Reggel szokás szerint anyám rikácsolására kelltem. Anyám tudom hogy nem szeret engem,és csak púp vagyok a hátán,és ezt eléggé érezteti is.
-Fent vagy már lányom!! hallom a gorillákat megszégyenítő trappolását. És ekkor benyit...
Végig mér alaposan,aztán vesz egy mély lélegzetet,és elkezdi..
-Öltözz csinosan vendégeink lesznek. mondta meglepően nyugodtan.
-Kik?? kérdezem meg.
-Főnököm jön vacsorára. dob felém egy halvány mosolyt. Már megint valamiben sántikál.
Felöltöztem és sminkeltem:

Megcsináltam a hajam:

És addigra már csengettek is. Lesprinteltem a lépcsőn és egy görög isten állt előttem.
-Szia Charlotte,Harry vagyok. mondta 1000wattosan vigyorogva.
-Öhm...h-helo. makogtam összevissza.
Jól végig mért,és a mellkasomon meg is állapodott a tekintete.
-Khm...akkor foglaljunk helyet a vacsorához. szólt anyám.
-Csinos vagy babygirl. mondta halkan bársonyos baritonján.
Leültünk és enni kezdtünk.
Anyám törte meg a nyugodt csendet.
-Kicsim, becsomagoltál már? kérdezte felvont szemöldökkel.
-Miért is? kérdeztem vissza.
-Harryhez költözöl. jelentette ki ezt úgy,mintha az időjárást közölte volna.
-Ohm...oké. kissé szomorú voltam,hogy anyám csak így lepasszol.

Harry szemszöge

-Vigyazz vele,nagyon szemtelen,nevelésre szorul. Neveld meg ahogy csak tudod. könyörgött Josephine.
-Ne aggódjj Jose,meg lesz.

Charlotte szemsz.

Becsomagoltam és lementem.
Hirtelen a két felnőtt elhallgatott.
-Mehetünk. mondtam halkan.
-Rendben. és átkarolt aztán kimentünk a ház elé,ahol egy fekete Range Rover parkolt.
Beültem míg ő bepakolt,aztán ő is beült.
-Csatold be magad babygirl. kérte enyhén parancsolva.
-Az én nevem Charlotte esetleg Lotti. mondtam flegmán.
-Velem te csak ne flegmázz,nem az anyád vagyok! kelt ki magából.
És ő maga csatolt be.

Folyt köv