Az ébresztőmet hallva nyöszörögve dugtam a fejem egy párna alá. Hiába szólt a kedvenc dalom nem ösztökélt arra, hogy vidáman kiugorjak az ágyból és arra gondoljak, hogy milyen csodás nap a mai.

-Felkelni csipkerózsika -hallottam Karesz hangját mire a szemem rögtön kipattant. Na ilyen ébresztőt viszont imádnák. Karesz hangjára ébredni? Maga a mennyország.

-Te? Itt? -ültem fel az ágyba.

-Aha -bólintott elvigyorodva. Jöttem ébreszteni -ült le az ágyamra.

-Szuper -bólintottam a takaróm szélét piszkálva.

-Kapok ölelést? -tárta szét a kezét mire hozzábújtam. Na azért -bólintott körémfonva a karjait. Jól vagy? -kérdezte.

-Sokkal jobban. Már kezdek kilábalni -mondtam halkan és szomorúan pillantottam rá.

-Fogtok ti még találkozni ne aggódj -nézett a szemembe.

-Ennyire a halálomat akarod? -kérdeztem fintorogva.

-Aha -borzolta meg a hajam. Bár te kis boszorka tuti nem halsz meg -nézett le rám.

-Boszorka a tudodkid -tátottam el a szám és hozzá vágtam egy párnát.

-Szóval párna csatát akarsz? -vonta fel a szemöldökét aztán felkapta a másik párnámat és elkezdtük egymást ütni, de aztán Karesz át váltott a csikizésre.

-Ne ne ne kérlek -könyörögtem összegörnyedve. Karesz ne, bepisilek komolyan -nevettem el magam.

-Végre már, hogy nevetsz -nevette el magát ő is és lenézett rám.

-Lilla te nevettél? -nyitott be apa a szobámba döbbenten.

-Ömm..Jah aham -vörösödtem el.

-Fiatal ember szállj csak le a lányomról -nézett apa Kareszra.

-Igenis -bólintott Karesz és felállt.

-Öltözni -szólt rám apa mire bólintottam. Apa kifelé indult majd megtorpant és vissza nézett Kareszra. Karesz kifelé -szólt rá.

-Nem terveztem maradni -sietett ki az ajtón apa előtt.

-Aha nem terveztél -morogta én pedig égővörös fejjel ültem az ágyamon és utánuk bámultam. Kicsit se éreztem magam kínosan. Áá dehogy. Felkeltem az ágyból majd megágyaztam és gyorsan felöltöztem. Nem bonyolítottam túl a dolgot tetőtől talpig feketébe voltam. Fekete farmer, fekete magas nyakú pulcsi és lófarok. Sminknek csak szájfényt tettem fel amúgy pedig natúr voltam. Mind az utóbbi két hétbe folyamatosan. Minek vesződjek a sminkel ha úgyis lesírom? Oké már van vízáló meg minden, de nem igazán éri meg. Kiléptem a szobámból majd a konyha felé vettem az irányt.

-Szia anya -köszöntem és nyomtam egy puszit az arcára.

-Szia kincsem -köszönt vissza és megsimította a hajam. A hűtőhöz lépve kivettem a tejet majd a szekrényből a müzlit aztán lehuppantam egy székre Karesszal szembe.

-Mi az? -pillantottam kérdőn Kareszra aki folyamatosan nézett.

-Tök szép vagy smink nélkül -billentette félre a fejét.

-Ohh...-sütöttem le a szemem elpirulva. Karesz direkt csinálja ezt? Muszály pont a szüleim előtt bókolnia? Már így is szerintem anyum az esküvői menüt tervezi. Kedves, hogy észrevetted. Már két hete nem sminkelem magam -néztem vissza Kareszra.

-De most nincs kisírva a szemed -suttogta mélyen a szemembe nézve. Elkaptam róla a tekintetem aztán gyorsan belapátoltam a müzlit miközbe apáék szóval tartották Kareszt. Mióta tudják, hogy szerelmes vagyok belé kissé gyanakvóak. Pedig szerintem semmi okuk rá. Aztán ahogy a mosogatóhoz vittem a tányérom apa egy hihetetlen kérdést tett fel Karesznak.

-Mik a szándékaid a lányommal? -kérdezte mire sápadtan megpördültem.

-Apu -csattantam fel. Karesszal mi csak....neki barátnője van -hadartam.

-Semmi gond -nézett rám Karesz. Mi Lillával csak barátok vagyunk -mondta az asztalt bámulva. Nem több ugye? -nézett hirtelen a szemembe mire elkaptam a tekintetem.

-Csak barátok -néztem anyumra könyörögve aki vette a célzást és másra terelte a szót.

-Akkor indulhatunk? -kérdeztem 10 perc múlva.

