Heeey everybody (uhf poén xd)!
Szóval mooost kaptok egy részecskét mert 1 megyek nyaralni / "őszölni" 2 nem tudom, hogy mennyire lesz ott időm írni vagy lesz-e egyáltalá net 3 meg mert már amúgy is rég volt rész.....na de még amit mondani szerettem volna , hogy HALGASSÁTOK A SRÁCOK ÚJ ALBUMÁT!!!!!! Ott van az összes kedvencem embik ♥♥♥ (She's kinda hot, Hey everybody!, Jet black heart ♥♥♥) Na nem zaklatok többet! Jól olvasást csillámpónijaim!

"Kislányom! Ki kellene kelni az ágyból..." rontott be a szobába, de ahogy észrevettem eléggé elakadt a hangja."...már meg sem lepődök, ha a lányom szobájának a közepén egy doboz óvszert és vagy két csomag szétgurult cigarettát látok!"

"Anyaaaaaa....milyen nap van ma?" ásítottam egy vizilovat is megszégyenítően.

"Drágám, hétfő van és három óra. Délután."

Nem tudom, de elgondolkoztam azon, hogy mi is van hétfőn.

"UH HOGY A BÜDÖS PICSÁBA BASSZA MEG!"

"Brooke! Kérlek a káromkodást mellőzd ha lehetséges! De mi is jutott így eszedbe?" nézett rám furcsán.

Mondjuk nem csodálom. Egy perce még az ágyamban feküdtem rettenetesen álmosan, a következőben pedig szint mesztelenre vetkőzve kerestem a törölközőm és egyéb tisztálkodási szereim a bőröndbe. Persze, hogy nincsen meg!

"Semmi. Semmi. Ma kell mennem a megbeszélésre a könyvem kiadásával kapcsolatban. Ahj basszus! Hívd már ide Pet-et!" kértem anyámat.

"Nincs itthon."

"Trev?"

"Már hívom is..." sóhajtott majd elment a bátyámért.

"Szép madárcsicsergős délutánt hugi!" jön be mosolyogva. Majd megtorpant."Anya nem hiába volt kiakadva. Minek kell neked ennyi óvszer? Vagy...cigi?"

"Biztonság és a cigi az életem elengedhetetlen része." pakolásztam tovább.

Benyitottam a fürdőszobámba ami a hálóból nyílt és nyitva hagytam az ajtót.

"Na és én mihez kellek?" kérdezte értetlenül.

"Lépj be a gépembe. A jelszavam 54GhkPwC69."

"Lassaban hékás! Mégegyszer!"

"54GhkPwc69"

"Okés. Igen?"

"Menj be az e-mailokba és nézz meg egy bizonyos Mr. Aleandro Giollinis e-mailcímen lévő e-mailt hogy ma mikorra kell odaérnem."

Eközben kibontottam a hajam és beálltam a zuhany alá.

"Megvan! Négyre kell menned a Central Square 113. - ra."

"Idő?" ordibáltam.

"Három tizenkettő."

"Fantasztikus! Akkor most menjél be a Wattpad nevű dologba!" kezdtem kimosni a hajam.

Nem sokkal később meg is voltam és épp kászálódtam ki a zuhany alól amikor megszúsztam a vizen amit kifröcsköltem. Természetemnél fogva a gipszre estem. Valahogy tegnap a bulin nem tűnt annyira fel, hogy rajtam van. De most eléggé gond volt vele.
És már miért ne? Ugye? Úgy elkezdett fájni a csuklóm!
Kicsit szitkozódtam majd meghallottam újra Trev hangját.

"Igeeeeen?"

"Menj be a munkák nevű cuccba...na tudod! És a 20 Lépés Feléd című izében publisholj egy azt!"

"What?" nézett rám értetlenül.

Felkászálódtam a földről, egy törcsibe csavartam magam majd kilibegtem.
Odasétáltam a gépemhez és megcsináltam azt, amit Trev nem tudott.
Asszem' még soha nem öltöztem fel ilyen gyorsan életemben. Egy fekete inget vettem fel, fekete ceruzaszoknyával és a fekete Conversem - természetesen -.

"El tudsz vinni oda?" kérdeztem gyorsan, miközben a táskámat pakoltam össze.

"Persze. Na akkor mentem a kocsiért."

"Rendben. Fél perc és megyek." mondtam és a félig vizes hajam egy kontyba fogtam. Ilyen nyári napon gyorsan szárad a hajam.

Lerohantam a konyhába...ahol na ja. Úgy gondolom, anyám eléggé elfiatalosodott mert a gránitpulton épp nagyban csinálták Adammel. Elvettem az asztalról a zacskót amit gondolom, hogy anya nekem tette ki.

"Semmi baj. Elvettem a kajám és mentem is. Majd jövök." futottam ki nevetve a konyhából, ahol anyám nyögései elhaltak és halk szitkozódás váltotta fel és újból erős nyögések. Hát na. Az élet rendje.

Kint már Trev várt a kocsival. Ránéztem a telefonomra, ami 15:47 -et mutatott.

"Na gázra fel!" röhögött a bátyám majd alaposan gyorsított a tempón.

L U K E

Már fél órája itt várok arra bizonyos íróra. Maga a történet nagyon tetszett ezért is engedtem meg, hogy a nevemmel fanfiction sztorinak adják ki. Bár kicsit tartok tőle, hogy valami negyvenes nő legyen az aki írta. Bár eléggé jó, szóval az is lehetne felőlem. Egy aláírás és mindenki mehet a dolgára.

