Én már komolyan nem értem ezt az egészet. Most akkor együtt vagyunk vagy nem? Már 1 hét eltelt szilveszter óta, de Karesz olyan mint mindig. Kedves, nyomulós, ölelgetős, de még egyszer se akart megcsókolni. Pedig most már boldogan omlanék a karjaiba hisz már nincs barátnője. Apropó Dia. Hát ő úgy jár kel az iskolába mintha elveszítette volna valakijét, mintha nem ő idézte volna elő a hülyeségeivel a szakítást. De én már őt se próbálom megérteni. Kíváncsi leszek, hogy meddig fogja játszani az áldozat szerepét. Visszatérve Kareszhoz most éppen tankol a kocsijába, hogy aztán bevásároljunk a nagyijának, (ilyet azok csinálnak akik együtt vannak nem?) végül pedig próbálni megyünk Roliékhoz. Néztem kifelé az ablakon és a havas tájat figyeltem. Tegnap leesett egy nagy adag amit kitörő örömmel fogadtam. Igen ez szarkazmus volt. Már említettem, hogy milyen jó kapcsolatot táplálok a téllel valamint a hóval. Kirázott a hideg ezért feljebb tekertem a fűtést és feljebb vettem a rádión a hangerőt. Épp Brash Bencétől a Fogadj el így című dal szólt.

-Minek ide tűz, csak érezd, hogy nem kell más -énekeltem halkan aztán elhallgattam amikor Karesz beszállt mellém.

-Nem kell abba hagynod -vigyorodott el rámpillantva.

-Nem is énekeltem -pirultam el.

-Akkor magadba beszéltél? -vonta fel a szemöldökét.

-Aha magamba -bólintottam azonnal. Karesz pár pillanatig nézett rám aztán egyszerre robbant ki belőlünk a nevetés.

-Jajj Lilla -kuncogott az arcomat figyelve. Most komolyan nyugodtan énekelj valahogy majd csak elviselem -ajánlotta fel kedvesen.

-Igazán kedves vagy -válaszoltam grimaszolva.

-Tudom -húzta ki magát aztán beindította a kocsit és a Tesco felé vettük az irányt. Figyeltem őt ahogy vezet és egyszerűen nem tudtam betelni a látvánnyal. Mit nézel? -kérdezte az utat figyelve. Ne már ennek oldalt is van szeme vagy mi??

-Nem tudom nézelődök -vontam meg a vállam.

-Na és szépet látsz? -érdeklődött.

-Egyáltalán nem. Utálom a havat -morogtam.

-Akkor ugrott a tervem, hogy megfürdetlek a hóba. Vagy már csak azért is -kacsintott rám és rámpillantott.

-Ne merészeld -tátottam el a szám.

-Különben? -kérdezte incselkedve.

-Különben tönkre teszem a kocsidat -gondolkodtam.

-Nem teszed. Szerted ezt a kocsit ahogy a gazdáját is -nevette el magát mire az ajkamba haraptam.

-Igaz -ismertem el vonakodva.

-Mi igaz? -pillantott rám meghökkenve.

-Az, hogy szeretem a kocsidat. Ilyen márkája van Edward Cullennek is -válaszoltam.

-Folyton ez az Edward -csóválta meg a fejét.

-Legyél vámpír és akkor téged emlegetlek -mosolyogtam rá.

-Na akkor tisztázzuk csak a helyzetet -ráncolta össze a homlokát. Neked nem elég, hogy piszok jól nézek ki, plusz még énekelni is tudok, azt akarod, hogy vámpír is legyek. Nem vagy egy kicsit telhetetlen? -vonta fel a szemöldökét.

-Nem vagy egy kicsit egoista? -kérdeztem vissza. Amúgy meg igen ha vámpír lennél, nos lehet, hogy rád vetném magam -pirultam el.

-Csak lehet? -röhögte el magát.

-Igen -biccentettem.

-Mit eszel annyira a vámpírokba? -kérdezte.

-Nos azt, hogy titokzatosak, ellenállhatatlan a vonzerejük, piszok jó illatuk van, gyorsak meg hát magát azt, hogy vámpír -soroltam a vállamat vonogatva.

-Túl sok könyvet olvastál -jegyezte meg miközbe tolatva próbált leparkolni. Nagy megdöbbenésemre rögtön sikerült egyenesen beállnia.

-Jobban csinálod mint apum -dicsértem meg.

-Kösz -mosolygott rám aztán leállította a motort és kiszállt a kocsiból. Kicsatoltam az övem majd én is kiszálltam a jó meleg kocsiból. Pápá meleg, köszöntelek hideg. Zsebre dugott kézzel sétáltam Karesz után.

-Mi az fázol? -nézett hátra Karesz.

-Nem melegem van -válaszoltam.

-Kell a kabátom? -kérdezte kedvesen. Szivesen elfogadtam volna ha nem lett volna ilyen farkas ordító hideg. Mivel nem válaszoltam Karesz elkezdett kibújni a kabátjából.

