•ÁTÍRT VÁLTOZAT•

Alig múlt éjjel egy, mégis rengeteg autó száguldott el Aurora mellett.

A két tettes és a lány nem szállt se taxiba, se buszra, egyenesen sétáltak előre.

- Aurora, úton vagyunk felétek! Nehogy bármi hülyeséget csinálj! - szólt éles hangon Morgan.
- Pár perc és ott vagyunk! Garcia megtalálta a házat, ahova viszik a lányt! - mondta most Horchner ügynök.
- Rendben - bólintott a lány.

Sokáig sétáltak a hidegben. Aurora arra gondolt, talán próbálták kicsit lefárasztani a lányt.
Aztán hirtelen befordultak egy házhoz.
Aurora tisztes távolságban megállt tőlük, majd próbált behúzodni egy bokor árnyékába.

A házba érve nem kapcsoltak villanyt, még az után sem, hogy becsukták maguk mögött az ajtót.

– Bementek a házba - zihálta a lány. – Bemegyek én is.
- Aurora, eszedbe ne jusson!
- Már késő, a tornácon vagyok.

Az ajtó résnyire nyitva maradt. Aurora óvatosan közelebb lépett hozzá és bentebb lökte.
A fal mögé bújva lesett be a házba, de ott az orra helyéig sem látott a sötéttől.
Bent neszek hallatszottak, majd az elrabolt lány hangja szakította meg a fülsüketítő csendet:
– Nincs is itt senki.
– Igen, úgy gondoltuk, hogy csak hárman iszogatunk kicsit meg beszélgetünk.
– És hol van Steve?

HOL VAN STEVE? - visszahangzott Aurora fejében a kérdés.
Ha Steve nincs ott... akkor...
Hirtelen egy éles tárgyat érzett az oldalán.
Ijedten nézett a háta mögé.

- Mégis hogy kerültél a hátam mögé? Láttam, ahogy bemész a házba.
- Hátsó ajtó, Aurora... - kuncogott Steve a lány nyakába. - Édes, drága Aurora...
- Az FBI úton van ide... - nyögte Aurora. - Vége, Steve!
- Majd akkor lesz vége, ha megöltelek! - mondta Steve ingerülten és a hajánál fogva rángatta be a házba a lányt.
Közben a fülhallgató készüléket hirtelen rántotta ki a lány füléből, amikor észrevette azt.
- Mocskos rendőrök! Mindent elrontanak! - morogta a fiú.

Steve lerántotta a földre a lányt, úgy vonszolta végig a dohos padlón.

- Drága Aurora, ha tudnád milyen mérges vagyok most rád! Mindenbe bele kell ütnöd az orrodat, mi? Még az FBI-al is szövetkezel, hogy elkaphass minket?? Én megmondtam Peggynek, hogy ne mondja a te nevedet, de neeem. A féltékenysége erősebb volt a józan eszénél!

Steve megrántotta a lányt, aki pár lépcsőfokot lezuhant a pincébe és a poros betonra érkezés közben beverte a fejét a lépcső vaskorlátjába.
Sajgott a feje az ütéstől, próbált négykézlábra állni, de amikor a férfi leért, határozottan rúgott a gyomrába, amitől újra a betonra érkezett.

- Steve, mit keres itt Aurora? - sikította ijedten Peggy. - HOGY KERÜL Ő IDE???
- Az maradjon az én problémám, te foglalkozz a másik lánnyal! - üvöltött rá Steve. - Eszerint a picsa szerint az FBI úton van ide! IGYEKEZZ, te ostoba ribanc!

A fiú sietve tépte le Aurora kabátját.
Kétségbeesés kerítette hatalmába az egész testét.
Hallása tompulni kezdett a vérveszteségtől, minden szó úgy hallatszott, mintha a víz alatt lenne.
Várta, hogy Spencerék végre megjelenjenek a lépcső tetején és megmentsék. Hogy végre megnyugodhassom. Hogy átölelje és tudja, biztonságban van...

De ők sehol sem voltak...

Steve leguggolt a lány mellé és kése élével simogatni kezdte a lány oldalát.

– Úgy sajnálom, hogy nem maradhattál a végére. Pedig olyan jól elterveztük Peggyvel az egészet.
- Kínos lehet, hogy nem jött össze – mondta a lány erőtlenül.
- Mert neked mindig mindent el kell rontanod! - ragadta meg az arcát hirtelen. - MINDIG ILYEN VOLTÁL! Egy kotnyeles kis ribanc! Peggyvel egyből meg volt az összhang kettőnk között... az utálad irántad. Az volt ám az igazi kapocs kettőnk között. Szinte az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy el kell téged tennünk láb alól!

Aurora felsikoltott fájdalmában.
A kés éle, mint egy felhevített vasrúd égette bőrét metszés közben.
Abban a pillanatban vágodott ki a pince ajtaja, hogy Steve lenyalta volna kése hegyéről a vért.

– Steve Hudson! Peggy Porter, dobják el a kést! – hallotta meg Hotchner kemény hangját a lány.

A tettesek nem engedelmeskedtek.
Peggy beledöfött a másik lány mellkasába, és Steve is éppen ezt tette volna, amikor is fegyver dörrennés hallatszott két irányból egyszerre.
A fiú kezéből kiesett a kés, majd a teste Aurora mellé hanyatlott.
Erőtlenül feküdt a három hulla között. Próbált a hasára fordulni, de minden apró mozdulatnál a fájdalom belenyilalt teste legapróbb porcikájába is.
Gyerünk, menni fog - bíztatta magát a lány, majd nehezen sikerült négykézlábra támaszkodnia.
Fejét megtámasztva nézett körbe a poros, dohos pincében.
Szinte azonnal észre is vette a felé közeledő Spencert, mire lassan kúszni kezdett előre.

