Vannak akiknek a túrázás szó hallatán rögtön felcsillan a szemük, hogy ,,Ez az túrázunk" és vannak akik csak fintorgnak, hogy ,,Muszály ezt?". Nos én az utóbbi csoport tagja vagyok. Minden évbe szoktak ilyen túrát szervezni és én minden évbe megfogadom, hogy legközelebb nem megyek el, de aztán mindig elmegyek mert jókislány vagyok. Ez idén se volt másként.... Orsiék mint mindig most is kihúzták magukat így az osztályból megint egyedül voltam lány. Reméltem, hogy legalább Flóra jön, Danira és Kareszra nem számítottam. A falnak dőlve ácsorogtam miközbe a fülembe Cserpes Laura: Másik én című száma üvöltött. Magamba énekeltem a számot miközbe a többiekre vártam.

,,Nézd a szemem, szinkron nélkül nevetek rád,

Megszépít a hangulat, így tükrözöm át,

Új oldalról hallgatom a régi zenét,

Felnézek, leszakad az ég!

Hogy mi a jó lemaradtam,

Túl sok amit dobtam, elhagytam,

Ez csak egy reggel mikor úszik a fény,

Megint itt állok az út elején!

Bárcsak jönne, én akarom,

Valami finom amit szabadon

Megkóstolnék, te ne rontsd el,

Ez az álom íz még nekem is kell!

Szívemben ott a hatalom,

Minden nap hív, hogy átéljem,

Jó vagy rossz legyek, mért érzem,

Tudnom kéne, ki vagyok én?

A kettő bennem él!

Érzem én, hogy van ott benned valaki más,

Rossz kezekben fagyott le a realitás,

Félrehangolt állapotban zajos a kép,

Csináld jól és egyszerű szép!

Hogy mi a jó lemaradtam,

Túl sok amit dobtam, elhagytam,

Ez is csak egy reggel mikor úszik a fény,

Megint itt állok az út elején!

Bárcsak jönne, én akarom,

Valami finom amit szabadon

Megkóstolnék, te ne rontsd el,

Ez az álom íz még nekem is kell!

Szívemben ott a hatalom,

Mindennap hív, hogy átéljem,

Jó vagy rossz legyek, mért érzem,

Tudnom kéne, ki vagyok én?

A kettő bennem él!

Állj! Tudom, hogy eldőlt már az elején,

Hogy melyik énem által legyek én

Hány örök harc, hány hamis arc,

Hány hamis?

Bár, lennék kő a dombok tetején,

Virág az álmok színes mezején,

Hány örök harc, hány hamis arc,

Hány hamis!?

Él bennem, a másik én!

A kettő bennem él

A másik én bennem él !"

Sóhajtva nyitottam ki a szemem majd megdörzsöltem az arcom és el tettem a fülesem. Mindjárt 8 és még Flóra sehol. Miért is jöttem ma el? Komolyan ha Flóra nem jön kivel leszek?? Már kezdtem bepánikolni amikor megláttam Kareszt ahogy kilép a Coopból és az iskola felé indul. Megkönnyebbülten mosolyodtam el és az egyik lábamról a másikra állva vártam, hogy ideérjen.

-Szeva szöszi -köszönt ahogy mellém ért majd besétált az iskolába. Tátott szájjal álltam egy helybe. Most komolyan ő is egyedül hagy? Na azt már nem. Morcosan indultam el az iskola bejárata felé és feltéptem az ajtót majd szembe találtam magam a pimaszul vigyorgó Karesszal.

-Ez nem tartott sokáig -nézett az órájára.

-Szemét vagy -csóváltam meg a fejem rosszallóan.

-Flóra nem fog jönni -jegyezte meg Karesz.

-Hogy hogy nem? -tágult ki a tekintetem.

-Állítólag beteg lett ahogy Dani is -vigyorgott Karesz mire megforgattam a szemem.

-És te mit csinálsz itt? -vontam fel a szemöldököm.

-Lilla én minden évbe szoktam jönni -nézett le rám miközbe még mindig az ajtóba ácsorogtunk.

