- Nem, Calum. - hajtottam le a fejem. - Negatív lett.

Megkönnyebbült sóhaja betöltötte az egész szobát, karjaival át ölelt, mire egy újabb hatalmas fájdalom csapódott fejembe, akár egy meteorit.

Homlokom elé kaptam kezem, de kezem visszacsúszott testem mellé.

Szédülni kezdtem, majd elhomályosodott minden körülöttem.

Aztán már csak a sötétség..

Később egy kórházi ágyon ébredtem.

Körülöttem pár ember, s mikor rájuk pislantok egyet-kettőt egyszer csak felém tornyosulnak.

Az orvos szemembe világit egy lámpával, mire akaratom ellenére is lecsukom a szemem.

- Örülök, hogy felébredt Mrs.Davidson. - mosolygott rám kedvesen szemüvege mögül az orvos. - Dr. Morrison vagyok, én leszek a maga orvosa.

Erőtlenül bólintottam egyet, majd belekezdett mondandójába.

- Szóval, Mrs. Davidson nem a legjobb hírekkel kell, hogy fogadjam önt. Hallottam a barátjától, - biccentett Calum felé- hogy reggel rosszul volt és hányt is. Nos, maguk persze mindjárt a terhességre gondoltak, de nem az sajnos. - az utolsó szót igazán halkan mondta, szinte már suttogta.

- A vizsgálatok kimutatták, hogy rosszindulatú agydaganata van..

Mikor kimondta ezt teljesen lefagytam. A nagymamám is ebbe halt bele. Teljesen összetörtem emlékétől is.

- Ez biztos? - szólalt meg Calum.

- Néhány vizsgálatot még el kell végeznünk rajta, de elég valószínű.. - vette le a szemüvegét, majd kabát zsebébe akasztotta. - Maximum két éve van.

- Ha valamit szeretnének tőlem, tudják hol találnak. - mondta, majd kiment az ajtón.

Szememet összeszorítottam, de ez sem akadályozta meg, hogy ne sírjam el magam.

- Shh.. nem fogsz meghalni. - tette ujját számra Calum, majd minden egyes kis könnycseppet lecsókolt arcomról.

Könnyeim egyre gyorsabban száguldottak le arcomról.

- Kérlek, ne sírj. - lágyult el hangja. Hatalmasat sóhajtva hajolt fölém.

Száját enyémre nyomta, gyengéden csókolni kezdte azt.

Kezemet nyakára vezettem, egyre közelebb toltam magamhoz, úgy éreztem mindjárt elveszítem őt.

Tenyere derekamra csúszott.

Csókunk elég hosszasra sikeredett, levegőhiány miatt elváltunk egymástól.

- Ígérd meg, hogy velem maradsz.. - néztem szemébe, mire erőtlenül bólintott egyet.

- Kérlek.. - könnyesedtek be szemeim újra.

- Veled leszek, örökre. - csókolt homlokon.

- Calum, mikor mehetek haza? - mosolyodtam el keserűen.

- Nem tudom. - rázta meg a fejét.

Szemeimet behunytam.

Hihetetlen mennyire szerencsétlen egy teremtmény vagyok.

Soha, semmi jó nem történik velem.

- Haza akarok menni. - durciztam be, mire aranyosan felnevetett Calum.

- Olyan vagy, mint egy óvodás. - simított végig arcomon.

Megjegyzésén csak megrándítottam vállaim.

- Így szeretsz nem? - húzogattam szemöldököm fel, s alá.

- Mindennél jobban szeretlek, Violet.

- Én is. - pólójánál fogva húztam le magamhoz. Egy puszit nyomtam homlokára.

Ekkor befutott Calum anyukája a szobába.

- Találtunk egy orvost, aki elvállalná a műtétet. - esett be az ajtón, szó szerint.

Calum hozzá lépett, majd felemelte őt.

Halkan kuncogott, s mit sem törődve az előbb történtekkel hozzám lépett.

Ujjait összekulcsolta enyéimmel, majd megsimította az arcom.

- Örülsz neki? - nyomott egy puszit kézfejemre.

- Még szép, hogy örülök. - mosolyodtam el.

- Viszont van egy bökkenő. - hajtotta le a fejét. - Perthbe kellene költöznötök.. mivel csak ott tudná elvállalni ezt.

Hatalmasat nyeltem.

- Ha meggyógyítja Violet-et, nem bánom. - rántotta meg vállát Calum.

