Végre megvan a ruhám! Igazából csütörtök estig semmi ötletem se volt (úgy, hogy pénteken már halloweeni buli van), de aztán megnéztem a Macskanő című filmet. Szóval igen macskanő leszek. Bőrnaci és bőr álarc tudjátok mint a filmbe a csajszinak ja és térdcsizma. Egy szóval tetőtől talpig bőrbe leszek.

-Minek öltözöl? -zökkentett ki a gondolataimból Karesz. Épp péntek dél volt és a menzán ültünk.

-Hmm?? -néztem rá szórakozottan.

-Minek öltözöl? -ismételte meg a kérdést.

-Nem mondom meg -ráztam meg a fejem.

-Miért nem? -vonta fel a szemöldökét.

-Mert meglepetés lesz -vigyorodtam el.

-Hmm...alig várom -könyökölt az asztalra vigyorogva.

-Nem téged akarlak lenyűgözni -dőltem előre én is.

-Kár -nézett a szemembe.

-Két szerelmes pár mindig együtt jár..-énekelte Dani irtó hamis hangon mire hozzádobtam az üdítőm kupakját.

-Ne nem bírom hallgatni -tapasztotta Karesz a fülére a kezét miközbe szenvedő arcot vágott.

-Most mi van? -röhögött fel Dani. Azok vagytok basszus -tárta szét a kezét.

-A francokat vagyunk azok -vágtam rá.

-Egymás vérét szívjátok, szemeztek egymással -sorolta Orsi bekapcsolódva. Az ajkamat harapdálva pillantottam a sültkrumplit evő Kareszra. Ő észrevehette, hogy figyelem mert felnézett.

-Kérsz? -tolta felém a tányérját.

-Nem köszi -ráztam meg a fejem.

-Szuper több marad nekem -húzta vissza maga elé.

-De torkos vagy -csóváltam meg a fejem.

-Megkérdeztem, hogy kérsz-e -vonta meg a vállát. Sóhajtva kortyoltam bele a Fantámba majd előhalásztam a matekházim és gyorsan lemásoltam Anna háziját.

-Húha a Lilla nem csinált házit -vigyorgott Bálint.

-Nem volt ideje tegnap végig velünk nézte a meccset -jegyezte meg Karesz.

-Náluk voltál? -csapott le rám Adri.

-Nem ő volt nálunk. Szinte minden héten nálunk nézi apával a meccset -legyintettem unottan.

-Már családtag vagyok. A vejüknek tekintenek -mondta Karesz elégedetten.

-Mert behízelegted magad -morogtam visszatérve a matekhoz.

-Irigykedsz? -vonta fel a szemöldökét vigyorogva.

-Hogyne persze -pillantottam rá. Ekkor megszólalt az óra elejét jelző csengő mire gyorsan befejeztem a matekot aztán követtem a többieket. Héé Flóra -siettem Flóra után.

-Igen? -nézett rám.

-Már itt van a táskámba a ruhám esetleg elmehetnék hozzátok suli után? -kérdeztem a szám szélét harapdálva.

-Persze -mosolygott rám kedvesen. Minek öltözöl amúgy? -érdeklődött.

-Macskanő -vontam meg a vállam.

-Az szuper. Karesz biztos hmm...biztos be fog jönni neki -gondolkodott mire halkan felnyögtem.

-Hidd el nem az a szándékom, hogy bejöjjek Karesznak -jelentettem ki.

Délután 5-kor a tükörképemet bámultam Flóra begöndörítette a hajam ami most lágyan omlott a vállamra az ajkamra pedig piros rúzs került. A bőrruha szorosan tapadt a testemre, de valahogy nem éreztem magam kellemetlenül, pedig régen még zavart volna.

-Na kész vagyok -lépett be a szobába Flóra mire a tükörbe meglátva őt felvisítottam. Az arca három színbe pompázott. Fehér világos zöld és egy kicsit sötétebb zöld. Az ajkán vörös rúzs volt és kontaklencsét viselt ami kékesszürke volt. Ehez társult még a fekete ruhája és kesztyűje. (amúgy a halál egy másik arcának öltözött)

-Ha látnád magad -kacagott fel mire összefontam magam előtt a kezem.

