Hideyoshi N vagyok a Seido baseball csapat harmadéves menedzsere. Fujawarával járok egy osztályba. Kiskorom óta oda vagyok ezért a sportért, mivel apa is egy nagyon híres csapat játékosa. Ő a legjobb tisztító ütő. Ha van lehetőségem, mindig elmegyek vele az edzéseire, ha nem ütközik a mi edzéseinkkel. Ma is egy ilyen nap volt. Ma korábban végeztünk és már készülődtem, hogy elinduljak a kapuhoz, ahol apa vár rám. 

-Ma is későn érsz haza N-senpai? Nem leszel fáradt holnapra?

Az elsőévesünk, Yoshikawa Haruno érdeklődve nézett rám.

-Fáradt leszek, de nekem mindent megér. Ritkán tudok apával és a csapatával lenni, hiszen  mindig úton vannak. Legalább edzhetek egy kicsit. Kijöttem a formából. Már nem tudok megütni egy könnyű labdát sem.

-Megüthetnél, de a dobóink bekeményítettek ellened N-chan.

-Tetsuya-kun!

A kapitány állt mögöttünk felszerelésével a vállán. A piszkos ruhája volt rajta. Át sem öltözött pedig fél órája végett ért az edzés és Sawamura is vissza ment a szállásra pedig ő az, aki a legkésőbb fejezi be a külön edzését.

-Szeretnék kérni tőled valamit N-chan. Tudunk beszélni?

Haruno gyorsan elköszönt tőlünk és elment a másodéves menedzsereknek segíteni.

-Mit szeretnél kapitány?

-Hallottam, hogy ma apukáddal leszel és arra gondoltam, hogy csatlakozhatok-e hozzátok. A véleményét szeretném kikérni.

-Felőlem jöhetsz, de apát is meg kell kérdezni. Ma zárt körű az edzésük és nem nagyon szeretik, ha kívül állok is vannak körülöttük.

-Rendben. Segítsek valamit vinni?

A padon lévő egyik táskára mutatott. Három táskám van. Iskola táska, az edző felszerelésem és egy táska amiben pizsama és minden más ami kelhet nekem estére. A nagyszüleimnél élek, mivel anya elhagyott minket pár éve azzal az indokkal, hogy apa biztosan megcsalja őt és inkább lelépett az egyik munkatársával. Apa pedig érthető okok miatt nincs itthon és én sem lehetek sokat egyedül ezért az apai szülőknél élek. Ilyenkor a csapat hoteljában alszok. 

-Az iskolatáskámat hozhatnád, ha nem nagy teher.

-Ahhoz képest amit te szoktál cipelni nem nagy teher.

Elköszöntünk attól a pár embertől, akik még a pályán voltak és elindultunk. A kapuig néma csendben sétáltunk. Nincs nagyon közös érdeklődési körünk a baseballon kívül és bevallom, nem is tudom, hogyan kéne beszélgetést kezdeményezni vele. Nem nagyon beszélget, velünk menedzserekkel és ha igen, akkor is, hogy kellene valami. A néma csendből apukám mentett ki, aki a kapu előtt várt minket.

-N-CHAN!

A táskákat ledobva teljes erőből futottam felé. Három lépésnyire voltam tőle, mikor felugrottam és a nyakába vetettem magam.

-Üdv itthon apa! Remélem nem mostanában akartok elcsavarogni!

Ameddig én apát oktattam, addig Tetsu ideért hozzánk a ledobott táskáimmal.

-Örülök a találkozásnak Uram! Tetsuya Yuki vagyok a Seido baseball csapat kapitánya és tisztító ütője.

-Én is örülök. Sokat hallottam rólad. N-chan szerint sok tehetséged  van, ahhoz hogy később a baseball világában vesd meg a lábadat. Mond csak Yuki-kun. Talán azért jöttél az én kicsi lányommal, mert az áldásomat akarod kérni?

Mikor leesett, hogy mit mondott apa mögé álltam és egy nagyot sóztam a hátára.

-Te nagyon el vagy tájolva. Ha már itt tartunk, akkor neked mikor is lesz végre egy normális randid? Szeretnék most már magamnak egy mostoha anyát, hogy valakivel össze tudjak fogni ellened és végre haza költözhessek.

Apa a fejét fogta. Lehet még nincs túl anyán, de nekem tényleg szükségem van egy anyára.

-Holnap lesz egy randim, szóval egy időre békén is hagyhatnál ezzel a kérdéssel.

Örömömbe körbe ugráltam apát. Mikor lenyugodtam, akkor beültünk apa autójába és elindultunk a stadion felé. Ott mindenki boldogan köszöntött minket és Yuki-t is egész jól fogadták. Ameddig ő apával elvonult, addig én beálltam a többiek közé játszani. Éppen futottam volna a bázisra, mikor a lábam megcsúszott és  elestem. A jobb kezemen felhorzsoltam a tenyerem és a könyökömet is erősen bevertem. A kapitány és az ász sietett felém és vittek a padokhoz. Ott apa és Yuki aggódva figyelt. A csapat orvosa megvizsgált. Szerencsére nem lett nagyobb bajom.

-A horzsoláson kívül a könyökén foltok lesznek. Jobb lenne ha egy ideig nem terhelné a biztonság esetére. N-chan. A gyógyszereket rendesen szeded? 

-Igen. Sose felejtem el és ha mégis, akkor szólok az edzőknek, akik azonnal bevisznek a kórházba.

-Rendben. Örülök, hogy ilyen felnőttek vesznek körbe és hogy engedélyezték a csatlakozásodat a csapatba.

-Annak én is örülök seinsei. Akkor mehetek vissza játszani?

-Kizárt. Biztosan fáradt vagy és holnap két órával hosszabb edzésünk lesz.

-Yuki-kun.

Mellettem állt és a szemei aggodalmat sugározták. Mikor látta, hogy nem fogok megmozdulni, lehajolt és a karjaiba vett. 
-Te meg mit csinálsz?
-Ideje mennünk. Kint vár minket a taxi.
-Te meg mégis mikor hívtál taxit?
-Nem én voltam, hanem apukád. Ő mondta, hogy vigyelek haza. Remélem szereted a Miso levest. Anya azt főzte. Már nagyon kíváncsi arra a lányra, aki ellopta a szívemet.
Így esmerkettem meg az anyósommal és családjával. Évekkel később, mikor mi is nagyszülőkké váltunk, kiderült, hogy Yuki azért jött el velem az edzésre, hogy megkapja apa áldását.