Haliiisztok!
Das ist new rész! Hmm az én kevert nyelvtudásom xd na mindegy! Szóval ez itt az újabb rész és nyugodtan vote-oljatok és kommenteljetek, nem harapok! :-D  (A részben egy újabb szemszög olvasható; valószínűleg nem fog visszatérni)

Nagyjából boldogan caplattam fel lakásom felé az ezer szatyorral. Menet közben az elsőn egy öreg nénike megbámult, a harmadikon pedig egy vén öregember pedig beszólt, de szerintem csak magában beszélt.

A lakásban elpakolgattam meg kaját csináltam és ilyeneket. Most nem akartam átmenni Domhoz, mert...
És ekkor nyögéseket hallottam a szomszédból. Utálom a vékony falakat, és na tessék. Ám ekkor valami épülni kezdett bennem...
A szoba közepén állva megsemmisülve hallgatóztam.

"Ah igen, igen, igen Dom...NEEEE!" hallom meg a sikolyt, amitől a szívem egyre hevesebben kezd verni.

Az az érzés lett úrrá rajtam, mikor valakinek meghasad a szíve. Fizikai fájdalomként ért ez a velőt rázó sikoly.
A levegőt egyre gyorsabban kapkodtam.
Minden egyes lélegzetvétellel közelebb kerültem ahhoz, hogy a sós könnycseppjeim kicsorduljanak. De nem hagytam. A büszkeségem miatt nem hagyhattam.
De amint kigondoltam volna, hogy na most kap az a ribanc...erős zsibbadás jött a fejembe. A látásom kezdett elhalványodni. Leültem a földre török ülésbe. Valamelyest kitisztult a fejem, de amikor meghallottam a szomszédból Dom mély, öblös, elélvező hangját; valami az ájulás szélére toloncolt. És nem kellett sok...egy gondolat...az ájulás sötétségébe taszított.

"Megoldjuk. Ketten. Együtt..."

"Brooke...hallod! Brooke! Ahj a picsába! Most mit csináljak?" hallottam valaki távolt hangját.

A következő pillanatok összemosódtak, mikor próbáltam az eszem kitisztítani. De ez az összemosódás egészen addig tartott míg valaki egy pohár vizet nem zúdított az arcomba.
Mint valami rúgós bohóc pattantam fel fekvő helyzetemből, ezzel szerencsétlenül elborítva... Domot.

"Nah végre Brooke! Azt hittem, hogy már so..." kezdte vidáman de a pofon, amit levertem neki félbeszakította. "Ezt meg miért kaptam?" kérdezte felháborodva.

"Na kérlek szépen nekem te itt ne tedd az ártatlant!" vágok vissza újult erőlökettel.

"Most meg mit csináltam?"

"Vékonyak a falak Dom..." mondom megsemmisülve.

"És?" merte megkérdezni.

"Mit és Domenic? Hm? Felszedtél valakit az utcán vagy egy bárban? Meg kell hagyni, hogy a csaj eléggé hangos. Nem is kicsit hangos! De nem gondoltál arra, hogy esetlek a szomszéd csaj érez valami irántad? Hm Domenic? Nem? Akkor elmondom neked édes drága Dom, hogy egy valami megfogalmazódott bennem. Én szeretlek. Már egy jó ideje szerethetlek, mert Jack nyitotta fel a szemem. Azzal, hogy igazából együtt kellene lennünk. De látom én hogy ezt csak én érzem így, mivel te összefekszel fűvel-fával. Szóval megköszönném, ha elmennél és békénhagynál. Ezek után már semmit sem tudok. Most pedig engedelmeddel mennék bepakolni. Ma utazom anyámhoz." toltam volna félre.

"Na ide figyelj Brooke!" markolta meg erőszakosan a csuklóm. Ekkor jött el az a pillanat, amikor a szemem könnybe lábad és a sírás kerülget. Belenéztem Dom szemébe...és ekkor láttam meg, hogy Dom nincs magánál. Az írisze elfoglalta a szivárványhártyája egészét és most rettenetes fekete gyémántként izzott."Fogalmam sincs, hogy mi a szent égről beszélsz, csupán annyit tudok, hogy most itt állsz és valami hülyeséget fecsegsz itt nekem össze a szerelemről meg arról hogy szeretsz. Ja és mellesleg Jack! Te hányszor feküdték vele le? Hm? Egyszer! Kétszer? Vagy egy tucatnyiszor? He? Te sem vagy jobb. Csak csupán egy olcsó kis kurva vagy akit mindenki megkaphat. Mégis hogy gondoltad, hogy lehet valami köztünk?" ordibált.

