*másnap reggel*
Myeong fel kell kelni el fogunk késni miattad- mondta valami férfi hang.
M-miva- ki sem nyitom szemem csak lassan felülök az ágyban.
El fogunk késni az van- mondta a hang.
Lassacskán kinyitom a szemem majd felsikítok. Hol vagyok?!- sikítottam.
Ömm nálam?- mondta a még mindig ismeretlen hang.
Az ki?- fordítom jobbra a fejem.
Hát én- mondja Hyunjin.
Szám tátva maradt Hyunjint látva.
Ömm szerintem én megyek- kikelek az ágyból és az ajtó felé sprintelek, ami zárva van.
Kiengednél?- kérdezem.
Nem- válaszolta.
Miért is nem?- kérzdezek vissza.
Azért mert 1 nem ettél, 2 nem vagy józan hogy így kiengedjelek úgy nézel ki mint akit megtépett a szél, 3 az ÉN lakásomon vagy és ki tudja hány ember láthat meg téged ha kimész akik később elkezdik majd hogy "jajj biztos járnak..." és nekem erre semmi szükségem- mondja.
Én csak állok az ajtóban szótlanul majd szépen lassan lerakom cuccaim a padlóra.
Jó- suttogom.
Én is így gondoltam- mondta.
És most ülj le és egyél- szólt rám.

Lassan odasétálok az asztalhoz majd leülök Hyunjin pedig velem szembe.

Szóval nem emlékszel semmire?- kérdezi.
Nem- felelem de szemébe nem nézek.
Akarod tudni mi történt?- kérdez megint.
Én csak bólogatok.
Hát kicsit nagyon berugtál, Jisoonak és Chaeyoungnak menniük kellett mert ők ma korán keltek, és hát mi ketten maradtunk ezért nekem kellett hajnali 3:00-kor a hátamon hazahoznom- mondta.
Ebben a percben azt kívántam hogy nyíljon ketté a föld alattam és nyeljen el. Nem válaszoltam semmit csak ettem tovább közben fejemet mélyen tányéromba hajtva.