjuk, egyenesen Anakin tenyerébe.

- Mondjátok, mit éreztek most? - morogta gúnyosan Anakin, és az immár aktivált fegyvereket társai felé szegezte.

- Anakin, elég! - Obi Wan beugrott a pályára, köpenye szárnyként suhogott, villámcsapás gyorsaságával landolt. A hegyi levegő megbánásra késztet.

Elég volt Obi Wan tekintetét látnia, már megbánó arccal adta vissza társai elvett fegyverét. Obi Wan érezte rajta megbánás lassú, szinte hűvös érzetű erőhullámait, de a düh vöröséit nem magasodták túl.

- Úgy tűnik, az ifjú Skywalker képzése közel sincs befejezve - szólt Palpatine.
- A képzése elég... bonyolult. Később érkezett hozzánk, mint szerettük volna. Obi Wan rendkívül nehéz feladatot vállalt, amikor elfogadta padawanjaként - Mace homlokán apró ránc jelent meg, de csak a hangjában érezhető enyhe él mutatta érzéseit.

- Küldjék el hozzám, talán tudok segíteni.

Windu válla megfeszült.

- Talán nehéz elhinni, de én is voltam az ő korában és különleges kötődést érzek a fiúhoz, mióta segített a naboo-i blokádnál - nézett rá Palpatine, olyan arccal, mintha egy iskolás fiút szidna meg, mert rosszul felelt.

- Köszönjük, kancellár, de biztos vagyok benne, hogy Obi Wan kézben tartja a dolgokat.

Palpatine fanyarul felhúzta a szemöldökét.
- A fiatal Skywalker jedi, nemde? És mint ilyen, a Szenátus hatáskörébe tartozik. Én pedig, mivel a Szenátus Kancellárja vagyok... - az idős férfi elégedett mosollyal pillantott Mace felé.
- Hát persze, Kancellár - Windu ádázul tisztelettudó arckifejezése alól fel-feltörtek érzelmei.

- Sajnálom, mester - Anakin hangja dacosan csengett.
- Ugyanazt a dühöt éreztem rajtad, mint a legutóbbi óránkon, amikor le kellett volna nyugtatnod azt a holo-bikát.

Anakin lesütötte a szemét, kezeit háta mögött összekulcsolva.
- Akkor azt mondtad, fejlődhetek, ha gyakorolok. 
- Tartom magam a véleményemhez. De koncentrálnod kell arra, amit megbeszéltünk. A jedik szabályai azért vannak, hogy a nagy célok felé tereljenek minket és csökkentsék a bizonytalanságunkat. Az érzelmeink sokszor hátráltatnak ebben.

Obi Wan bátorításnak szánta a beszédet, de tanítványa szemében csalódottságot vett észre. Érzelemmentességre, érzelmeik elfedésére tanították a fiatalokat, de ha Anakinra gondolt, a bizonytalanság, a féltés, és a saját, napról napra élesedő kudarcérzése a fiúval szemben, nem igazán tették  követendő példává. Talán ideje lett volna jobban bíznia benne.

Yoda mester apró alakja lebegett hozzájuk egy gravi-podban.
- Feladatunk van számodra, Kenobi mester. Nemrég tértél vissza a Spiráról, ezzel tisztában vagyok, de az ügy nem tűr halasztást - Yoda gondterhelten ráncolta homlokát és lelapította a füleit, ami nála a legteljesebb komolyság jele volt.

- Mehetek veled én is, mester? - kérdezte izgatottan Anakin. A választ végül Yoda mondta ki.

- Az időszakos vizsgára való felkészülés most a legfontosabb számodra. Amint letetted, csatlakozhatsz mesteredhez a küldetésekben - közölte Yoda, mialatt apró karmos ujjaival megvakarta ritkás szőrpamacsokkal tarkított állát.- Ha lehet, a könyvtárban is tölts időt, ne csak a gyakorlópályán.

- Igen, Yoda mester - bólintott Anakin, és csalódottan elindult a körletek irányába.

Yoda olyan arckifejezéssel nézett utána, amiről lerítt, pontosan tudta, hogy a padawan olyan ritkán tűnik fel a könyvtárban, mintha legalábbis egy sarlacc állna lesben a polcok között.

Obi Wannak felrémlett, mennyire unalmasnak tartotta, amikor tanítvány korában mestere, Qui Gon kutatómunkát adott neki feladatul és azt kívánta, bárcsak  türelmesebben bánt volna Anakinnal. Gyomra összeszorult egy pillanatra. Néhai mesterének utolsó pillanatai a Naboon még mindig kísértették álmaiban. Nem volt szédítően letaglózó érzés, amiről úgy érezte, legyűri, de ott volt az elméjében minden nap, mint egy csípés, aminek viszketése nem hagyja nyugodni az embert.

- Aggasztó hírt kell közölnöm - Yoda intett Obi Wannak, hogy kövesse miközben az adattár felé lebegett podjában. - Adi Gallia mester eltűnt.

- Mi történt? - kérdezte Obi Wan.

- Az Uscru Körzetben találták meg siklójának a darabjait és a köpenyét. Ezen kívül nem tudunk semmi biztosat.

