Eljött a főpróba vagy valami olyasmi. Ma megyünk Egerbe, hogy a helyszínen is elpróbáljuk a dalunkat. Kibámultam Ivett néni kocsijának az ablakán és halkan felsóhajtottam. Én ültem az anyós ülésen Ivett néni mellett Tomi pedig a hátsó ülésen ült. A sráccal nem igazán ismerkedtem, csak a próbákon beszéltem vele amúgy pedig nem. Mi értelme lett volna? Úgyis két nap múlva itt a verseny aztán vége lesz ennek a felfordulásnak. Bárcsak ne így végződne. Bárcsak Karesz ülne most itt a kocsiba és bombázna engem a bókjaival, meg a sértéseivel. De Karesz nincs itt... Nem beszéltünk egymással azóta mióta utoljára náluk jártam. Nem tudtam róla már semmit, direkt nem kérdeztem meg Danit. Pedig eddig mindig érdeklődtem. De most már nem. Most már ott van neki Fanni és nekem ezt el kell fogadnom bármennyire is fáj. Ezt mondogatom magamnak, hogy felejtsem el, de nem megy. Nem tudom őt elfelejteni, nem tudom elfelejteni a csókjait, az érintését, a hangját, a mosolyát. Bármerre megyek ő ott van, bármerre nézek csak őt látom. Mintha a sors egy csúf játékot űzne velem. Nem lehet a tiéd, de nem is hagyom, hogy elfelejts. Szenvedj csak -üzeni nekem gúnyosan. Én pedig szenvedek...

A szinház előtt Ivett néni leparkolt mi pedig kiszálltunk a kocsiból.

-Hátt itt fogunk fellépni -jegyeztem meg halkan és megdörzsöltem a karom.

-Már alig várom -vigyorgott mellettem Tomi mire rápillantottam.

-Nem félsz attól, hogy esetleg nem mi nyerünk? -kérdeztem.

-Nem a győzelem a fontos hanem a részvétel -vonta meg a vállát.

-Talán igazad van -mosolyodtam el halványan.

-Figyelj tudom, hogy nem velem szeretnél itt lenni -vágta zsebre a kezét.

-Nem számít, ez most így alakult -vontam meg a vállam szomorú mosolyal.

-Amúgy én a te pártodon állok. Nem gondolom, hogy direkt csaltad meg Kareszt -csevegett nekem pedig megrándult az arcom.

-Kérlek, ne beszéljünk róla -kaptam el róla a tekintetem.

-Ohh, bocsi nem akartalak elszomorítani -mentegetőzött mire kicsikartam magamból egy mosolyt.

Amíg Ivett néni az igazgatóval és a műsor vezetővel egyeztetett addig én úgy döntöttem, hogy megnézem a színpadot. Zsebre dugott kézzel végig sétáltam a folyosón, bekukkantottam a backstage-be aztán követtem a nyilakat amik a színpadhoz vezettek. Benyitottam az ajtón majd beléptem a sötét terembe. A kapcsolót keresve tapogattam végig a falat majd amikor megtaláltam felnyomtam és pár pillanatig hunyorogtam az éles fénytől. Szemügyre vettem a nézőteret majd a zsűriszékeket. Tényleg vajon kik lesznek a zsűrik? Egyszerű énektanárok vagy híres énekesek? Így most ebben a pillanatban nem tudtam volna eldönteni, hogy melyik lenne a jobb. A tekintetem a színpadra vándorolt majd elindultam arra és felsétáltam a lépcsőn. Tehát itt fogok két nap múlva fellépni Karesz nélkül. Bíztam abban, hogy talán eljön engem megnézni. De nem látok rá sok esélyt sajnos... Ahogy forgolódtam a tekintetem megállapodott a fekete zongorán. A szakításunk óta egyáltalán nem énekeltem, csak ugye a próbákon, de ott is csak ímmel ámmal. Most viszont ahogy a zongorát néztem elfogott a vágy, hogy kiénekeljem magamból a fájdalmat. Odaléptem a zongorához felnyitottam a tetejét majd leültem elé. Nem tudtam mit játszak, de egyszer csak az ujjaim már a billentyűn voltak és elkezdtem játszani Britney Spears Everytime című dalát játszani plusz énekelni. Nem tudom honnan jött ez a dal egyszerűen egyszer csak beugrott. Talán mert ez fejezte ki legjobban az érzéseimet...