-Meglep -néztem rá csodálkozva.

-Inkább engem lep meg, hogy te itt vagy -vágott vissza. Azt hittem utálod a testmozgást -fürkészte az arcom.

-De a természetet szeretem -vontam meg a vállam.

-Ajjj..kis természetvédő -bökött oldalba vigyorogva.

-Szia Karesz -nyávogta vagy úgy 4 lány ahogy elsétáltak mellettünk.

-Áá...csajok sziasztok -mosolygott rájuk majd rólam megfeledkezve utánuk ment. Szomorú mosolyal kiléptem a suliból majd nekidőltem a falnak és elgondolkodtam. Miért nem tudom én felkelteni Karesz érdeklődését úgy ahogy azok a lányok? Mi nincs bennem ami bennük van? Én miért nem vagyok olyan tökéletes? Mert bár megvetettem azokat a lányokat a lelkem mélyén azért kissé irigykedtem rájuk. Hisz ők minden fiút megkaphattak míg nekünk nyomiknak azért kellett küzdenünk, hogy legalább egynek megfeleljünk, de néha még annak az egynek se sikerült.

-Lilla mit csinálsz itt kint? -állt meg előttem Ivett néni.

-Bent egy kicsit nagy volt a zsivaj, inkább itt kint várom meg az indulást -vontam meg a vállam.

-Biztos vagy benne? A többiek nem jöttek? -érdeklődött.

-Csak Karesz, de ő bent csajozik -sütöttem le a szemem.

-Ez a Karesz. Azért látom már úgy ahogy összeszoktatok -mosolygott rám.

-Sajnos igen -haraptam az ajkamba. Én egy kicsit túlságosan is megszoktam őt -suttogtam lehajtva a fejem.

-Lilla csak nem szerelmes vagy belé? -kérdezte halkan Ivett néni.

-Nem számít. Ő nem és ennyi -néztem fel majd sóhajtva lehunytam a szemem. Ő teljesen más mint én. Ő menő én pedig nem. Nem illünk össze és egyáltalán nem számít, hogy én mit érzek -nyitottam ki a szemem.

-Egyszer a lányommal is így volt. Nem mert beszélni a kiszemelt srácal aztán valahogy mégis úgy alakultak a dolgok, hogy egymás mellett kötöttek ki -simította meg a karom Ivett néni.

-Örülök, hogy a lányának összejött -mosolyodtam el halványan. Ekkor Karesz lépett ki a suliból nyomába már 6 (!!!!) lánnyal.

-Tanárnő haza lehet még menni? -kérdezte Karesz vigyorogva.

-Nem már nem -rázta meg a fejét Ivett néni.

-Na és ha Lilla is velünk jön? -húzott Karesz magához és átkarolta a vállam. Némán ráztam le magamról a kezét és a csajait félrelökve bementem az iskolába. És kb így telt az egész napom. Karesz a menő társasággal lógott én pedig a sor legvégén kullogtam zenét hallgatva. Pedig még vége se volt a versenynek mégis már most úgy éreztem, hogy kiszakad a szívem. Szivesen csatlakoztam volna Kareszékhoz, de egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy más lányoknak teszi a szépet. Amikor pihenő volt a többiektől távol helyezkedtem el és egy falevelet morzsolgattam a kezembe.

-Miért lógatod az orrod? -vágta le magát mellém Karesz.

-Nem lógatom az orrom -ráztam meg a fejem.

-Lilla nem tudsz hazudni -hajolt előre és megpróbálta elkapni a pillantásom. Egyre ritkábban mondja nekem azt, hogy szöszi -gondoltam szomorúan. Pedig milyen jól hangzott a szájából.

-Karesz nincs semmi komolyan. Nyugodtam menj vissza a haverjaidhoz én elvagyok -pillantottam rá.

-Miért nem jösz oda te is? -kérdezte homlokráncolva.

