Gyöngyösön leszálltam a buszról és a pékség felé vettem az irányt. December eleje van és a hó már rég leesett. Igen igen leesett az a latyakos rusnya hó. Boah...utálom a telet. A maga módján tök szép addig amíg fényképen vagy az ablakból látom, de amint ki kell menni máris rosszba vagyunk. Még a karácsonyt is szeretem a finom bejglit meg azt, hogy végre együtt van a család. Na, de a havat? Ami hideg, vizes és...áá inkább hadjuk csak kiráz a hideg. Viszont azért szeretem a havat mert tök hangulatos. Képzeljétek csak el. Egy bögre forró teával ültök a kanadalló előtt miközbe elmerültök egy izgalmas könyvbe. Áá maga a tökély. Beléptem a meleg pékségbe és szinte azonnal beleszaladtam Kareszba és Diába.

-Sziasztok -motyogtam miközbe félre álltam, hogy elengedjem őket.

-Szia Lilla -mosolygott rám Karesz. Te Dia menj előre mindjárt megyek én is -szólt oda a barátnőjének.

-Jól van -morogta az gorombán majd vetett rám egy gyilkos pillantást aztán elsétált.

-Egyre jobban pikkel rám -húztam el a szám.

-Ne törődj vele. Kézben tartom -vonta meg a vállát. Hogy vagy? -kérdezte az arcomat fürkészve.

-Meg vagyok -mondtam miközbe előrébb mentünk a sorba. Te? -pillantottam rá.

-Fogjuk rá -harapott az ajkába. Anyumék kicsit kiakadtak -vágta zsebre a kezét.

-Nem csodálom. Rajtad mindenki ki akad -böktem oldalba viccelődve.

-Hát igen, de ezúttal nem miattam történt -mosolyodott el halványan.

-Akkor? -vontam fel a szemöldököm.

-Szerinted? -nézett a szemembe.

-Dia -mondtam egyet sóhajtva. Mit tett? -kérdeztem.

-Hátt..inkább mit nem tett. Lusta volt segíteni anyának. Konkrétan mindenki csinált valamit ő pedig csak ült és nyomkodta a telefonját -morogta.

-Mocskos kurva -morogtam az orrom alatt.

-Hogy? -nézett rám homlokráncolva.

-Hmm? -pillantottam rá ártatlanul.

-Mintha azt mondtad volna, hogy mocskos kurva -fürkészte az arcom kitartóan.

-Akkor biztos félrehallottad -vontam meg a vállam miközbe kértem 2 túrós batyut.

-Lilla, Dia nem olyan rossz mint amilyennek mutatja magát -jött utánam Karesz.

-Karesz figyelj nekem meg van róla a saját véleményem. Ha én lettem volna a csajod akkor kérés nélkül felpattanok és megkérdezem, hogy kell-e valamibe segíteni ugyanis én nem félek, hogy leesik a műkörmöm -hadartam.

-Hát sajnálom drágám, de nem te vagy a csaja -szólalt meg mögöttünk Dia mire mindketten megfordultunk. Ne szólj bele a kapcsolatunkba -sziszegte.

-Édesem ezerszer jobb dolgom van mint a ti mű kapcsolatotokba beleszólni -mosolyogtam rá erőltetetten aztán sarkon fordultam és az iskola felé indultam. Mi ütött belém? Régen vissza se mertem szólni az ilyen féle lányoknak. Most meg-e? Habozás nélkül megteszem. Ajjj..Karesz miattad van ez. Beléptél az életembe és teljesen kifordulok önmagamból. Beléptem a suliba majd a boxomhoz sétáltam ahol már ott vártak a csajok.

-Jó reggelt -köszöntem egyet intve.

-Szia -köszöntek vissza.

-Te Lilla nincs kedved megismerkedni valakivel? -karolt belém Anna.

-Anna ha megint az unokatestvéreddel akarsz összehozni akkor a válaszom nem -forgattam meg a szemem.

-De ne csináld már -húzta el a száját.

-Anna értékelem, hogy megint rám gondoltál, de a válaszom nem -néztem a szemébe kedves mosolyal.

-Hát te tudod -vonta meg a vállát.

-A kicsi Lillának végleg foglalt a szíve -vigyorgott rám Adri.

-Nem Karesszal csak barátok vagyunk ti is tudjátok -jelentettem ki.

