Keddre terveztük az első próbát a suli zenetermébe ahol volt egy kis színpad is. Mivel nekem kevesebb órám volt ma mint Karesznak, így az 5. óra után a zeneterem felé vettem az irányt. Gondoltam addig elkezdek gyakorolni, hogy egy kicsit előrébb legyek. Épp beléptem volna a zeneterembe amikor egy lány utánam kiáltott.

-Lilla várj -szaladt utánam lihegve egy szemüveges lány.

-Igen? -kérdeztem felvont szemöldökkel. Nem ismertem a lányt, így azt gondoltam, hogy vagy új, vagy pedig kilencedikes.

-Kovács Flóra vagyok -mutatkozott be aztán bele is csapott a közepébe. Hallottam, hogy ti fogtok fellépni a versenyen. Segíthetek nektek? -kérdezte izgatottan.

-Figyelj nem tudom, hogy tudnál-e valamit segíteni -közöltem vele finoman.

-Kérlek, mindenhez értek, készítek plakátokat, hozok nektek kávét, sőt még azt is kiderítem, hogy mivel lép fel a többi iskola -hadarta.

-Mit mondtál utoljára? -meredtem rá.

-Azt, hogy ki tudom deríteni, hogy mivel lépnek fel a többiek -harapott az ajkába.

-Biztos, hogy ezt akarod? Karesz csicskáztatni fog -túrtam a hajamba.

-Bármit elviselek, csakhogy a közelébe legyek -pislogott nagyokat. Remek Karesz rajongó egyszerűen pompás....

-Csak ezt ne. Kérlek előttem ne bálványozd Kareszt -tapasztottam a fülemre a kezem.

-Bocsi -húzta el a száját. Na akkor lehetek a titkárnőd? -kérdezte könyörögve.

-Nem lesz valami sok dolgod, de lehetsz -sóhajtottam fel és rámosolyogtam.

-Klasz alig várom már, hogy halljam Kareszt élőbe énekelni -csacsogta mire a szememet forgatva ránéztem. Persze téged is jó lenne már hallani ahogy énekelsz. Mindenki azt találgatja, hogy vajon milyen lehet a hangod -tette hozzá sietve.

-Komolyan? -néztem rá csodálkozva és benyitottam a zeneterembe.

-Aha -bólogatott követve. Karesz mikor érkezik? -kérdezte izgatottan pattogva.

-Majd ha vége van az órájának -morogtam az időre pillantva. Egyébként hanyadikos vagy? -érdeklődtem.

-Kilencedikes és ügyvitelt tanulok -válaszolta. Aha szóval ügyviteles mint én, Karesz pedig infós (csak úgy megjegyeztem).

-Szuper -bólintottam mosolyogva.

-Te amúgy igaz a hír, hogy együtt vagytok Karesszal? -kérdezte bizonytalanul. Egy pillanatra elfogott a méreg majd szorosan lehunytam a szemem és elszámoltam magamba 10-ig.

-Nem vagyunk együtt vele -fordultam meg és ránéztem Flórára. Még csak barátok se vagyunk -csóváltam meg a fejem.

-De téged nem is érdekel ő? -tágult ki a szeme. Némi habozás után válaszoltam neki.

-Nem engem egyáltalán nem érdekel. Csak azért viselem el, mert együtt éneklünk, de hidd el ha rajtam múlna már rég össze lenne verve annyiszor meg akartam már ütni -ültem le a mellette lévő székre. Hát lőttek az ötletemnek, hogy egy kicsit gyakorlok helyette Flórával beszélgettem. Kissé megdöbbentett, hogy csüng minden szavamon, ehez egyáltalán nem voltam hozzászokva. De megértettem őt, örült, hogy valaki beszélget vele, 2 éve én is így voltam vele amikor idekerültem. Ahogy hallgattam a csacsogását eldöntöttem, hogy segíteni fogok ennek a lánynak, hogy ne magába burkolódzva töltse az első évét úgy mint én.. és ebbe Karesz is a segítségemre lesz.

-Bocs, hogy késtem -esett be Karesz 20 percel a 6. óra után. Én épp a zongorán elnyúlva meditáltam, hogy nehogy leüssem ha betolja a képét őnagysága, de amint belépett felültem.

-Ezt nem sietted el -jegyeztem meg hidegen.

-Nyugi van szöszi, itt vagyok nem -kacsintott rám magára mutatva.

-Jah azt látom -horkantottam fel ingerülten majd átnéztem a sarokba ücsörgő Kareszt bámuló Flórára. