Heey!
Nos gyermekeim...ide is elérkeztünk, ez pedig nem más mint az epilógus előtti rész :)
Az epilógus már csak 2016-ban kerül ki és egy kis írói utószó és információk is egyaránt. Talán egy kérdezz felelek is lesz...de majd erről ti döntötök.
Remélem ez a rész tetszeni fog nektek, mert én imádtam írni! Nos jó olvasást és ...BOLDOG ÚJÉVET! ♥

A további másfél hét úgy rohant el ahogy van.
Anya egyre idegesebb lett és egyre több dolgot csinált egyszerre, ezért egyszer majdnem le is égett a ház, mivel bent hagyta a sütőben a kaját és az...nos kicsit elszenesedett. Új sütőt kellett venni és alaposan ki kellett pucolni a konyhát.
Azon kívül amikor nem segítettem anyunak, akkor az időm nagy részét egy csomó sráccal töltöttem. Vagyis nem voltak annyira sokan, de ha belevesszük a két bátyám, a pasim és annak három haverját...akkor fogjuk rá. Na meg persze Rach is ott volt.
Egyszer - mindig és már sokadjára - Rach-nek szólítottam és aztán megkérdezte, hogy miért úgy szólítom.

"Ez jobban a számra jön. Baj?"

"Dehogy is! Csak eddig senki nem hívott így."

"Nah ne már, hogy 21 év alatt senki sem hívott Rach-nek!" nevettem el magam kínosan.

"Beletrafáltál."

Nos azóta még véletlenül sem hívnám Rachel-nek.
Azon kívül persze rengeteg dolgot kellett elintéznem.
Először is a kezemen lévő gipszet. Az orvos azt mondta, hogy leveszi, mert jónak látja, de kell hordanom rajta egy kis kötést, hogy azért így mégis biztonságosabb.
Aztán a költözést. Ideiglenesen anyáéknál lakok, de Luke úgy tervezte, hogy majd anyáék esküvője után kiköltözök onnan és ketten cuccolunk egy kertes házba, mivel itt lesz a gyerek. Beleegyeztem.
Azonban arra kevesen gondoltunk, hogy idő közben kiderül, hogy anyám terhes.
A legjobban én voltam ledöbbenve, mert ugye hát lesz egy öcsém aki egy idős lesz a fiammal. (Biztos hogy fiúk lesznek! - amúgy nem -) Azért mégis. És ráadásul ha Trev megházasodik ott is lesz csemete úgy egy héten belül, úgyhogy itt kész. Babazsúr meg mit tudom én mik. Na segítség!

Az utóbbi négy napban anya duracel-nyuszit játszott, Adam lenyugtatósat, Trev és Sophia nyalakodtak, Pet csak Pet volt és hozta a formáját. És én? Hát én olyan érdekesen éreztem magam, hisz ugye megtudtam a tesó dolgot, na meg aztán itt van nekem a nagy malac, a Hemmings és az is kiborít. Ráadásul valamikor be is fejeztem a könyvem megírását, úgyhogy mire megszületik a csöppségem, addigra lesz könyvem. Pluszba én is segítettem lenyugtatni anyámat...teljsen lefoglalt ez a sok dolog.
De amikor én azt hittem, hogy ez a négy nap pokol...na akkor még nem sejtettem, hogy ma reggel, az anyám esküvője hajnalán reggel hatkor már felkeltenek. Úgy terveztem, hogy tízig alszok...de nem jött össze.
Reggel hatkor a nappaliban volt a teljes létszámú 5 Seconds Of Summer - akik ez alatt a két hét alatt többet voltak itt, mint otthon -, Rach, Trev és Pet, Sophia, Adam, anya valamint én.
Halkan szólt a tv, amiben éppen engem és Luke-ot adtak.
Anya felállt és kinyomta.

"Na szóval gyerekek..." kezdte de nem igazán tudott mit mondani.

"Azt akarja mondani, hogy irány az esküvő helyszíne és mindenki segít amit tud. Leginkább nem rombolni." segítette ki anyát Adam.

Heves bólogatásokkal jelezték a jelenlévők, hogy megértették a lényeget.

Összeszedelőzködtünk és elindultunk a helyszínre három autóval.