,,Notice me

Take my hand

Why are we

Strangers when

Our love is strong

Why carry on without me

Every time I try to fly I fall

Without my wings

I feel so small

I guess I need you baby 

And every time I see

You in my dreams

I see your face

It's haunting me

I guess I need you baby

I make-believe

That you are here

It's the only way 

That I see clear 

What have I done

You seem to move on easy

Every time I try to fly I fall

Without my wings

I feel so small

I guess I need you baby 

And every time I see

You in my dreams

I see your face

You're haunting me

I guess I need you baby

I may have made it rain

Please forgive me

My weakness caused you pain

And this song's my sorry

At night I pray

That soon your face will fade away

Every time I try to fly I fall

Without my wings

I feel so small

I guess I need you baby 

And every time I see

You in my dreams

I see your face

You're haunting me

I guess I need you baby"

A dal felénél a könnyeim elkezdtek potyogni, de nem álltam le. Minden szenvedésem, minden érzésemet beleadtam. Amikor leütöttem az utolsó hangokat egy részem megkönnyebbült, hogy végre kiadtam magamból. Zokogva hajtottam a fejem a zongorára. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer csak valaki megérintette a vállam.

-Jól vagy? -kérdezte egy aggódó hang. Felkaptam a fejem aztán a tekintetem tágra nyílt. Nem más mint Pásztor Ádám érdeklődött, hogy jól vagyok-e. Ilyen tényleg nincs.

-Én...én persze jól vagyok -szipogtam.

-Nekem nem úgy tűnik -fürkészte az arcom.

-Tényleg nincs semmi bajom. Önnek itt lesz fellépése vagy miért van itt? -érdeklődtem témát váltva.

-Csak pár dolgot jöttem egyeztetni a versennyel kapcsolatba, de aztán meghallottam egy csodás hangot és itt kötöttem ki -tárta szét a kezét.

-Szóval értsem úgy, hogy ön zsűritag lesz szombaton? -kerekedett ki a szemem.

-Igen, felkértek én pedig elválaltam -vonta meg a vállát.

-Értem -bólintottam az ajkamat harapdálva.

-Te nem az egyik versenyző vagy? -billentette félre a fejét.

-De igen. Szabó Lilla -mutatkoztam be.

-Örvendek a szerencsének -mosolygott rám. Pásztor Ádám -nyújtott kezet, én pedig elvörösödve megráztam.

-Én is örülök -motyogtam.

-Oké most már túl vagyunk a formaságokon, szóval mesélj -ült le mellém. Miért sírtál? -fürkészte az arcom.

-Nem érdekes. Csak az életem romokba -sütöttem le a szemem.

-Na látod ezt nem hiszem. Túl fiatal vagy ahoz, hogy az életed romokba legyen -csóválta meg a fejét.

-Maga most azt várja el tőlem, hogy egy szinésznek öntsem ki a lelkem? Hisz nem is ismer engem -ingattam a fejem döbbenten.

-Ha neked úgy jobb akkor tekints egy barátnak -vigyorodott el mire vettem egy mély levegőt aztán a zongorára hajtva a fejem elmeséltem Pásztor Ádámnak a kapcsolatomat majd a szakításomat Karesszal.

-Tuti, hogy szeret -jelentette ki a beszámolóm végén. 100%, hogy szeret -bólogatott. Csak nagyon megbántottad -tette hozzá.

-De én nem akartam. Nem én kértem Zolit, hogy abba a suliba jöjjön és, hogy megcsókoljon -suttogtam.

