A napok összefolytak, nem tudtam, hogy milyen nap van semmit se tudtam. Az iskolába zombiként járkáltam és én voltam a gúnyolódás valamint a pletyka tárgya. Karesz haverjai fújtak rám csak Dani állt velem szóba a csapatukból. Persze az én osztályom mellettem állt, de a többiek azok mind Karesz oldalán vannak. De hát miért is lepődtem meg? Ő menő én meg a lúzer kiscsaj vagyok. Persze, hogy őt sajnálták meg ő mellette álltak. Én voltam a szemét, én voltam a csajok szemébe a ribanc aki megcsalta Kareszt. És az fájt a legjobban, hogy Karesz nem próbálta leállítani őket, nem kellt a védelmemre. Egyszerűen levegőnek nézett mintha nem is léteznék. Mintha soha se lettünk volna együtt, mintha soha se beszéltünk volna. Ő hamar túllépett, bár nem akartam, hogy így legyen. Azt reméltem, hogy csak az iskolába játsza a nem törődöm fiút és, hogy otthon talán ő is gondol rám. Szaggatott sóhajjal néztem rá a táblára ami már tele volt írva matek példákkal. Pedig amikor elkalandoztam még alig volt valami. Na mindegy majd lemásolom Orsiról -gondoltam és becsuktam a füzetem amit Kovács tanárúr észre vett.

-Megtudhatnám, hogy miért csuktad be a füzeted? -állt meg a pad mellett összefont kézzel.

-Betelt -motyogtam és a táskámból elővettem egy író lapot, hogy arra írjam tovább az órai anyagot. Amint a tanár vissza sétált a táblához fintorogva lejjebb csúsztam a széken majd elkezdtem Karesz monogramját a lapra firkálgatni. Óra végén némán könnyes szemmel bámultam a lapot amin csak Karesz neve volt.

-Kínzod magad -állt meg mellettem Kornél a lapot nézve.

-Szeretem őt -suttogtam felnézve.

-Elhiszem Lilla -nézett rám szomorú mosolyal. Zoli egy szemét -sóhajtott fel a hajába túrva. Némán bólintottam majd felálltam és kimentem a többiekkel a menzára. Beálltunk a sorba és amíg a többiek minden félét össze válogattak én csak álltam és magam elé bámultam.

-Lilla fizetek neked mit kérsz? -állt meg mellettem Zoli.

-Tőled semmit -sziszegtem.

-Ne csináld már. Még mindig haragszol rám? -csóválta meg a fejét.

-Lekophatsz -állt be a sorba Dani, Flórával együtt mire hozzájuk léptem.

-Mi vagy te a testőre? -horkantott fel Zoli.

-Mondhatni, a fogadott bátya vagyok -biccentett Dani. És én megvédem az ilyen csúszómászóktól a hugomat -lépett Zoli felé ökölbe szorított kézzel.

-Fiúk nem kell a balhé -szólt rájuk a menzás néni.

-Köszönöm -néztem Danira.

-Ugyanmár rám számíthatsz -vigyorodott el megsimítva a karom. Kicsikartam magamból egy halvány mosolyt majd az asztalunk felé vettem az irányt. Leültem Kornél és Anna közé majd az asztalra könyökölve elkezdtem magam elé bámulni. Mostanába ez lett a kedvenc szokásom.

-Lil egyél már -tolta felém Kornél egy tányér sültkrumplit.

-Nem köszi -ráztam meg a fejem és körbe hordoztam a tekintetem a menzán. Kareszék a terem végébe ültek egy asztalnál minnél távolabb tőlem. Flóra észrevette, hogy őket nézem és integetett nekem mire visszaintettem. Őket sajnáltam a legjobban. Flórát és Danit. Mivel mindkettőnkkel velem és Karesszal is jóba voltak ezért ketté kellett szakadniuk. Egyik szünetbe velem lógtak utána Karesszal.

-Lilla, Lilla lehetne egy kérdésem? -állt meg az asztal mellett a duett partnerem egy kilencedikes srác.

-Aha persze -bólintottam és megerőltettem magam, hogy rá figyeljek.

-Szóval...-kezdte.

-Balhé lesz -jegyezte meg Kornél mire rosszat sejtve követtem a pillantását. Zoli átvágott a termen egyenesen Kareszékhoz. Megállt Karesz mögött majd lehajolt és magyarázott neki valamit Karesz pedig egy ideig rángó arcal hallgatta. Én ekkor már felpattantam mert tudtam, éreztem, hogy mire készül. És igazam lett. Karesz eltorzult arcal pattant fel és nekiment Zolinak.

Mindenki lefagyva meredt a verekedésre, de páran már videóztak. Kareszék átestek egy asztalon majd a földön püfölték tovább egymást. Szaladva vágtam át a termen és mindenkit félrelöktem aki az utamba állt.

