1 év múlva....

Szerintem vissza mehetek az óvodába, de most komolyan. A kanapén ülök Kareszéknál Lilivel az ölembe és barbies zenéket hallgatunk. Újra élem a gyermek korom na. Most épp a Koldus és Királylányból énekeljük a Macskadalt. Karesszal azóta is együtt vagyunk és egyszer se veszekedtünk. Hála az Istennek. Zolira továbbra is fúj, de Zoli szerencsére nem próbált többé keresztbe tenni nekünk. Azt próbálta volna meg. A suliba minden oké, mindannyian leérettségiztünk. Karesz hármas lett, Dani épphogycsak kettes (pedig tanultam vele), Orsi négyes, Anna ötös, Cinti négyes, Adri kettes, Én pedig egy erős négyest kaptam. A szalagavató is megvolt novemberbe. Találjátok ki, ki volt a partnerem? Na ki? Hat persze, hogy Karesz. Szerencsére nem osztályonként kellett keringőzni hanem összevonták mind a kettő osztályt, így táncolhattam Karesszal. A dal amire táncoltunk az a It is you volt a Shrekből. A próbákat már szeptember elején elkezdtük és a szalagavatóra minden tökéletes lett. Együtt mozogtunk az osztállyal, a srácok nem hülyülték végig az egészet, a lányok végre hercegnőnek érezhették magukat még ha csak pár órára is. Aztán ahogy a szalagavató letelt elkezdődött az érettségire való lázas készülődés. Senki nem lógott (na jó voltak kivételek), mindenki izgatott volt és még Kareszék is komolyan vették. Délutánonként vagy Karesznál vagy Daninál, vagy pedig nálam tanultunk. Flórának volt a legjobb. Bár mindig velünk volt délutánonként, de ő csak csendben ült és a könyvét bújta. (Persze nem a kötelezőt, azt még ő se olvassa el) Már csak a ballagás várt ránk aztán mindenki szétszéled. Vannak akik egyetemre mennek, vannak akik dolgozni és vannak akik csak úgy lógnak gondolván a szülei örökre eltartsa őket. Dani és Karesz nem tervez egyetemre menni. Dani az édesapja munkahelyére megy valami rendszergazdának, Karesz pedig kezdi beindítani a zenei pályályát. És én? Hát egyetemet én se terveztem helyette majd a polgár mesteri hivatalba megyek dolgozni, de csak helyettesítek addig amíg a rendes titkárnő gyesen van. Utána meg majd csak lesz valami. Legalábbis remélem.

-Ez ez jó -böktem rá az egyik dalra ami a Szigethercegnőből volt a Tudnom kell honnan jöttem. Mosolyogva kezdtem el énekelni.

,,Tudnom kell honnan jöttem

Hol van az én hazám

Bárcsak a választ megkaphatnám

Van egy család mely vár rám

Távoli tájakon

Bárcsak a választ megtudhatnám

Mért fáj,

Miért nem alszom csak vívom a harcom

Oly régen,

Eljött egy férfi s a szívembe lopta magát

Gyerekszemekkel néz rám

Lábán cipő feszül

Félénk vagyok de szívem örül

Hol az a fa min alszik

Mit lát, ha ott fent jár

Kiről is szól az álma, kit vár

Vágyam

Kínoz és zavar és mindent felkavar

Oly régen

Mért más az érzés, ha itt van, ha mellettem áll

Őszinte választ várok

Hogy merre lépjek én

Hol vár a holnap,

S mit hoz majd felém

Veszélyes minden döntés

Én mégis vállalnám

Így látja ő is

Kettőnk életét

Nem tudom még

-Jézusom -lépett be a nappaliba Karesz mire ránéztem.

-Na most te következel -mosolyogtam rá és felé nyújtottam a kezem.

-Biztos, hogy nem. Én nem éneklek Barbiet -jelentette ki a fejét rázva.

-Szerelmem kérlek -rebegtettem meg a szempillám.

-Ezt a szégyent -vágta le magát mellém aztán bekapcsolódott a dalba.