-Nem vagy vicces -csóváltam meg a fejem, de én is elmosolyodtam. Nagyon jó a jelmezed -dicsértem meg.

-Köszi -vigyorgott.

-Gyere egy szelfire -hívtam felemelve a telóm. Csináltunk egy rendes szelfit majd egy türkörszelfit is.

-Majd küld át -kérte mire bólintottam és gyorsan átdobtam neki aztán elindultunk. Ahogy közeledtünk az iskolához egyre több jelmezbe öltözött diákot láttunk. Páran utánunk fütyültek ahogy elhaladtunk egy nagyobb fiú csapat mellett.

-Héé cica van gazdád? -kiáltott utánam az egyik gyerek.

-Lejárt szöveg hapsikám -kiáltottam vissza a vállam felett amit egy röhögéssel díjjaztak. A tornaterem előtt két diákönkormányzatos srác állt csontváz jelmezbe.

-Sziasztok -vigyorgott ránk az egyik. Mondd csak te idejársz? -érdeklődött félrebillentve a fejét.

-Nem úgy tűnik? -tártam szét a kezem majd beoldalaztam mellette és Flórával együtt beléptem a nyüzsgő tornaterembe. A zene 100 decibellel üvöltött és páran már rá kezdtek a táncolásra.

-Gyere keressük meg a többieket -kiabáltam Flóra fülébe majd magam után húzva beljebb tolakodtam. Elég hamar megtaláltuk Orsiékat és miközbe összeölelkeztünk szemrevételeztem a ruháikat. Anna angyalnak öltözött fehér térdcsizmával és nagyon rövid egybe ruhát vett fel hozzá. Cinti vámpírnak öltözött asszem az alkonyatból Jane-nek igen úgy hívják. Orsi tündérnek öltözött és zöld egybe ruhát vett fel. Adri pedig bohócnak öltözött az Az-ból (csak női változatba.)

-Hölgyeim -lépett közénk Dracula akit kicsit késve ismertem fel, de aztán rájöttem, hogy Dani az.

-Szia -köszöntem neki miközbe rögtön elkezdtem Karesz után kutatni.

-Még nincs itt -nézett rám Dani.

-Kicsoda? -tetettem az értetlent.

-Akit annyira kersel, kicsit késni fog -vigyorgott rám.

-Még mindig nem tudom, hogy kiről beszélsz -pislogtam ártatlanul.

-Rosszul hazudsz -röhögött ki mire felsóhajtottam.

-Jöttök táncolni? -lépett oda hozzánk egy csapat srác.

-Ti menjetek csak én keresek valami itókát -indultam el egy asztal felé ahová mindenféle ital volt kipakolva (persze alkoholmentesek).

-Veled megyek -csatlakozott hozzám Dani.

-Nem te táncolj Flórával. Most -meredtem rá amikor habozott.

-Jó oké -tartotta fel a kezét majd Flórához lépve a kezét nyújtotta. Ahogy haladtak beljebb a terembe Flóra hátranézett és boldogan rámmosolygott. Viszonoztam a mosolyát aztán az italasztalhoz sétáltam és fel kaptam egy energia italt. Ahogy kibontottam, felpillantottam és akkor láttam meg őt. Épp akkor lépett be a tornaterembe Zorro jelmezbe. Hogy ki volt? Fogalmam sincs, de valahogy rögtön valami furcsát éreztem (vagy akkor jöttem rá). Na mindegy is a lényeg az, hogy ahogy megláttam őt Zorro jelmezébe és teljesen magával ragadott. Na jó fogalmazzunk úgy, hogy bejött a srác. Most ő körbe nézett majd a tekintete megállapodott rajtam és kihúzta magát. Aztán sebes léptekkel felém indult miközbe a köpenye zászlóként lebegett mögötte. Lefagyva őt bámulva álltam egy helybe aztán felnéztem rá ahogy megállt előttem. Némán végignézett rajtam aztán ugyancsak némán a kezét nyújtotta felém miközbe a tekintete csillogott. Valahonnan nekem ismerős ez a szem pár -gondolkodtam ahogy hagytam, hogy a táncolók közé húzzon. Ennyit arról, hogy energia italt iszok. Láttam ahogy Orsiék csodálkozva pislognak felénk, de én csak a kezemet fogó srácra tudtam koncentrálni. Ahogy megálltunk egymással szembe véget ért egy pörgős szám majd felcsendült a Házibuli filmzenéje Richard Sandersontól a Reality. Kínosan mosolyogva lesütöttem a szemem majd bizonytalanul ránéztem az arcára. Ő elmosolyodott majd gyengéden magához vont én pedig átkaroltam a nyakát. Honnan ismerős nekem ez a mosoly? -kérdeztem magamtól a gondolataim között kutatva.

