Az idei farsang témája az, hogy a fiúk Draculának öltöznek a lányok pedig áldozatnak. Persze fordítva nem lehetne, hogy a srácok legyenek az áldozatok...áá dehogy. Sokat vaciláltam azon, hogy mit vegyek fel, amihez ugye megy a sapka is végül maradtam a hétköznapi ruhámnál és egy bassebbal sapkánál. Nagyon kreatív vagyok ugye? Karesszal tegnap voltunk 1 hónaposak és egy medált kaptam tőle amibe az egyik közös fotónk volt, plusz bele volt vésve a dátum amikor összejöttünk. Talán tényleg szerelmes belém? Nekem még egyszer se mondta, így én se mertem neki mondani. De ez a medál csak szerelemre utal nem? Vagy csak én gondolom így? A medállal játszadozva szörföltem a neten. Igazgatónő megkért minket, hogy énekeljünk valamit a szombaton a farsangba, de még nem találtam semmi dalt. Vámpírok, emberek. Talán valamit az alkonyatból kéne. Vagy a vámpír naplókból esetleg a vámpír akadémiából. Az ajkamat harapdálva elgondolkodva néztem a YouTubot majd beírtam, hogy alkonyat. Próba cseresznye.

-Szia -lépett be a szobámba Karesz mosolyogva.

-Szia -kaptam fel a fejem. Már 5 óra? -pillantottam az időre.

-Ja -bólintott és leült mellém. Hogy vagy találtál valamit? -kérdezte rámnézve.

-Nem még semmit -ráztam meg a fejem és felemeltem a kezem, hogy a hajamba túrjak, de aztán visszaejtettem az ölembe.

-Erre nincs szükséged -suttogta és levette a fejemről a sapkát. Így vagy te tökéletes -mondta rámmosolyogva.

-Tényleg nem zavar téged? -kérdeztem halkan.

-Kéne, hogy zavarjon? -emelte fel a kezét és a fülem mögé tűrte a hajam.

-Hát régen kigúnyoltál volna miatta -vontam meg a vállam.

-De azóta megváltoztak a dolgok -hajolt hozzám és egy hosszú csókot nyomott az ajkamra. Nagyon megváltoztak -suttogta a számba és a homlokomnak döntötte a homlokát.

-Kíváncsi leszek a jelmezedre -jegyeztem meg pár perc hallgatás után.

-Majd szombaton meglátod -mosolyodott el mire felnéztem rá.

-Csak szombaton? -szomorodtam el.

-Igen csak szombaton -bólintott.

-De azt hittem összeöltözünk -mímeltem csalódottságot mire megrökönyödve lenézett rám.

-Háttt...várj te most komolyan beszélsz? -röhögte el magát.

-Igen teljesen komolyan -húztam tovább mire összezavarodva maga elé nézett.

-Ha akarod öltözzünk egybe -vonogatta a vállát hitetlenkedve. Pár pillanatig rángó ajkakkal figyeltem majd kirobbant belőlem a nevetés. Karesz értetlenül nézett rám majd rosszallóan megcsóválta a fejét.

-Kis boszorka -kapta el a derekam és az ágyra lenyomva elkezdett csikizni. Röhögve kapálóztam alatta és próbáltam leállítani. Megvallom kevés sikerrel.

-Jó oké, abba hagyhatod -kértem mikor már a nevetéstől csuklottam. Jajj inni kell -ültem fel majd kimentem a konyhába Karesz pedig követett. Kérsz valamit? -pillantottam hátra a vállam felett.

-Csak téged -bújt hozzám hátulról és gyengéden beleharapott a fülembe. Kuncogva dőltem neki és kitöltöttem magamnak az almalevet. Karesz ajka átvándorolt a nyakamra és apró csókokkal hintette tele. Hagynád, hogy igyak? -érdeklődtem pipacspirosan.

-Nem akadályozlak benne -nevette el magát halkan, de azért elengedett. Az almalevet kortyolgatva dőltem neki az asztalnak és Kareszt fürkésztem a pohár fölött.

-Apát felhívták a zsaruktól -szólaltam meg.

-És? -komolyodott el egy pillanat alatt.

-Pénzbírság -vontam meg a vállam. És apád meggyőztem, hogy a pénzt amit kapok azt adjuk az árvaháznak -sütöttem le a szemem.

-Jajj Lilla -mosolyodott el. Hogy lehetsz ilyen önzetlen? -lépett oda hozzám és átkarolta a derekam.

-Úgy, hogy én nem tudnám mire költeni. Mindenem megvan amire szükségem van -mosolyogtam fel rá.

-Mindened? -billentette félre a fejét. Azért a verseny megnyerését hozzá csaphatnád a listádhoz -suttogta.