Varázserővel hat rám

Vakmerő, bölcs és szép

Én ilyen lánykát nem láttam még

Vajon ő épp így érez

Amikor engem lát

Hogy kezdjem el, hadd gondoljam át

Vágyam

Kínoz és zavar és mindent felkavar

Oly régen

Mért más az érzés, ha itt van, ha mellettem áll

Közös: Őszinte választ várok

Hogy merre lépjek én

Hol vár a holnap, 

S mit hoz majd felém

Veszélyes minden döntés

Én mégis vállalnám

Így látja ő is

Kettőnk életét

Nem tudom még"

-Most boldog vagy? -nézett rám felvont szemöldökkel.

-Nagyon -bólogattam vadul és a nyaka köre fontam a kezem.

-Lili fordulj el, ez nem kicsiknek való -mondta Karesz majd lecsapott az ajkamra és közelebb rántott magához. Nevetve viszonoztam a csókját. Hogy te mikre rá nem veszel -suttogta a számba. Mosolyogva túrtam az ujjaimmal a hajába.

-Szeretlek -néztem a szemébe.

-Most mondok egy nagyon nagy titkot -mosolyodott el és végighúzta az ujját az ajkamon. Én is szeretlek téged -lehelte mire megremegett a gyomrom. Mondta már párszor, hmm...jó párszor, hogy szeret, de a gyomrom azóta is megremegett amikor ezt kimondta. Vajon nála is így van? Megsimítottam az arcát mire lehunyta a szemét majd a nyakamba fúrta a fejét. Ilyenkor annyira cuki volt. Annyira imádtam amikor bújt hozzám. Bár jobban én szoktam hozzá, de akadnak olyan pillanatok amikor ő bújik hozzám mint pl most. A fürtjeivel játszadoztam miközbe a videókat hallgattam. Karesz kb 10 perc múlva húzódott el tőlem és megpuszilta az arcom.

-Olyan nagy szerencsém van veled -motyogta mire felszaladt a szemöldököm.

-Ezt pont te mondod? -érdeklődtem. Örülök, hogy egyáltalán észrevettél -mosolyogtam rá.

-Tedd félre, hogy menő vagyok. Nekem van veled szerencsém -jelentette ki mire felsóhajtottam majd magamhoz húztam a fejét és megcsókoltam amit ő készsegesen viszonzott.

-Lilla itt van apud -lépett be Viki néni nyomába apummal aki egy levelet szorongatott a kezembe.

-Felvettek lányom. Felvettek az egyetemre -nézett rám apa könnyes szemmel mire összeráncoltam a homlokom.

-Itt valami tévedés lesz, én nem jelentkeztem semmilyen egyetemre -ráztam meg a fejem.

-Akkor mivel magyarázod, hogy felvettek a Kálmán Imre Zeneiskolába? -kérdezte.

-Micsoda? -pattantam fel kikerekedett szemekkel és ki kaptam a kezéből a levelet. Persze már rég fel volt bontva. Apa erről nem tud leszokni mindig kibontotta a nekem érkező leveleket. Még szerencse, hogy nem a régi korba élünk így nem kell Karesszal postai úton leveleznem és apa nem tudja elolvasni, hogy mit is írogatok vele.

          Kedves Szabó Lilla!

          Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert

          a Kálmán Imre Zeneiskolába. Arra

          kérjük önt, hogy június 5.-én 11.00-kor

          jelenjen meg az iskolába és adja elő az

         ön által tetszés szerint kiválasztott dalt.

         A tanév szeptember elsején kezdődik az

         órarendet és a tanszerlistát megkapja a

         június 5.-én. Addig is további szép

         heteket kívánok önnek.

                                                             Tóth Tamás

                                                               (igazgató)

Döbbenten meredtem a sorokra. De hát, hogy hogy felvettek? Egyáltalán honnan tudnak a létezésemről?

-Karesz ez a te műved? -merdtem a barátomra kérdőn.