-Elhiszem -biccentett. Nehéz ügy. Komolyam bonyolultabb a te életed mint az enyém -nevette el magát.

-Igen mert a szinészeknek minden az ölükbe pottyan -vágtam rá.

-Nehogy azt hidd -horkantott fel aztán hosszasan elkezdte ecsetelni, hogy mennyi mindent kellett tennie és tanulnia, hogy odáig eljusson ahol most van.

-Tényleg téged nem érdekelne a szinészkedés? -kérdezte hirtelen.

-Áá én nem lennék jó szinésznek -legyintettem zavartan. Én meg a szinészkedés? Két külön dolog.

-Akkor mondjuk a Zene egyetem? -vonta fel a szemöldökét.

-Hát az talán igen. De nem hiszem, hogy felvennének -vontam meg a vállam.

-Lilla kurva jó hangod van. És én kevés embernek mondok ilyet -mondta határozottan mire a fülem tövéig elpirultam.

-Köszönöm és gondolkodok rajta -igértem meg.

-Rendben, de beajánlak én is -bólogatott.

-Ne. Nem szeretnék csókos lenni -hadartam.

-Nyugi akkor nem foglak. De azért ajánlom a Kálmán Imre Zeneiskolát. Ott tanítok én is heti 6 órába -mosolygott rám.

-A színészkedés mellett még tanár is? -kerekedett ki a szemem.

-Aha -bólintott mire elismerően rámosolyogtam.

-Mesélne nekem az iskoláról? -kérdeztem bizonytalanul ő pedig mesélt. Az iskolába hangszerként a diákok választhatják a zongorát, a gitárt vagy pedig a hegedűt. A tanítás pedig úgy van, hogy elsősként a diákok két műfajt tanulnak a könnyű zenét valamint a komolyabb részét. Aztán a következő évbe másodikosként már választhatnak, hogy melyiket akarják tovább folytatni. Nálam kérdés se volt, hogy a könnyű zenét választanám.

-Na és a felvételi, hogy van? -harapdáltam az ajkam.

-Hát ti ,,gyerekek" -vigyorgott rám. Beküldtük pár videót vagy demót amin ti énekeltek az iskolába azt megnézik aztán behívnak titeket, hogy ott helybe is énekeljetek vagy zenéljetek. Ha elnyered a tetszésüket akkor nyert ügyed van, ha pedig nem akkor próbáld meg legközelebb -magyarázta.

-Aha értem -bólintottam. És ilyen iskola tényleg van? -kérdeztem.

-Persze, hogy van -nevette el magát.

-Köszönöm, hogy elmondta -mosolyogtam rá.

-Ugyan nincs mit -veregette meg a karom. Kívánom, hogy minden rendbe jöjjön közted és Karesz közt -szorította meg a kezem.

-Köszönöm -suttogtam lesütve a szemem.

-Lilla hát itt vagy -lépett be Ivett néni nyomába Tomival.

-Aham. Én csak beszélgettem Ádámmal -álltam fel.

-Én mentem is. Még dolgom van. Sok sikert a versenyen -mosolygott ránk Ádám aztán megveregette a karom és elsietett.

-Akkor kezdhetjük a próbát? -kérdezte Tomi izgatottan.

-Persz -bólintott Ivett néni. Kétszer próbáltuk el a dalunkat aztán leléptünk mert jött a következő fellépő pár akik pont a Berzések voltak. Őket inkább messziről el akartam kerülni. De pechemre a bejárati ajtóban egymásba botlottunk.

-Nahát Lilla. Hol hagytad a testőröd? -mosolygott rám gúnyosan.

-Nem tartozik rád -löktem félre és lesiettem Ivett néni kocsijához. Bevágódtam az anyós ülésre majd elővettem a mobilom és megírtam anyának, hogy a próba jól sikerült és már hazafelé tartok. Flórának is dontam egy Sms-t bár ő most Danival és Karesszal volt moziba.

,,Szia nemrég végeztünk a főpróbával. Egész jól sikerült. A fiúkat üdvözlöm."