Lefagytam. Ám ez a könnyeimről nem lehetne elmondani, mivel éles patakként hasították át arcomat. A szívem megint a meghasadás szélén állt, ám a lelkem apró darabokra tört. Minden erőmmel azon voltam, hogy megvédjem magam az ilyen ellen. És tessék.
Csak ekkor vettem észre, hogy megroppant a csuklóm és éles fájdalom nyilalt bele. Dom is észre vehette.
Durván ellökte a csuklóm, melyet eddig szorított, majd kiviharzott a lakásomból...és a szívemből is.
Gyors pakolásba akartam kezdni, mikor a csuklóm megint megfájdult és tehetetlen lettem.
Előkaptam a telefonom és gondolkoztam. Ki lehetne az aki ilyenkor segít?......Jack.

J A C K

Ma nem volt sok vendég, úgyhogy a kocsimmal épp hazafelé tartottam mikor elkezdett énekelni Michael Jackson. A képernyőn Brooke szexi képe villogott.

"Szia kincsem." vettem fel a telefont, am a vonal túl oldaláról csak hüppögés és jajjgatás hallatszott. "Brooke! Hallod! Itt vagy?" estem kétségbe.

"Igen itt vagyok. Csak ez a nyomorult bőrönd! Ah! Jack! El tudnál vinni orvoshoz?"

"Mi történt veled?"

"Majd elmesélem. Jah és segítened kellene bepakolni. Nem tudok semmit csinálni..." mondta szomorú hangon.

"Hová mész?"

"Anyámhoz. De ha itt vagy mindent elmesélek!" mondta majd letette. Mi a jó ég? Valami itt nagyon nincs rendben!

Vettem egy éles kanyart és Brooke lakása felé vettem az irányt. Amilyen gyorsan csak tudtam, úgy vezettem. 10 perc alatt épp a kulccsal bajlódtam a bejárati ajtónál. Van kulcsom mert eléggé gyakran jártam ide amikor még...úgymond együtt voltunk.
Elkezdtem felfelé rohanni, kettesével szedtem a lépcsőket, így secc perc alat fennt teremtem.
Benyitottam és ott volt Brooke. Még mindig olyan gyönyörű volt mint akkor.
A földön hevert zsepihalmok közepette. A bőröndön volt a feje, amiből ruhák lógtak ki. Ám ez normális is lehetett volna, ha a bak csuklója nincs lilásra elszineződve és feldagadva. Ekkor vettem észre jobb kezében a poharat...amiből kiömlött a víz.
Gyorsan mentem oda hozzá mikor észrevettem, hogy nincs magánál. Egyből megnéztem a pulzusát. Szerencsére volt. Aztán rájöttem, hogy elájulhatott. Megrázogattam néhányszor, mikor egy nagy levegővétel közepette felült, amivel engem elborított. Felmérte a helyzetet.

"Oh Jack! Köszönöm!" ölelt meg. Rég ölelt ilyen szívszorongatóan.

"Mi történt cicám?" kérdeztem aggódva.

"Hát a vártnál korábban megyek anyámhoz. Most nem bírom itt."

"Mesélj!"

"Előbb menjünk el orvoshoz. Lüktet a csuklóm és nem bírok semmit csinálni." horgasztotta le a fejét.

"De mondd el mi történt!"

"A kocsiban." mondta majd felkapta a táskáját és egy fekete strandpapucsot.

A kocsiban ülve nagy csend telepedett ránk. A legközelebbi orvos,ahová vinnem kell, az egy órára van a lakásától.

"Elmondtam neki." szólalt meg hirtelen. Mit mondott kinek?....oh....

"Mit szólt hozzá?" kérdeztem óvatosan.

