Egy épületben vagyok. Kezembe tankönyv  és egy toll. Körülöttem lányok és fiúk, akik azon veszekednek, hogy ki milyen jegyet kap a matek dogára. Egyből rájöttem, hogy az iskolába vagyok. 

Az angol tankönyvet szorongatom, mikor a lépcső felé veszem az irányt. Kettesével veszem a lépcsőfokokat, nem szeretnék elkésni az óráról. Néhány emberbe bele is botlok. Mikor felérek az emeletre egy nem kellemes látvány tárul szemem elé. Calum és egy lány egymást csókolja. Ízlelgeti, csókolja azokat az ajkakat. Úgy mozog a száján, mint az enyémen szokott. Szememet lehunytam, nem akartam látni. Csak álltam ott, csukott szemekkel.

Végül oda mentem. Megfogtam Calum izmos karját, majd megfordítottam őt. 

- Violet, te mégis... - nem hagytam, hogy befejezze mondatát. Egy óriási pofon csattant arcán. Szemem könnybe borult. Meglepetten dörzsölte azt a helyet, ahol elcsattant a pofon.

- Cal, ki ő? - kérdezte a szőke liba nyávogós hangján.

- Fogd be! - ordítottuk Calummal egyszerre. 

A szőke ciklon csak kihúzta magát, megigazította szoknyáját, majd felhúzott orral elsétált.

- Mi volt ez? - kérdeztem tőle. - Ennyit jelentek neked? Ezzel a szőke ribanccal is összeállsz a szemem láttára? Normális vagy? - öntöttem ki magamból a kérdéséket. 

- Violet.. én.. - dadogott.

- Nem érdekel. - ütöttem bele mellkasába. - Nem akarlak soha többé látni! - ordítottam képébe, majd elszaladtam. 

Lebaktattam a lépcsőn, ki az iskolából. Az úttesten szerettem volna átmenni, mikor egy hatalmas fékezést hallottam.

Azután elsötétült minden. 

Riadtan ébredtem fel az álmomból. Szívverésem a plafont csapkodta és egyenletlen volt, könnyeim szabad utat adtak maguknak. Tenyerembe temettem arcom.

Szinte nem tudtam felfogni, hogy mit is álmodtam. Ez volt az első álmom vele, abban is megcsal.

Mi lesz, ha valóra válik? 

Kérdések hada gyülemlett fel elmémbe. 

Gondolkozásomat egy emberi hang zavarta meg.

- Hahó, Violet? - kukucskált be bátyám az ajtón.

- Igen? - kérdeztem tőle egy apró, de hamis mosollyal.

- Kellene az egyik horror filmed, oda tudod adni? 

- Persze. - mondtam. 

Fel álltam, majd a tévémhez csoszogtam. Oda adtam neki a horror filmes dobozomat mire egy 'köszönöm' -öt formált szája és ki ment.

Az órára néztem.

- 08:48. - dünnyögtem magamnak.

A tükörhöz mentem. Megnéztem frizurám. Összevissza állt, kócos volt. Jobbnak láttam, ha megyek és rendbe teszem magam.

A fürdőben alaposan meg mostam az arcom. Épp fogat szerettem volna mosni, mikor valami váratlan lila foltot vettem észre a nyakamon. Azután ugrott be a tegnap reggel. Calum.

- Ahj, te gyerek. - sóhajtottam.

***

A tükör előtt állok. Rajtam van fekete ruhám. Szoknyája csipkés, felül pedig kiemeli az alakom. Nem annyira elegáns, de azért kiemelkedő alkalmakra való. Ez is ilyen volt. Még utoljára átnéztem magamon. Ruha jó volt, fekete sarum hozzá illik, hajamat hagytam, hogy vállamra omoljon. Egyszerű szinte észrevehetetlen natúr smink van rajtam, ami kiemeli kék íriszeimet. 

Mikor késznek tituláltam magam a csengő hangja csendült fel. Felkaptam telefonom, majd lebaktattam az ajtóhoz.

- Helló. - állt előttem Cal az ajtófélfának dőlve. Szemei egyenesen felcsillantak, mikor megláttak engem. - Annyira szexi vagy. - húzott magához.

- A kis Hood is így gondolja? - néztem gatyája, majd elnevettem magam.

- Igen, teljesen. - markolt bele a fenekembe.

- Akkor jó. 

- Na, gyere. Anyáék a kocsiba várnak. - aprót bólintottam, majd kulcsomért nyúltam. A biztonság kedvéért eltettem azt is.

Ujjainkat összekulcsoltuk, úgy indultunk el az autóhoz. Illedelmesen kinyitotta nekem, majd beültem. 

Mellettem egy kislány ült. (Na, itt nem Calnak nővére lesz, hanem húga. A nevük ugyanaz lesz.)

- Jó napot. - köszöntem egy nagy mosollyal.

- Szia. - köszöntek egyszerre. 

- Violet vagyok. - nyújtottam kezem, mire mindketten kezet ráztak velem.

- Nagyon csinos vagy. - dicsért meg Cal anyukája.

- Köszönöm szépen. 

Ekkor elindultunk.

- Violet, változott a terv, nem hozzánk, hanem Calum - biccentett fiú felé - nagymamájához megyünk. - mosolygott rám kedvesen.

- Rendben. - viszonoztam gesztusát.

Calum keze eközben elengedte az enyémet, és combomra csúszott hatalmas tenyere.

- Te vagy Violet? - kérdezte tőlem a mellettem ülő kislány.

- Igen. - bólintottam. - És téged hogy hívnak? 

- Mali. - mosolygott büszkén. - Megyünk a nagymamihoz! - nyújtott felém egy pónit. - De addig játszunk. - mosolygott rám kedvesen.

Az út és a játék felénél járhattunk, mikor Mali kitalálta, hogy játszunk a pónikkal esküvőset. Eldöntötte, hogy a kék lesz a fiú és a rózsaszín a lány. 

- Ez vagy te. - mutatott a lány pónira. - Ez pedig a bátyó. - mutatott a kékre. Hirtelen elpirultam a kislány kijelentésére. Calumra néztem aki csak kuncogott az egészen, majd keze kezemre csúszott és azok ösztönösen összefonódtak.