Mikor odaértünk akkor mindenki elfoglalta az álláspontját és nekilátott igazítani a dolgokon, ami éppen neki jutott.
Én a virágcsokorokat ellenőriztem Luke-kal a templomban.
Épp egy padnál csináltam a virágot, amikor Luke hátulról megölelt és a nyakamba csókolt

"Ahw! Mit akarsz Hemmings?" fordítottam a fejem felé. Így találkozott a tekintetünk és csak pár centi választotta el ajkainkat.

"Egy csókot hercegnőm." motyogta és megcsókolt.

"Gerlepár! Szétrebbeni! Ez egy templom! Itt nem csinálunk ilyesmiket!" szólalt meg valahonnan a pap.

Elkuncogtam magam és eltoltam magamtól a nagyra nőtt disznót.
Mikor kész voltam a cuccal, akkor kimentem, hogy hátha találok még valami elfoglaltságot.
Ahogy kimentem a templomból, majdnem össze estem. Rettenetesen meleg van; ám Luke erős karjai öleltek át.

"Érted a folyót is megállítanám, s visszatekerném, hogy tudjam, hogy újra belenézhessek gyönyörű szemeidbe." mondta a szemembe.

"Kedves vagy Lukey...kedves." egy félmosolyt eresztettem felé és a kedvenc becenevén szólítottam.

"Ugye? Szerintem is!" vigyorgott öntelten, majd ajkát újra az enyémre tapasztotta.

"Tudjátok mennyi az idő?" jött hozzánk Adam.

"Jesszus ég! Kettő óra! Basszus! Fél óra múlva kezdődik!" akadtam ki.

"Miért? Mit kell addig csinálni?" kérdezte Luke és én elkezdtem forgolódni.

"Meg kell csinálni a hajam, a sminkem, fel kell öltöznöm és ahhhj. Minden. Na mentem!" fordultam ki Luke karjai közül, majd elrohantam az öltözőm felé, ahol volt zuhany is.

Még miközben mentem befele, úgy hajigáltam le magamról a ruhákat, így mire a zuhanyzóba értem, már anyaszült mesztelenül voltam. Beugrottam a hideg zuhany alá és gyorsan megmosakodtam és ki is szálltam onnan.
Becsavartam magam a kedvenc kék törölközőmbe és úgy kerestem meg a ruhákat, amiket fel kell vennem.
A fekete ruha, amit még Pollynál vettem, most felakasztva függött az egyik válfáról.
Belebújtam és elkészítettem egy füstösebb, fekete sminket. Kihúztam tussal a szemem és piros rúzst kentem ajkamra.
Beleraktam a fülembe a fülbevalókat, amik meglepő módon feketék.
Felhúztam a fekete - vajon milyen más? - topánkám. Egy ideje nem bírom a magasat...amúgy Converse-ben akartam menni, de rájöttem, hogy ez is jól néz ki.
Felkaptam a kis táskámat és így indultam el anyámékhoz.
Mikor odaértem a templomhoz, már jó néhánya eljöttek; elvesztve láttam egy-két fotóst is. Van akit mi rendeltünk, de akadt olyan is, aki szenzációt várva jelent meg.
Adam és Luke a templom bejáratánál álldogáltak. Mindjárt kezdődik.
Oda futottam - kicsit sem nőiesen - Lukehoz és megcsókoltam. Ő lesz Adam tanúja, én pedig anyáé.
Gyorsan elsiettem anyához, aki éppen Rach-csel beszélgetett. Mikor meglátott elmosolyodott.

"Brooke...annyira izgulok. Tudod...ahj." sóhajtott és majdnem elkezdett sírni.

"Anya! Semmi baj nem lesz! Adam szeretni fog! Komolyan!" öleltem meg. E közben Rach elment és magunkra hagyott.

"Tudod Brooke...apáddal szerettük egymást. El kell valamit mondanom." nézett le a cipőjére. "Apád öngyilkos lett. Négy napja."

Ahogy kimondta, kedvem lett volna lefeküdni a porba és hisztérikusam röhögni. Négy kibaszott napja halott az apám! Négy kibaszott napon át azt hidtem, hogy anyámnak valami baja van a picsába is!
De semmi baj. Fő, hogy nyugalommal kezeljük a helyzetet.

