Miután a nyomozó letette a telefont ugrálni kezdtem az ágyba, mint egy öt éves.

- Siessünk! - kiáltottam fel boldogan, majd a földön heverő melltartómhoz és alsóneműmhöz nyúltam. Villámgyorsasággal felkaptam magamra, s az ágyon fekvő Calumra ugrottam. Arca minden szegletét apró puszikkal láttam el. Ennyire boldog még életemben nem voltam! 

Ezt ő persze csak egy szemforgatással ajándékozta, de mit sem törődve vele ültem csípőjére és a lehető legszorosabban megöleltem őt.

- Amint haza hozzuk Calumot mással nem is fogunk törődni csak vele. - suttogtam fülébe. - Bepótoljuk az elmúlt két hetet! - tártam szét kezeim, s fel kiáltottam. Calum vágytól teli tekintettel figyelte dekoltázsom, amit az előbb produkcióm elég szépen ki is emelt. 

Halkan felnevettem és szét terültem az ágyon. Lehunytam szemeim. Próbáltam felfogni, hogy végre megtalálták a kisfiamat. Az egyetlen olyan embert, akiben még életemben nem csalódtam. Talán ő jelent számomra a legtöbbet.. vagyis ők.

Néhány perc leforgása alatt újabban felálltam és a szekrényemhez léptem. Előkaptam belőle egy fekete farmernadrágot, s egy mályva lila színű felsőt. Az említett ruhadarabokat néhány másodperc alatt felhúztam magamra. Hajamat felkontyoltam a fejem tetejére, majd gyorsan egy elviselhető külsőt varázsoltam magamnak. A fürdőből kisétálva a még minden anyaszült meztelenül fekvő Calumra néztem.

- Na, nagyon gyorsan öltözz fel. - mutattam a szekrényre fenyegetően. - Vagy még alszol néhány órát? - villantottam felé egy kacér mosolyt, mire ő is egy ugyanilyen gesztussal reagált a mondatra. 

- Jó, mindjárt kész vagyok. - állt fel. Formás fenekét figyelve néztem, ahogyan egy pólót és egy nadrágot keres magának. Alsóneműmön keresztül éreztem, hogy nem fogom megint sokáig bírni nélküle.. Gőgösen lehajolt a direkt elejtett alsónadrágjáért, mire ajkamba harapva figyeltem művét.

- Ne nézz ennyire feltűnően Violet.. - fordult meg, s rám kacsintott. Csak kéz legyintve válaszoltam rá, hisz minek is ilyet szavakba önteni? Felesleges idő pocsékolás..  

Ruháit felvette magára, haját csak összeborzolta, ami még jobban kirajzolta arca kisfiús vonásait. Elém lépett, derekamra vezette hatalmas tenyerét és a lehető legszenvedélyesebben nyomott egy csókot nyakamra. Kélyesen hajába túrtam, reakcióként morgott egyet.

- Sietnünk kell.. - toltam el magamtól, majd vigaszként egy puszit nyomtam arcára. Ujjaimmal végig simítottam a pólóján keresztül a felsőtestén. Számat nyalogatva figyeltem, ahogy a póló megakad izmai közt, ezzel kiemelve lapos hasát. Halkan felmordult, mire egy csábos féloldalas mosoly villantottam felé.

- Menjünk, minél előbb szeretném látni Calumot. - nevettem fel újra úgy, mint egy kislány, aki épp egy cukorkát kapott a szüleitől.  

Kézen fogva sétáltunk le a nappaliba, ahol Luke és Delia épp egymás nyelvével kutakodtak a másik torkába. Amint meghallották a cipők kopogását elváltak egymástól.

- Csinálhattátok volna hangosabban is.. - mondta szarkasztikusan Luke. Halkan felnevettem, majd újabban komoly arccal figyeltem a szőkeséget.

