A magas és széles törzsű fák között játszadozva jelent meg itt-ott a sötét árnyék, ami a szőrt is felállította a hátamon. Omy bundája pedig mellettem szó szerint az ég felé meredezett, ezzel kétszer akkora méretűvé téve a kis lényt. Az ereimben szinte éreztem, hogy lassan megfagy a vér, majd hirtelen az adrenalin elárasztotta ledermedt testemet, és a nem messze tőlem szundikáló fiú felé fordítottam a fejemet.

- Xerah - nyögtem ki elhaló hangon, ami a félelmem miatt gyengült el. Nem érzékeltem, hogy felébredt volna, így remegő végtagokkal másztam felé a földön. A közelébe érve egyik kezemmel meglökdöstem a vállát, mire felpattantak pillái és még abban a pillanatban az ölében lévő bőrtáskára markolt. Valószínűleg azt ellenőrizte meg van e még.

- Mi történt? - nézett rám már kicsit megnyugodva, ám nem tartott sokáig ugyanis, amint meglátta megrettent arckifejezésemet, elkerekedtek a szemei.

- Valaki... vagy valami itt van - suttogtam ijedten. - Körülöttünk, a fák között.

Tekintete a kialudt tűz felé irányult, arcvonásai pedig megrándultak egy kissé.

- Fogd a tarisznyámat, és az életed árán se engedd el - utasított átható hangon, mire aprót bólintottam. Megragadta az említett tárgyat és a kezeimbe nyomta. Átbújtattam a nyakamon a fülét, majd szorosan a testemhez szorítottam a táskát. Xerah még egyszer mélyen a szemebe nézett, majd határozottan elfordult mellőlem, és még azzal a mozdulattal előrántotta a hátáról az éles vágófegyverét. A kard sötét, szinte már fekete hüvelye a srác hátára erősítve lógott tovább a helyén.

A harci eszköz talán százhúsz centiméter hosszú lehetett, markolata sötétbarna bőrrel volt bevonva, a fényes és sima penge pedig körülbelül öt centi széles lehetett. Az ezüstös gravírozott mintákkal díszített keresztvas és a penge találkozásánál gyönyörű drágakőberakás foglalt helyet. Az acél varázslatosan megcsillant a hold fényében fürösztve, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Xerah elrettentően festett a karddal a kezében, határozott és magabiztos beállásával, de arcáról még is le tudtam olvasni, hogy egy kis félelem rá is ráragadt. Az éjjeli szellő néha felröppentette a fiú köpönyegét, néhány tincsét is a szemébe fújta. Egy apró fejrázással helyükre intette az elszabadult hajszálakat.

A fák között cikázó árny egy idő után megállapodott szemben velünk, a legvastagabb törzsű fa mellett. Hirtelen az irányából egy fehér tollazatú bagoly süvített felénk, aki végül tett két-három kört a fejünk felett, majd visszaszállt gazdájához.

A fa mellől, egy már sokkal vékonyabb, nyúlánk termetű alak sétált ki. Vállán ült a hófehér szárnyas lény is. Az ismeretlent csuklya és hosszú palást fedte, ami a földet súrolta a lábainál. A kezében markolászott lámpás fénye hirtelen zöldes fénnyel fellángolt. Felénk tartotta, úgy lépkedett egyre közelebb és közelebb. Xerah és én is lefagyva vártuk a következő lépését, hiszen nem tudhattuk pontosan milyen szándékkal is érkezett köreinkbe.

- Ti loptátok el a kristályomat. Érzem, hogy nálatok van - jelentette ki egy érces női hang a sötétszürke csuklya alól. - Ezt megkeserülitek.

Az idegen meglibbentette köpenyét, mire egy erősebb léghullám indult meg felénk. Másik kezével lassan lecsúsztatta fejéről a takarást adó ruhaanyagot. Hófehér, kissé ezüstös haja lebomlott a vállaira. Szemei akár a bagolyé, sárgásan villogtak a sötétben.

Az általa okozott széllökés ledöntött a lábamról, így a hátsó felemre estem. Omy továbbra is felfújt bundával gurult el mellőlem, míg a sárkány lábának nem ütődött. Talán ha Zere nem lett volna az útjában még gurult volna pár méternyit.

- Ha élni akartok még - kezdett bele rekedt hangon ismét a nő -, azonnal visszaadjátok!

