Meredten figyelem a képernyőt és Calum arcát.

Meglepett arccal vizslat engem.

Ezalatt én véresre harapdáltam a szám.

- Sajnálom.. - nyögöm ki végül, majd arcomat kezembe temetem.

- Ez csodás.. - virul ki arca, majd száját egy féloldalas mosolyra húzza.

- Mi van? - kerekednek ki szemein. Ez néhány másodperc múlva el is tűnik és könnyfátyol keletkezik szemeimen.

- Én örülök neki.. - mosolyog erőtlenül. - Csak ez jelenleg elég sokkoló.

- Elhiheted, hogy engem hogy lesokkolt. - mutogatok magamra, vicces hangnemben.

- És.. most mi lesz? 

- Az, hogy nyolc hónap múlva egy kisbabát fogsz a kezeid között ringatni.

- Ahh.. - temeti arcát tenyerébe. Kezét felhúzza arcán, majd beletúr hajába.

Mosollyal figyelem őt.

Néma csend telepedett közénk.

Eléggé kínos csönd volt.

Majd hirtelen rosszullét jött rám.

Hasam görcsbe rándult, s úgy éreztem mindjárt ki jön belőlem a reggelim.

Sietősen álltam fel a laptop elől, majd megindultam a mosdó felé.

Kezemet erősen a kilincsre nyomtam, mire az kinyílt. 

Kezemet számon tartva guggoltam a vécé fedél fölé.

Miután kiengedtem magamból a reggelimet, lassan fel álltam.

A tükörhöz léptem.

Elsírtam magam.

Egyszerűen nem megy.

Nem vagyok erre felkészülve.

Egyáltalán nem gondoltam volna két évvel ezelőtt, hogy tizenkilenc évesen egy babát fogok a karjaim közt ringatni, aki mellesleg a sajátom.

Belegondoltam a szülésbe.

Ennél nehezebb dolgot senki sem tud elképzelni.

Nekem 19 évesen kell majd ezt átélnem.. valaki csak 30 évesen szül.

Könnyeim gyorsan áztatták arcom, a maró érzés percekig sem múlt el.

Végül erőt vettem magamon.

Halkan lépkedtem vissza a szobába.

Amint meglátott a fiú a képernyőn ijedt arca halvány mosolyra húzódott.

- Jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában.

Nem.

Nem vagyok erre kész.

- Pe.. persze. - mosolygok rá erőtlenül, majd visszaülök a laptop elé.

- Biztos?

- Azt hiszem igen. - bólintok egyet, mire ő ugyanígy tesz.

Mosolyogva figyelem őt a laptopon.

Figyelem azt a széles és aranyos orrát, telt ajkait, mibe olyan észvesztően tud beleharapni, majd áttérek barna maci szemeire.

Violet.. túl nyálas vagy.

- Hahó.. - integet a kamerába, mire megrázom fejem.

Ijedt fejjel tekintek vissza rá.

- Calum? - szólalok meg a kissé hosszas csönd után.

- Igen, szerelmem? 

- Te kész vagy erre? - mutatok hasamra.

Arcára egy hatalmas mosoly szökik, mire én is akaratom ellenére is elmosolyodom.

- Nyolc hónap múlva én fogom a legjobban várni őt.. - arcáról nem tud lehervadni az a mosoly.

- Akkor jó. 

Miután kimondtam ezt Michael és Luke rontanak be az ajtón.

Meglepett fejjel bámulják arcomat a képernyőn.

- Most mi van? - nevetem el magam.

- Semmi, semmi. - legyint kezével a szöszi, majd le ül barátja mellé.

Michael még egy darabig állva marad, majd ő is megunja ezt és le ül Calum másik oldalára.

- Mi van veletek srácok? - töröm meg végül a csendet.

- Hol van Stella? - vágta rá Luke, mire eltorzult az arcom. 

Hatalmasat sóhajtva indultam el ajtaja felé.

Bekopogtam, mire nem jött válasz.

Halkan lenyomtam a kilincset.

Állam a földet verdeste, mikor megláttam Luke állítólagos barátnőjét és egy másik srácot ruha nélkül feküdni egymás mellett.

Már az elején tudtam, hogy valami furcsa ebben a lányban..

Fejemet csak megráztam.

Halk léptekkel indultam meg szobám felé.

Visszaültem a helyemre, majd belenéztem a kamerába.

- Most nem tud jönni.. 

- Miért?

- Mert..nem érzi jól magát.. - ügyes vagy Violet! Egyszer még megfizetsz ezért.

- Ohh, értem. - biggyesztette le ajkait a szőke.

- Egyébként alszik. - vágtam rá. Ezt legalább nem füllentettem..

- Violet.. - Michael kezd nyöszörögni a kamera előtt.

- Igen?

- Mit kell akkor csinálni, ha tetszik neked valaki? Nem akarok a hülye csajozós dumákra alapulni. - forgatta meg szemeit.

Luke elkezdte húzogatni a szemöldökét, mire akaratlanul is elnevettem magam.

- Nos.. - kezdtem bele. - Szerintem először sose nyomulj rá. Légy vele kedves és szerethető. Ha van például bennetek közös tulajdonság.. például az, hogy szereted a videojátékokat, akkor csináld vele azt. Első szabály ebben, hogy mindig hagyd őt nyerni. - nevetem el magam, mire szomorú arckifejezésre vált.

- És ha elakarom őt vinni valahova akkor mit mondjak neki? - hadarta el.

- Soha ne ellenkezz. - nevetem el magam.

- Nem fogok, nem kell félni.. - csúszik szájára egy perverz mosoly.

Imádom ezeket a fiúkat.

És nem szeretném őket elveszíteni.