Miután haza értem és elköszöntem barátnőmtől egy ,,hamarosan lássuk egymást" -al elindultam a bejárati ajtónk felé. Kihalásztam kulcsaimat a zsebemből majd a zárba tettem és elfordítottam jobbra. Az ajtó kinyílt és arcomat egy finom illat csapta. Míg letettem deszkámat és levettem cipőmet azon babráltam, hogy milyen illat is lehet. Természetesen pizza. A konyhába lépés után nem várt személyeket és a bátyámat láttam meg a bárpult előtt ülni. Csendesen lopakodtam az ajtófélfához, de szerencsétlenségemre az elkezdett nyikorogni, mire mind az öt fiú oda kapta a fejét. 

- Öhm, sziasztok. - motyogtam, majd elindultam egy pohár vizért és úgy tettem, mintha ez nem történt meg volna. 

- Szia. - köszöntek kórusba. Ez idő alatt én megtöltöttem poharamat, majd bele kortyoltam a vízbe. A bátyám mellé álltam, aki háttal volt a fiúknak. - Ezek mit keresnek itt? - kérdeztem tőle és szerencsére olyan halkan mondtam, hogy a telefonjukkal elfoglalt fiúk ezt nem hallották meg.

- Jöttek fifázni. - forgattam meg a szemem Ethan kijelentésétől. - azután majd én is megyek veletek fagyizni és együtt megyünk ki a térre.- mondta egy mosoly kíséretében. 

- És ahhoz minek kell pizzát csinálni? - néztem a sütőre.

- Héé, nem kell sugdolózni! - ordítja Michael, mire Ethannal együtt egy 180 fokos fordulatot tettünk.

- Na, én megyek a szobámba. - nézek a fiúkra és felkapom a táskám, majd a elindulok az emelet felé.

***

Kikészített ruha darabjaimmal állok a tükör előtt. Nem tudom eldönteni, hogy a menta zöld pulcsimat, aminek bal mellrészénél egy kis zseb van és fekete shortomat vagy a fekete virágokkal díszített ruhámat vegyem fel. Néhány perc gondolkodás után, inkább az elsőt választottam, mégis az megy a szintén menta zöld és halvány kék kerekkel ellátott deszkámhoz. Gyorsan magamra kaptam a ruhákat, majd nem utolsó sorban a kihagyhatatlan fekete converse cipőmet párosítottam hozzá.

E teendők után a mosdóba mentem. Fogat mostam, majd felvittem egy kis alapozót, mellé egy tusvonalat és késznek ítéltem a mai sminkemet is. Ezek után a hajam következett. Lehet, hogy nehéz elképzelni, de egy ilyen göndör lobonccal nagyon semmilyen frizurát nem lehet elkészíteni. Ezért döntöttem úgy, hogy egy laza kontyba teszem hajam. Legalább nem fogok ebbe a fullasztó melegbe a hajam miatt megizzadni a nyakam miatt. Épp kiértem a fürdőszobából, mikor bátyám éles hangját hallom. - Gyere, indulunk. - kiabálja fel az emeletre én pedig a telefonom keresésére indultam. Mire megtaláltam a fiúk már az ajtóba vártak. Próbáltam át jutni a fiúk között de nem engedték.

- Na, engedjetek már át. - könyörögtem. - Ott a deszkám. - mutattam a már ismert menta zöld deszkára. Abban pillanatban mire kimondtam a mondatot Ash felém nyújtotta a deszkát. Dünnyögtem egy 'köszi'-t. Ezek után elindultunk a térre, ahol már Delia várt minket.

***

Épp Luke választja ki a saját fagyiját. Nem tudja eldönteni, hogy milyen fagyit válasszon, végül megadja magát és áfonya-csoki kombinációt választja. Ezek után én következtem. Néhány másodperc várakozás után egy tiramisut és egy pisztáciát választottam. Mikey és Ash ugyanolyan fagyit választottak, ami egy csoki és egy görögdinnyéből állt. Utánuk Delia és Cal következett, a lány vaníliát és karamellát választott, míg a fiú gumicukor és zöld alma mellett döntött. Miután mindenki kiválasztotta a maga számára megfelelő fagyi kombinációját a fiúk követelték, hogy ők fizetik ki a fagylaltokat. Mi természetesen beleegyeztünk, ki szeretne mégis velük vitatkozni?  

Helyet foglaltunk a fagyizó előtt. Calum és Delia között ültem. Nem tudom mi a fene folyik itt, de nekem itt valami nem stimmel. A fiúk direkt úgy ültek, hogy mellé kerüljek.. de egyébként, hogy lehet valaki ennyire szexi, mikor belenyal a fagyiba, majd annak egy része az orrán, a másik a szája szélén, a harmadik része - amiből szerintem a legkevesebb ment- a szájába landol? Úristen Violet, miket beszélsz te? 

