Remegő kézzel nyomtam le a szoba ajtaját.

Mikor megtudtam, azt, hogy Delia kómába van teljesen lesokkoltam. 

Az orvos haza küldött. Azt mondta a lányhoz nem mehet be senki, az éjszakát pedig felesleges lenne, ha itt tölteném.

Luke-ot fel kéne hívnom.

De nem merem. Túlságon fájna, hallani, azt a hangot, amit akkor fog kiadni, miután meghallja a hírt.  

Nem szeretném őt szomorúnak látni.

Nagyon nem.

Táskámat ledobtam a kanapéra, majd lehuppantam rá. Tenyeremet homlokomra tettem, majd hatalmasat sóhajtottam.

Végül eldöntöttem, hogy a srácoknak tudniuk kéne erről, ezért felhívom őket.

Ujjbegyemet gyengéden a telefon képernyőjére tettem, ezzel elindítva egy hívást. 

A telefont fülemhez emelem, mire a fiú álmos hangon beleszól a telefonba.

- Haló?

- Szia Luke.

- Violet?

- Igen.

- Miért hívsz ilyenkor? Hajnal van.. - nyög bele.

- Tudod.. nos.. Delia.. - remegett a hangom.

- Mi van vele? - hangja azonnal aggódóvá vált.

- Hát.. kórházban van. - csuklik el újabban hangom.

- Miért? 

- Valaki leütötte a halántékánál fogva.. és.. annyira erős volt az ütés, hogy...

- Hogy mi, Violet? Nyögd már ki.. - elkezdtem sírni, aggódó hangjától.

- Kó..mába esett. 

- Hogy mi van? - dadogott.

- Sa.. sa.. sajnálom.

- A következő járattal megyek Los Angelesbe. - mondta, majd kinyomott.

Sós könnyeim újabban az arcomat áztatták. Apró kezeimmel próbáltam megfékezni egyre csak gyarapodó könnyeim, de nem ment.

Tudom, hogy erősnek akart tűnni, de rettenetesen fájhat neki is. Ha tudná, most min is megyek keresztül. 

Telefonom csipogni kezdett.

Jött egy üzenetem. Luke-tól.

,, Holnap a 7:45-kor induló géppel megyek, gyere ki a repülőtérre xxL "

Hatalmas sóhajjal olvastam el ezt az üzenetet. 

Sajnálom a fiút, de büszke vagyok rá, hogy erős. 

Eldőltem a kanapén. Szemeimmel a plafont pásztáztam. 

Néhány percig csak feküdtem. 

Egyedül, dideregve. 

Szemeimet nem bírtam nyitva tartani, ezért azok álomra tértek..

***

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. 

Félkomásan próbáltam feltápászkodni, de nem ment. 

Akaratom ellenére sem tudtam felülni, ezért inkább telefonomért nyúltam.

A kijelzőn Luke neve állt.

Gondolom megérkezett.

Az üzenetben mellesleg nem volt semmi érdekes ténynek mondható. Csak annyi, hogy most van az út felénél, tehát jó lenne, hogyha mire ide ér már kint lennék a reptéren. 

A kérésének sokat téve végül feltápászkodtam a kanapéról, majd a fürdőbe indultam. 

Megrémültem szemeztem tükör képemmel. 

Hajam szanaszét, sminkem elkenődve. 

Nem bírtam tovább nézni lehetetlen arcomat, ezért inkább neki álltam összeszedni magam. 

Ledobtam magamról a ruhadarabjaimat, alsóneműmet, valamint melltartómat.

Vágyakozva álltam be a vízsugár alá. 

Testem minden egyes kis részén apró vízcseppek csordultak le. 

A forró víz igazán megnyugtatott.

Ananász és mangó illatú tusfürdőmet alaposan bőrömbe masszíroztam, majd a meleg vízzel le is öblítettem magamról. 

Egy törölközőt csavartam magam köré és kiléptem a hideg csempére. 

Halk léptekkel indultam el a szoba felé. 

Szekrényemhez léptem, majd kivettem belőle egy fekete csőgatyát, valamint egy burgundi vörös pólót, aminek bal mellrésznél egy kis zseb van. Fekete converse cipőm ebből a szettből sem hiányozhatott. Felkaptam fekete bőrdzsekimet.

Sminkemmel nem szórakoztam, arcomat hagytam szabadon. Hajamat egy egyszerű konytba fogtam.

Felkaptam telefonom, majd a kulcsom. 

Kezemet a kilincsre csúsztattam, majd kiléptem a hotel szobájából.

Remegő lábakkal indultam a reptérre.

Kezemet kabátom zsebébe dugtam, úgy mentem el az emberek mellett.

Tíz perci séta után sikeresen oda értem a reptérre.

Idegesen ültem le az egyik székre.

A gépek jöttek, s mentek, de egy sem az volt amin Luke ül.

Idegesen doboltam ujjaimmal combomon.

Végül egy kedves öreg néni ült mellém. Megszólított. 

- Aranyom, miért vagy ilyen ideges? - kérdezte tőlem aranyos hanggal.

- Semmiért. - mosolyogtam rá.

- Látom rajtad, hogy az vagy. Elmondhatod. 

- Hát, rendben. - egyeztem bele. - Tudja, nemrég a barátnőm kórházba került és aggódok érte. Nagyon. 

- Minden rendbe jön. - simította meg vállam. 

- Remélem is. - mondta, mire bejelentették, hogy megjött az a járat, amelyen Luke ül.

- Nekem most mennem kell, köszönöm, hogy meghallgatott. - pattantam fel, majd elköszöntem a nénitől. Mosolyogva intett utánam.

A nagyimra emlékeztetett. 

Mosolyogva igyekeztem ahhoz a kapuhoz, ahol Luke fog ki jönni. Nem messze tőle megálltam. 

Ott vártam őt. 

Néhány ember bőröndjeivel együtt ment el mellettem.

Néhányan telefonjukat bámulták.

Végül ki jött Luke. 

Mosolyogva közelített felém. 

Hatalmas kezeit széttárta előttem, mire karjaiba borultam. 

Válla felett érdekes alakot pillantottam meg.

Őt.

Calumot.