-Mert az nem az én világom. Én nem tartozok abba a társaságba -vontam meg a vállam majd felálltam és odébb mentem tőle. Tudom talán önzőség (sőt tuti), de azt akartam ha már Karesz velem van akkor csak ő legyen. Nekem nem hiányzik a menő társaság. Nekidőltem egy fának és elbámultam a semmibe.

-Rám haragszol? -állt meg előttem Karesz.

-Nem, nem haragszok rád -ráztam meg a fejem.

-De nekem mégis úgy tűnik -túrt bele a hajába.

-Tényleg nem haragszok csak nincs kedvem a társaságodhoz -néztem rá.

-Oké értem én. Akkor miért nem azt mondta, hogy kopjak le? -kérdezte keserűen majd faképnél hagyott. Nagyszerű már megint összekaptunk. Istenem hányszor fogunk mi kibékülni és összeveszni? -kérdeztem az ég felé nézve. Ráadásul ilyen hülyeségeken. Csak szerintem vagyok gyerekes vagy mindenki szerint? Mikor továbbindultunk megvártam míg elmegy mellettem a zajos társaság aztán indultam el én is.

-Tudod mit nem értek? -maradt le Karesz és felvette velem a lépést.

-Mit? -kérdeztem sóhajtva.

-Azt, hogy egyszerűen....argh..szóval mikor a próbán vagy nálatok vagyok olyan felszabadult vagy meg néha az iskolába is. Ma meg egyszerűen falat emeltél magad köré és kizártál engem. Miért Lilla? Miért? -nézett rám kérdőn mire a szemembe könny szökött és gyorsan elfordultam nehogy meglássa.

-Mert azt a Kareszt kedvelem, de azt akin százával lógnak a csajok azt nem. Daniékkal nincs bajom, de a többiektől a hideg ráz ki. Én nem tartozok a menők közé, nem érzem magam jól abba a társaságba -suttogtam kerülve a pillantását.

-Lilla én, én vagyok. Csak egy Karesz van nincs két személyiségem -tárta szét a kezét.

-Mindegy nem érdekes. Felejtsd el az egészet -suttogtam és bedugtam a fülembe a fülesem. Ő azonban hirtelen megragadta a kezem és kihúzta a fülemből a fülest.

-Lilla -suttogta le nézve rám. Szöszi -nézett a szemembe és az ujja köré tekerte az egyik hajtincsem. Kicsi angyalka -mosolyodott el és megcsikizte a hajammal az orromat mire halványan elmosolyodtam.

-Ne csináld már -toltam el a kezét mire elnevette magát.

-Csak nem csikiz? -kérdezte kuncogva és tovább játszadozott a hajammal, csak most az arcomat majd a nyakamat csikizte meg.

-Karesz -kezdtem nevetve mire ő is elnevette magát.

-Karesz gyere már -kiáltotta ekkor az egyik lány mire elhátráltam Karesztól.

-Menj hívnak -fordultam el tőle.

-Lilla....-kezdte habozva.

-Gyere már -lépett oda hozzánk a csaj és belekarolt Kareszba. Szia Lilla meseszép a hajad -mosolygott rám nyálasan.

-Neked meg cuki a tűsarkúd csak vigyázz nehogy kimenjen a bokát -mosolyogtam rá erőltetetten majd a fülembe bedugva a fülesem ott hagytam őket. Visszafele a buszon Karesz és az a csaj egymás kezét fogták. Remek szóval összejöttek -gondoltam szomorú mosolyal. A csaj ekkor észrevette, hogy őket nézem, győztesen elmosolyodott majd Karesz arcát maga felé fordítva megcsókolta. Aki viszonozta.... A sírás szélén állva bámultam ki az ablakon és a kezem ökölbe szorult a zsebembe. Ne nézz oda! Ne add meg neki ezt az örömöt, hogy sírni lásson! Hallod Lilla? Amikor a busz megállt Gyöngyösön elsőként szálltam le és szinte rohantam az Adácsra tartó buszhoz.

-Lilla -kiáltott utánam Karesz, de nem törődtem vele. Bevágódtam egy ülésre és az ablaknak döntöttem a fejem. Miért velem történik ez meg? Miért velem?