-Persze -bólintott apa mire elkezdtünk öltözködni.

-Lilla beszélhetnénk? -kapta el a karom Karesz.

-Persze -bólintottam az arcára nézve.

-Csak tudni akarom, hogy tényleg nem változtak-e a dolgok. Az utóbbi időbe nekem úgy tűnt mintha többet éreznél irántam mint barátság -fürkészte az arcom mire kissé lesápadtam.

-Nem a dolgok nem változtak. Max csak jobban kedvellek, de ennyi. És...és így utólag szeretném megköszönni, hogy mindvégig velem voltál holott barátnőd van. Nem szeretném, hogy azt hidd, hogy csak kihasználtalak. Fontos vagy nekem úgy mint Dani és nem szeretném ha rosszba lennénk -hadartam egy szuszra.

-Lilla te is fontos vagy nekem. Ami kissé meglepő, de nekem olyan vagy mint a..nem is tudom -túrt bele a hajába. Egy időbe reménykedtem abba, hogy legalább egy két csókot kicsikarhatok belőled mert nem tagadom vonzónak talállak és vágyok a csókodra. De ismerlek annyira, hogy tudjam örökre megutálnál ha megtenném -nézett a szemembe.

-Barátok -nyújtottam ki felé a kezem.

-Barátok -ragadta meg a kezem aztán magához ölelt. Miközbe a nyakába fúrtam a fejem csak arra tudtam gondolni, hogy milyen szerencsétlenek és, hogy én mekkora idióta vagyok. Talán hagynom kéne, hogy a dolgok megtörténjenek és nem beadni Karesznak, hogy csak a barátot látom benne. Az utóbbi időbe közelről megismertem, de még mindig kissé tartok tőle. És ha velem is úgy bánna mint Diával? Én abba tuti belehalnék. Lehet, hogy hülye vagyok, de úgy döntöttem, hogy továbbra is titkolom az érzéseimet.

Az árvaház előtt kiszálltam a kocsiból és felnéztem a cseppet sem bizalomgerjesztő épületre. Négy emeletes volt a falai szürkék, de a festék már itt ott lepotyogott. Ahogy borzongva megdörzsöltem a karom az egyik ablakba megpillantottam egy szőke hajú kislányt. Mosolyogva intettem neki mire gyorsan visszahúzta a függönyt.

-Egyedül nem mernék bemenni -léptem Karesz mellé és kivettem a csomagtartóból az egyik zsákot. Karesz rápillantott az épületre aztán rám.

-Hát meg lehet szokni -mondta halkan és az arcán egy különös kifejezés suhant át amit nem tudtam megfejteni. Ahogy egy újabb szatyorért nyúltam a tekintetem megakadt a kedvenc macimon Lanseloton. A kezembe vettem majd el tettem a táskámba miközbe a szőke kislány arca lebegett előttem.

-Mit csinálsz? -nézett rám Karesz furán.

-Hát izé...nem érdekes -hajtottam le a fejem és a bejárat felé indultam.

-Ennyire szereted azt a macit? -jött utánam Karesz.

-Lanselot a kedvencem volt -pillantottam rá. Tud minden titkomról -mondtam halkan.

-Akkor miért nem hagytad nálatok? -kérdezte értetlenül.

-Majd megtudod -vontam meg a vállam. Apa már a bejárati ajtóba beszélt az igazgatóval.

-Jó napot -köszöntem mosolyt varázsolva az arcomra.

-Szép napot -biccentett Karesz mellettem állva.

-Karcsika ez aztán a meglepetés. De megnőttél -vidult fel az igazgató mire homlokráncolva Kareszra pillantottam. Kerülte a tekintetem mire még inkább összezavarodtam. Ahogy befelé lépkedtünk lemaradtam és bevártam Kareszt.

-Mit nézel így? -vonta fel a szemöldökét.

-Hát csak érdekel, hogy honnan ismer téged -haraptam az ajkamba.

-Anyum régi ismerőse -vonta meg a vállát.

-Jah értem -bólintottam. Nem semmi ismerőseid vannak -mosolyogtam rá.

-A gyerekek már várnak titeket -fordult felénk az igazgató aztán benyitott egy ajtón. Vagy úgy 50 kisgyereket láttunk a földön ücsörögni. 2-17 éves korig. Bár csak egy 17 éves volt az is egy srác. A figyelmemet nem kerülte el, hogy a 13-16 éves lányok álmodozva nézik Kareszt amitől belém nyilalt a féltékenység. Aztán a szőke hajú kislányt kezdtem el keresni, de nem láttam sehol.

-Elnézést az ablakból láttam egy szőke hajú kislányt kb 5 év körüli. Ő merre van? -fordultam a diri felé.

-Most épp büntetésben van -válaszolta kimérten.

