Halvány mosollyal léptem ki Luke ideiglenes szobájából.

- 10 perc és indulunk. - kiabáltam vissza neki.

Hatalmas sóhajjal dőltem le az ágyra, szinte semmi kedvem nem volt.

Két dolog volt ami most igazán számított. 

Delia.

és

Calum.

Jelenleg más dolog nem volt egyáltalán fontos az életembe.

Gondolatok ezrei özönlöttek össze fejembe, mikor a ruháim között válogatok.

Első hatalmas problémám az volt, ami minden más lánynak.

Ezeregy ruhadarabja van, de egyik sem felel meg.

Fehérneműben állok a bőrönd előtt.

Végül egy fekete csőfarmer és egy fekete ujjatlan póló, aminek egyik mellrészén egy kis zseb ékeskedett.

Végül arra észleltem, hogy valaki a nyakam csókolgassa.

Egy szemforgatással reagáltam rá.

- Neked mindig ezen jár az eszed? - hangomban érezni lehetett a szarkazmust.

- Mikor meglátom a kerek kis feneked akkor igen. - orrával aranyosan halántékomat simogassa.

- Hmm.. - fordultam hozzá.

- Mi az a hmm? - kezeit csípőmre vezette. 

- Találd ki. - homlokának döntöm homlokom. 

Nagyon nem kényelmes lábujjhegyen állni, hogy felérd a barátodat.

Minek nőtt ekkorára? 

- Azt hiszem tudom. - tenyerét fenekemre vezette, majd ölébe kapott.

Ajkát enyémnek nyomta.

Érzékein csókolta ajkaimat.

Nyelve esedezett a bejutásért, de nem adtam meg neki.

Mosolyogva játszottam vele.

Végül az egyik levegővételnél kihasználva azt nyelvét benyomta számba.

Csókunkat természetesen megint valaki megzavarta.

Luke.

- Már bőven eltelt 10 perc, és ti még mindig egymást nyaljátok. - mondta, kissé gúnyos hangnemben.

- Egyszer ne zavarj meg, jó? - mondtam sóhajtva.

- Olyan nem lesz. - kacsintott rám, majd elmosolyodott.

Azzal a mosollyal távozott el a szobámból is.

- Majd haza jövünk én folytassuk.. - mondta, miközben letett.

- Abba ne legyél annyira biztos. - kuncogtam.

- Épp ellenkezőleg, teljesen biztos vagyok benne. - kacsintott rám, majd kiment a szobából.

Telefonom után nyúltam volna, mikor eszembe jutott, hogy kint hagytam.

Halk léptekkel mentem a konyha felé.

Csak már megint érdekes beszélgetés ütötte meg a fülem.

- Mikor mondod már el neki? - ez egyértelműen Luke hangja.

- Majd valamikor biztos, de nem most.

- Ebből baj lesz.

- Nem lesz baj, Luke. 

- De az lesz, és megint el fogod veszteni. Nem vagy tisztába vele, mit is csináltál magaddal míg nem láttad őt.

- De én is tudom, képzeld. - gúnyos hanggal.

- Thomas, ne makacskodj velem.

- Robertnek sem kellene. 

- Nem vagy vicces, Hood. Ha elveszíted, nem mondhatod, hogy nem mondtam.

Hallom, ahogy távozik a szobából.

Már megint valamit titkolnak előlem.

Delia is ezt csinálta, és már ők is kezdik.

Nem értek semmit.

Mindenből kihagynak.

Mindenből.

***

Az anyósülésen ülök.

Kezembe telefonom szorongatom.

A kórházba tartunk.

Rettenetesen izgulok a találkozás miatt.

Igaz, hogy már csecsemő korom óta ismerem, de akkor is feszült vagyok.

Biztos rosszul fog kinézni szegény lány. 

Injekciók, infúzió és egyéb más ilyen dolgok tartják életbe.

Lehunyt szemmel dőltem neki az autó ablakának.

Az idő most nem volt olyan jó.

Az eső is esett.

Hallom, ahogy az emberek türelmetlenül dudálgatnak az esőbe.

Néhányan trágár szavakat ordibálnak. 

Végül kinyitom az szemem.

Hatalmas dugóban vagyunk.

- Mekkora sor van? - kérdezi Luke hangjában némi aggodalommal.

- Nagy. - válaszolt Calum a volán mögül.

- Ahh.. - dőlt hátra a fiú, majd hatalmasat sóhajtott.

Calum hatalmas tenyerét combomra vezette, apró köröket hagyott rajta ujjbegyeivel és tenyerével.

Halvány mosollyal figyeltem a kézfején ékeskedő tetoválást.

Édesanyja neve rajzolódik ki rajta.

Ujjammal gyengéden megsimítom a tetoválást.

 Mosoly szökik telt ajkaira.

Fejemet fel emelem, majd rá nézek.

Arcán látszik az idegesség.

Már csak az zavar meg minket, hogy megindult a sor.

Luke azonnal felkapja fejét, szerencsésen beütötte fejét az ülésembe.

- Na ne, téged már nem viszünk kórházba. - mondtam nevetne.

- Hahaha. - válaszolt kissé gúnyos hangnembe.

Calum erősen a gáz pedálra nyomott.

Az autósor megindult, és kikeveredtünk a dugóból.

Néhány perccel ezután már a kórházban voltunk.

A lépcsősorokat Luke-kal kettesével vettük.

Calum ziháltan futott utánunk.

Mikor felért elé álltam.

Halvány mosollyal megsimítottam kerek arcát, majd egy puszit nyomtam rá.

Luke eközben elkérte melyik szobájának a számát.

Szintén neki eredtünk a futásnak.

Hatalmasat nyelve nyomtam le a kilincset.

Aludt.

Szememből egy örömkönny folyt ki, amit gyorsan le is töröltem.

Azonnal egy széket húztam mellé, majd úgy figyeltem alvó alakját.

Mindig is szerettem nézni, mikor alszik.

Nagyon aranyosan alszik Delia.

Otthon mindenféle pózokat be vág, majd úgy alszik.

Most a hátán feküdt, de arca ugyan volt, mint korábban.

Talán sápadtabb lett, de szépsége meg maradt.

Luke félmosollyal figyelte alvó szerelmét.

A lány végül ébredezni kezdett.

Szemeit megdörzsölte, majd körbenézett.

Arcán meglepettség tükrözött.

Végül kinyögött egy kérdést.

- Ők kik? - mutatott a két fiúra, majd rám nézett.

- És te ki vagy?