Hatalmasat sóhajtottam. Szívverésem a plafont csapkodta.

Ott állt előttem.

3 mocskos hét után újra láthatom őt.

Luke aprókat kuncogott, miközben figyelt engem. Vagyis minket.

Calum csak megszeppenve állt előttem.

Mélyeket lélegzett, keze kissé remegett.

Szemeivel szememet figyelte, ahogy azokat újra könnyfátyol borítja. Végül egy kósza könny folyik át arcomon.

Közelebb lép hozzám. Hatalmas tenyerét arcomra helyezi, ujjbegyével gyengéden letörli arcomról a könnyet.

Halvány mosollyal figyeltem barna szemeit, amik beharapott ajkamon vándorolnak.

Végül az az apró boldogság, amit okozott nekem hirtelen dühbe változik.

Próbáltam magam tartóztatni, attól, hogy ne ordítsam le fejét, vagy ne adjak neki egy pofont. Nehezen ment, de megbirkóztam vele.

Számat szólásra nyitottam, de inkább nem szóltam semmit.

Kezét levettem arcomról, ami villámgyorsasággal hullott teste mellé.

Néhány lépést hátráltam, mire csak közelebb jött.

Megfordulni szerettem volna, mikor tenyere csuklómra tévedt és magához húzott. Kezeit derekamra vezette, majd megcsókolt.

De hiányzott már ez az érzés.

Ajkai megszokottan jártak az enyémeken. Keze egyre lejjebb vándorolt.

Tenyerével fenekemet markolászta.

Kezeimet nyaka köré fontam.

Gyengéden csókolt.

Szám a levegő vétel miatt elvált ajkaitól, mire ő kihasználva ezt nyelvét számba dugta.

Nyelveink érzéki, valamint erotikus táncot jártak.

Majd élvállt tőlem.

Fejemet mellkasába nyomtam, majd mélyen beszívtam férfias illatát.

Gyengéden hátamat simogatta.

- Nem szeretném megzavarni ezt a pillanatot, de a barátnőm a kórházba fekszik és tudtommal azért repültem el Sydney-ből egész ide, hogy lássam őt. Tehát folytassátok, majd otthon. - mutagatott kezeivel.

- Értjük haver, ha szeretnél mehetsz. - kezével átkarolta vállam, mire jobban hozzábújtam.

Annyira hiányzott, már ez az illat és ez a melegség.

Teljesen boldog voltam, de még nem voltam ebben teljesen biztos. Még sokat kell, hogy beszéljek vele, utána lehet végleg újra visszaszerzi a bizalmamat.

- Menjünk fiúk. - hajtottam le fejem. - Szegénynek szüksége van ránk.

Végül elindultunk.

Luke egész úton arról faggatott, hogy, hogy került a kórházba.

Apránként mindent elmondtam neki. Fájt a szívem a lány miatt.

***

Békésen alszik.

Lélegeztető gép tartja életben.

Az orvos azt mondta, nem biztos, hogy túléli.

Csekély esély van csak arra, hogy újra boldog legyen.

Hatalmasakat sóhajtva ülök a várakozó terem egyik székén.

Calum aranyosan kezemet simogassa, néha egy puszit is nyom rá.

Apró mosoly kúszik számra, mikor az orvos ki jön a szobából.

Komor arccal közeledik hozzánk.

- Bemehetünk hozzá? - pattant fel a székről Luke.

- Sajnálom, de tehetetlenek vagyunk ez ügyben. - hajtja le fejét Luke. 

- És fel fog épülni? - nézek reményteli szemmel az orvosra, aki továbbra is a szemüvege mögül figyeli a papírjait. 

- Van rá esély, de ha fel is épül maradandó sérülései lesznek. 

- Az legyen a legkevesebb.. - hajtom le fejem, mire egy kósza könnycsepp folyik le arcomon.

- A lánynak sok pihenésre van szüksége. Az elkövetkezendő napokban felesleges lenne,ha bejönnének. - mondta, majd elment.

Mély levegőt vettem. 

