Gyengéden kezembe vettem az édesen alvó Calumot. Ujjaimmal letöröltem az olykor elő bukkanó könnyeimet. Próbáltam nem eláztatni a kisfiú ruháit. Ugyanaz volt rajta, mint amikor elvitték őt. Ajkaim megrezegtek, úgy figyeltem a karjaimban tartott csöppséget. Gyönyörű mogyoróbarna szemeit lassanként kinyitotta, s egy mosoly csúszott ajkaira. Akaratlanul is elmosolyodtam előbbi jelenetén.

Ezek a legszebb pillanatok az életbe.. Valaki azt gondolja, hogy az anyaság egy hatalmas teher. De ez nem így van.. Sokszor gondoltam én is azt, hogy lehet ezt a kisfiút meg se kellett volna szülnöm.. Aztán fokozatosan rájöttem, hogy ez a legjobb dolog a világon. Azok az apró mosolyai olyan lángot gyújtanak a szívembe, amit talán el sem lehet oltani. A legszebb dolog mégis az, hogy ilyen csodával megáldott a sors..

Gondolkozásomat Calum újabb és újabb apró kuncogásai zavarták meg, amit apja váltott ki belőle. Hosszú ujjaival fürgén csikizte Calum hasát, amit nekem is muszáj volt megmosolyognom.

Aztán a nyomozó ál köhögései zavartak meg. Mindketten azonnal felé kaptuk fejünket. Szúrós szemekkel figyelte a kezembe lévő kisfiút, majd a babahordozó felé biccentett. Bólintottam egyet, s Calumot bele fektettem. Halk lépésekkel indultunk el a nyomozó asztala felé. A székekre nézett. Értettük célzását, s helyet foglaltunk az előttünk heverő székekre. Majd belekezdett a mondandójába.

- A fiukat Sydney egyik sikátorába találtuk meg. - játszott tollával. Egy hajléktalan öregember szorongatta őt, miközben sírt. Az ember elmondta, hogy ő az egyik utcában találta meg Calumot. A kisfiú sírt, s úgy gondolta nem hagyhat magára egy kisbabát, főleg nem egy elhagyatott helyen. - nézett fel. - Az immunrendszere igencsak legyengült és szüksége van sok-sok ápolgatásra. - bólintottam. - Haza vihetik őt, de szüksége van valami ellátásra. - mondta, majd felállt.

- A lehető legjobb az lesz neki az orvosok szerint, ha nem vinnék ki őt mindennap sétálni, vagy akármilyen már kinti programokra. Bent kell lennie, de a friss levegő sem árt neki. - fejezte be a mondandóját, majd kezet rázott Calummal és kisétált.

Boldogan kuncogni kezdtem a székbe, majd Calum ölébe ugrottam. A lehető legszorosabban öleltem magamhoz, majd arcát apró puszikkal hintettem be újra. Kezeit derekamra vezette, s kínzó lassúsággal ajkait az enyéimre nyomta. Gyengéden, s hevesen járták körbe ajkai számat, néha beleharapott. S most olyan erővel utánozta le az előbbi tevékenységét, hogy elharapta számat. Felnevettem, majd ajkaimhoz kaptam tenyerem.

- Nem vészes. - nyugtattam őt meg, majd egy utolsó futócsókot nyomtam ajkaira.

•••

Miután hazaértünk a kicsivel, úgy éreztem szükséges lesz számomra az, hogy csak kis családommal legyek most. A többiek a nappaliban figyelték az épp most menő műsört a tévében.

Jessica is itt volt. Michael ölében volt feje, míg a fiú Jess hajtincseivel játszott. Azt hiszem elmondhatom, hogy végre Mike is talált egy normális lányt, aki nem csak azért van vele, mert van valami hírneve. Delia amikor meglátta a kezemben a babahordozót azonnal megdögönyözte a benne mosolygó kisfiút. A lehető legédesebb oldalát vette elő a lány, s úgy játszott Calummal, mintha a sajátja lenne. Jess kissé ijedt szemekkel figyelte Calumot, gondolom nem számított arra, hogy így kell megismerni. Viszont ez Calumnál sem volt más máshogy. Gondolkozó, s egyben komor szemekkel figyelte a számára még ismeretlennek tűnő Jessicat. Néhány perc múlva a kisfiú felnevetett. Jess közelebb lépett hozzá, majd valamit gügyögni kezdett neki.

És végre mindenki itt volt.. Kivéve Ashtont. Amióta a baleset volt senki nem beszélt róla. Ő volt a legkedvesebb és a legszeretett teljesebb ember akivel életemben találkoztam. Csodás fiú volt.. Megérdemelte volna még azt a sok évet, amit élhetett volna.. De a sors kegyetlen és mindig azokat veszi el tőlünk, aki a legfontosabb számunkra. Nem lehet ellene tenni, de Ashtont nem kellett volna elhagynia az életnek. Ő totálisan nem érdemelte meg azt, hogy így elvegyék tőle az életét..

•••

Másnap..

Mosollyal az arcomon ébredtem fel Calum biztonságot nyújtó karjai közt. A nap megvilágította nyugodt arcát; úgy aludt, mint egy ártatlan kisfiú. Kezemet mellkasára tettem, s ajkamat megtámasztottam kézfejemmel. Úgy figyeltem gyönyörű alakját arcának. Halkan szuszogott, hatalmas keze csupasz hátamat ölelte körbe. A legszebb és legnyugodtabb reggel volt..

Szerelmetesen csúsztattam arcára kezem, s feljebb csúsztam karjai közt. Mutatóujjammal ajkait simogattam, majd azok fokozatosan szétváltak egymástól. Tenyerét fenekemre csúsztatta, s a lehető legerősebben markolt bele. Akaratom ellenére is muszáj volt felnyögnöm az érzéstől, mire még mindig lehunyt szemeivel kacéran elmosolyodott.

- Ez fájt.. - csaptam combjára, mire felugrott. Legurultam testéről, majd hasamat fogva nevettem. Végül arra eszméltem, hogy felém mászott egész testével. Fejét nyakhajlatomba dugta, s az érzékeny bőrt kezdte apró csókokkal behinteni. Kezeimet hajába vezettem, s fejemet hátra döntottem, hogy még több helyre juthasson el édes csókja. Néhány másodperc múlva felkapta fejét, s egy csókot nyomott ajkaimra.

- Jó reggelt, szerelmem.. - dünnyögte bele a csókba, majd fejét újabban természetes pozícióba helyezte.

- Neked is. - simítottam végig lapockáin, mire kirázta őt a hideg. Kreol bőrén még mindig látszottak a hegek, amiket a katasztrófába szerzett. Az összes ilyen vágáson végig húztam ujjbegyemet, majd apró puszikat nyomtam rájuk. Aztán meghitt pillanatunkat Calum reggeli sírása zavarta meg. Calum lemászott rólam, majd a kiságy felé baktatott. Gyengéden kiemelte Calumot, s karjai közé fektette a kisfiút. Ringatni kezdte a keservesen síró Calumot. Miután megnyugtatta a csöppséget felém nézett vele. Derekánal fogva tartotta őt, a kisfiú hátát apja hasának döntötte. Apró mosolyra csúsztatta szaját, mire felnevettem. Végül mindketten az ágyra feküdtek. Calum a kisfiút közém és saját maga közé fektette. Egyszer hol rám, hol az apjára nézett, majd végül megállapodott tekintete rajtam.

És ott feküdtünk hárman egymás mellett, mint egy igazi család..