- Mintha ti olyan halkan csináljátok.. - mosolyodtam el büszkén. - Hallottam, amikor felkellet kelnem Calum miatt az éjszaka közepén.. - fontam össze karjaim mellkasom előtt. Delia arca szinte felvette a mellette heverő vérpiros párna színét. Nevetésemet visszafojtva figyeltem, ahogy mindketten elpirulnak. Imádom amikor ezt csinálják! Mindketten annyira édesek..

- És mi van Calummal? Megtalálták már? - dadogta ki Delia még mindig piros fejjel.

- A nyomozó most hívott, hogy megvan. - csaptam össze tenyerem. A lány boldogan felugrott és nyakamba ugrott. Halkan szipogott; nyakhajlatomon éreztem egyenletlen levegővételeit.

- Ennek örülök. - búgta nyakamba, mire őszintén elmosolyodtam. Nem szóltam semmit, próbáltam nem megzavarni ezt a pillanatot. Ami azt illeti, amióta az életem inkább az anyaság felé fordult Delia-t teljesen elhagytam. Amióta visszanyerte az emlékezetét a kapcsolatunk nem szilárdult meg olyannyira, hogy ugyanazok legyünk, mint akik a fiúk előtt voltunk. Minden egyes nap éjszakákat nevettünk és beszélgettünk át, mindent egymással beszéltünk meg és körülbelül csak egymással osztottuk meg a gondjaikat. Viszont most már teljesen más minden. Ő inkább Luke felé fordult, én pedig Calum és a kisebbik Calum felé fordultam. Ők ketten léptek fel a képzeletbeli trónomra és ezzel Delia-t elég gyorsan letaszították innét.  Néhány perc hosszas ölelkezés után egy cuppanós puszit nyomtam arcára, mire elmosolyodott.

- Haza már csak Calummal jövünk! - intettem nekik egyet, s elindultam az előszoba elé. Felkaptam magamra fekete bakancsom, bőrkabátom és természetesen egy sálat tekertem nyakam közé. Elköszöntem Delia-tól és Luke-tól, majd beszálltam Calum mellé a kocsiba. 

Ő eközben elindította a BMW motorját, s legurultunk a kocsifelhajtóról. A rádióban egy ismerős dallam szólt. A Green Day csodás szerzeménye töltötte be a kocsit hangokkal. A Wake Me Up When September Ends c. szerzeményük hatalmas sikereket ért el szívemben, néha a dalszöveg olyannyira belemászott a fülembe, hogy napokig csak ezt a számot hallgattam és dúdoltam magamban. A hangulata teljesen leírta az enyémet. Imádom ezt a számot! Gyönyörű dallam, gyönyörű dalszöveggel.

,, Summer has come and passed
The innocent can never last
Wake me up when September ends

Like my father's come to pass
Seven years has gone so fast
Wake me up when September ends.. "

Körülbelül tíz perc kocsikázás után a rendőr főkapitányságra értünk. Izgatottan ugortam ki az autóból. Calum az ujjait az enyéim közé helyezte. Egyszerűbben megfogalmazva összekulcsolta ujjainkat. Közelebb léptem hozzá, egyik kezemet bicepszébe akasztottam, míg a másik a kezét fogta. Fejemet vállara hajtottam, úgy szívtam be mámorító s férfias illatát. 

Beléptünk a fehér épületbe, s végig sétáltunk a rendőrség hófehér folyosóján. Néhány ember volt csak a teremben; valaki a telefonját nyomkodta, valaki a mellette ülő emberrel beszélgetett, valaki pedig idegesen dobolt a lábával. Mi pedig boldogan végig sétáltunk kéz a kézbe a hosszú folyosón. 

A recepcióhoz mentünk, ahol ugyanaz az az ősz hajú hölgy ült. Biztatóan ránk mosolygott, s a nyomozó irodája felé biccentett. Pulzusom az egeket verdeste, amikor Calum lenyomta a kilincset. Szívem igazán hevesen vert. 

És ekkor megláttam őt, ahogy egy babahordozóban feküdt és békésen aludt. Könnyeim megindultak és őszinte örömkönnyeket hullattam a szuszogó kisfiúra..