Lábaimat elhagyta az erő, de akármennyire is próbálkoztam végül felálltam.

Meg sem várva a fiúkat indultam el a hotel felé.

Szemem kissé könnybe borult az előbb hallottak hallatán. (értelmes mondat level 999)

Végül arra észleltem fel, hogy valaki a csuklómért nyúl és a nevemet kiabálja.

Nem törődve semmivel sétáltam tovább a zsúfolt utcán.

Végül egy zebra fogott ki rajtam, mikor a két fiú utolért.

- Miért mentél el? - kérdezték zihálva.

- Néha kell egy kis egyedüllét. 

Aprót bólintva indultunk el újra haza felé.

Hosszas és csendes séta után, végül a hotelbe értünk.

Kissé remegő kézzel nyomtam bele a kulcsot a szobánk zárjába.

Benyitottam, a már ismert helységbe. Ugyan úgy volt minden, mint mikor elmentem.

A fiúkat újabban meg sem várva indultam el szobám felé. 

Amint beértem, az ágyra dőltem. 

Cipőmet lerúgtam magamról, az sem érdekelt volna, ha valakit fejbe ütök vele.

Szememet lehunytam, mély levegőt vettem.

Másodpercek múlva azt vettem észre, hogy bemélyedt a mellettem lévő hely. 

Az oldalára fordul, majd kezeit derekamra csúsztatta. 

Ujjbegyével óvatosan hasamat kezdi simogatni, körkörös mozdulatokkal. 

Közelebb kúszik hozzám, majd karjaiba zár. 

Felnyitom szemem.

Ő van mellettem.

- Aludj csak. - mosolyog rám.

- Calum, először magyarázd meg miért csókoltad meg azt a lányt.. - néztem mélyen szemébe.

- Ez hosszú... 

- Van időnk, nem? - húztam félmosolyra számat.

- Nem változtál meg. - forgatta meg szemeit, majd egy sóhaj kíséretében elkezdi mondanivalóját. 

- Ő a volt barátnőm. - sütötte le szemeit. - Mikor elsőnek megtörtént vele, nos, minden jó volt. Két hétig csak arról az estéről ábrándozott. Majd, egy nap mikor randiztunk volna, elmentem hozzá. Benyitottam a szobájába és hát, gondolom tudod mi történhetett. - nézett szemembe, majd elmosolyodott. - Még az nap szakítottam vele. Néhány nap után megkeresett. Azt követelte tőlem, hogyha nem csinálok neki gyereket, akkor megkeseríti a következő barátnőm életét. 

- És nem csináltál neki gyereket, ugye? - néztem rá kikerekedett szemekkel.

- Mi? Nem! - vágott nyomott képet.

- Akkor jó. - kuncogtam.

- Aztán jöttél te. Mikor összejöttünk ő ezt valakitől megtudta. Odajött hozzám, majd mikor meglátott téged, ahogy éppen mész órára nekem esett. Én sajnálom, hogy nem próbáltalak visszaszerezni. A fiúk szinte mindennap ezzel idegesítettek.

- Idegesítettek, igen? - vontam fel szemöldököm.

- Hagyjál. - ütött vállamba játékosan, mire hátamra dőltem. - Akkor szent a béke? - mászott testem felé, majd derekamra ült.

Válaszként felültem. Kezeimet nyakára tettem, eközben szemeimmel mindvégig az ő csillogó szemeit pásztáztam. 

Csábos mosoly jelent meg telt ajkain.

- Na, mit gondolsz? - ültetett ölébe. Pontosan férfiassága helyére.

Válasz helyett neki estem ajkainak. De elhúzódott tőlem. 

- Ezt igennek veszem. - mondta, majd nyakam legérzékenyebb részét kezdte csókolgatni és harapdálni.

Az érzésnek köszönhetően csípőmet előre, s hátra kezdtem mozgatni, mire belemorgott a nyakamba. 

- Ó szívem, ha tudnád mennyire hiányzott ez.. - válaszra nyitottam volna számat, de elhallgattatott édes csókjával.