"Anya...erre nem tudok mit mondani. Apa...már rég nem tartozott a családomba. Egészen két héttel ezelőttig senki. Érted? Úgy éltem az életem, ahogyan akarom. Senki semmit nem szólhatott bele. Boldog voltam. Ugyan az a hét, ami előtt beszéltünk volna kurva rosszul sikerült, de addig minden rendben volt. 6 éven át csak voltam. Persze meglett az egyetem és dolgoztam is néha, de teljes volt az életem. Nem gondoltam semmire, hanem csak egy amerikai lány életét éltem barátokkal, bulikkal, piával és tetoválásokkal. Nem volt előéletem, nem tudtak rólam semmit. Tiszta lappal indítottam. Hat kerek éven át a magam ura voltam. És ez apának köszönhetem teljes mennyiségben. Ha nem hagy el minket, akkor...nem tudom. Maradtam volna abban a hülye városban. És most nem azt akarom mondani, hogy ez tök jó meg minden. Csak azt, hogy egyszerűen megváltoztatta az életem. Anya...amikor felhívtál én voltam a világ legmérgesebb embere. Nem akartam eljönni. Csak a könyv miatt jöttem. De aztán...megváltozott minden. Visszatértek az emlékeim. A jók, amikor hozzád, Pethez és Trevhez kötődtek. Egy hónap alatt három változás. Nekem ez sok(k). Persze jó értelemben. És most hogy itt vagyok és kettővel több információt tudok...boldoggá tesz. És te is boldog leszel. Akár apa nélkül is." fejeztem be a monológom és éreztem hogy sós könnyek szántják végig kiszáradt arcom és anya szemei is szintén csillognak.

"Én ezt eddig nem tudtam..." mosolyodott el és a nyakamba borult.

"Mostmár tudod." mosolyogtam és ekkor érkezett meg az emberke aki szólt, hogy kezdődik a ceremónia."Na gyere" nyújtottam a karom és belém karolt. Így mentünk be a templomba.

Fent orgonáltak és ez nagyon szép hatást keltett. Nagyapám kellett volna anya mellé...de már meghalt az összes nagyszülőm még 18 éves korom előtt.
Az emelvényen Adam várt és Luke. Mind a ketten gyönyörű vigyorukat festették fel és látszott, hogy örülnek.
Odaálltam Luke mellé és hallgattam a szertartás.

Most döbbentem rá, hogy felnőttem. A gondolataim elvisznek egy olyan helyre, ahol már nem hallok meg mást. Az egyedüli lét megpecsételte az életem. Valahol mindig is akartam egyedül lenni, de soha sem gondoltam volna, hogy ez kell nekem ehhez. Hat év egyedül élés, korlátlan alkohol, szex, buli és az apám elvesztése. Na meg az a sok tett vagy esetleg nem tett. Egy könyv. Na meg egy gyerek. Mélyen érintett, hogy apa megölte magát de tudom, hogy az az ő döntése volt és nem akadályozhattuk volna meg. Azonban szerintem az öngyilkosság, az komoly gyengeséget jelent. Ha valaki feladja az életét, az csakis azért lehetett, mert nem bírta az élet súlyát. Lerakta. Elszámolt vele. De ez nem mindig helyes. Jelen esetben viszont nem tudom megállapítani, mivel hat éve nem beszéltem vele.

Luke egy picit elkezdett rám dőlni. Gondolom kibillent az egyensúlyából. Ám ez engem is felébresztett a melankóliából.

"Adam Hilter! Feleségül veszi-e az itt megjelent Elizabeth Crepert?"

"Igen." mondta sugárzó arccal Adam.

"Elizabeth Creper! Férjül veszi-e az itt megjelent Adam Hiltert?"

"Igen." mondta anyám.

"Rendben. Akkor most szerelmüket pecsételjék meg egy hitvesi csókkal." mosolygott a pap.

Adam és anya egy csókban forrt össze és a nép tapsolni kezdett.

Ezek után kivonultunk a templomból és átmentünk az étterembe.
Luke-kal kézen fogva tettük meg az utat és a fejem a vállára hajtottam.

·•·

"Nos akkor lássuk csak! Ki szeretne elsőként táncolni a boldog asszonnyal?" mondta Rob.