-Jó, de attól még szerelmes vagy belé -szólt közbe Orsi.

-Igen az vagyok, de nincs nála esélyem. Én már annak is örülök, hogy barátok vagyunk -hadartam. Hányszor kell még elmondanom ezt? -kérdeztem saját magamtól.

A zongora előtt ültem és csak úgy random elkezdtem egy dalt játszani. Azt a darabot játszottam amit Edward Cullen is az alkonyatba.

-Kezdesz meglepni. Van olyan hangszer amin nem tudsz játszani? -szólalt meg hirtelen Karesz mire megfordultam a széken. Ahogy a tekintetünk összekapcsolódott halványan elmosolyodtam.

-Áá..ez csak egy kis semmiség -legyintettem.

-Ha nem gond kimenőt adtam mára a szerelmes párnak -sétált beljebb és leült egy székre.

-Nem, nem gáz -vontam meg a vállam. Úgysem vesszük túl nagy hasznukat -haraptam az ajkamba mire halkan elnevette magát.

-Sajnálom, hogy Dia olyan szemét volt veled -fürkészte az arcom.

-Te komolyan azt mondtad, hogy sajnálod? -vontam fel a szemöldököm. Ez nem a régi Kareszra vall -csóváltam meg a fejem.

-Miket beszélsz? Én még mindig a régi vagyok -vigyorodott el aztán egy ideig mindketten hallgattunk. A csendet csak a falióra ketyegése törte meg. Az ölembe tartott kezemet tanulmányoztam és azon gondolkodtam, hogy vajon meddig fogunk még itt kussba ülni. Mert ha rajtam múlik akkor örökre. Karesz a kezével malmozva hol engem nézett hol pedig a padlót bámulta. Kínosan harapdálva az ajkam kapkodtam a fejem aztán tüsszentettem egy nagyot. Remek már csak ez hiányzott -gondoltam magamba.

-Egészségedre -mondta Karesz.

-Köszi -motyogtam miközbe elfordulva kifújtam az orrom.

-Te nincs kedvem próbálni. Nem akarsz esetleg beülni a Mekibe? -kérdezte az arcomat fürkészve.

-Hát nincs akadály, de... -kezdtem.

-De? -vonta fel a szemöldökét Karesz.

-De nincs nálam annyi pénz és nem tudom mit szólna hozzá Dia -haraptam az ajkamba.

-Egyikkel se törődj -szólt rám mire halványan elmosolyodtam. Belebújtunk a kabátunkba majd felkaptuk a táskánkat és kiléptünk a suliból.

-Fanni nem jelölt be még? -kérdeztem hirtelen.

-Milyen Fanni? -fordult felém.

-Hát tudod, a mostoha uncsitesóm -morogtam.

-Nem tudom annyian akarnak már bejelölni, hogy ha be is jelölt elveszik a sok között -vonta meg a vállát miközbe odaléptünk a motorjához.

-Lefogadom, hogy mind lány -jegyeztem meg kissé csípősen.

-Nyugi szöszi neked tartogatom magam -kacsintott rám mire a vállába boxoltam. Egyébként van köztük pár srác is -tette hozzá.

-Biztos nemet változtattak miattad -nevettem el magam.

-Igen én is gondoltam már erre -bólintott töprengve majd felült a motorra. Na pattanj fel szöszi -pillantott rám mire felültem mögé.

-Ugye téli gumi van rajta? -veregettem meg a vállát aggódva.

-Nyugi nem fogom megölni magunkat és ha mégis legalább boldogan halok meg -vigyorodott el.

-Ezt, hogy érted? -ráncoltam össze a homlokom.

-Az utolsó perceimet úgy töltöm, hogy te hozzám simulsz. Maga a mennyország -nevetett fel majd a válaszomat meg se várva gázt adott és kilőttünk. A hideg levegő csípte az arcom ezért a hátába temettem a fejem és úgy is maradtam addig amíg meg nem érkeztünk a mekihez. Közbe persze élveztem a teste melegét és az észbontó illatát. Mélyet szippantottam az illatából és szorosabban öleltem a derekát. Muszály fenntartanom azt a látszatot, hogy csak barátként tekintek rá. Nem mondhatom el neki az igazat. Karesz a kocsikat kerülgetve előzött majd a meki előtt megállt.

-Megérkeztünk királylány -jegyezte meg és megpaskolta a térdem mire mintha áram csapott volna belém. Zavartan kecmeregtem le mögüle majd zsebre vágtam a kezem.