- Mikor látták utoljára?

- Tegnap este hagyta el a templomot, hogy tárgyaljon a kiskereskedelmi fegyverimport egy belső emberével. Az import ütközött a Kereskedelmi Szövetség érdekeivel és azzal fenyegettek,hogy zárolnak bizonyos útvonalakat a bolygón - Yoda apró adattárolót nyújtott át neki. - Ha az előzetes információink igazak, ennek az embernek lehet köze az ügyhöz.

Obi Wan megnyomta a tárolót, aminek kék holofénye férfi arcba rendeződött, sötét szemei olyan kaján elégedettséget sugároztak még a vetítésen keresztül is, amit a jedi sosem engedhetett volna meg magának. A kijelző szerint a férfi Cygnus Mercen volt, a Fekete Nap Szindikátus egyik vezetője, embercsempész, szerencsejátékos.

- Ő hogy jön a képbe, Yoda mester?

- Ő volt az import belső embere. Megtévesztettek minket. A feladata az, Kenobi mester, hogy találja meg Gallia mestert és tárgyaljon a Szövetséggel.

- MIi legyen a Szindikátussal?  Ha jól emlékszem, néhány hónapja ellhetetlenítették az alsóbb körzeti békeőrséget és a közbiztonság romlása miatt rendszeresek a zavargások is.

- A Szenátus ezt a feladatot adta. Kizárólag. Ne feledje, mi diplomáciai ügyekben járunk el, nem feladatunk a Szindikátusok felszámolása - Yoda összeráncolta a homlokát, mert nem hitte volna, hogy a mesterétől szinte lázadásig különböző Obi-Wannal ugyanazt a beszélgetést kell végigvinnie, mint a néhai Qui Gonnal.

- Megteszem, amit tudok.

Miért rá bízták ezt a feladatot... Alig néhány napja ért vissza a Spira királyi családjának intrikákkal és dühös alattvalókkal teli világából,Bár nem érezte fizikailag kimerültnek magát - egy jedi mindig az erőből nyerte az tartalékait -, és sebe is gyorsan gyógyult, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Anakin magaviselete miatt, mintegy büntetésként küldik el ismét távol a Templomtól. Elhessegette a gondolatot és elfojtott egy ásítást. A lelki kimerültséget még az erő is csak idővel gyógyíthatta meg.

Dex harsogó nevetése megelőzte termetes alakját a melankolikus árnyékokkal betöltött bárban.
- Ti, jedik sosem pihentek? - besalisk átpréselte magát a konyhába vezető lengőajtón és vállára csapta az étlap színeinek teljes arzenálját tartalmazó törlőrongyot. - Ha megint a vacsorám miatt érkeztél, most süteménnyel nem szolgálhatok. Képzelem, milyen banthatáppal etetnek titeket a Templomban.

- Nem jókedvemből jöttem, Dex. A segítségedet kérném.

- Mint megannyi alkalommal - dörmögte Dex, elégedett mosollyal hatalmas kefebajsza alatt, egy félreeső box felé terelve a férfit. - Mondd, mi az ábra?

- Tudsz valamit mondani nekem..., erről a férfiről? - Obi Wan a besalisk jachtkormány méretű tenyerébe helyezte az adattárolót, akinek mocsárszínű szemét pillanatra kékre festette a felvillanó, majd eltűnő holokép. Barátja arcán nyoma sem volt a korábbi mosolynak és lehalkította a hangját.

- A Fekete Nap Szindikátus tagja. 

- Olvasni én is tudok, Dex. Mit tudsz róluk?- Obi Wan türelmetlenül összébb húzta magán a köpenyét, hogy ne gyűrődjön a műanyag fotelen.

- Az alsóbb szintek urai, egyértelműen. Talán a felsőbb körökben is van befolyásuk. Valószínűleg több, mint amit ki mernél mondani. Minden elképzelhető áru illegális kereskedelmében vezetők a piacon. Legkelendőbbek a rabszolgák - közölte Dex, furcsa éllel a hangjában. - Nem szívlelik a Köztársaságot, sem a Jediket. Ha jól emlékszem, mintha lenne némi közöd mindkettőhöz.  

- Eltűnt egy jedi, akivel diplomáciai tárgyalást színleltek. De vajon miért ilyen égbekiáltóan egyértelművé tették, hogy hozzájuk vezet az ügy... - tette fel a kérdést a férfi, amiről el sem várta, hogy a besalisk megválaszolja. - Ez nem áll össze. 

-Ti, jedik, mindig elvesztek a részletekben. De ismerek valakit, aki konyít a témához. Figyelmeztetlek, nem fogsz repesni az ötletért - a besalisk hangja óvatosan búgott, de szeme vidámabbnak tűnt, mint a helyzet indokolta volna.

- Bárkivel beszélek, aki segíthet, merre induljak el. Szorít az idő.

Dex a hátsó kijárat felé mutatott.