- Nem - jelentette ki Xerah magabiztosan. Lábait biztos pozícióba helyezte, hogy a következő esetleges széllökés meg se kottyanjon neki. - Szükségem van rá - tette hozzá félelmet nem ismerő hangon.

Eltátottam a számat a fiú határozottságán, hiszen az ő helyében, már régen elfutottam volna. Közben elöltött a kíváncsiság, hogy mégis mi az a súlyos kívánság, ami Xerah-t hajtja előre. Remegő lábakkal ültem továbbra is a földön, ahogyan az előbb lehuppantam. A sárkány unottan figyelte a jelenetet, bár néha kissé felhördült. Omy a lábaihoz kuporodott.

- Nem? - kérdezett vissza egy gonosz kacaj kíséretében az asszony. Nevetése hirtelen abbamaradt, arca elsötétült és csak egy aljas mosoly maradt rajta. Aranysárgán villámló íriszei látványától végigfutott a hátamon a hideg, egész testemben libabőrös lettem. Xerah felé tekintettem ijedtemen, ám a fiú arcáról semmit sem tudtam leolvasni.

A sötét, hosszú göncökbe öltözött asszony ismét támadásba lendült. Engem célzott a levegő erejével, talán érezte, hogy az én kezem ügyében van a tőle elragadott kristály. Összeszorítottam a szememet, ahogy az erős légnyomás ülőhelyzetből teljesen elsodort, így én is a sárkány oldalának estem. Zere hozzám emelte hosszúkás fejét és érdeklődve pillantott rám, kék szemeivel. Fájdalmasan felsóhajtottam, majd oldalamra tapasztottam egyik kezemet, ahonnan a legtöbb fájdalmam sugárzott.

Xerah felém kapta tekintetét, majd azonnal vissza is fordította figyelmét az idegen nőre, aki a kristály őrzője volt. Meg tudtam érteni, hiszen az ő feladata volt őrizni a hatalmas varázserővel rendelkező követ, mégis túlságosan harciassá vált. Talán megölni is képes lett volna minket.

A fiú halkan felmordult, majd megigazította ujjait a kard markolatán. Nem tervezett tovább tétlenül ácsorogni, így ellökte magát eddigi helyzetéből és sebes léptekkel közeledett a nő felé. Lábai minden lépténél felrúgtak egy kisebb adag homokot, néhány fűszál kitépődött a helyéről. Két méterre lehetett az ezüstös hajkoronájú, aljas arckifejezésű nőhöz, mikor az egy csapással olyan erejű szelet generált, hogy Xerah azzal a lendülettel hátra is esett. Feljajdult, mikor háta a földet érte, de nem tétlenkedett, azonnal felpattant a talajról és újra rohamozni kezdett.

A világos tollazatú madár felröppent a nő válláról, majd a levegőben leírva egy kört csillogófehér, halvány aura járta át a testét. Termete megnagyobbodott, szárnyai kétszer akkorára nőttek, szemei rendesen izzani kezdtek. Szemei között fényes kristályszerű pont fénylett. Míg gazdája a harcias fiúval játszadozott, ő felém süvített, valószínűleg hogy elragadja tőlem az áhított táskát. Zere mintha csak erre várt volna, hirtelen felállt eddig nyugodt fekvő helyzetéből. Amíg a madár vészesen közelített, ő megnyújtóztatta végtagjait, majd hosszú és vaskos, sötétszürke pikkelyes farkát Omy és az én testem elé fektette, hogy megvédjen minket. Farka vége hatalmas tüskékben végződött, ami igen elrettentő látvánnyal szolgált.

A hatalmas mágikusbagoly szárnycsapásai alatt táncolni kezdtek a növények, a fűszálak.

- Meg foglak védeni - hallottam meg egy mély, visszhangzó hangot az elmémben. Furcsállva azt, megdöbbenve néztem körbe, de mivel Omy nem lehetett, és Xerah hangjára sem hasonlított, így tekintetem a sárkányon állapodott meg. - Nyugodj meg és vigyázz a kristályra.