Természetesen sok kéz lendült a magasba de az enyémet szúrta ki Rob.

"Nah lássuk azt a csinos hölgyet! Gyere Brooke!" na még szép hogy megtanulta a nevem!

Odamentem anyához.

"Szeretlek!" kiabáltam neki a zenén keresztül.

"Én is kicsim!"

Mikor vége lett a számnak visszamentem Luke-hoz és kimentünk a hűs levegőre. Összekulcsolta ujjainkat és így sétálgattunk.

"Gyönyörű vagy!" álltunk meg egy pavilonnál.

Szembe fordított magával és úgy tapadt ajkaimra. Viszontoztam csókját és karjaim a nyakába fontam, mire ő a derekamat ölelte. Elkezdte csókolgatni az arcomat, az orromat és a nyakamat. Minden egyes kis pusziba beleborzongtam. Beleharapott a fülcimpámba és felnyögtem.

"Halkabb gyönyörűm! Ugye nem akarod, hogy észre vegyenek?" nevetett.

"Felőlem aztán vehetnek! Amíg veled vagyok semmi sem érdekel."

"Ohó baba. Azért nyugi."

"Te mondod? Te csókolgatsz." nevettem fel.

"Jól van. Te nyertél. Vagyis...nem." kacagott az éjszakába és újra meg újra csókot lehelt ajkaimra.

Hosszú percek után - amik óráknak tűntek - elváltunk és beszélgetni kezdtünk.

"Tudod babygirl...mindig is vágytam egy olyan lányra, mint amilyen te vagy." mondta csendesen Luke.

"Tudod az jó. Mert én is egy olyan srácra, aki nem dob ki a gyerekemmel." féloldalasan elmosolyodtam.

"Mindig is akartam egy csöppséget."

"Nah ja. Én is. Csak nem attól akitől van." szomorú mosoly jelent meg arcomon amint eszembe jutottak az emlékek. Dom.

"Naaa Brooke. Figyelj. Tudom, hogy nem alakultak túl fényesen a dolgaink és ezt sajnálom. De ne rágódj a múlton, mivel itt vagyunk. Ketten. Akarom mondani lassan hárman..."

"Elég lassan." nevettem közbe.

"Igen. Még nyolc és fél hónap."

"De addig még sok mindent el kell intéznünk." mondtam, mire Luke előhúzott egy papírkát a zsebéből.

"Tudod...amíg ti itt idegeskedtetek az esküvő miatt én megszerveztem egy két dolgot. Nos lássuk mi is van itt..." szemében huncutság csillant és az enyém megtelt könnyekkel.

"Csodálatos vagy!"

"Köszönöm. Lehet, hogy nem örülsz neki, de hogy mi újra összejöttünk elkezdett tódulni újra a pénz és visszanyertük a hírnevünket is." nézett rám bűnbánóan.

"Semmi baj. Na lássuk a listát!" simogattam meg az arcát.

"Van itt...hát kerítettem egy emeletes, kertes házat, amit majd megnézünk de nekem tetszett."

"Te már láttad?"

"Ki sem hagyhattam volna!" vigyorgott. A kis piszok!

"Naaaa tovább!" löktem meg.

"Akkor vannak itt bútorok, babacuccok és néhány növény is. A háztartási kellékeket nem mertem megvenni, mert nem tudtam, hogy mit szeretsz."

"Jó. Azt majd kiválasztom. És mi az ott lent? Az 'sz' betűs?" hunyorogtam. Sötét volt és alig láttam valamit.

"Nem tudom, hogy mennyire fogsz neki örülni...de rendeltem egyet s mást." perverzen vigyorgott. Ez soha sem jelent rosszat.

"Nah! Vagy kimondod vagy kitépem a kezedből azt a papírt!"

"Hát te akartad. De nem akarom, hogy elporosadjanak...vagy valami."

Nem bírtam tovább. Kitéptem a lapot erős kezei közül és elolvastam azt az egyetlen szót ami oda volt írva a végére.
Egyetlen szó szerepelt ott Luke kacska betűivel, amit oly nehezen lehet kiolvasni, ám ez most gyönyörűen volt írva.

Szexjátékok.