-Ki vagy te? -kérdeztem halkan mire válaszol szorosabban ölelt és a nyakamba hajtotta a fejét. Más esetbe tuti, hogy rögtön eltoltam volna magamtól, de nem akartam megtenni. Egyszerűen nem ment. A lélegzete a nyakamat simogatta miközbe egymáshoz simulva lassúztunk. Az arcát fürkésztem ő pedig visszanézett rám. Ismerem őt. Ezt a szem párt már sokszor láttam. És akkor rájöttem. A felismerés döbbenten hasított belém és a vállába rejtettem a fejem, hogy ne lássa az arcomat. Ez az illat, ez csak az ő illata lehet. Igen ez biztos Karesz nem lehet más. Halk sóhaj szakadt ki belőlem és szorosan lehunytam a szemem. A bizsergés amit a megjelenésekor éreztem nem múlt el helyette sokszorosára felerősödött. Mit is mondtam pár héttel ezelőtt a lányoknak? Hogy soha se hagyom, hogy Karesz elcsábítson? Akkor most ezt visszaszívom. Mert ott ahogy egymás karjaiba simulva lassúztunk rájöttem, hogy mélységesen belezúgtam ebbe a fiúba. A felismerés egyszerre tett boldoggá és rémített meg.

A szám végén Karesz meghajolt majd lelépett. Szerintem nem jött rá, hogy felismertem.

-Ki volt az a srác? -kérdezte Orsi miután kirángattak a mosdóba.

-Én..én nem tudom -pirultam el a hajamat igazgatva. Ekkor mögöttünk lehúzták a WC-t majd Flóra lépett ki az ajtón, de olyan váratlanul ért minket, hogy mind a négyen felvisítottunk aztán röhögésbe törtünk ki.

-Ne már, hogy ennyire ijesztő vagyok -nevette el magát Flóra.

-Dehogy én nem ijedtem meg -legyintett Adri mire összenéztünk. Ő visított köztünk a leghangosabban, de mindegy.

-Biztos tudod ki volt -tért vissza az eredeti témához Anna.

-Nem tényleg nem tudom -tártam szét a kezem.

-Ajjj..ez így nem romcsi -duzzogott Anna mire sajnálkozva rámosolyogtam. Mikor kiindultunk elkaptam Flóra karját és visszahúztam. Megbíztam a csajokba, de úgy éreztem, hogy Flórába feltétel nélkül megbízhatok.

-Beleszerettem -suttogtam lecsúszva a földre.

-Kibe? Abba a srácba akivel táncoltál? -gugolt le elém értetlenül.

-Pontosan és tudod ki volt az a srác? -néztem rá sóhajtva.

-Azt mondtad nem tudod -tárta szét a kezét homlokráncolva.

-De igen csak nem akartam elmondani -motyogtam átölelve a térdem. Ő volt az Flóra, Karesz. Szerelmes vagyok Kareszba -suttogtam fel nézve rá.

-Ohh..-lehelte lekuporodva mellém. Most jöttél rá? -kérdezte csendesen.

-Igen amikor belépett a tornaterembe úgy éreztem mintha áram csapott volna meg aztán amikor felismertem, hogy ő az egyszeribe rájöttem. -hunytam le a szemem. Az történt velem amiről szentül állítottam, hogy nem fog megtörténni -motyogtam Flórára nézve. Beleszerettem -nyögtem fel a kezembe temetve a fejem. Pár perc múlva miután összeszedtem magam visszamentünk a buliba. Odasétáltunk az egyik asztalnál ülő Danihoz aki mellett Karesz ült.