A fiúk a gondolkozásom alatt mindenféle hülyeséget beszéltek, amin csak nevetni lehetett. Szinte már folytak a könnyeim, mikor Luke fagyi Michael ölébe landolt és a fiú legérzékenyebb helyére esett. Azt hiszem félre ismertem ezeket a fiúkat. Azt hittem, hogy mind a négyen bunkók, aki csak magukkal törődnek. Kellemes csalódás volt számomra, hogy ezek a fiúk mennyire nagy lelkűek és nem utolsó sorban, rettenetesen viccesek. 

Calum már annyira nevetett, hogy fagyi a pólómon landolt. Mikor észbe kaptak a fiúk abba hagytak a nevetést és rám szegeződtek a szemeik. 

- Bocsi.. - mondta halkan a fiú, majd elkezdtem nevetni, mire mindenki ugyan ezt az elfoglaltságot kezdte csinálni. Calum egy szalvétát nyújtott felém, amit le is fogadtam és próbáltam eltüntetni a foltot, amit a fagyi okozott.. mire sikeresen eltüntettem, a fiúk közölték, hogy haza kéne indulnunk. Persze mindenki egyetértően bólogatott.

**

Gördeszkámmal suhantam a pálya felé, ahol általában vagy százan szoktak lenni, de most egy ember sem volt ott. Ezt a kis dolgot kitörő örömmel fogadtam, igy legalább nyugalomba tudtam gyakorolni. A pálya közepére mentem a deszkámmal, majd ösztönösen balra jobbra kezdtem ringatózni. Ezt a kezdést még kiskoromban tanultam, mikor még csak próbálkoztam deszkázni.

Már suhanok a pályán. Érzem a szabadságot.. a szabadságot amit csak ez a guruló deszka tud nekem adni. Imádom ezt csinálni, ha nem mondtam el ezt a mondatot vagy ezerszer életembe, akkor egyszer sem. Ilyen felszabadító érzést még nem éreztem. Vajon lenne valaki aki ugyan így érez?  

Két óra hosszú gyakorlás után, már kezd besötétedni az ég és kezdenek megjelenni az első csillagok. A pálya közepén fekszek, mellettem hever a deszkám és mélyen beleestem a gondolataimba. Már 18 éves vagyok és még mindig nem tudom mit szeretnék csinálni.. ez az egy dolog van, amit szeretek csinálni. Nem is nagyon gondolkoztam már ezen, gimnazista vagyok. Jövőre ballagok és ha jól megy valami egyetemre kellene mennem. Esetleg lehetnék lakberendező.. így is szeretek mindent szépen elhelyezni, szeretek a színekkel játszani, szeretek szép dolgokat venni, szeretek dekorálni, szeretek... gondolkozásomat egy fiú zavarta meg.

- Violet?... - kérdezte mély, de mégis aranyos hangján. A hangot felismertem. Calumé.

- Öhm, szia Calum. - köszönök neki, majd egy mosoly mellett leül mellém.

- Még egyszer bocsi a maiért.. - nézett rám kiskutya szemeivel, aminek ellenállhatatlan hatása volt.

- Semmi baj. - motyogom és kihúzom a telefonomat a zsebemből. 20:29. - Egyébként mit keresel itt? - mosolygok rá.

- Jöttem deszkázni. - mondta. - Azt hittem nem lesz itt senki, de kellemes csalódás ért. - most bókolt?

- Te deszkázol? - néztem rá meglepetten.

- Öhm.. igen. - nézett rám.

- És tudsz is? - kuncogok, majd rá nézek.

- Én?.. - néz rám meglepetten. - Kitűnő a tehetségem. - tette mellkasára kezét és előhozta egoista énjét.

- Meg a szerénységed is. - nevetem el magam, mire ő is követte a példámat. - Na, ha annyira tudsz, mutasd meg nekem. - egyenesedtem ki, majd fel álltam. 

- Rendben. - mondta, majd megfogta deszkáját és elindult a kezdő pontig. Be kell valljam nagyon csalódtam megint.. nagyon jól tud deszkázni, ki sem néztem volna belőle ezt. 

Miután abba hagyta egy nagy mosollyal sétált elém. - Na, milyen voltam. - nézett rám.

- Lenyűgöző.. - maradt tátva a szám, majd felnéztem rá. Itt látszott, hogy egy fejjel magasabb volt nálam. Calum halványan elmosolyodott, majd közelebb hajolt hozzám, és még közelebb. Ajkain már súrolták egymást, mikor egyszer csak megcsókol. Furcsa érzés volt.. de mégis olyan puha ajkai voltak..