Halvány mosollyal figyelem alvó kisfiamat.

Mindössze egy hetes, de már látszik a hasonlóság közte és az édesapja között..

Ujjbegyemmel megsimítom kis orrát.

Szemeim bekönnyesednek, miközben lassan ringatom őt.

Csípőmet balra-jobbra mozgatom, miközben egy verset dúdolok neki.

Szemei kipattannak, telt ajkai résnyire szét nyílnak egymástól, majd keserves sírásba kezd.

Fáradtan kezdtem el őt lenyugtatni, néha szerencsésen, néha pedig épp ellenkezőleg.

Pár perc múlva kezd lenyugodni, mire fel törik belőlem egy jóleső sóhaj.

A kisfiú újabban álomba szenderül.

Gyengéden az ágyra fektetem őt, majd hagyom őt aludni.

A kis takaróval alaposan betakarom őt.

Csendes léptekkel hagyom el a szobát, majd az ajtót is ugyanilyen csendesen csukom be.

Hatalmasat sóhajtva megyek le a konyhába.

Orrom finom étel illatokat érez, mire hasam is jelzi is, hogy éhes.

A konyhába lépek, ahol Mrs.Hood jó kedvvel főzöget.

Végre valahára.

Ja, hogy miért is vagyok itt?

A szüleim nem tudták el fogadni, hogy teherbe estem..

Calum anyukája erőszakos volt velem, és azt akarta, hogy költözzek hozzájuk az unokájával.

Azt mondta szeretné, hogyha a fiából megmaradt elő emléket mindennap láthassa.

Ezért is lett Calum a kicsi neve.

Néhány nap múlva belementem ebbe.

Ő is és Mr.Hood is kitörő örömmel fogadta ezt.

Valami szinten én is örülök ennek..

A kicsi nem fog semmiben hiányt szenvedni, mert a csodálatos nagyszülei mindent megfognak neki adni.

Szemeim újabban bekönnyesedtek.

Ujjaimmal próbáltam letörölni, és csodák csodájára egyszer sikerült is.

- Mit főz? - szagolok bele a levegőbe, miközben Mrs.Hood mellé állok.

- Lasagne-t. - mosolyog kedvesen, mire viszonozom gesztusát.

- Uhh, azt szeretem.

- Tudom. - kacsint rám. - Elaludt? - biccentett az emelet felé.

- Szerencsére igen. - teszem kezem a homlokomra, majd leülök az egyik bárszékre. - Most egy ideig aludni fog. - teszem hozzá.

- Biztos. - mély levegőt vett. - Calum is mindig órákat aludt. - a név hallatán összeszorul a gyomrom.

- É..értem. - hajtom le a fejem.

Csend telepszik közénk.

Nem volt az a kínos csönd, épp ellenkezőleg. Nyugodt csend volt.

Mrs.Hood a tepsit a sütőbe tette, majd leült az előttem lévő székre.

Kezét enyémre csúsztatta, majd erősen megszorította.

- 3 nap múlva lesz egy éve. - mondja halkan.

- Tudom..

- Erősek leszünk..

- Azok. - mosolygok rá, majd felállok.

Megkerülöm az asztalt, majd átölelem őt.

Hátamat védelmezően elkezdte simogatni.

Ölelkezésünket egy szomorú síró hang zavarja meg.

Azonnal kibontakozunk az ölelésből, majd én gyorsan felfutok az emelte.

Villámgyorsasággal nyomom le a kilincset, mire szemeim kikerekednek és egy hatalmasat sikítok. Sikolyomra Calum még jobban elkezd sírni.

Egy talpig feketébe öltözött ember áll, a kiságy előtt.

Kapucni van a fején, ami eltakarja arcát.

Az erkély felé kezd futni, majd egy szempillantással leugrik arról.

Kétségbe esetten futok ki az erkélyre.

Az illető villámgyorsasággal elkezd futni, majd eltűnik az éjszakába.

Ki lehetett az?

És miért akarta látni a kisfiamat?

hali embik(:

remélem örültök ennek, én személy szerint élvezem ezt a helyzetet most. remélem tetszik és tetszeni fog ez az évad is;)