11.
Halkan szipogva vált el tőlem Delia, eközben én erősen tartottam magam, attól, hogy újra elsírjam magam.
Minden erőmmel azon voltam, hogy szemébe tudjak nézni, de nem ment.
- Én sajnálok mindent.. - nyögte ki szipogásai között, majd megbánóan lehajtotta fejét. - Még egy évvel ezelőtt nyertem vissza az emlékezetem, de nem mertem el menni hozzád.. rettenetesen sajnálom, Violet. - borult vállamra, mire nyugtatás képen hátát kezdtem simogatni.
Szótlanul álltam előtte.
- Miért nem szólalsz meg? - folytak le könnyei arcán. - Mondtam, hogy ez lesz Lucas.. - húzódott el tőlem.
Lábaim legyökereztek a földbe.
- Ti újra együtt vagytok? - nyögtem ki, majd rámutattam kettőjükre.
- I..Igen. - mondta félénken Delia.
- Az jó. - mosolyodtam el, majd zoknim elejét kezdtem vizslatni.
A levegőben éreztem a feszültséget.
- Nekem ezt hiszem ezt fel kell dolgoznom.. - mondtam, majd felsiettem a szobába.
Amint a hálóba értem, ledobtam magam az ágyra és a sós könnyek marni kezdték arcomat.
Néhány perc után Calum jött be az ajtón a kicsivel a kezében.
- Bejöhetünk anyához? - nézett rám hatalmas szemeimmel, mire bólintottam egyet.
Leült mellém.
Fejemet vállára hajtottam.
- Violet.. örülsz te ennek? - kérdezte szemöldökét ráncolva.
- Örülök.. azt hiszem. - húztam lábaimat fel az ágyra.
Calumot az ölembe ültette, majd elém térdelt.
- Bocsáss meg neki.. - célzott Delia-ra. - Nem tehet szegény lány róla. - simította meg arcomat, mire lenéztem rá. Egyenesen a szemébe. - Fontos vagy neki, biztos vagyok benne.
- Elhiszem Calum. - mosolyodtam el biztató szavain.
- Akkor menj le hozzá, s bocsáss meg neki. Még ha nem is követett el semmit.. - kuncogott, mire akaratlanul is elmosolyodtam.
- Jó, oké.. - vettem kezeim közé Calumot, majd apjára néztem. - Igazad lehet.
- Igazam van. - mutatott fel ujjával a levegőbe, mire elmosolyodtam.
- Köszönöm, hogy vagy nekünk. - bújtam hozzá Calummal a kezemben.
- Nem kell megköszönni.. örökre itt leszek veletek.
- Szeretlek Calum.
- Én is, baby. - csókolt meg.
Kezébe nyomtam Calumot.
- Altasd le. - parancsoltam rá. - Fél egy van, alvás idő. - mondtam neki, majd egy légpuszit küldtem felé. - Köszi.
Gúnyos mosollyal megrázta a fejét.
Lementem a nappaliba.
Luke mellett ült a kanapén, s keservesen sírt.
Mikor meghallották lépteimet, azonnal felém fordultak mindketten.
Ijedten nézett rám a lány, de rámosolyogtam, mire viszonozta gesztusomat.
Elé léptem, majd leguggoltam elé és tenyeremet térdire helyeztem.
- Sajnálom Delia, hogy túl reagálok mindent. Tudod, hogy ez az egyik rossz tulajdonságom. - mosolyodott el.
- Imádlak téged, s imádni is foglak - folytattam - de nekem ez sok volt, s talán másra nem is volt szükségem csak Calum biztató szavaira.
- Azok aztán nagyon biztatóak.. - kuncogott Luke.
- Fogd be Lucas. - morogtam rá, mire rám kacsintott.
- Visszatérve rád, csak annyit akarok mondani, hogy.. - akad meg a lemez bennem. Képtelen voltam szólni. - Csak, hogy.. szeretlek. - mondtam, majd feltápászkodtam a földről és felhúztam őt velem együtt.
- Én is szeretlek. - ölelt meg, mire elmosolyodtam.
Néhány másodpercig még ölelkeztünk, majd eltoltam magamtól őt. Ekkor Mike megszólalt.
- Hol van kis Calum? Játszani akarok vele.. - durcizott be.
- Csak néhány óra múlva fogsz vele játszani, édes. - mosolyogtam rá. - Alszik, mármint ki tudja, hogy el-e aludt már.
- Amúgy ő, hogy sikerült? - nevetett fel.
- Az emlékezet kiesésed után néhány hónappal.. - forgattam meg szemeim.
- Ohh.. - mosolyodott el. - A fiúk mondták, hogy mennyi minden történt az után, hogy ott maradtam a kórházba.. nagyon sok minden történt.. - nevette el magát.
- Akkor nem volt olyan vicces.. főleg nem egyedül túl élni egy szülést.. - néztem rá komolyan, majd én is elmosolyodtam.
- Most felmegyek.. - mondtam, majd megindultam az emelet felé. - Mindjárt jövök. - mondtam, s felszaladtam a hálószobába.
Halkan benyitottam, mire az alvó Calumot pillantottam meg apja kezébe.
Odasétáltam hozzá, majd elé álltam.
Megpusziltam homlokát óvatosan, majd felnéztem Calumra.
Rám mosolygott, majd én is rá.
Közelebb hajolt arcomhoz, majd gyengéden megcsókolt.
Minden helyre fog jönni.. úgy érzem.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro