Pislogva figyeltem a mellettünk elhaladó felhőket.

Soha, nem ültem még repülőn. Tök furcsa, hogy levegőben vagy.

Tériszonyomat apránként elfelejtve már egészen jól voltam. Nem jött vissza a hányinger érzése, a hasamban se nem szúrt semmi. 

A mellettem ülő lány, vagyis a barátnőm már vagy 10 perccel ezelőtt bealudt. Félmosollyal figyeltem ahogy alszik. Aranyosan szuszogott. 

Még mindig nem vagyok képes felfogni, hogy így eltudta engedni a Luke-ot egy hónapra. Bár, akit szeretsz, azt el kell engedned. De mégis, csak miattam meg az a seggfej Calum miatt most itt tartunk. 

Szétszakítottunk egy párt.

Fejemet megráztam, majd letöröltem azt a néhány ártatlan könnycseppet szememről.  

Halántékomat a széknek döntöttem és lehunytam szemem. 

Végül szememre álom tért.

***

Valaki a kezemet rángassa.

Át nyúl előttem.

Arcomat kezdi dörzsölgetni.

Végül nevemet nyögi egy 'kelj már fel' kíséretében.

- Jól van, hagyjál már.. - fordulok oldalra.

- De mindjárt leszállunk. 

Szemeim azonnal kipattannak e mondat hallatán.

Övemért nyúlok, majd bekötöm magam. 

Szemeimmel a kilátást kezdtem figyelni.

Mikor már véglegesen is megindult a lesszállás, nagyokat sóhajtva és hányinger kerülgetve hunytam le szemeimet.

Mély levegőt vettem, nem szerettem volna összehányni az előttem ülőt. 

Szívverésem egyenletlen volt.

Végül leszálltunk.

Hatalmas sóhajom kíséretében megkönnyebbülten néztem rá Delia-ra. Egymásra néztünk, majd aprót bólintva indultunk el csomagjaink keresésére.

- Úristen, tudod hol vagyunk? - őrjöngött mellettem. 

- Aham. - bólintottam erősen mosolyogva.

- És nem sokára Lu.. - tapasztotta kezét a szájára. - Vagyis nemsokára a parton leszünk.

- Mit titkolsz előlem, barátnőm? Hmm? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Én? - mutatott magára. - Semmit.

- Túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam mikor nem mondasz igazat.

- Ma.. majd elmondom... - nézett maga elé.

- Most akarom tudni. - nyúltam bőröndömért, majd a táskámért is.

- Kérem hagyják el a gépet! - mondta egy aranyos női hang, mire megforgattam a szemem. - Szerencséd van, de még ezt nem zártuk le.

Hevesen bólogatni kezdett a lány. Bőröndjeiért nyúlt.

A repülőtér elég tágas volt. Mindenhol emberek százai vártak arra, hogy elinduljon a gépük. Néhány nőnél, vagy férfinél fekete öltönyös pasas állt. Gondolom a csicskáik lehetnek.

Egyenesen a kijárat felé vettem az irányt. Nem volt kedvem az emberek társaságában lenni. Az út is kifárasztott, és egyébként is elég sok olyan dolog történt velem, a mit nehezen, de elszeretnék felejteni. 

Delia ziháltan ért mellém.

- Hova sietsz ennyire? - nézett rám kérdően.

- Aludni akarok. - válaszoltam nyűgösen. 

***

Pislogva nyitottam ki szemem.

Miután a hotelbe értünk azonnal az ágyba borultam. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy elaludjak. Nem rántott magával az sem, hogy itt vagyok az Angyalok városában. Nem sok ember jut el ide. Én csak azért vagyok itt, hogy elfelejtsem azt a nevet, azt az érintést, azt a hangot, azt a melegséget, azokat a szemeket, azt a fiút..

- Deeelia. - ordítottam utána. 

Nem találtam őt. A konyhában sem volt, a fürdőben annál inkább. 

Aggódni kezdtem. 

Végül valaki belépett az ajtón.

Ő volt az.

- Itt vagyok.

- Mond, hol voltál? - kérdeztem tőle. - Teljesen megijedtem.

- Jól van, na. - emelte fel kezeit védekezés képen. - Lementem a közeli boltba.

- És honnan tudtad, hogy hol van egy bolt?

- Megkérdeztem Lu.. egy embert. - mosolyodott el.

- Fura vagy. - néztem rá. - Túlságosan is. 

- Nem megyünk el inkább valahova? - váltott témát.

- De. - vágtam rá. - Bulizni megyünk. 

- És ma jól berúgsz. - tette kezét vállamra. - Ismerlek. 

Viszonoztam gesztusát.

- Én is. - húztam félmosolyra a szám.

Aprót bólintott, majd elnevette magát.

- Inkább keressünk valami ruhát.

- Szerintem is. - mosolyodtam el.

A bőröndömhöz sétáltam. Néhány perc habozás után kiválasztottam egy fehér has pólót és egy fekete rakott szoknyát. (majdnem rakott tésztát írtam lol)

Fekete magassarkúmat megfelelőnek éreztem hozzá párosítva, így azt vettem fel hozzá.

Néhány perc múlva már a sminkemmel szenvedtem. Nem vittem túlzásba. Alapozó, púder, rúzs, tus.

Hajamat hagytam göndören, így sem lehet vele mit kezdeni miért is cseszném el az időt vele, nem?

Mikor végleg késznek tituláltam magam, már csak Delia-ra vártam. Az ajtója felől érdekes beszélgetés hallatszott ki.

- Jól van, édes, nem fogom neki elmondani... Ugyan, tudod, hogy nem fecsegem el. - megforgattam a szemem. - Akkor várlak, s vigyázz magadra és a srácokra, szia. Szeretlek.

Önakaratom ellenére is ledöbbentem. 

Valamit titkol előlem.

És nem csak ő.

Luke is.

Hatalmasat sóhajtva ültem le az egyik bárszékre. Figyeltem a lány ajtaját. Vártam mikor is indulunk már el. 

Idegesített az előbb hallott beszélgetés.

Nem értem miért kell titkolni előlem valamit.

Nem akarok meglepetéseket.

Mást akarok.

Az pedig a felejthetetlen fiú.

Calum.