Idegesen sétáltam Sawamurához, aki miután meglátott, rögtön futni kezdett.

- Azonnal állj meg, mert nem állok jót magamért!

~

Hogy mi is történt pontosan?
Az ikertestvérem megpróbált távol tartani az edzéstől. Fogóként játszok a csapatban, mint Miyuki-senpai.

A fiúk rögtön elfogadtak,
és mivel Eijunt elhallgatattam egy jól irányzott ütéssel, rájött, hogy a képességem játékosként a Senpaiéval vetekszik, viszont ettől függetlenül nem enged játszani.

A bátyám néha nagyon féltékeny tud lenni a többiekre, mivel túl sokat vannak a közelemben, főleg az említett Senpai.

Miyuki pedig csak hergeli Eijunt, mivel tudja ki lopta el a szívemet. Sokat heccel vele és imád a közelében utalgatni rá.
Hála az égnek Furuya-kun elég buta ahhoz, hogy nem veszi észre mi történik körülötte a baseballon kívül.

~

Na szóval, ma a kedves bátyám bezárt az osztályterembe és az egyik tanár engedett ki.
Átöltözés után, azonnal az edzőkhöz mentem kimenteni magamat, akik megszokták, hogy valahova mindig be vagyok zárva és kések is. Már dolgoznak az ügyön, hogy több ilyen ne forduljon elő.

A karámig kergettem, ahol eltűnt a szemem elől.
Eközben a karámban a Senpaiom és Furuya gyakoroltak.

- Miyuki-senpai! Nem láttad valamerre az idióta ikremet?

Felállt és a kerítéshez sétált.

- Nem láttam. Megint bezárt?

- A kémia terembe.
Komolyan mondom, hogy vagy megfojtom álmában vagy egy kósza labda teljesen "véletlenül" teli erőből fejen találja, természetesen semmi rossz szándékból. - Úgy vigyorogtam rá, mint egy gyilkos szociopata, egy lépést hátra is hökkölt.

Furuya utána megindult és mellém érve a kezembe adta a labdát.
A fülemhez hajolt és elkezdett suttogni. Rögtön zavarba jöttem és elvörösödtem.

- Az épület sarkánál bújkál és fekete aura árad belőle. - jól esően kirázott a hideg a selymes hangjától.

- Egyhelyben áll vagy összekuporodva gubbaszt?

- Áll, mint a cölöp.

- Rendben, ezer hála. - gyorsan elfordultam, nehogy meglássa az arcom.

A testemet felkészítettem a dobáshoz. Terpeszbe álltam és lendítettem a karomat.
Ostorként hasított keresztül a labda.
A bátyám jajgatva ugrott fel, ezekszerint a labda célt ért.

- TE MEG AKARSZ ÖLNI?! - kiabálta torka szakadtából.

- IGEN! - kiabáltam vissza és elkezdtem felé sétálni.

Újból futásnak eredt én pedig gyorsítottam a sétámon utána eredve.
Pár kört után Kataoka-sensei a karámba küldött minket.

Attól eltekintve, hogy szapuljuk egymást, remek tüzérséget alkotunk.
Kawakami-kunnal tudok még a legjobban teljesíteni.
Tanba-kun és Furuya-kun egyfolytában Miyukival vagy más elkapókkal gyakorolnak.

...

Vacsoránál ma a harmadévesekkel ettem,
messze az idiótától.

- N-chan. Az ütéseiden még mindig van mit gyakorolni. Holnap velem edzzel, hogy valamennyire tudj teljesíteni a mérkőzéseken. - fordult felém Jun-senpai.

- Nem hiszem, hogy részt fogok venni mérkőzéseken.
Az élvonalba se fogok bekerülni. - mosolyodtam el szomorkásan.

Jun-senpai szeme pikkelni kezdett, Ryosuke pedig elmosolyodott.
Rosszat sejtve távolabb ültem egy kicsit.

- Ne kicsinyítsd le magadat. Elsőévesként olyan fogó vagy, mint Miyuki és a dobásaid Tanbáéval vetekszenek.
Igaz, dobóként nem is kerülnél be az élvonalba, mivel elegen vannak, de te vagy a második elkapó, aki hidegvérrel néz szembe a vereség gondolatával. A próbajátékon te voltál az egyetlen a bátyád mellett,
aki pozitívan gondolkodott
és nagy fejtörést okoztál a másodéveseknek. - bátorított egy kicsit Ryo.

- Lányként is megállod a helyed közöttünk és az sem befolyásol, hogy a kiszemelteddel vagy egy csapatban. - Vágta rá egyből Jun-senpai.

A következő pillanatban mintha megállt volna az idő.

- Honnan...? - kérdeztem félve.

- Mindenkinek leesett, hogy kedveled, kivéve őt. - segített ki Ryo a válaszával

Elpirultam és a tányéromat figyeltem.

- Ássatok el inkább. - kértem őket könyörögve.

A harmadévesek pedig nagyot nevettek rajtam.

...

Éppen lefeküdtem volna aludni, mikor valaki kopogott az ajtón.
Óvatosan kinyitom az ajtót,
mivel estem már áldozatul a bátyám és másodéves szobatársa tréfáinak.
De meglepetésemre Furuya állt az ajtó előtt.

- Sajnálom, hogy ilyenkor zavarlak N-chan, de nem tudnál holnap velem gyakorolni? Ki akarok próbálni valami újat, de Miyuki nem akar nekem segíteni. - kérdezte, közben megvakarta tarkóját.

