Heeey guys!
Na ez a rész is megérett! Bocsi, hogy nem írtam meg hamarabb, de szombaton kimászatták a belünk a hülye sziklákon! Nah mindegy! Jó olvasást babák!

Majdnem felsikítottam, de Luke hatalmas kezével betapsztotta a számat.

"Csak...ne...sikolts..." kérlelt halkan. Majd próbaképpen elvette a számról a kezét.

Egy hang nem jött ki a torkomon. Csak tátott szájjal bámultam a szőkeséget és a gyönyörű szemét.
Egy idő után - egy eléggé hosszú ídő után - valaki kopogtatott majd beszólt.

"Köhöm! Már húsz perce várok! Kérem jöjjön ki vagy 3-ra benyitok!" mondta.

Luke-ban megfagyott a vér.

"Csak...csak csináljuk azt amit a filmekben szoktak a repcsis WC-ken!" dobdta be az ötletet. Csakhogy nekem fogalmam sem volt, hogy mit szoktak a repcsis budikban csinálni a filmekeben, ám ekkor meghallottuk a 3-mat.

Luke nemes egyszerűséggel ajkaimnak esett és nekinyomott a falnak miközben kezeimet a fejem mellé fogta.
Hirtelen nem tudtam mit csináljak, ezért visszacsókoltam.
Ekkor nyitódott az ajtó...és a nő elszörnyedt hangja törte meg ezt az idilli pillanatot.

"Ahj! Szerelmesek! Egy percet kapnak hogy befejezzék vagy hívom a szolgálatot!" Ahha...valamilyen szolgálatot.

Ránk zárta az ajtót - pontosabban csapta -.
Luke tovább csókolt, ám egy pillanat után elhúzódott tőlem. Egy kisebb félmosolyt láttam az arcán.
Kisimította az arcomba hulló fakult vörös tincseket, majd egy puszit adott a homlokomra.

"Tetszel nekem csajszi. Ha megadod a számod akkor holnap este elmehetnénk valahova... Mondjuk bulizni." vigyorgott, majd kinyitotta az ajtót a biztonság kedvéért és kihúzott.

"Öhm rendben." bólintottam majd megadtam neki a számom.

Utoljára adott egy puszit a homlokomra majd egy félmosoly keretében elhúzott vissza...a picsába!
Mit ne mondjak furán éreztem magam.
Luke Hemmings.
A híres, önfejű énekes....
Egy átlag gépen....sztártalan emberekkel...
Kezdett érdekelni az ok.
Mi a franc van ezzel a gyerekkel?
És...mi van velem?
Miket mondok én róla?
Na jó Brooke! Most azonnal hagyd abba a magadba beszélést! Fogd be! Nem akartál könnyíteni magadon?
Ahj! Fogd be! Már...nem...
Jön a kis hímringyó Lukey és ágyba visz édesem! Ezt beszoptad!
Na jó! Ebből elég! Nyugodjak már le!

"Lenyugodtam." mondtam miután visszaültem a helyemre.

Igazából megvoltam. Éppen és egészségben...Sőt!
Na jó! Nem panaszkodom!
De mi is történt velem?
Egészen egyszerű te észlény! Te is csak egy vagy a nagy Luke Hemmings fanok közül és szeretted Domenicet! Ááám drágám a szíved, az a hülye haszontalan szíved eszméletlenül naiv! Dom csak egy drogos pasi akinek kellesz a szexre! De most, hogy beleütköztés Luke Kibaszottulhelyeséselveszemazeszed Hemmingsbe minden megváltozott! Megcsókolt téged te kis buta! Azt hiszed a világ a lábaid előtt fog heverni! Gondolkodj már!
Nem! Én nem beszélgetek magammal! Én nem szerethetek bele Luke Hemmingsbe!
De igen. Megtörtént! Azok az átkozottul gyönyörű kék szemek, hogy baszódna meg!
Ekkor...a repülőút második felében újra hívogatott a mellékhelyiség. Ám most teljesen más miatt...
Elképzelhetetlen hányingert éreztem, ám a következő pillanatban a gyomrom tartalma az előttem lévő ülésen landolt.

• Néhány órával később •

A taxi a megadott címen tett ki.
Nos...miután a repülőn kidobtam a taccsot egész egyszerű módon nem voltam túlságosan fényesen. De amit most éreztem...
Mintha a III. világháború tört volna ki a fejemben pluszként pedig a gyomrom ismét a lift üzemmódot választotta.
A kétemeletes ház ajtaján a kopogtatót megfogva, "bedörömböltem".
Az a várakozás, ami abban az eszméletlen fél percben végbe ment bennem...na az félelmetes volt.
Ám az ajtót egy negyvenes éveiben járó férfi nyitotta ki.

"Öhm...elnézést...én Elizabeth Hudsont keresem..." kezdtem kissé bizonytalanul.

"Jahj persze! Hívom rögtön!" mosoylgott féloldalasan.

Nyitva hagyta az ajtót és egy hangos kiáltást hallottam.

"ELIII! SZIVEM! KERESNEK!" hoppáré! Ez csak neem...

A nő aki lejött a lépcsőn egy életvidám, boldogságtól sugárzó nő volt.
Nem pedig egy összetört, zaklatott, depressziós nő.
Nem az, aki egy időben még a vállamon sírta ki magát a válás miatt!
Ez...meglepett.
Ám meglepetésben egy szót sem tudtam szólni.
Az anyám szinte sokkolódva bámult, majd elnevette magát és a nyakamba akaszkodott.