-Nem lehetne, hogy amíg itt vagyunk ő is köztünk lenne? -kérdeztem kissé bátortalanul.

-Nem lehet -rázta meg a fejét.

-De...-kezdtem ellenkezve. Hát jó, de azért beszélhetnék vele? -adtam meg magam, de csak azért mert Karesz figyelmeztetőleg a karomra tette a kezét.

-Nem szükséges. Mindjárt érte küldök valakit -mondta a diri mire hálásan rámosolyogtam.

-Többé ilyet ne csinálj -húzott közelebb magához Karesz a könyökömnél fogva.

-Micsodát? -néztem rá értetlenül.

-Nem szereti ha parancsolgatnak neki és ha ellent mondanak -sziszegte a fülembe.

-Én pedig nem szeretem ha valakivel rosszul bánnak. Idejöttem, de csak úgy fogok énekelni ha mindenki itt van -jelentettem ki. Karesz lenézett rám majd megpuszilta a homlokom és a fejemnek döntötte a fejét.

-Túl jó vagy -mondta csendesen. Zavartan vontam meg a vállam aztán letelepedtem a gyerekek közé a padlóra.

-Ti együtt vagytok? -szólalt meg az egyik kisfiú.

-Nem mi csak barátok vagyunk -mosolyogtam rá.

-Barátok mi -morogta a 17 éves srác.

-Igen Márk csak barátok -válaszolta Karesz ugyancsak morogva.

-Ti ismeritek egymást? -kapkodtam kettejük közt a fejem.

-Majd később elmondom -pillantott rám.

-Ohh..szóval nem tudja? Na mi van szégyelled bevallani? -horkantott fel a Márk nevű srác.

-Fogalmad sincs semmiről -pattant fel Karesz dühösen.

-Karesz állj le itt gyerekek is vannak -nyomta apa vissza mellém Kareszt. Karesz morcosan ült mellettem mire oldalba böktem.

-Héé -szóltam amikor nem nézett rám.

-Hmm? -fordult felém.

-Ne kapd fel mindenen a vizet. Jó? -vontam fel a szemöldököm. Nem tudom mire célzott, majd elmondod ha akarod -biccentettem Márk felé.

-Ugyanmár Lilla. Nincs semmi amit el kéne mondanom -nézett el mellettem.

-Te tudod -vontam meg a vállam majd a tekintetem a szőke hajú kislányra vándorolt aki most lépett be az ajtón. Szia -köszöntem neki kedvesen.

-Szia -köszönt vissza bátortalanul.

-Gyere ülj le közénk -hívtam felé nyújtva a kezem. Karesz időközbe elő vette a gitárját apa pedig videóz minket.

-Kezdhetjük? -pillantott rám Karesz.

-Aha -bólintottam aztán Karesz elkezdte az első karácsonyi dalt játszani. Mivel a kicsik még nem beszélnek angolul vagy más külföldi nyelven ezért csak 2 magyar dalt hoztunk el nekik. Az első dalunk a Karácsonyi álom volt hisz mégiscsak karácsony van.

,,Hosszú utazás, száguldó táj.

Hó födte fákra, titkos fény száll.

Gyorsan fogy az út, már otthon jársz,

Otthon, hol várnak, készülnek rád.

Sok régi emlék, sok régi hang,

Köztük most újból kisgyermek vagy.

Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz, 

Egy új világ, hol teljesül, mit vársz.

Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó,

Egy új lap, melyre bármi írható.

Messze valahol, régi dal szól, 

Ismerős dallam, egy elmúlt korból.

Hol nem volt rohanás, csak nagy békesség,

Jó volna hinni, hogy létezik még.

Sok régi emlék, sok régi hang,

Köztük most újból kisgyermek vagy.

Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz, 

Egy új világ, hol teljesül, mit vársz.

Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó,

Egy új lap, melyre bármi írható.

Sok régi emlék, sok régi hang,

Köztük most újból kisgyermek vagy.

Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz, 

Egy új világ, hol teljesül, mit vársz.

Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó,

Egy új lap, melyre bármi írható.

Ez az ünnep legyen úgy szebb, ahogy álmodban látsz, 

Egy új világ, hol teljesül, mit vársz.

Egy éjjel, tele fénnyel, mikor szikrázik a hó,

Egy új lap, melyre bármi írható.

Egy új lap, melyre bármi írható.

Egy új lap, melyre bármi írható..."

Karesszal mosolyogva néztünk össze amikor a kicsik visítva kezdek el tapsolni.

-Nagy cucc -jegyezte meg Márk gúnyosan.

-Befognád? -sziszegte Karesz villámló szemekkel mire csak egy vigyort kapott válaszul.

-Karesz kérlek, ne törődj vele -tettem a kezem a kezére.