-De azért nem kell fizetni -ráztam meg a fejem.

-Hacsak....-kezdte, de elhallgatott.

-Nem fogom lekenyerezni a zsűrit -nevettem el magam hitetlenkedve.

-Tudom, hogy nem tennéd meg. Lekenyerezés nélkül is mi nyerünk -vigyorodott el magabiztosan.

-De biztos vagy magadba -akasztottam az ujjam az övtartójába és magamhoz húztam.

-Tudhatnád, hogy nyerni fogunk -mosolyodott el. De csak azért mert én énekelek veled -tette hozzá mire megforgattam a szemem.

-Az egód a régi -nevettem el magam.

-Pont azért vagyok ellenállhatatlan a számodra -billentette félre a fejét. Imádot az egómat ne tagadd -puszilt bele a nyakamba.

-Persze, imádom -bólintottam a fürtjeivel játszadozva. Karesz ajka végigsiklott a nyakamon majd az arcomon végül rácsúszott az ajkamra. Mormogott valamit miközbe két keze közé fogta az arcom és nekiszorított az asztalnak. Az utóbbi időbe megszállotja lettem Karesz csókjának, szinte a drogom lett. Karesszal csókolózni maga volt a mennyország. Ilyenkor megszünt körülöttem minden és csak ő létezett.

-Sziasztok -szólalt meg apa mire Karesz elhúzódott tőlem.

-Heló -köszönt rekedten.

-Szia apa -motyogtam pipacspiros arcal. Milyen volt a munka? -érdeklődtem.

-Olyan mint mindig -vonta meg a vállát. Nem mellesleg megjött a csomagod, anyád épp most veszi át -tette hozzá.

-Pompás -csillant fel a szemem és kiszaladtam az utcára magammal húzva Kareszt is.

-Milyen csomag? -kérdezte Karesz rámnézve miközbe elvette anyumtól a dobozt.

-Ááá...csak pár dolog amire szükségem van -legyintettem.

-De ugye nem megint könyvek? -nyögött fel rosszat sejtve.

-Mi bajod van azzal ha én könyveket rendelek? -vontam fel a szemöldököm kissé sértetten.

-Dehogy Lilla. Nekem nincs gondom vele -rázta meg a fejét azonnal mire ráöltöttem a nyelvem. A szobámba belépve kivettem a kezéből a dobozt és az ágyamhoz vittem. Most tényleg mit vettél? -ült le mellém kíváncsian.

-Szjg-s cuccokat -jelentettem ki büszkén.

-Szuper -biccentett aztán elvágódott az ágyamon és elővette a mobilját. Amíg én az új cuccaimat csodáltam addig ő a telóját nyomkodta majd egy idő után lerántott magára és csókokkal halmozott el.

Elérkezett a szombat és szerencsére a dalunk is meg lett. Igazából nem is tudom, hogy miért nem jutott rögtön az eszembe....A dalt a Vámpírok Báljából vettem és az a címe, hogy Teljes a sötét. Egyszerűen imádom ezt a dalt. Amúgy a Total Eclipse Of The Heart magyar változata. Még egyszer ellenőriztem magam a tükörbe. Fekete farmer, fekete I Love Cortezes póló, Karesz által kapott nyaklánc (sose veszem le, csak fürdéskor) valamint egy márkeres fekete bassebbal sapka. Kicsit kerszteztem a Szent Johannát és a Bexit, de már mindegy. Magamra fújtam egy adagot a parfümömből aztán kinyitottam a szobaajtóm és felvisítottam.

-Karesz az Isten szerelmére -kiáltottam rá dühösen és a szívemre szorítottam a kezem.

-Csak nem megijesztettelek? -röhögött fel mire szúrós szemekkel félre toltam és belebújtam a csizmámba majd felvettem a kabátom. Meg se csókolsz? -vonta fel a szemöldökét.

-Álmodozz csak -fújtattam.

-Lilla ugyanmár te mondtad ha vámpír lennék rámmásznál -emlékeztetett.

-Igen akkor ha úgy néznél ki mint Edward Cullen, de te inkább hasonlítasz Draculára -csóváltam meg a fejem.

-Baba na -nyújtotta felém a kezét.

-Nem vagyok baba -morogtam.

-De méghozzá az én babám vagy -lépett oda hozzám és az ajkamra tapasztotta az ajkát. Pár pillanat múlva a művámpír foga felsértette az ajkam.

-Héé -toltam el magamtól aztán megfogtam a kezét. Induljunk egyszer még el szeretném próbálni -néztem fel rá.

-Parancs értettem -biccentett mire elnevettem magam. Egymás kezét fogva sétáltunk ki a kocsihoz majd beültünk és a sulinkhoz hajtottunk.