-Dani csinálj már valamit -ordítottam rá mire kapcsolt és sietve megindult Kareszék felé. De csak egy ütést szerzett az ála alá amit Zoli adott neki.

-Karesz nem éri meg -rimánkodtam és megragadtam a karját.

-Eressz el Lilla, bármennyire is utállak nem akarlak bántani -förmedt rám és elrántotta a kezét. A szavai hatásosak voltak mert rögtön könnyezve elhátráltam.

-Karesz kérlek -szedtem össze magam, de ő tovább püfölte Zoli képét aki persze hadakozott. Zoli akkor legalább neked legyen eszed -nyögtem fel.

-Hogy feladjam? Na persze -röhögött fel.

-Csinálj már valamit -fordultam az álát dörzsölő Dani felé. Valaki a francba is. Nagy a szátok meg minden, de egy verekedéstől megfutamodtok? Szedjétek már szét őket -üvöltöttem el magam. Pár pillanat múlva a fiúk tesitanára érkezett rohanva majd mindhármunkat az igazgatóiba parancsolt.

Mindhárman a kanapén ültünk az igazgatóiba. Én középen, mellettem két oldalt pedig a fiúk. Karesznak vérzett az ajka és kissé feldagadt a szeme, Zoli pedig a vérző orrát jegelte. Pattogott a feszültség az irodába.

-Valaki mondja el, hogy mi történt -kérte a diri. Mindhárman hallgattunk csak Karesz mocorgott mellettem. Lilla? -nézett rám.

-Én nem tudok semmit, vagyis nem tudom, hogy mi volt a háttérbe. De azt láttam, hogy Zoli szándékosan hergelte fel Kareszt. Ő soha se verne meg senkit csak ha jó oka van rá -mondtam halkan.

-Nem kell védeni -morogta Karesz.

-Nem állt szándékomban -suttogtam lehajtva a fejem. Én csak elmondtam amit láttam -tettem hozzá.

-Na gyerünk Karesz, mondd csak el, hogy miért vertél meg -bíztatta Zoli gúnyosan mire Karesz keze ökölbe szorult.

-Hagyd már békén -üvöltöttem rá kikelve magamból. Élvezed, hogy tönkre tehetsz másokat mi? Karesz nagyon jól tette, hogy megvert. Megérdemelted -pattantam fel dühösen.

-Szánalmas, hogy még most is őt véded -röhögött ki Zoli. Minek kuncsorogsz a nyomába mikor semmit se akar tőled? -érdeklődött mire lesápadtam. A tekintetem Kareszra vándorolt aki a mobilját forgatva bámult maga elé.

-Nincs hozzá közöd -suttogtam mire Karesz felpillantott rám.

-Mehetek már? -fordult a diri felé unottan.

-Nem fiatal ember, nem úszod ezt meg ilyen könnyedén -rázta meg a fejét a diri. Ahogy te sem -nézett Zolira.

-Én elmehetek? -kérdeztem halkan.

-Persze Lilla. Apropó, hogy haladnak a próbák? -érdeklődött.

-Bukni fogjuk a versenyt -tártam szét a kezem és kimentem az igazgatói irodából.

-Na mi van? -támadt le Dani.

-Igazgatóit kaptak -sóhajtottam fel. Mit mondott neki? -kérdeztem mire elhúzta a száját.

-Hát azt, hogy te tovább léptél mert nos...hát szóval azt mondta, hogy ti ketten tudod Zolival együtt voltatok -mondta óvatosan.

-Ez nem igaz -kiáltottam fel elborzadva.

-Tudom Lilla tudom -csitított a vállamra téve a kezét. Az iroda ajtó ekkor kinyílt és Karesz lépett ki rajta.

-Karesz, hazudott nem feküdtünk le. Soha nem tennék ilyet nagyon jól tudod -léptem elé mire lenézett rám és keserű mosolyra húzta a száját.

-Igen tudom. Nekem ezt mondtad, de ki tudja mi volt az igazság -került ki mire sápadtan magam elé néztem. Hogy gondolhatja rólam, hogy lefeküdtem Zolival? Hogy hihet annak a disznónak? Miért verte meg, miért kapta fel a vizet ha nem érdeklem őt? Vagy talán mégis? Az iroda ajtaja megint kinyílt és Zoli lépett ki rajta.

-Rám vártál? -mosolyodott el ami grimaszba torzult.

-Pontosan -biccentettem négédes mosolyal majd egy hatalmas pofont kevertem le neki aztán sarkon fordultam és otthagytam. Ahogy befordultam a folyosón Karesznak ütköztem. Dobogó szívvel néztem fel rá ő pedig vissza rám.

-Ne haragudj -suttogtam.

-Semmi baj, ezt is hozzácsapom a gyűlöllek listámhoz -mosolygott rám gúnyosan majd kikerülve besétált a fiú Wc.-be. Ennyit a romantikus egymásba ütközős csókról -gondoltam magamba csüggetten.