-Nem -rázta meg a fejét. Mutasd csak -vette ki a kezemből és átolvasta. Kálmán Imre. Ez nem az az iskola ahol az a Pásztor Ádám tanít? -nézett rám felvont szemöldökkel.

-Basszus, tényleg -csaptam a fejemre. Biztos ő csinált valamit -sóhajtottam fel. El kéne mennem vagy mi? -néztem körbe tanácstalanul.

-Hát persze, hogy elmész kisasszony -nézett rám apa szigorúan. Mindenki biztatott, hogy próbáljam meg így végül a pillantásom Kareszra esett. Az ő véleménye ért a legtöbbet számomra. Hisz ha egyetemre megyek akkor kevesebbet tudunk találkozni.

-Bárhogy is döntesz én támogatlak -lépett oda hozzám és megfogta a kezem. Ne pocsékold el a gyönyörű hangod -suttogta közelebb vonva magához.

-Akkor belevágjak? -néztem fel rá bizonytalanul.

-Egy próbát megér -vonta meg a vállát.

-Rendben akkor megpróbálom -biccentettem mire elmosolyodott. De mit fogok énekelni? -kérdeztem némi hallgatás után.

-Kitaláljuk -ölelt magához mire belefúrtam a fejem a pólójába. 2 óra múlva még mindig azon gondolkodtunk, hogy mit énekeljek. Lili a laptopon még mindig Barbies zenéket hallgatott mi pedig Karesszal gondolkodtunk.

-Nem bírom -nyögtem fel mire megpaskolta a térdem.

-Nyugi még van idő kitalálni -csitított mire csúnyán ránéztem. Baba ne görcsöld már túl -húzott közelebb magához. Na -puszilt bele a nyakamba mire halványan elmosolyodtam. Egy ideig némán ültünk aztán hirtelen megszólaltam.

-Lili ez mi? -kaptam fel a fejem.

-Még nem tudok olvasni -emlékeztetett.

-Bocsi -mosolyogtam rá aztán a laptopra néztem. Vágó Bernadett: Rám ragyog a fény. Szerinted? -fordultam Karesz felé.

-Egész jó -biccentett.

-Szerintem is -mosolyodtam el. Hát akkor ezt a dalt fogom énekelni június 5.-én.

Június 5:

A gyomrom másodpercenként görcsbe rándult. Rajtam kívül még volt két ismeretlen srác, de nem szóltunk egymáshoz. Karesz mellettem ült, lazán fogta a kezemet és fél füllel zenét hallgatott.

-Nahát Lilla, Karesz. Sziasztok -lépett hozzánk Adri. Ő volt az a lány akivel tavaly jóba lettünk még a verseny előtt.

-Adri szia -mosolyogtam rá. Te is? -kérdeztem és a csukott ajtó felé biccentettem.

-Aha -bólintott. Na és ti is? -ült le mellém.

-Csak ő, én nem -pillantott rá Karesz.

-Értem -mondta Adri. Régóta vártok? -vonta fel a szemöldökét.

-Annyira nem, 11-re hívtak -vontam meg a vállam. És pontba 11-kor be is hívtak. Mélyeket lélegezve indultam az ajtó felé majd még egyszer hátra pillantottam Kareszra. Biztatóan mosolygott rám és kacsintott egyet. A teremben rajtam kívül négy tanár volt bent és egy zenekar.

-Jó napot -köszöntem félénken és a tekintetem megakadt Ádámon.

-Szia Lilla -biccentett felém mosolyogva. Aki középen ült (gondolom ő volt az igazgató) átvette a szót.

-Nos Lilla. Mit hoztál el nekünk? -mosolygott rám.

-Vágó Bernadettől, A rám ragyog a fényt -válaszoltam kissé bátortalanul.

-Lássuk -hajolt előre kíváncsian én pedig beletöröltem az izzadt tenyerem a nadrágomba és beálltam a mikrofon elé. Lehunytam a szemem és az agyamat kikapcsolva bele kezdtem a dalba.

,,Elesik a szívem,nem ide való

Idegen a lelkem,valami átutazó

Csupa fura kétely,mire vagyok jó

Tudom,hogy itt nekem nincs hely,noha az érzés fullasztó

A nagy esélyt,oly rég várom.