-Hány becenevet fogsz még rám aggatni? -érdeklődtem.

-Nem tudom. Sokat. Ha tudnád mennyi van még a tarsolyomba -kacsintott rám.

-Remélem egyediek -fürkésztem az arcát.

-Ezt, hogy érted? -vonta össze a szemöldökét.

-Utálom azokat a samplonos beceneveket. Például ha lesz egy pasim nem szeretném ha mondjuk drágámnak, édesemnek vagy kicsimnek szólítana -vontam meg a vállam.

-Miért nem? -kérdezte értetlenül.

-Mert -vettem egy mély levegőt. Mert ki tudja hány csajnak mondta előttem ugyanezeket. Ha tényleg becenevet akar nekem akkor találjon ki valamit ami egyedi és csak rám illik -magyaráztam.

-A szöszi megfelel? -érdeklődött halvány mosolyal.

-Hmm..határ eset -gondolkodtam. Cortez is szöszinek szólította Renit a Szent Johanna gimibe.

-Te milyen becenevet adnál nekem? -billentette félre a fejét kíváncsian mire zavartan az ajkamba haraptam.

-Nem én nem -kezdtem. Nem tudom -ráztam meg a fejem.

-Na csak egyet mondj -kérte cuki mosolyal.

-Hát a legelején kőszívű most viszont nem tudom. Tényleg nem tudom -csóváltam meg a fejem.

-Szerinted megváltoztam? -támasztotta a kezét a fejem mellé és úgy nézett le rám.

-Igen megváltoztál, de jó értelembe -néztem vissza rá miközbe a lélegzetem elakadt a teste melegétől.

-Te is megváltoztál ám. Sokkal, hogy is mondjam. Sokkal merészebb és magabiztosabb lettél -lehelte felém. Tévedek ha azt mondom, hogy ez félig miattam is van? -fürkészett a leeresztett pillái alól.

-Nem, nem tévedsz. Te is közrejátszottál ebbe a változásba -bólintottam lesütve a szemem.

-Ennek örülök -mosolyodott el mire rápillantottam. Aztán a gyomrom kordult egy hatalmasat mire elvörösödtem és a hasamra csaptam. Úgy hallom valaki éhes -nevette el magát Karesz majd elindultunk a bejárat felé. Ahogy beléptünk a melegre és megéreztem a hamburger valamint a sültkrumpli illatát a gyomrom még hangosabban kezdett korogni. Karesz jót szórakozott rajtam miközbe rendeltünk majd felmentünk az emeletre és leültünk az egyik asztalhoz. Zavartan bámultam az asztalt majd rápillantottam Kareszra.

-Mi a helyzet? -kérdezte félrebillentve a fejét.

-Semmi -ráztam meg a fejem és visszatértem az asztal bámulásához.

-Képzelődöm vagy tényleg zavarba vagy? -vigyorodott el mire szúrós szemekkel ránéztem.

-Nem vagyok zavarba -ráztam meg a fejem. Karesz vigyorogva nézett a szemembe aztán átnyúlt az asztalon és a fülem mögé simította a hajam.

-Olyan selymes az arcod -suttogta mire a fülem tövéig elvörösödtem.

-Diának is mondasz ilyeneket? -érdeklődtem.

-Nem Lilla neki nem mondok ilyeneket. Ha mondok is nem gondolom komolyan -nézett mélyen a szemembe és megfogta az asztalon lévő kezemet.

-Karesz ne csináld már. Ez nem randi -húztam el a kezem mire halkan felsóhajtott.

-Kár, hogy nem az -húzta el a száját.

-Karesz -néztem rá.

-Mi az? -vonta fel a szemöldökét.

-Ne csináld ezt, ne tedd tönkre a barátságunkat -suttogtam. Nézd bírlak, de nem tekintek úgy rád -füllentettem.

-Na és ha megpróbálnánk? Lilla az igazat megvallva már torkig vagyok Diával kéne egy ok, hogy dobhassam -harapott az ajkába.

-És én lennék az az ok? -kaptam fel a vizet egy pillanat alatt.

-Nyugi szöszi nem azt mondtam -szólt rám. Csak a francba is, folyton rád gondolok -túrt bele a hajába.

-Ez csak azért van mert nem kaptál meg -vágtam rá. Amint engednék neked az érdeklődésed lankadna -néztem a szemébe.