-Te könnyen mondod -suttogta elhúzva a száját. Az ajkamat harapdálva figyeltem aztán beszélgetést kezdeményeztem a gyerekekkel. Fél órát beszélgettünk aztán Karesszal előadtuk a második dalunkat. Ez Nagy Adri és a BNF közös száma volt a Legyen egy ünnep.

,,Mindennap vár egy új esély

mi rád talál és elkísér.

Ne siess csak egy percig még

egy álom még benned is él!

Őrizd meg hát minden pillanatát

Szívedbe zárd amíg élsz!

Legyen egy ünnep,mi csak a tiéd.

Ami csak szépet és jót ígér.

Legyen egy angyal ki elkísér

,ha szívedhez most hazatér.

Csak rohanunk mindig százfelé 

de hova jutunk,és mi is a cél.

Egy boldog perc néha többet ér 

mint szavak mit elfúj a szél.

Őrizd meg hát minden pillanatát

Szívedbe zárd amíg élsz!

Legyen egy ünnep,mi csak a tiéd.

Ami csak szépet és jót ígér.

Legyen egy angyal ki elkísér

,ha szívedhez most hazatér.

Legyen egy dallam mi rólunk szól

és vele egy érzés mi átkarol.

Szemedben fények és látom már 

hogy mindennap száz csoda vár.

Egy üzenet ami elkísér 

Minek a harc?Csak tévedés

Egy csoda volt mégis megtörtént

így könnyebben olvadhat most a jég.

Legyen egy ünnep,mi csak a tiéd.

Ami csak szépet és jót ígér.

Legyen egy angyal ki elkísér

,ha szívedhez most hazatér.

Legyen egy dallam mi rólunk szól

és vele egy érzés mi átkarol.

Szemedben fények és látom már 

hogy mindennap száz csoda vár.

Veled mindennap új ünnep már 

Veled mindennap száz csoda vár"

A dal végén apa bejelentette, hogy mindenki kedvére válogasson a játékok és a plüssök között. Csak a szőke hajú kislány ült továbbra is mellettem a térdét átölelve.

-Hogy hívnak? -kérdeztem kedvesen.

-Lili -válaszolta félénken mire a mosolyom kiszélesedett.

-Képzeld engem is úgy hívnak -simítottam meg a haját.

-Tényleg? -emelte fel a fejét csodálkozva.

-Igen -bólintottam. Mondd csak miért nem választasz magadnak valamit? -érdeklődtem.

-Úgyis elszednek mindent -vonta meg a vállát.

-Hmm..lehet, hogy igazad van. Viszont van itt valami a számodra -nyúltam a táskámba és elővettem Lanselotot. Ő régen az én kedvenc macim volt, most pedig már a tiéd -nyújtottam felé mire Karesz elmosolyodott és megfogta a kezem.

-Hogy hívják? -kérdezte miközbe magához ölelte.

-Lanselot, de te nyugodtan adhatsz neki más nevet -nevettem el magam.

-A Lanselot tökéletes -mosolygott boldogan.

-Ez nagyon kedves volt tőled -suttogta Karesz a fülembe.

-Ugyanmár -vontam meg a vállam.

-De igen az volt. Megérdemelsz egy tábla csokit -vigyorodott el mire elnevettem magam. Összesen 4 órát töltöttünk az árvaházba. Mialatt beszélgettünk, játszottunk, nevettünk apa pedig gyártotta a fotókat. Indulás előtt szorosan megöleltem Lilit.

-Bármi van csak szólj és itt vagyok -simítottam meg a haját majd felegyenesedtem. Viszont látásra -köszöntem el a diritől aztán a kocsi felé indultam.

Adács felé tartva a történteket beszéltük meg, de az én gondolataim folyton elkalandoztak. Ki kéne onnan hozni Lilit muszály rajta segítenem.

-Te Karesz -szólaltam meg hirtelen.

-Igen? -nézett rám meglepetten.

-Nincs kedved megkérni a kezem? -érdeklődtem hevesen dobogó szívvel.

-Mi van? -taposott a fékbe apa.

-Most csak szivatsz? -kérdezte Karesz döbbenten.

-Nem teljesen komolyan kérdeztem. Vegyél feleségül, hogy örökbe tudjam fogadni Lilit -jelentettem ki.

-Te nem vagy komplett -meredt rám Karesz. Elveszlek én szivesen feleségül, de az tudod mivel jár -kacsintott rám.

-Apa fogadjátok örökbe Lilit -fordultam apa felé.

-Elég bajunk van egy lánnyal is nem kell nekünk még egy -motyogta apa beindítva a kocsit én pedig tovább hápogtam az anyós ülésen. Ha most nem is valamikor pár év múlva, mikor már lesz férjem tuti, hogy örökbe fogadom Lilit. Erre megesküszök!