Zere mély és érces hangja újra és újra lejátszódott a gondolataimban, amik lassan, de biztosan lehűtötték a testemet és sokkal nyugodtabbnak éreztem magamat. A sárkány levette rólam szemeit, és a vijjogó madárra fordította teljes figyelmét. A madár éles karmait kinyújtva kapott a levegőben a sárkány nyaka felé, de elhibázta a támadást, így Zere kihasználva az alkalmat kitátotta súlyos fogakkal díszített állkapcsát és a madár felé harapott. Megragadta az egyik szárnyát és egy erőteljes mozdulattal arrébb hajította a tollas lényt. A bagoly egy fának csapódott és lezuhant a földre.

Az asszony, mintha összeköttetésben lett volna a madárral, feljajdult a cselekmény hatására. Jobb karjára nézett, majd másik kezével végigsimított rajta, mintha azzal eltüntethetné fájdalmát. Dühében felrikoltott, majd újabb támadással Xerah felé nyomult.

A fiú állta a sarat, az erős szelek nem tudták leborítani a lábáról. Karjával szinte vágta a szelet, ahogy eltökélten a nő felé lépkedett. Amint a közelébe ért, az acéllal erőteljesen lesújtani próbált az asszonyra, ám az ügyesen kitért előle. Hamarosan ismét erős szelek támadtak, majd hirtelen kimarták a kardot a srác kezei közül. A fegyver méterekkel arrébb esett a talajra. Xerah a kard után vetette magát, ám az asszony előbb ragadta el azt a helyéről. A nő mocskosul felnevetett, majd fellendítette a kezében markolászott fegyvert.

- Vigyázz! - kiáltottam a fiúnak Zere védelmet nyújtó tüskés és pikkelyes farka mögül. Bár azzal teljesen tisztában voltam, hogy ennyivel nem segíthetek rajta.

Xerah kénytelen volt arrébb gurulni a földön, hogy az éles fegyverrel lesújtó fehérhajú képtelen legyen eltalálni őt. Miután biztonságba hemperedett, ellökte magát a földtől, majd övcsatjához erősített tőreihez folyamodott. Kezébe vonta őket, majd a nő felé rohant. Lépései közben, a karjain lévő tetoválások elárasztották a testét, halványan arany színnel izzani kezdtek bőrének felületén. Elkerekedtek a szemeim, a levegő pedig a tüdőmben ragadt. Csodálkozva meredtem a fiú felé, aki látszólag sokkal erősebbé vált, mit eddig.

- Ez Xerah mágiája - derengett fel elmémben ismét a sárkány hangja. Beleborzongtam a mély és méltóságteljes hangjába. - Attól a varázslótól tanulta, aki felnevelte őt és felkészítette a kristályok összegyűjtésére. Ám nem veti be a harcok elejétől kezdve, ugyanis még nem képes sokáig használni. Végtére is, ő is csak egy ember, nem varázslény.

Ledöbbenve emésztettem a szavakat. Túl sok dolog történt már aznap velem, így a gondolkozás is igen nehezemre esett. Találkoztam egy telepátián át kommunikáló sárkánnyal, egy beszélő nyúlszerű teremtménnyel és egy harcos fiúval, aki megszállottan kristályokat keres. Ezeken felül harcba keveredtünk egy idegen hárpiával, aki az életünkre tört, ráadásul varázsbagollyal rendelkezett. Mindennek a teteje pedig az volt, hogy egy másik világba kerültem, ahol mindez csak úgy megtörténhetett. Komplett őrültnek éreztem magamat.

Sokkhatásom alatt, a bagoly ismét feltűnt a színen. Újult erőre kapva szárnyalt felénk, pontosan felém. Támadása sikeresebbnek bizonyult, mint az azelőtti, így a sárkány farkát egy szép manőverrel kicselezve nekem rontott. A körülbelül hozzám hasonlóan nagy madár karmai végigszántották a karomon a bőrt, ahogyan a táskát próbálta lerántani rólam. A táska szerencsére továbbra is nálam maradt, Zere pedig egy állatias üvöltés után a madár felé csattogtatta fogait. Mellsőlábával letarolta az idegesítően vijjogó szárnyast, az pedig métereket gurult a földön.

- Most végzek veled te szipirtyó - ordított a nőnek Xerah, ami felébresztett a megrázkódtatásomból. Sebes, vérző karomra tapasztottam a másik kezemet, így próbáltam elfojtani a fájdalmat, ám nem jártam nagy sikerrel.