-Csendes vagy -törte meg a csendet Karesz.

-Csak gondolkodtam -vontam meg a vállam.

-Min? -pillantott rám kíváncsian.

-A versenyen -suttogtam.

-Mostanába sokat gondolsz rá -fogta meg a kezem és egy puszit nyomott a kézfejemre.

-Hát igen mióta kiderlült, hogy április 14.-én lesz a azóta ezen kattog az agyam -harapdáltam a szám szélét.

-Nekem is hidd el -nevetett fel halkan.

-Lemegy a február aztán a március és már itt is az április -sóhajtottam fel.

-Lilla ugyanmár az még messze van -szorította meg a kezem mire halványan rámosolyogtam. Inkább a mai fellépésen kéne izgulnod -tette hozzá mire görcsbe rándult a gyomrom.

-Te úgyse hagyod, hogy bénázzak. Ugye? -motyogtam rápillantva.

-Dehogy hagyom azzal engem húznál le -mosolygott rám mire a fejemet rázva kinéztem az ablakon és lélekbe felkészültem a mai fellépésre ami amúgy furi. Már egy csomószor felléptem, de még mindig lámpalázas vagyok és szétizgulom magam. Úgy tűnik ez soha se múlik el. Kíváncsi vagyok, hogy vajon Karesz is így van-e vele. Majd megkérdezem tőle.

-És most fogadjátok nagy szeretettel diáktársaitokat Szabó Lillát és Kovács Károlyt -komferált fel minket a diri.

-Azért se az én nevemet mondja előbb -morgolódott Karesz a mikrofont forgatva.

-Lányoké az elsőbbség -kacsintottam rá aztán kiléptünk a színpadra. Az énekkar már a helyén volt. Ők segítettek ma nekünk.

Kórus:

Ragyogó szempár, meseszép haj!

Dacos és nyílt még, és vak, ha jön a baj!

Forró pirosló ajkak, bársonyos bőr!

Hamvas és ifjú, de átok van e nőn! S elvész!

Készen állj!

Lilla: Éjjelente néha-néha ellep a bánat, úgy hogy nem tudom mi bánt

Készen állj!

Lilla: Éjjelente rám tör egy-egy különös álom, és ha felébredek félelem ráz

Készen állj!

Lilla: Éjjenként a sötétben csak fekszem és várok, de hogy mit is várok, nem tudom még

Készen állj!

Lilla: Éjjenként egy sötét erő kísért meg néha, mely a vonzásából nem enged már...

Csillaglány készülj!

Lilla: Hallom azt a hangot, ami hív...

Csillaglány készülj!

Lilla: Érzést, melyre sóvárog a szív...

Karesz: 

Itt a végtelenbe lépsz,

aki elvész így lesz szabad

Valóság lesz az álmod, nézd,

minket senki el nem választ

Merülj el, kövess, vár a sötét

hol a kétség elég.

Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád,

míg elrejtelek árnyékommal senki nem lát

Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár

Lilla: Szívem dinamit, és csak egy szikra kell már.

Együtt: Mától egy új élet vár,

egy halhatatlan élet vár,

egy végtelen nagy út vár rád.

Lilla: Elveszítve szívem, tudtam más leszek majd,

érzem most az őrület hajt

Most teljes a sötét, nagy tenger és nincs sehol part

Hittem, hogy a vágy majd felszabadít, világomat zúzza most szét 

Hisz teljes a sötét és félek, mert semmi nem véd...

Készen állj!

Lilla: Éjjelente azt gondolom szöknöm kell előled, míg csak szökni tudok még...

Készen állj!

Lilla: Mégis, hogyha hívnál vakon követnélek téged, még a pokolba is veled mennék...

Készen állj!

Lilla: Éjjenként az életemet dobnám el egy percért, csak hogy végre egyszer magaddá tégy...

Készen állj!

Lilla: S ha elpusztít is, hadd lehessek azzá akit te akarsz, erre vágyom éjjelenként...

Csillaglány, készülj!

Lilla: Hallom azt a hangot, ami hív!

Csillaglány, készülj!

Lilla: Érzést, melyre szomjazik a szív...

Együtt: Itt a végtelenbe lépsz,

Aki elvész így lesz szabad

Valóság lesz az álmod, nézd!

Minket senki el nem választ

Merülj el, kövess! Vár a sötét

Hol a kétség elég

Jöjj, felejtsd el az időt, én majd vigyázok rád!

Míg elrejtelek árnyékomban senki nem lát

Karesz: Te megbékíted lelkem, és múltam messze jár

Lilla: Szívem dinamit, és csak egy szikra kell már

Együtt: Mától egy új élet vár

Egy halhatatlan élet vár

Egy végtelen nagy út vár rád...