-Talán igen -kapta el rólam a tekintetét.

-Figyelj Karesz. Jó srác vagy, de nekem fontos a barátságod és nem akarlak elveszíteni ha esetleg nem működne köztünk a kapcsolat -tettem a kezem a kezére.

-Milyen különös. Szeptember elején foggal körömmel tiltakoztál az ellen, hogy együtt dolgozzunk most pedig nem akarsz elveszíteni. Csak én más dologba bíztam. Azt hittem, hogy idővel belémszeretsz, de arra nem számítottam, hogy csak a barátot fogod bennem látni -mosolygott halványan. Ha tudnád, hogy neked van igazad -gondoltam az arcát fürkészve. Ha tudnád, hogy szerelmes vagyok beléd, de nem. Soha nem fogod megtudni. Ha rajtam múlik soha.

-Na igen. Kissé megváltozott a véleményem -vontam meg a vállam.

-Igen nekem is rólad. Az elején nem igazán csíptelek olyan kis, hogy is mondjam. Idegesített, hogy nem vetted fel a bókjaimat és magasról leszartál -fürkészte az arcom mire elvigyorodtam. Ne vigyorogj egy csomó álmatlan éjszakát okoztál nekem -csóválta meg a fejét szúrós szemekkel.

-Komolyan? -meredtem rá meglepetten.

-Igen szöszi komolyan -bólintott aztán megérkezett a megrendelésünk így neki álltunk enni miközbe beszélgettünk.

Lehunyt szemmel hajtottam a fejem Karesz hátára és halkan felsóhajtottam. Kb 1 órát voltunk a mekibe és most hazafelé tartunk. Vagyis Karesz hazadob aztán ő is hazamegy. A gondolataim a mai nap körül jártak. Karesszal végleg elhitettem, hogy csak barátként tekintek rá és elhitte. Legalábbis én úgy láttam rajta. A házunk előtt leszálltam a motorról és megálltam előtte.

-Köszönöm, hogy áltad a mekit -mosolyogtam rá.

-Máskor is -mosolygott vissza rám majd felém nyújtotta a kezét és átölelte a derekam. Szóval csak barátok -nézett a szemembe.

-Eddig is azok voltunk -sütöttem le a szemem.

-A részedről talán igen, de bíztam benne, hogy talán észheztérsz és rájössz, hogy egy főnyeremény vagyok -vonta meg a vállát mire felhorkantottam. Hidd el Karesz rájöttem -gondoltam magamba.

-Na én mentem -léptem hátra, de visszahúzott és megpuszilta az arcom.

-Szép álmokat hercegnő, szöszi, vöröske -suttogta a fülembe.

-Vöröske? -vontam fel a szemöldököm.

-Folyton elpirulsz -vigyorodott el mire megforgattam a szemem.

-Szia Karesz -köszöntem el majd mosolyogva bementem a házba. Sziasztok -kiáltottam vidáman és fütyürészve bementem a nappaliba. Anyumék a kanapén ültek lehajtott fejjel, de az érkezésemre fel kapták a fejüket.

-Szia kicsim -köszönt apa.

-Mi történt? -olvadt le a mosoly az arcomról. Anya? -néztem anyára akinek könnyektől csillogtak a szemei. Mondjátok már, hogy mi van -csattantam fel ijedten.

-Drágám a keresztapád meghalt. Szívrohamot kapott -suttogta anya és elsírta magát. A szavai tőrdöfésként érték a szívemet. A látásom elhomályosodott a könnyektől. A keresztapám nem, ne ő. Hisz semmi baja se volt. Egészséges volt. Miért pont őt? Miért? Hisz őt szerettem a legjobban a rokonaim közül. Miért pont őt? Istenem miért?

-Nem -suttogtam a fejemet rázva miközbe kezem lábam reszketett. Nem -ismételtem hangosan majd sarkon fordultam berohantam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. A zokogás kirobbant belőlem miközbe térdre estem és a kezembe temettem a fejem. Ahogy felidéztem a közös emlékeineket csak még inkább zokogtam. A könnyeim nem akartak elapadni.

-Kicsim -lépett be a szobámba apa.

-Menj ki -kértem hüpögve. De ő ahelyett, hogy kiment volna leült mellém és átölelt. Olyan igazságtalan az élet -fúrtam a fejem a pulcsijába. Apa miért pont ő ment el? -zokogtam miközbe a szívem helye üresen kongott. Akik már vesztettek el valakit azok tudják, hogy milyen érzés.