Az étterem raktára mögötti sikátorban poros sikló falán tapogatózott végig a gyéren beeső fény. A porszemcséket a levegőben egy nő lélegzete kavarta meg.
A férfi megtorpant, tizedmásodpercre átfutott az agyán, hogy megfordul és máshol keres segítséget. Vagy visszamegy Dexhez és elsüt neki pár keresetlen szót.
De egy jedi nem hátrál meg a kellemetlen helyzetekben. Az idő pedig minden perccel ellenségesebb lett, és csökkent az esélye, hogy megtalálja eltűnt jedi társát.

A nő a rakodórámpán ült, és nyújtózkodva a szellőzőnyílást takarította a feje fölött. Amikor meghallotta a lépteit, megdermedt egy pillanatra, arca a tökéletes nyugalom megszállottságából egy űzött vad fáradtságába gyűrődött. Földre dobta az igencsak megviselt rongyot és leugrott a rámpáról.

- Maga meg mit keres itt? - sétált felé, sugárvetőjével felé célozva. Obi Wan békítőleg felemelte tenyerét és hátrálni kezdett.

- Mondja, mindenkire fegyvert fog, aki csak él és mozog?

- Nem mindenkire - vonta meg a vállát Taia Sylar. - Mit akar tőlem? - hangjában félelem csendült, amit a férfi nem értett. Átcikázott rajta a sejtés, hogy nem a legjobb ötlet olyan embertől segítséget kérni, aki az első adandó alkalommal rá fogja a fegyverét, de a megoldásra váró ügy sürgetőbbnek bizonyult a helyzet abszurditásánál.

- Meg kell találnom ezt a férfit. Maga az utolsó ember, akitől segítséget tudok kérni.

Taia Sylar felhúzta a szemöldökét, arca körül szinte izzottak a porszemcsék.

Sugárvetőjét le sem eresztve közelebb lépett. Obi Wanban felmerült, mit tesz, ha a nő el sem veszi az adattárolót, de vagy kihallotta a hangjából a kétségbeesést, vagy a kíváncsisága kerekedett felül, és szinte elmarta párás tenyeréből az apró tárgyat. Közben a csempész ügyelt rá, hogy a művelet közben bőrük ne érintkezzen.

A kék holofény kirajzolta arcán a begyógyult heget és elsápasztotta. A sugárvető csöve egyenes vonalat rajzolt Obi Wan törzsére, ahogy egyre lejjebb bukott a nő keze. A kép eltűnt aztán, a nő arcán a fény kihunyta után is sápadtság derengett. Obi Want olyan erővel özönlötték el a nő érzelmei, mint akinek egy vödör vizet zúdítanak a nyakába. Az idegen düh és félelem vasmarka szorult a nyakára, egyfajta különös ragaszkodás bénította meg és felkavarta gyomrának tartalmát. A jedi ökölbe szorította a kezét és próbált falat emelni a tudata köré. Az esetek többségében a legdühösebb vagy legszomorúbb embernél is csak átsejlő, halvány színeket érzékelt az érzéseikből, de most mintha festékágyúval nyomták volna arcon.

- Miért akarja megtalálni? - amikor Taia megszólalt, hangja szinte elveszett a délutáni utcazajban, ujjai elfehéredtek, ahogy lelökte a tárolót a betonra.

- Egy jedit valószínűleg elraboltak. A tanács..., úgy gondolja, köze lehet hozzá - Obi Wan rekedtnek hallotta saját hangját és úgy érezte, jobban megviseli az indulathullám, mint a nőt. Mivel nem kapott választ, megköszörülte a torkát és közelebb lépett. - Bármilyen apró információ is segíthet, kérem.

Taia ránézett a férfira. Az indulathullám eltűnt, a jedi már nem érezte az ostromlását tudata körül.

- Sosem fogja megtalálni Cygnus Mercent - jegyezte meg a nő érzelemmentesen, szája széle alig észrevehetően megremegett. Az űzött tekintet úgy nézett körbe, mintha ő lett volna az, akire fegyvert fogtak valamelyik sarokból. - Legalábbis nélkülem nem.

- Szóval segít nekem?

- Mennyi?

- Mi mennyi?

- Mennyit fizet, ha segítek megtalálni?

Obi-Wan számított erre a kérdésre. De arra nem, hogy a csempész hangjában bujkáló mohóság ellenére az volt az érzése, hogy az minden kredit nélkül is segítene neki.

- Amennyit csak szeretne.

- Annyit nem tud adni,ha eladja a nagyságos templomát, akkor sem.

- Akkor annyit, hogy soha többé ne kelljen nélkülöznie.

Taia Sylarből mélyhangú nevetés tört fel, poros arca kisimult egy pillanatra és gúnyosan nézett végig rajta. Közben indulásra készen felhajtotta a sikló rámpáját, mint aki megkötöttnek tartja az üzletet.

- Elképesztő ez a maga hite, akármit is jelent - közölte fahangon, és fellépett a sikló nyikorgó padlójára.

- Mit tud Mercenről? - kérdezte a férfi, miközben meghajtott fejjel bújt be a pilótafülkébe. A nő keze megtorpant az indítókaron és ránézett.

Pillanatnyi csend. Obi Wan megborzongott hideg- szomorú tekintetét látva.

- Meg akarom ölni.