- Segíthetek, de holnap nem alkalmas. Yuki-kunnal, Jun-senpaijal és Ryosuke -kunnal edzek. Holnapután neked megfelelne? - kérdeztem mosollyal az arcomon.

- Nekem jó, köszönöm.

- Szeretnél valamit még esetleg? - kérdeztem sietettve tőle, mivel már aludni szerettem volna.

- Nem, csak ennyit akartam tőled. - válaszolta, bár nem volt meggyőző.

- Biztosan? - nem úgy látszott, hogy nagyon menni akarna és egyfolytában engem vizslatott, mintha szeretne valamit, de nem tudom, hogy mit.

- Igen. Jó éjszakát és köszönöm a segítséget előre is! - ezzel hátat fordított és elindult visszafelé.

- Neked is! - kiáltottam utána abban reménykedve hogy még hallotta.

Az ajtót becsukva rávetettem magam a puha ágyamra.
Miközben feküdtem azon gondolkodtam, mintha az imént a fiú hangjában egy árnyalatni harag és megbántottság érződött volna. Hmm... Különös.
Pár perc gondolkodás után megszólaltam halkan a szobámba.

- Mindegy, biztosan csak beképzeltem.

...

A másnapi edzésen időben meg tudtam jelenni hála annak,
hogy a tanár előbb elengedett.
Mire az ikertestvérem is felbukkant, aki ide-oda kapkodta a fejét, hogy megtaláljon,
én már egy gúnyos mosollyal biccentve felé, melegítettem be
és lengettem az ütőmmel.

A kis közjátékkunk után után nemsokkal később a három Senpai is felbukkant és neki álltunk az edzésnek.
Utánuk pár perccel később Furuya is felbukkant a semmiből és beállt mellém ütőt lengetni. Persze, erre össze nézett a három harmadéves és jót mosolyogtak rajtam és a vörös arcomon.

Azt se tudtam, hogy álljak, nehogy észrevegye zavaromat a fiú.
Sötét aurát árasztott magából minden egyes pillanatban
mikor a kapitány a hátam mögé állt és a kezét az enyémre rakta és úgy mutatta meg, hogyan üssek jól.

Satorou ezeket a pillanatokat választotta, hogy meg kérje a kapitányt, hogy segítsen neki,
de Jun-kun és Ryosuke-kun boldogan vállalta magára,
hogy segít neki. Szinte láttam magam előtt az elégedett, gúnyos arcukat, ahogy magukban nevetnek társam próbálkozásain. Szerencsére, hamar vége szakadt a mókájuknak, mivel Kataoka edző magához hívott, hogy bátyámat regulázzam már meg egy kicsit, mert túlságosan hiperaktív lett és nem hagyja Miyukit edzeni. Kétszer is meggondoltam, hogy tényleg akarok-e segíteni neki, de a bosszúja biztos nem lett volna valami kellemes, szóval megindultam arra, amerre sejtettem őket és mikor megtaláltam őket, akkor megmondtam Eijunnak, hogy, ha nem fejezi be, akkor felhívom az alsóbb iskola baseball csapat volt menedzserét, hogy valaki beszélni szeretne vele. Rögtön befejezte, de nem bírta ki szó nélkül.

- Én meg szóljak esetleg egy bizonyos valakinek, hogy van egy imádója?

Több se kellett és az edzés fennmaradó részében őt kergettem és azon gondolkodtam, hogyan is öljem meg.

~

Vacsoránál Haruichivel beszélgettem, mikor a fiú leült mellém és beszélni kezdett hozzám a taktikákról. Érdeklődve néztem rá. El is pirúlt az őt vizslató szememtől.

- Tudnánk beszélni vacsora után?

- Igen.

Az asztalnál mindenki érdeklődve nézte a párosunkat. A szemem sarkában azt is láttam, hogy testvérem feláll a helyéről, de messzire nem jutott, mivel szobatársai kétoldalról megfogva, száját betapasztva, kiráncigálják az étkezőből.

Vacsora végeztével elsétáltunk a pályához és leültünk a fűre. Nem szóltunk egymáshoz, hanem néztük az eget. A csendet Furuya szakította meg.

- Neked tetszik valaki N-chan?

- Igen.

Zavaromban az eget kezdtem fürkészni.

- Én vagyok az.

Nem kérdezte, kijelentette. A SzSz el is kerekettek.

- Hogy?

- Halottam miket szokott neked mondani Miyuki és tegnap a közeletekben ültem és akkor esett le. Nekem is tetszel csak nem akartam neked elmondani, nehogy a játékunk rovására menjen. Szóval nincs kedved eljönni velem megnézni egy baseball meccsett? Egy randiként?

- IGEN!!
...

Másnap reggelinél kézen fogva léptünk be az étkezőbe. Közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy nem mondjuk el, egyszerűen kézen fogva megyünk reggelizni, mert akkor mindenki ott van a csapatból. Mindenki tudja, hogyan is érzünk egymás iránt és most már azt is, hogy egy pár vagyunk.
Pár perc kellett nekik, hogy az agyuk feldolgozhassa a látottakat. A harmadévesek tértek magukhoz először és boldogan gratuláltak nekünk. Még Kataoka edző is gratulált és a lelkünkre kötötte, hogy a kapcsolatunk nem fog a játékunkra hatással lenni, különben leültet minket a kispadra és egy mérkőzésen sem vehetünk részt.

Sawamura, a drága testvérem arcát a halálom pillanatáig őrizni fogom emlékeimben. Szemei kigúvadtak és a szája tátva nyitva. Ő így reagálta le, hogy a kishúgának előbb lett kapcsolata, mint neki.