16:04

Mr. Giollini beültetett a terembe a papírokkal együtt és mondta, hogy még várjak mert az írónővel van egy kis megbeszélése.
Ekkor döntöttem úgy, hogy küldök Brooke-nak egy SMS-t, hogy találkozzunk valamikor.

Szia babay...ma mondjuk hétkor nálam? :*

Ekkor meghallottam, hogy kint egy telefon elkezdi a See You Againt játszani.

"Oh bocsánat! Kikapcsolom a telefont, pillanat." hallok egy ismerős hangot, de nem jut eszembe, hogy hol is hallottam. Ekkor vissza is kaptam az SMSt.

Most *ördögivigyor*

What? Nyílik az ajtó és felnézek a telefonból.
És ekkor...ekkor láttam meg először az írónőt...aki...
Egy gonosz vigyorral találtam magam szemben.

"Mr. Hemmings! Bemutatom Brooke Hudsont, a 20 Lépés Feléd című blog íróját." Nos. Ha azt mondom, hogy ezt nem hiszem el...akkor még keveset mondok.

"Jónapot Ms. Hudson!"

"Ezen felül szeretném, ha végre tegeződnénk, mert nem szeretem a feszült hangulatot." mosolygott Mr. Giollini. "Csak Alandro és nem Mr. Giollini."

"Rendben." bólogattam Brooke-kal együtt.

"Köszönöm. Akkor tehát Luke...a szerződésben az áll, hogy megengeded azt, hogy a neveddel tüntessük fel a könyvet. Ugye?"

"Természetesen! Ilyen fantasztikus lehetőséget nem szalajszthatok el!"

"Akkor...nincs más lehetőség fiatalok! Tollat a kezekbe és aláírásra fel!" viccelt...bár nem volt vicces. Na mindegy.

Gyorsan még átböngésztem a szerződést és aláfirkantottam. Brooke valamivel egy kicsit hosszabb ideig nézegette, de aláírta. Az asztalon volt egy üveg pezsgő és három pohár.

"Akkor igyunk egyet a könyvre!" mondta Alandro.

Kibontotta és mindenkinek töltött egy pohárral.
A következő fél óra azzak telt, hogy Brooke kérdezgetett Alandrotol néhány dolgot és én is néha beleszóltam de úgy nagyjából nem történt semmi.

"Nos...akkor majd kérlek küldd be a teljes munkád egy Word dokumentumben az e-mail címemre. Ha lehet, akkor minnél hamarabb, hogy ki tudjuk adatni."

"Rendben! Akkor, nemsokára küldöm!" állt fel Brooke és én is.

Megvártam amíg kimennek és magam után az ajtót bezártam. Alandro már elment és Brooke egy magában álldogált a recepció előtt. Odaléptem hozzá és a derekára raktam a kezem amit egy vigyorral díjjazott.

"Szia Lukey." mondta.

"Szia Brooke." MOST MÉGIS MIT MONDJAK? ERRE MIT LEHET BASSZUS?

"Soha sem gondoltad volna, hogy én vagyok az mi?" vigyorgott.

"Hát kislány...soha. De ezt meg kell ünnepelnünk!" mondtam és megvillantottam perverz mosolyom.

"Hát Luke sajnos úgy nem megy." biggyesztette le ajkait, amitől egy bizonyos testrészembe kicsit több vér ment mint kellene.

"Hogy hogy?"

"Ma együtt vacsizunk anyámmal...a hapsijával meg a bátyáimmal. De ha gondolod benézhetsz." ajánlotta.

"Ki nem hagynám! Mikorra menjek?"

"Nyolcra."

"Ahj te babygirl! Gyere kifelé mert nagyon mrg akarlak csókolni!"

"Mi tart vissza?" kacérkodott.

Erre az ölembe kaptam és vihogva rohantam vele ki az épületből. A kocsimnál letettem, hogy kinyissam az ajtót...de ekkor hirtelen eszembe jutott egy fontosabb dolog; a csók. A kocsi oldalának döntöttem és erőteljesen megcsókoltam. Ekkor....előbukkant az a sok fotós! Ugh bassza meg! Egy pillanatra elfelejtettem, hogy híres vagyok és egy bandában zenélek. Hát...mostmár mindegy. A lapok össze fognak hordani mindent arról, hogy mi van köztünk. Elváltam tőle, rámosolyogtam és kinyitottam az ajtót. Brooke egy légies mozdulattal bepattant és bambán vigyorgott. Odafutottam a vezető üléshez, majd a gázra tapostam.

B R O O K E

Amikor Luke az ölébe kapott nagyon meglepődtem. Elkezdtem röhögni de amint letett nyitotta volna ki a kocsit....de egy hirtelen mozdulattal az ajtónak nyomott és ajkát az enyémre tapasztotta. Halk kattogásokat hallottam és rájöttem, hogy a lesifotósok soha sem alszanak! Aztán elengdett. Bambán kezdtem vigyorogni miközben beültem majd el is indultunk. A háznál Luke újra megcsókolt bár kicsit vérlázítóbban, majd elköszönt vigyorogva és elhajtott. A szobámba szabályosan felszökdeltem. Benyomtam a laptopom miközben átöltöztem egy lengébb cuccba. A netet megnyitva beléptem az e-mail fiókomba és egy cikk szúrta ki a szemem. Természetesen mert fel vagyok iratkozva egy Luke Hemmingses izére.
Megnyitottam....

To be countined...