Neki futok megpróbálom.

Akkor is ha túl szép álom.

Rám ragyog a fény,és hűsítő szél ölel a csúcson,mosolyog a napsugár.

Rám ragyog a fény,várnak az álmaim az úton, repülök és nincs határ.

Rám ragyog a fény.

Feljutok a csúcsra,sosem adom fel.

Megpróbálom újra,nem számt ha százszor kell.

Lehet nem megy könnyen,meginn az a szín

De felszárítom könnyem,hiszen új cél,új út hív.

A nagy esélyt,oly rég várom.

Neki futok megpróbálom.

Akkor is ha túl szép álom.

Rám ragyog a fény,és hűsítő szél ölel a csúcson,mosolyog a napsugár.

Rám ragyog a fény,várnak az álmaim az úton, repülök és nincs határ."

A dal negyedénél kinyitottam a szemem és végig néztem a tanárokon. Ádám vadul vigyorgott, a mellette ülő fiatal lány biztatóan mosolygott, a diri elismerően bólogatott, csak a diri mellett ülő szoros kontyba csavart hajú, középkorú nő maradt komor és rezzenéstelen arcal hallgatott. De ez nem bátorított el, helyette egyre több érzelmet adtam át a dalba. A hangom egyszer se remegett meg.

-Gratulálok Lilla -tapsolt meg elismerően a diri.

-Én mondtam, hogy egy kincs -vigyorgott Ádám mire elpirultam.

-Köszönöm szépen -motyogtam szerényen.

-Kérlek ülj le -kínált hellyel a diri mire leültem velük szembe. Nos a dal amit beküldtél nagyon jó volt -kezdett bele.

-De én...-kezdtem mire valaki az asztal alatt bokán rúgott. A tekintetem ráugrott Ádámra aki alig észrevehetően a fejét rázta. Hát persze, hogy ő küldte helyettem azt a dalt. A kérdés már csak az, hogy honnan volt neki dala?

-Igen? -vonta fel a szemöldökét a diri.

-Hát én csak azt szerettem volna mondani, hogy én nem éreztem elég jónak a dalt, de örülök, hogy önnek vagyis önöknek tetszett -vágtam ki magam ügyesen.

-Persze, hogy tetszett. Ott voltam a versenyen is nagyon nagy kincs az ön hangja -mosolygott rám. Én vagyok a világ legboldogabb igazgatója, hogy önt is az iskolámba tudhatom -mondta mire lesütöttem a szemem. Vajon előttem hány diáknak mondta el ugyanezt?

-Ezek szerint felvettek? -kérdeztem fel nézve.

-Eddig is fel voltál -forgatta meg a szemét Ádám vigyorogva. Nagyon tetszett az amit farsangkor előadtatok -kacsintott rám.

-Tavaly farsangkor? -ráncoltam össze a homlokom.

-Aha -bólintott.

-Láttuk a barátja videóit is YouTubon. Mondja csak neki nincs kedve ide járni? -kérdezte a diri.

-Hát nem tudom. Nekem azt mondta, hogy kizárt dolog -vontam meg a vállam.

-Itt van? -érdeklődött.

-Igen uram kint vár -bólintottam.

-Behívná kérem? -mosolygott rám.

-Persze -álltam fel és döbbenten az ajtó felé indultam. Kinyitottam az ajtót majd kidugtam a fejem.

-Pszt Karesz -szóltam mire felemelte a fejét majd felállt és felém indult.

-Végeztél? -állt meg előttem.

-Nem azt akarják, hogy begyere -vontam meg a vállam értetlenül.

-Kajak? -vonta fel a szemöldökét majd a vállát megvonva megfogta a kezem és bejött a terembe.

-Napot -köszönt mire kapott tőlem egy mogorva pillantást.

-Szia Karesz -biccentett neki a diri. Szeretnék kérdezni tőled valamit -nézett rá a diri.

-Sejtem azt a kérdést -huppant le Karesz engem pedig maga mellé húzott.