Könnyezve bámultam a laptopom amikor Karesz rám írt.

Karesz: Szia. Nem kéne aludnod?

Rápillantottam az időre hajnali kettő. Szuper.

Lilla: Na és neked nem kéne?

Karesz: Nem tudok aludni.

Lilla: Hát én se.

Karesz: Valami baj van?

Hogy ez a srác mindenhonnan megérzi, hogy valami nem stimmel az emberrel.

Lilla: Nem akarlak vele fárasztani.

Karesz: Lilla! Mi a baj????

Lilla: Semmi csak...csak a keresztapám

meghalt :'(

Könnyes szemekkel meredtem az elküldött sorokra majd döbbenten fogadtam el Karesz videó hívás kérését. A fejemet egy párna mögé rejtettem és úgy néztem Kareszra. Pár pillanatig csak néztük egymást aztán Karesz halkan felsóhajtott.

-Sajnálom Lilla -mondta csendesen. Lesütöttem a szemem majd újra rápislogtam.

-Nagyon fáj Karesz. Olyan...olyan mintha kitépték volna a szívemet -sírtam el magam és elrejtettem a fejem a párna mögött.

-Hogy segíthetnék? Kérlek Lilla odamenjek? -kérdezte mire megráztam a fejem.

-Nem kell köszi -szipogtam.

-A francba is kérlek ne sírj -kérte, de nem tudtam engedelmeskedni neki.

-Karesz ő...ő volt a kedvencem. Mindenbe benne volt minden hülyeségembe -suttogtam rá nézve.

-Jót tenne ha mesélnél róla? -kérdezte halkan. Habozva bólintottam aztán elkezdtem mesélni ő pedig végig hallgatott.

-Köszönöm, hogy meghallgattál -fújtam ki az orrom és hálásan néztem rá.

-Ez csak természetes -mosolygott rám halványan. Lilla holnap...-kezdte. Vagyis ma -javította ki magát. Holnap nem szabadulsz tőlem agyon foglak szorongatni -nézett a szemembe.

-Mit fog szólni a barátnőd? -mosolyodtam el halványan.

-Szarok a barátnőmre, a barátomnak szüksége van rám -jelentette ki mire kissé elhomályosodott a pillantásom. Igen barát. A barátja vagyok.

Másnap reggel talpig feketébe mentem iskolába. Az éjjel alig aludtam valamit a szemem alatt fekete karikák virítottak. Nem vesződtem azzal, hogy sminkel eltüntessem teljesen natúran mentem suliba. Most először. Zsebre vágtam a kezem és lehajtott fejjel léptem be a suliba. Körülöttem mindenki élénken, hangosan és vidáman beszélgettek. Kikerültem Diáékat aki nem mulasztott el megjegyzést tenni a kinézetem miatt.

-Lilla te jó Isten szörnyen nézel ki -kiáltott fel tetett elborzadással. Csak nem meghalt valakid? -érdeklődött mire megmerevedtem. Nem tűröm, hogy ilyen hangnembe beszéljen a keresztapámról. Bármi mást, de ezt nem.

-Ne tegyél úgy mintha annyira érdekelne -szorult ökölbe a kezem. Ne tegyél úgy mintha érdekelne téged mások érzései mikor csak magaddal törődsz -sziszegtem közelebb lépve hozzá.

-Látom kinyílt a csipád -vonta fel a szemöldökét. Ne, hogy már azt hidd, hogy olyan nagy vagy -mosolygott rám gúnyosan.

-Most leszálsz Lilláról, de azonnal -csattant fel Karesz majd gyengéden megfogta a karom és elhúzott onnan. Egyenesen a zeneterem felé vette az irányt majd mindketten beléptünk. Istenem Lilla -nézett le az arcomra majd szorosan magához ölelt. A fejemet a nyakába temetve elsírtam magam és hozzábújtam. Minden rendbe lesz -suttogta a hajamat simogatva mire még inkább zokogtam. Nem tudom hány percig álltunk egymást átölelve az idő érzékemet teljesen elvesztettem. Örültem, hogy itt van velem. Örültem, hogy átölel és magához szorít. Szeretlek Karesz annyira szeretlek -gondoltam magamba és még szorosabban hozzábújtam.