Arcomra egy hatalmas mosoly szökött ennek a mondatnak hallatán. Szinte belepirultam, amit Mrs.Hood észre is vett.

- Akkor kiengednek innen? Annyi rossz dolog fűz a kórházakhoz.. - néztem végig a szobán undorodva. - Csak egy dolog nem. - mosolyodtam el.

- Még jó. - jegyezte meg Calum.

•••

Másnak kiengedtek a kórházból.

Az este megvizsgáltak, s azt mondták még jó fázisban vagyok, de egyre gyorsabban növekedik a tumor és ez nem jót jelent.

- A műtétnek minél előbb meg kell történni. - hallom még mindig az orvos hangját. Egy halom orvosságot adott, és ha azok meggyógyítanak minden rendben lesz velem.

Anyáéknak nem szóltam erről egy szót sem.

Nem is kerestek fel az utóbbi időben, ezért úgy gondolom már nem vagyok a lányuk.

Nem is érdeklem őket, úgy, hogy jár nekik a taps.

Az első este, amit otthon tölthettem jól telt.

Nem keltem fejfájásra, de Calum egyre nyűgösebb lett a növekedő fogai miatt.

Egyre többet eszik, meg is látszik rajta elég rendesen.

Most is épp őt etetem.

Néha annyira megszorítsa, hogy akaratom ellenére is felszisszenek az érzéstől.

- Azért ennyire ne legyél éhes, meg fogsz hízni. Neked sármos fiatal embernek kell lenned. - figyelmeztettem őt, mire hatalmas barna szemeivel hajamat kezdte figyelni.

Ja, és a hajam.

Jelenleg még meg van, de a műtétre le kell vágatni.

Ezért növesztettem egész kiskoromtól, hiába.

Calum fejét megrázva vált le kebleimről, jelezve, hogy tele lett.

- Ügyes voltál. - simítottam meg fejét. Gyengéden visszafektettem őt a kiságyába.

Felkaptam magamra bő pólómat.

Megfordultam Calumtól, mikor apját láttam az ajtófélfának támaszkodva.

Akaratom ellenére is beharaptam ajkamat, mikor kezeit mellkasa előtt összefonva kirajzolódott bicepsze.

- Nem kellene egy pólóban és alsóneműben állnod ott.. rossz dolgokat juttat eszembe. - nézett egyenesen szemembe.

- Huppsz.. - rántottam meg vállaim, majd féloldalas elmosolyodtam.

- Találtam egy házat Perthbe.. anya testvérének a nyaralója volt a tenger mellett. Még fizetnünk se kellene érte. - mondta teljes nyugodtsággal.

- Az király.. - csillantak fel szemeim. Örültem ennek.

- Az nekünk lett kitalálva. Peter azt mondta, akár már holnap is oda mehetünk. - lépett a szobába, majd a szekrény felé ment.

- Holnap elmegyünk Perthbe, és új életet kezdünk hármasba. - szögezte le, majd ruháit az egyik bőröndbe dobálta.

- És a banda?

- Szünetel. Luke csajozik ezerrel, Michael meg szerelmes. Nem fogok nekik hiányozni.

- Ne mondjál ilyen hülyeséget. Keresni fognak, tudom.

Abba hagyta a pakolást, majd elém lépett.

Kezeit derekamra csúsztatta.

- A banda nem lesz már a régi, elmegyek dolgozni és, majd abból megélünk. Van félre tett pénzem, abból még megélünk addig, amíg nem találok munkát. Normális életünk lesz. Olyanok leszünk akár, egy család. - mosolyodott el.

- Már az vagyunk Calum. - bokszoltam vállába.

- Tudom, de más lesz ott, mint itt.

- Megértem és elhiszem. De ugye, majd egy hónapba egyszer eljövünk a szüleidhez? Hiányozni fognak..

- Még szép, hogy eljövünk. - kacsintott rám.

- Akkor oké. - nyugodtam meg.

- Remélem benne vagy egy újabb baba-projektbe..

Kérdően néztem rá. Nem gondolhassa komolyan, biztos, csak ugrat.

- Calum.. ehhez még korán van. Maximum öt év múlva vállalok be még egyet.

- Tudtam, hogy ezt fogod mondani. - nevetett fel.

- Te csak ugrattál megint, mi? - fontam össze karjaimat melleim előtt.

- Megszoktad, nem?

- De megszoktam. - forgattam meg szemeim.

Kezeimet derekára nyomtam, majd közelebb húztam magamhoz.

- Szeretlek, Calum.

- Szeretlek, Violet..