-Megvesztél? Le ne vedd -szóltam rá élesen mire megállt a mozdulat közbe.

-Milyen úriember vagyok ha hagyom, hogy megfagyj? -kérdezte.

-Ugyanmár mindjárt beérünk a Tescoba. Ráadásul nem szeretném, hogy miattam beteg legyél -jelentettem ki.

-Nem terveztem tóba ugrani -kacsintott rám mire elmosolyodtam és vissza emlékeztem arra a bizonyos napra. Amikor még nem tudtam, hogy szerelmes vagyok Kareszba, amikor még nem volt meg neki Dia, amikor kezdtem őt megkedvelni.

-Az a nap örök élmény marad a számomra -jegyeztem meg.

-Nekem is főleg az éjszaka. Amikor az ágyamba másztál -nosztalgiázott mire rácsaptam a karjára.

-Nem másztam rá -röhögtem el magam.

-Dehogynem -bizonygatta ő is nevetve.

-Jó akkor legyen neked igazad -adtam meg magam kuncogva.

-Lilla tudhatnád, hogy nekem mindig igazam van. Mindig -nézett a szemembe féloldalas mosolyal.

-Na persze -forgattam meg a szemem aztán el vettem egy kosarat és magam előtt tolva pillantottam Kareszra. Mit kell venni? -érdeklődtem.

-Sok mindent -válaszolta.

-Kösz ezzel sokat segítettél -biccentettem. Aztán egyet gondolva a könyvek felé indultam. Karesz türelmesen várakozott miközbe én nézelődtem.

-Na jó most már elég -szólalt meg kb 20 perc múlva.

-De még -kezdtem.

-Felejtsd el. Gyere -ragadta meg a kezem majd maga után húzott miközbe a kosarat maga előtt tolta. Szófogadóan követtem és mindent bevásároltunk Karesz nagyijának. Te kérsz valamit? -pillantott rám Karesz.

-Nem köszi -ráztam meg a fejem.

-Biztos? -vonta fel a szemöldökét.

-Biztos -bólintottam.

-Hát jó -mondta majd bedobott két energia italt a kosárba. Miközbe sorba álltunk a tekintetem megakadt Dénesen.

-Te ott van Dénes -böktem oldalba Kareszt.

-Szuper -motyogta.

-Még mindig rosszba vagytok? -húztam össze a szemem.

-Dehogy -mosolygott rám szélesen.

-Kissé átlátszó vagy -jegyeztem meg majd odaintettem Dénesnek aki vissza intett, de nem jött ide hozzánk. Ennek mi baja? -pillantottam Kareszra aki a telóját nyomkodta.

-Én tudjam? -kérdezte motyogva és felpillantott. Aztán végül megértettem, hogy miért nem jött ide hozzánk. Ugyanis oda lépett hozzá egy barna hajú lány. Na ezért nem jött ide -tért vissza a mobiljához. Mosolyogva figyeltem őket majd Dénes elkapta a tekintetem és vissza mosolygott rám. Mit mosolyogsz? -sandított rám Karesz.

-Ja, semmit csak örülök Dénesnek, hogy végre csaja van -néztem Kareszra.

-Vágom -biccentett Karesz majd végre mi kerültünk sorra. Karesz fizetett aztán elindultunk kifelé. A gondolataimba merülve lépkedtem majd segítettem Karesznak bepakolni a csomagtartóba.

-Mire gondolsz? -kérdezte hirtelen.

-Hát mindenfélére -vontam meg a vállam. Mondjuk a holnapi matek dogára -húztam el a szám.

-Szívás -röhögte el magát.

-Persze röhögj csak rajtam -sértődtem meg mire átkarolta a vállam és magához ölelt.

-Jól van ne haragudj már -szorított magához kuncogva.

-Gonosz vagy -motyogtam mire megborzolta a hajam.

-Na gyere menjünk -engedett el mire a kocsi anyós ülés felőli oldalához sétáltam aztán beszálltam. Karesz beszállt mellém majd beindította a motort, feltekerte a fűtést és benyomta a zenét.

-Sikerült már megfűzni anyudékat? -pillantott rám Karesz.

-Nem még mindig hajthatatlanok -sóhajtottam fel.

-Akkor nincs más megoldás, feleségül veszlek -mondta Karesz beletörődötten.

-Na igen -bólintottam. Hidd el ha lenne más mód -tártam szét a kezem.

-Azt hiszed én ezt szeretném? Minden nap el kell viselnelek -túrt a hajába gondterhelten. Hogy fogom én ezt túlélni? -nyögött fel.

-Nem vagyok én olyan rossz -ráztam meg a fejem kuncogva.

-Nem-e? -motyogta maga elé.

-Most komolyra véve a szót, tényleg segítenünk kéne Lilinek -komolyodtam el.