"Jahj Brooke kincsem! Annyira örülök, hogy végre megérkeztél! Annyira vártalak már!"

"Szia anya..." nyögtem. A férfi anyám megött csak bámult.

"Eli bemutatnád a lányod ?"

"Persze Ad! Ő itt Brooke a kicsi lányom! Brooke ő itt Ad! A vőlegényem!"

Adam közelebb lépett hozzám...majd megölelt. Nemes egyszerűséggel megölelt. De ők nem látják? Nem látják, hogy tele vagyok tetoválva?

"Öhm szerintem menjünk beljebb..." mondta anyám.

A nappaliban beültem a fotelba, majd anya és Adam a kanapén foglalt helyet.
Kérdezgettek egy kicsit. Például hogy milyen volt az út vagy hogy mi történt velem ebben a pár évben.
Semmi szokatlant nem mondtam. Sőt. Igazából semmit sem mondtam. Csak a szokásos unalmas válaszokat.
Lediplomáztam, könyvet írok, megvagyok.
Ekkor vettem észre, hogy mögöttem nyikorog a lépcső. Óvatosan hátra fordultam, majd megláttam...Trevort.
Nem kellett kétszer mondani, egyből a nyakába ugrottam, amint leért a lépcsőn.
Felkapott az ölébe, de idegen volt az ölelése.

"Szia Trev!" vigyorogtam.

"Öhm szia..." mondja bizonytalanul.

"Már meg sem ismersz?" biggyesztem le ajkaim. Olyan érzésem lett, mint amikor még kicsik voltunk. Ezzel az arckifejezéssel bármit elértem nála.

"Bocsi gyermek de nem."

"Nah várjál csak!" mondtam. Odaugráltam a bőröndömhöz és elővettem a kontaklencsés cakum-pakom. Beleraktam a szememből kivett kontaklencséket, majd párat pislogva felé fordultam.
Ekkor a szája egy cuki kis O formát vett fel és elkurjantotta magát.

"Az én kis tökmagom! Brooke!" ölelt meg mostmár szivélyesebben.

"Na jah!"

"Hát te meg hogyan nézel ki?" csodálkozott.

"Nem tetszik a látvány?" hülyítettem.

"Hülye vagy? Olyan szexuális vagy te baby! Ha nem a húgom lennél akkor..."

Ekkor anyám közbeszólt.

"Mielőtt megtudnánk, hogy Trevor mit tenne a húgával beszéljünk meg néhány dolgot..."

Ekkor petoppant a másik bátyuskám. Aki igencsak megváltozott.
Trevor a tipikus perverz jófiú. Kicsit hosszúkás, szőke haja van és gyönyörű kék szeme. Na meg persze elképesztő stílusa.
Pet is majdnem így nézett ki. Ám most...
Igencsak lenőtt, ám még hosszúnak nem mondható fekete tincsei fogták közre a világító zöld szemeit. Jobb karján egy sárkány ívelt felfelé, míg a mellkasát egy gyönyörű, kiszakadó szív hasította meg.

"Ki emlegetett itt szexuális csajszit?" vigyorgott. Na persze! Az elmaradhatatlan perverzség, ami hármunkban magától gyökerezett ki. És az a vigyor! Istenem!

"PEEEEEET!" rohantam le őt is egyből.

"Szia hugicám! Vagyis...tényleg nagyon szexi vagy kiscsaj! Ezek a tetkók! El kellesz beszélgetnünk mint bátty a húggal!"

"Engem sem kihagyni!" röhögött Trev, majd felénk villantotta a csuklóját, amin egy 'forever' felirat díszelgett.

"Ne is higyj a kis puhánynak! Már megvan két éve! A csajával csináltatták!" buktatta le Pet Trevet.

"Nana! Már a menyasszonyom!" jelentette ki büszkén a bátyám.

"Mi a franc van itt? Tömeges házasodás?" röhögtem el magam de nem kellett volna. Ekkor mindenki egyszerre kezdte szidni vagy védeni a házasságot. Természetesen 3:2 arányban anyámék akartak nyerni, de Pet a vállára kapott majd kivitt a hintaágyhoz a kertbe. Pontosabban a botanikus parkba.

"Nagyon megváltoztál." mondta mosolyogva.

"Mintha te nem tetted volna."

"Mondd, hogy te normális vagy és nem házasodsz!" nézett rám bociszemekkel.

"Köhöm...ami azt illeti..." néztem félre.

"Neeeeeee! Ez most komoooooly?" sápadt le.

"Dehogy is te hülye! Pasim sincs!" adtam be a derekam és egy puszit adtam az arcára.

"Megnyugodtam. De...he...szerezni kellene neked! Anya kiakad ha megtudja, hogx nem hoztál senkit..." juttatta eszembe Pet mindazt amit el akartam felejteni.

"Ami azt illeti...lett volna valaki. De közbe jött neki valami."

"Értem. De mondd csak! Mi a franc történt a kezeddel?"

"Semmi." próbáltam nem a szemébe nézni és elrejteni a fájdalmat ami ekkor költözött belém. Hazudtam. Igen. Nem szabad megtudnia.

Nem tudhatja mit hagytam ott Miamiban.
Nem engedhetem, hogy megtudja, miről is szólt az életem.
Nem tudhat Domról.