Lilla: Elveszítve szívem, tudtam, más leszek majd

Érzem, most az őrület hajt

Együtt: Most teljes a sötét,

nagy tenger és nincs sehol part

Lilla: Hittem, hogy a vágy majd felszabadít 

Karesz: Világodat zúzza most szét

Együtt: És teljes a sötét

Csak zuhanunk, nincs ami véd...

Lilla: Most teljes a sötét

És félek mert nincs menedék

Most teljes a sötét 

És nincs, nincs többé, nincs, mi véd.

Karesz:

Nem, most dőreség e nagy sietség!

Ha csak ébred a vágy és már véget is ért.

Lassíts, hisz percenként nő a kéj és forróbb a láz.

Ezt kell, hogy érezd, többé nincs elmúlás!

Vár ránk az éjjel, vár a bál, s vár a tánc!

A dalunk vége hatásos volt. Karesz a nyakam felé hajolt majd a palástjával eltakart minket és amikor Karesz elengedett a többiek azt látták, hogy a nyakamon vér folyik és Karesz fogai is vértől csepeg. Persze mindenki tudta, hogy csak mű vér. Ettől függetlenül zengette a tornaterem a tapstól aztán elkezdődött a farsangi buli. Karesz és Dani elmentek átöltözni addig én Flórával beszélgettem.

-Mondta már? -érdeklődött Flóra a fülembe kiabálva. Rögtön tudtam, hogy mire gondol.

-Nem még nem. De látom rajta, hogy komolyan gondolja velem -válaszoltam miközbe elgondolkodva tekergettem a nyakláncom.

-Talán kezdeményezned kéne -fürkészte az arcom.

-Nem merem. Nem szeretném ha esetleg válasz nélkül hagyná vagy csak bólintana -húztam el a szám egyet sóhajtva. Hirtelen valaki hátulról hozzámsimult és körémfonta a karjait.

-Táncolunk? -érdeklődött Karesz és gyengéden beleharapott a fülembe.

-Előbb kérek egy csókot -fordultam meg a karjaiba és az ajkára tapasztottam az ajkam.

-Csak egyet mi? -kuncogott fel amikor már vagy 2 perce megállá nélkül csókolóztunk.

-Igen ez egy volt mert nem volt közte szünet -magyaráztam mire nevetve megpuszilta a homlokom aztán behúzott a táncolók közé. Ha azt mondanám, hogy végigtáncoltuk az éjszakát akkor hazudnék mert a farsangnak már 8-kor vége lett. Pedig ez már nem is általános, de mindegy. Daniékat eldobtuk Flóráékhoz. Mostanába Dani szinte Flóráéknál lakik, de Flóra szülei ezt nem bánják ha jól tudom. Na jó talán az apukája kicsit neheztel, de ez minden lányos apukánál így van. Ha fiú gyerek van akkor az apa csajozási tanácsokat ad viszont ha lány...akkor a puska elő kapva és minden himnemű egyedet képes az apa lepuffantani aki csak szemet vet a kis hercegnőjére. Apának se volt semmi baja Karesszal addig amíg meg nem tudta, hogy belehabarodtam.

-Nem jöttök fel? -hajolt be az ablakon.

-Nem kösz Szöszi már fáradt -paskolta meg a térdem mire hápogva felé fordultam, hogy kikérjem magamnak, de aztán megláttam az álmosan csillogó szemét és felsóhajtottam.

-Igen jó lenne már aludni -bólintottam megdörzsölve a szemem. Hétfőn találkozunk -mosolyogtam Flóráékra.

-Sziasztok -intett nekik Karesz aztán Adács felé vettük az irányt. Nem szóltunk egymáshoz csak a pörgő zene törte meg a csendet. Karesz a házunk előtt leállította a motort majd mindketten kiszálltunk és egymás kezét fogva a ház felé indultunk. Vigyázva, hogy anyáékat fel ne ébbresszük mentünk be a házba aztán gyorsan lezuhanyoztunk (persze külön) és összedobtunk két szenyát.

-Majd reggel kiviszem -vettem ki Karesz kezéből a tányért amit épp ki akart vinni. Mars az ágyba -szóltam rá mire felszaladt a szemöldöke és lassan elvigyorodott.

-Csak nem felkérés keringőre? -érdeklődött mire pipacspiros lettem.

-Úgy értem feküdj le és aludj -javítottam ki magam majd amikor ledőlt mellé kuporodtam és lekapcsoltam a villanyt. Egy ideig még a sötétbe beszélgettünk aztán Kareszt elnyomta az álom és utána nem sokkal engem is.