-Lilla te mindenkinek segíteni akarsz -mosolygott rám halványan.

-De te ezt nem érted. Lili nagyon mély benyomást hagyott bennem -néztem rá.

-Hidd el értem -mondta halkan és kinézett az ablakon.

1 óra múlva...

-Ezt nem gondoljátok komolyan -jelentettem ki felpattanva a kanapéról. Nem tölthettek fel engem ahogy éneklek Karesz YouTube oldalára -fontam össze a kezem.

-Lilla kérlek -állt fel Karesz is. Gondolj bele megnyernél a csodás hangoddal egy csomó embert -lépett elém.

-Karesz nem. Nem egyezem bele -ráztam meg a fejem.

-Szöszi figyelj rám -fogta két keze közé az arcom. Nem kell tökéletesen énekelned csak mutasd meg a hangod. Had egye Kittit meg azt a Robit a sárga irigység -suttogta a szemembe nézve.

-Nem én nem tudom -haboztam.

-Kérlek -lehelte felém.

-Oké legyen -adtam meg magam majd lesütöttem a szemem.

-Éljen -kiáltotta el magát Roli vidáman. Roliék előkészítették a hangszereket majd Karesszal beálltunk a mikrofonok mögé.

-Mit is éneklünk? -néztem Kareszra.

-Ismered Maroon 5: Payphone. A lényeg az, hogy tök spontán dal minden gyakorlás nélkül -nézett rám Karesz.

-És ha elrontom? -rémültem meg.

-Akkor elrontod -kacsintott rám. Na csapassuk -pillantott hátra Karesz Roliékra aztán belecsaptunk.

,,I'm at a payphone trying to call home

All of my change I spent on you

Where have the times gone

Baby, it's all wrong

Where are the plans we made for two?

Yeah, I know it's hard to remember

The people we used to be

It's even harder to picture

That you're not here next to me

You said it's too late to make it

But is it too late to try?

And in our time that you wasted

All of our bridges burned down

I've wasted my nights

You turned out the lights

Now I'm paralyzed

Still stuck in that time

When we called it love

But even the sun sets in paradise

I'm at a payphone trying to call home

All of my change I spent on you

Where have the times gone

Baby, it's all wrong

Where are the plans we made for two?

If happy ever after did exist

I would still be holding you like this

All those fairy tales are full of it

One more freaking love song, I'll be sick

I'm at a payphone

You turned your back on tomorrow

?Cause you forgot yesterday

I gave you my love to borrow

But you just gave it away

You can't expect me to be fine

I don't expect you to care

I know I've said it before

But all of our bridges burned down

I've wasted my nights

You turned out the lights

Now I'm paralyzed

Still stuck in that time

When we called it love

But even the sun sets in paradise

I'm at a payphone trying to call home

All of my change I spent on you

Where have the times gone

Baby, it's all wrong

Where are the plans we made for two?

If happy ever after did exist

I would still be holding you like this

All those fairy tales are full of it

One more freaking love song, I'll be sick

I'm at a payphone

No no no no

I'm at a payphone

No, gat da du du du, yeah

No no no

No no no

I'm at a payphone trying to call home

All of my change I spent on you

Where have the times gone

Baby, it's all wrong

Where are the plans we made for two?

If happy ever after did exist

I would still be holding you like this

All those fairy tales are full of it

One more freaking love song, I'll be sick

I'm at a payphone"

Percek óta állunk a házunk előtt, de nem akaródzok elbúcsúzni Karesztól.

-És ha utálni fogják a dalt? -harapdáltam az ajkam.

-Ugyanmár Lilla ne aggódj folyton -forgatta meg a szemét. Különben is az amibe én is szereplek az csak jó lehet -tette hozzá magabiztosan.

-Ha te mondod -hagytam rá miközbe az állomások között válogattam.

-Szöszi jó lett a dal -tette a kezét a kezemre. És ezt most komolyan mondom -tette hozzá a pillantásom láttán mire halványan elmosolyodtam.

-Köszönöm, hogy mellettem vagy -mondtam csendesen.

-Én köszönöm -ölelt magához és megsimította a hajam. A következő pillanatba valaki kopogtatott a kocsi ablakán. Látom menned kell -röhögte el magát Karesz amikor ránéztünk apára.

-Na igen -bólintottam sóhajtva. Szia -mosolyogtam rá és kiszálltam a kocsiból. Szia apa -néztem rá apumra és elsétáltam mellette.

-Aha szia -intett oda nekem. Menj be én beszélek Karesszal -nézett rám.

-Mégis miről? -kerekedett ki a szemem.

-Nem lányos dolog -mosolygott rám aztán megpaskolta a karom és beszállt Karesz mellé. Megálltam a kapuba és széttárt kezekkel néztem Kareszra. Ő elkapta a pillantásom aztán a hajába túrva elröhögte magát. Hogy miről beszéltek aznap apummal azt soha se tudtam meg...