2 hét múlva..

Miután Calummal elmentünk a rendőrségre, s bejelentettük, hogy tudjuk ki rabolhatta el a kicsit teljesen szét váltunk egymástól. A rendőrség tizennégy nap után sem tudta meg, hogy hol van Reina a gyerekemmel. Teljesen összetörtem és úgyérzem most már élnem se kellene.. És most itt vagyok; borzalmas anya szerepébe próbálok reggelit csinálni a ház lakóinak..

Az elment két hétbe egy jó dolog volt.. Michael sok-sok nap után végül talált magának egy lányt. Nem ismerjük őt, sőt Mike el sem árulja a nevét az illetékes lánynak.

Mosolyogva daraboztam fel az előtettem lévő paprikát, miközben a többiek nevetős hangját hallottam, ahogy megint Mike-ot próbálják megpuhítani. Ritka eset volt ez a mai nap.. Sokáig egyikünk se mosolygott az eset miatt. De ez a reggel most kivételes volt.

Gondolkozásomat az zavarta meg, hogy két hatalmas tenyeret éreztem a derekamon. A mosolyom azonnal lehervadt az arcomról.. Még nem tudtam megbocsátani Calumnak.

Egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy megint megcsalt. Kérte, hogy próbáljam elfogadni ezt, de egyszerűen nem ment ez a dolog. Nem ez az első, hogy megcsalt és úgyérzem ez a kapcsolat már csak egy gyerek miatt van jelen.

- Kérlek ne.. - toltam el magamtól, de folytotta. Nyakamat apró csókokkal lepte be, vágytól teli ajkai szinte gyógyszerként hatott rám, fejemet hátra vetettem, hogy nagyobb helyhez jusson hozzá. Ajkamat nyalogatva élveztem csodás munkáját. De végül észhez térítettem magam, s újabban eltoltam magamtól.

- Mi bajod van megint? Két hete nem történt köztünk semmi és már rohadtul vágyok arra, hogy újra hozzád nyúlhassak! - csattan fel, mire mindenki elhallgatott a szobába. Megrezzentem hangjától, majd megfordultam vele szemben.

- Tudod mi a bajom? - kiabáltam. - Az, hogy rohadtul megcsaltál és olyan féreg voltál, hogy el sem mondtad nekem! Most a kis dugópajtid miatt a kisfiunkat elrabolták, lehet éheztetik és hat hónaposan rohadtul szüksége van arra, hogy a szüleivel legyen! - hadonásztam a késsel, majd a vágódeszkába vágtam. - És ezek után ne várd el tőlem azt, hogy lefeküdjek veled, majd mosolyogva melléd dőljek! Rohadtul haragszok rád, s a dolgok után kicseszettül nem vagyok képes mosolyogni..! - csuklott el hangom, s sírni kezdtem. Könnyeim patakostul folytak kék szemeimből. Calum odasétált hozzám, s át próbált ölelni, de nem engedtem. Ellöktem magamtól. A többiek eközben erősen figyeltek minket.

- Hagyjál békén, jó? Engem már nem érdekelsz.. - suttogtam. Ekkorát még nem hazudtam senkinek.. Elcseszettnek érzem magam.

- Sajnálom cica.. Tudod, hogy szeretlek! - kezdett el ő is sírni. Nagyon ritkán láttam Calumot sírni, sőt csak akkor, amikor valamit nagyon megbán. Szívem megenyhült, s megöleltem őt. Olyan erővel szorítottam magamhoz, amilyennel még soha.

- Ne haragudj rám Calum.. Soha nem mondanék mégegyszer neked ilyet.. - suttogtam, majd homlokomat mellkasának döntöttem. Keservesen sírtunk egymás karjai közt; mindkettőnket nagyon megérintettek az elmúlt idő történései. Pólómat már eláztatta maró könnyei, de nem érdekelt.

Hátát simogattam, próbáltam őt megnyugtatni, de nem ment. Soha se sírt még ennyire.. Én már nem itattam az egereket, de ő úgy sírt, mint még eddig nem láttam. Halkan, de erőseket szipogott vállamon, s olyan szinten megérintett ez, hogy helyette is próbáltam meg győzni magam, hogy bocsássak meg neki.

- Nyugodj meg baby, azt hiszem inkább megbocsájtok neked, csak ne kelljen téged újra így sírni látni.. - suttogtam fülébe, majd könnyeit lecsókoltam arcáról. Nedves tincseit kisöpörtem kisírt szeméből. Ajkaival közeledett felém, s amikor már csak egy apró résznyire voltak ajkaink egymástól érzékien megcsókolt. Ujjaimmal arcát simogattam. Most én léptem előbb, s nyelvemet szájába nyomtam. Nyelveink erotikus táncot jártak egymással. Majd hosszas csókok sora után elváltunk egymástól, s kuncogni kezdtem karjai közt.

- Most mégis miért mosolyogsz? - vonta fel szemöldökét, majd féloldalasan ő is elmosolyodott.

- Mert rájöttem, hogy milyen hülyeségeket tudunk csinálni.. - nevettem fel. - Úgy érzem megint a régiek vagyunk.. - ütöttem bele játekosan a vállába.

- Mindig is azok voltunk, csak néhány hatalmas változás jött létre az életünkbe, ami mindent megváltoztatott.. De a szívünk mélyén mindig is tudtuk, hogy még szabad és őrült fiatalok vagyunk. - fogta meg combjaimat, majd felemelt. Lábaimat dereka köré fontam, s megcsókoltam őt.

- Szeretlek Violet.. - motyogta bele a csókunkba.

- Én is szeretlek Calum.. - mondtam miután elváltunk egymástól.

- Na jó, örülök, hogy mindenki boldog, de a pocakom éhes - mutatott rá Mike - és ha mielőbb nem jut belé kaja akkor nem állok jót magamért. - magyarázta Michael, mire mindenki felnevetett.