– Olyan hülye voltam – bőgte, amikor a fiú odaért mellé. – Ne haragudj. Kérlek, bocsáss meg nekem, óvatlan voltam! Steve megkerülte a házat és mögém került!
– Ne kérj bocsánatot – fogta meg az arcát. – A lényeg, hogy túlélted...
- Igen, de ő nem... - nézett a halott lány felé Aurora.
- Nem lehet mindenkit megmenteni - mondta Spencer nyugtatóan. - Nekünk se sikerül mindig, akármennyire is szeretnénk.

Aurora sírva fordult a doktor felé, majd mellkasára hajtotta a fejét.

– Itt vannak a mentősök – szólt Morgan. – Bevisznek, hogy kivizsgáljanak.
– Rendben – motyogta a lány, egy kis erőt összeszedve és Spencer segítségével felállt.

Ő közben semmit sem szólt. Egyszerűen csak megsimította a lány haját és szorosan tartotta magához a vállánál fogva, hogy ne essen össze.
– Most már minden rendben lesz. Itt vagyok.

A kórházba érve Aurorát azonnal a műtőbe vitték, ahol több mint 3órát tartózkodott.
Spencer végig ott vár, hogy végre kiengedjék onnan és láthassa őt.
Minden nap elment hozzá látogatóba, amíg végül teljesen magához nem tért a lány.

Éppen egy csoki pudingot majszolgatott a lány, miközben a híreket nézte.
Az ügy még több napra rá is nagy szenzációnak számított, így nem volt nap, amikor ne adták volna le.
Spencer halkan kopogott az ajtón, mire a lány kanállal a szájában fordult felé.

– Szia – köszönt egy hatalmas mosollyal az arcán.
– Szia. A híreket nézed? – ült le mellé a fiatal doki a székre.

A képernyőn éppen az a pillanat ment, amikor Spence a karjaiban vitte ki a lányt a mentőshöz.
Aurora lesütött szemekkel rakta le az előtte lévő tálcára a kiürült pudingos poharat.

– Sajnálom, hogy nem sikerült azt a lányt megmenteni. Én tehetek róla – hibáztatta még mindig magát a lány a történtek miatt.

Spence kikapcsolta a tévét, szembefordult vele és tenyere közé fogta a lány ujjait.

– Ne beszélj butaságokat, nem te tehetsz róla. Előbb is odaérhettünk volna, ha nem Steve nagyszüleinek a házához megyünk, hanem Peggyéhez. efelett siklottunk el... Sajnos, nem mindig sikerült megmentenünk az áldozatokat... - ismételte meg sokadjára is.

Aurora egy erőtlen mosolyra húzta a száját, miközben a kezüket nézte.
Hüvelykujjával megsimította a kézfejét. Ő erre lesütötte a szemeit.

Lassan elengedte a lány a kezét, majd megsimította az arcát.
Spencer erre elkapta a fejét és meglepetten nézett a lány szemébe. Nagyot nyelt, majd közelebb húzódott hozzá. Lassan felült az ágyra és ő is megérintette Aurora arcát. Tekintetükkel hol a másik ajkait, hol a szemét tanulmányozták.
Aurora benedvesítette ajkait, majd közelebb hajolt hozzá.
Erre Spencer is közeledni kezdett, majd elcsattant az első csókjuk.

Lágy csók volt, nem elkapkodott. Először csak ízlelgették egymást.
Spencer ajkai édesek voltak, gondolta Aurora, a tömérdek cukor, amivel nap mint nap itta a kávéját.
Aurora meglepetten nyitotta ki résnyire szemeit. Spencer nyelvével próbált utat törni magának a lány szájába, hogy elmélyíthesse a csókot.
Spencer kíváncsi, kissé türelmetlen tekintettel nézett a lányra.
Amikor nyelvük összeért, kellemes bizsergés futott végig gerincükön.

– Khmmm – köhintett valaki az ajtóban.

Szinte azonnal szétrebbentek és vörös arccal próbálták kerülni ajtó irányát.

– Ne haragudjatok – szólalt meg Morgan. – Nem akartam én semmit sem megzavarni, csak gondoltam megnézem, hogy van a kis boszorkányunk.
– Makkegészséges vagyok – mosolygott rá a lány, kihúzva magát. – Köszönöm. Az ott csoki a hátad mögött?

Morgan nevetve lépett közelebb az ágyhoz és átnyújtotta az édességet.

– Gondoltam, ennek örülni fogsz majd.
– Te vagy a megmentőm. Az a puding borzalmas volt – ecsetelte a lány, miközben már mohón bontotta is ki a dobozt.
– Majd megkérdezem Reidet, tényleg olyan borzalmas volt-e, mint azt te is mondod – mosolygott pimaszul a sötétbőrű férfi.

A lány annyira zavarba jött, hogy majdnem az ölébe borította az összes bonbont, ami a tálcán volt, de még időben összekapta magát.

– Kértek? - nyújtotta az irányukba az édességet.

Fejükkel nemet intettek. Morgan zsebre tett kézzel állt az ágy mellett és hol Spencert nézve, hol pedig Aurorát.

– Nem bírom tovább, muszáj megkérdeznem... Ti most együtt vagytok ugye? Persze, semmi közöm... csak...

Aurora és Spencer csak zavarodottan néztek egymásra.
Ők maguk sem tudták, hogy mégis mi a nagy helyzet kettejük között.

– Ez még csak kezdetleges – mondta a lány végül tárgyilagosan. – Majd értesítünk, ha komolyabbra fordulnak a dolgok.

Morgan nevetve veregette vállon kollégáját.

– Mindent bele. Ha megbántod, vigyázz, vagy...
– Ej – horkant fel a lány, mire a férfi még jobban nevetni kezdett.