"Nos az egész tegnap kezdődött. Ugye minden jó volt és hát akkor este jól megvoltunk. Na jó kerek perec, egy jót szeretkeztünk. De úgy igazán, mint a házasok vagy mi. És hát megígérte, hogy megoldjuk ketten és együtt. És ma elmentem bevásárolni és mikor hazaértem meghallottam hogy valakik a szomszédben éppen jólesően szexelnek. És nekem csak egy szomszédom van. És Dom...meg a ribanca. Nem tudom. De Dom is furcsa volt. A szeme színét elnylete az írisze. És ugye akkor elájultam. Aztán veszekedtünk egy jót, miközben bevallottam neki, hogy szeretem ő meg hozzám vágta, hogy egy olcsó kis kurva vagyok...mert lefeküdtem veled..." nézett rám. Élesen szívtam be a levegőt. Szinte már fujtattam de nem. Megvárom a végét. "És akkor elment." mondta a végén.

"És mi történt a csuklóddal?" kérdeztem sziszegve.

"Miközben veszekedtünk...Dom megszorította és..." ekkor hirtelen beletapostam a fékbe. "De nem kell semmut csinálni Jack. Kérlek!" nézett rám könyörgő szemekkel. Ekkor elnevettem magam.

"Csak piros a lámpa." mutogattam a jelzőlámpa felé, amit Brooke egy nagy nyugodt sóhaj jutalmazott. "Amúgy...a drog tette." mondtam ki a titkot, mely egész azóta kísértett mióta elkezdte.

"Hogy érted, hogy a drog? " kérdezte tágra nyílt szemekkel.

"Úgy értem, hogy néha néha szívja. Vagy belövi nem tudom. Egyszer már találkoztam így vele és nem volt jó élményem vele, kislány. Tudod egészen szörnyű volt."

Továbbra is csendben ültünk.

Két órával később újra a kocsimban ültünk, csak éppen a kórház parkolójában. Brooke csuklója egész egyszerű módon eltört. Vagyis Dom törte el. Brooke keze gipszben virított. Eléggé furcsán néz ki, mert a csajszin mindenk fekete, kivétel a gipsze. Az vakító fehér.
Kiálltam a parkolóból és újra Brooke lakásához mentünk.

"Figyelj Jack...van programod a héten?" kérdezte tőlem.

"Hát csak a szokásos az étteremben."

"Értem. És két hét múlva hétvégén?"

"Nincs semmi. Azt tudom. Azon a héten amit mondassz szabadságra engedtem magam." röhögtem el magam.

"Megtennél egy szivességet?" kérdezte csillámpóni hangján.

"Neked bármit chica."

"Eljönnél velem az anyám esküvőjére?" mondta ki, mire tényleg lefékeztem. Kikanyarodtam az út szélére...és hallgattunk. Egyenletesen próbáltam venni a levegőt, de szívverésem felgyorsult. Én még mindig érzek iránta valamit.

"Tudod Brooke..."

"Igen?"

"Megoldhatjuk...csak..."

"Igen?"

"Mit kellene csinálnom? Mert gondolom nem csak annyi, hogyegy barátot elviszel az esküvőre.." mondatomtól elpirult, majd elmagyarázta.

"Az lenne, hogy anyám azt mondta, hogy hozzam a pasim...és nem engedte, hogy elmondjam, hogy nincs pasim. Kinyomta, kikapcsolta a telóját meg minden. És kellene valaki aki...érted." sandított felém.

"Szóval el kell játszanom a barát szerepét..." mondtam neki, mire bólintással jelzett. "A héten nem megy. Mármint ma elmehetek veled Olaszba, de hétfőn el kell jönnöm. Aztán jövő hét szombaton ismét elmehetek. És akkor azt a hetet bevállalom." ismertettem vele gondolataim.

"Köszönöm." mondta mosolyogva. Idehajolt hozzám és egy puszit akart adni, de elfordítottam a fejem. Puhai ajkai az enyémre találtak. Először mintha el akart volna húzódni, de aztán nem tette. Kezem az arcáta raktam és gyengén simogattam, miközben csókom szenvedékyes volt. Fura, mert soha nem éreztem, hogy levegőhiányom van csók közben, de most mintha meg akartam volna fulladni. Leváltam ajkairól, amelyek egy kicsit megduzzadtak.

Az út további készében kellemes csend telepedett ránk.
A lakásban egyre többet beszéltünk, míg a végén egész jókat nevettünk. Becsomagoltunk Brooke bőröndjébe, megrendeltük a legközelebbi járatra a jegyet, majd felmentünk hozzám.