-Meglehet. Nagyon örülnénk ha az iskolánk tagja lennél -jelentette ki.

-Nem is felvételiztem -mondta Karesz.

-Tehetünk kivételt -mosolygott a diri.

-Na de igazgató úr -szólalt meg méltatlankodva a szoros konty, de a diri egy pillantással elhallgattatta.

-Nem kell itt a hű-hó, nem szeretnék egyetemre járni -morogta Karesz.

-Figyelj -vette át a szót Ádám. Nem lenne állati jó egy egyetemre járni a csajoddal? Nem kéne elválnotok lakhatnátok együtt egy albérletbe, távol a szülőktől -vázolta fel Ádám az álom képet Karesz előtt plusz persze előttem.

-A szülőkkel nincs gáz, de jó lenne Lillával összecuccolni -válaszolta Karesz lazán és átkarolta a vállam. De azt egyetem nélkül is megteszem. Ahova Lilla megy oda megyek én is -tette hozzá mire tág szemekkel ránéztem.

-Komolyan? -pislogtam nagyokat.

-Aha -nézett a szemembe halvány mosolyal. Még nem akartam elmondani, de ha már így hozta a soros. Lilla összebútoroznál velem? -billentette félre a fejét mire a szívem a torkomba ugrott.

-Hát persze -mosolyodtam el szélesen.

-Na ha ezt megbeszéltek -köszörülte meg a torkát a diri. Nem gondolja meg magát? -kérdezte reménykedve.

-Lehet róla szó. De csak azért mert nincs kedvem Lillát sok bájgúnár között egyedül hagyni -mondta mire megforgattam a szemem.

-Akkor ez esetben énekelne nekünk valamit? -kérdezte a diri.

-Simán -állt fel Karesz elvigyorodva. Mit játszak? -nézett körbe kérdőn.

-Barmit -intett mire Karesz bele kezdett a One Directiontól a What makes you beautifulba.

 ,,You're insecure

Don't know what for

You're turning heads when you walk through the door

Don't need make-up, to cover up

Being the way that you are is enough

Everyone else in the room can see it

Everyone else but you

Baby you light up my world like nobody else

The way that you flip your hair gets me overwhelmed

But when you smile at the ground it ain't hard to tell

You don't know, oh oh

You don't know you're beautiful

If only you saw what I can see

You'll understand why I want you so desperately

Right now I'm looking at you and I can't believe

You don't know, oh oh

You don't know you're beautiful, oh oh

That's what makes you beautiful

So come on, you got it wrong

To prove I'm right, I put it in a song

I don't know why, you're being shy

And turn away when I look into your eye eye eyes

Everyone else in the room can see it

Everyone else but you

Baby you light up my world like nobody else

The way that you flip your hair gets me overwhelmed

But when you smile at the ground it ain't hard to tell

You don't know, oh oh

You don't know you're beautiful

If only you saw what I can see

You'll understand why I want you so desperately

Right now I'm looking at you and I can't believe

You don't know, oh oh

You don't know you're beautiful, oh oh

That's what makes you beautiful

Baby you light up my world like nobody else

The way that you flip your hair gets me overwhelmed

But when you smile at the ground it ain't hard to tell

You don't know, oh oh

You don't know you're beautiful

Baby you light up my world like nobody else

The way that you flip your hair gets me overwhelmed

But when you smile at the ground it ain't hard to tell

You don't know, oh oh

You don't know you're beautiful

If only you saw what I can see

You'll understand why I want you so desperately

Right now I'm looking at you and I can't believe

You don't know, oh oh

You don't know you're beautiful, oh oh

You don't know you're beautiful, oh oh

That's what makes you beautiful"

-Fel van véve -tapsolta meg őt mindenki majd megkaptuk az órarendünket, valamint a tanszerlistát.

Így esett, hogy augusztus végén Karesszal lecuccoltunk Pestre egy albérletbe majd szeptember elsején együtt léptük át a Kálmán Imre Zeneiskola kapuit.

                                                                                 VÉGE