Xerah erőteljesen harcba lendült, az erős légnyomásokat szinte meg sem érezte. Tőrei gyorsan villámlottak a nő felé a hold fényében. Ellensége a karddal kivédte a támadásokat. Az acélok táncának hangja betöltötte a teret. Nem hittem a szemeimnek, olyan gyorsan mozogtak. Xerah szinte eltűnt, majd ismét megjelent, az idegen nőszemélyt ezzel teljesen összezavarva. A fiú elhajította egyik kezéből a tőrt, ami sebesen repült a nő felé. Végül oldalába fúródva megállt. A fegyver körül pillanatokon belül véres folt jelent meg a ruházaton. A nő felsikoltott fájdalmában, kezéből kiesett a kard. Hátratántorodott, majd egy vastag fa törzsének támaszkodott. Arcán gyötrelmes vicsor jelent meg, ahogy a tőr felé nyúlt, hogy kitépje azt a testéből. Ám mire megtehette volna, a kard, amit Xerah sikeresen visszaszerzett, a testébe szúródott. Háta a fa törzsének szorult, ahogy a fegyver keresztülgázolt a testében. Szája megremegett, majd szemének izzóarany színe megfakult. Testét elhagyta az élet, ajkain vékony vérpatak csörgedezett le. Xerah meghajtotta előtte fejét, mintha csak bocsánatot kért volna, majd kihúzta a kardot, az asszony teste pedig a földre csúszott. Összeszorítottam a szemeimet, és kellemetlenül öleltem át a tarisznyát magamon.

A bagoly halk hangot hallatott, majd erőtlenül, apró szárnycsapásokkal röppent gazdájához. Leszállt testének tövében, majd oldalához bújt. Szemeimbe könnyek szöktek, a jelentet hatására, mégsem tudtam őszintén sajnálni. A karomon húzódó hosszú karmolásra tekintettem, majd kezemmel megtöröltem könnyes szemeimet.

Xerah testéről eltűntek a halványan világító minták és ábrák, visszahúzódtak karjaira. Kapkodva vette a levegőt, ahogyan karjára támaszkodott nem messze tőlünk. Zere leengedte a védelmet, én pedig sietve lépkedtem a fiúhoz.

- Húzzunk innen - nyögte ki a fiú két sóhaj között. Megértően bólintottam, majd megragadtam a fiút az egyik karjánál és a sárkány felé segítettem. Látszott rajta, hogy lefárasztotta az összecsapás, és azzal is tisztában voltam, hogy mardossa belülről a bűntudat, amiért meg kellett ölnie az asszonyt. De ha nem teszi meg, talán már mindannyian halottak lennénk.

Zere hátára kecmeregtünk, immár Omyval együtt. Úgy gondoltam nem futkoshat utánunk a talajon, ha jönni akar velünk, ez az apró lény elfér azon a hatalmas sárkányon.

Xerah kelet felé utasította a sárkányt, aki kitárta hatalmas szárnyait, megnyújtóztatta őket, majd egy erőteljes csapással a levegőbe emelkedett. Az erdő ezen részén, kevésbé voltak szorosan egymás mellett a fák, így biztonságosan képes volt felszállni. A szívem hevesen vert, ahogyan egyre távolodtunk a talajtól, Omy szorosan mellém kuporodva nézelődött lefelé. Xerah erőtlenül, kissé fáradtan nyújtózott meg, majd már dőlt volna hátra, viszont én mögötte ültem. Egy sóhajjal adta tudtomra, hogy útban vagyok, mire durcásan felfújtam az arcomat és óvatosan megragadtam a fiú vállait. Lassan elkezdtem felém dönteni, míg ölembe nem terült.

- Sajnálom, hogy útban vagyok - szóltam halkan. - De rád fér a pihenés, így ez egy jó megoldás lehet.

Nem volt szándékomban romantikus légkört teremteni, eszembe sem jutott. Egyszerűen csak sajnáltam a fiút, akinek látszott a szemén, hogy mindjárt leájul a sárkány hátáról. Ezt pedig ő is tudta.

Biccentett egy aprót, majd lehunyta a szemét.

---

Sziasztok! :) Íme a következő rész, hamarosan elérjük a 100 olvasottságot, nagyon hálás vagyok, remélem tetszik a történet. Bevallom őszintén most először írtam ehhez hasonló részt, a harcokban nagyon új vagyok, de ez a sztori megköveteli majd, így beleadok majd minden tőlem telhetőt! Hogy tetszett ez az első harcos jelenet? El tudtátok képzelni, izgalmas volt? ^^