-Bocs -léptem el előtte és bevágódtam a sarokba. Figyelj csak ne szinészkedj tovább tudom, hogy te vagy az -néztem a szemébe miközbe a gyomrom erősen remegett.

-Mikor jöttél rá? -szántott bele a hajába.

-Elárult a szemed és az illatod -suttogtam lesütve a szemem, de mivel nem hallotta egészen közel hajolt hozzám.

-Most mondd -kérte mire elismételtem a válaszom. Szóval az illatom -dőlt hátra elvigyorodva.

-Igen az -bólintottam el fordítva a fejem. Nem mondhatom meg neki azt, hogy totál beleestem mert akkor neki lenne igaza. Ő megmondta, megmondta, hogy beleszeretek erre tessék megtörtént.

-Jössz táncolni? -hajolt le hozzám egy varázslónak öltözött srác.

-Nem nem táncol -jelentette ki helyettem Karesz mielőtt válaszolhattam volna.

-Már bocs, de tőle kérdeztem -vágott vissza a srác. Húú ez erős húzás volt főleg Karesszal szembe.

-Na gyorsan húzzál el amíg szépen mondom -pattant fel Karesz villogó szemekkel.

-Különben? -kérdezte kihívóan. Rosszat sejtve álltam fel miközbe köztük kapkodtam a fejem.

-Srácok ne -emeltem meg a hangom. Karesz rámnézett aztán vissza a gyerekre végül megint rám miközbe idegesen rángatózott az arca.

-Akkora szerencséd van -morogta a gyereknek majd újra leült és meghúzta az energia italát.

-Bocsi, de most nincs kedvem táncolni -mosolyogtam erőltetetten a varázsló srácra.

-Értem én. Az övé vagy -tartotta fel a kezét és Karesz felé biccentett majd lelépett. Hát nem voltam Kareszé, de mindegy...

A bulinak 9-kor lett vége aztán mindenki szétszéledt. Én a többiekkel várakoztam a parkolóba a szüleinkre.

-Szóval ő volt a titokzatos lovag -fürkészte az arcom Cinti.

-Aha -vontam meg a vállam az autókat figyelve. Minnél előbb otthon akartam lenni egyedül a szobámba. Bár ha jobban meggondolom örültem volna ha valaki velem lett volna. Ugyanmár Lilla -szóltam rá magamra szigorúan. Elnéztem Kareszt ahogy a haverjaival ácsorog és vagy négy lány sündörög körülötte. Mind doktornő jelmezbe. Pár perc múlva apum kocsija begördült a parkolóba. Gyorsan beszálltam előre és egy puszival köszöntem neki.

-Karesz? -nézett rám felvont szemöldökkel.

-Négy doktornő veszi körül ő pedig Zorróként feszít -motyogtam.

-Héé Karesz gyere hazaviszünk -kiáltott ki az ablakon mire döbbenten ránéztem aztán dobogó szívvel Karesz felé fordultam. Ő halványan mosolyogva a szemembe nézett majd elköszönt a haverjaitól és a kocsink felé indult.

-Helló kösz, hogy elvisztek -szállt be Karesz hátra.

-Ugyanmár -legyintett apa majd háttérzajként bekapcsolta a rádiót. Amikor a mi duettünk csendült fel, találkozott a tekintetem a visszapillantóba Karesz pillantásával. Ő elmosolyodott mire az én ajkamon is mosoly terült szét.

Bármennyire is küzdöttem az álmosság ellen, félúton Hatvan felé elnyomott az álom. Pedig minden percét ki akartam használni amit Karesszal tölthetek hisz őszi szünet lesz ami amúgy csak egy hetes, de akkor is. Arra viszont egy kicsit felriadtam, hogy megáll az autó majd mellettem kinyílik a kocsiajtó és Karesz puszit lehel az arcomra (amire amúgy később nem emlékeztem).

-Héé nem vagy már kkisbaba hogy bevigyelek szóval kelj fel -rázott ki apa az álomból. Morogva nyitottam ki a szemem majd bementem a házba és a szobámba belépve ruhástul dőltem be az ágyba. Ahogy a fejem a párnát érintette rögtön mély álomba merültem.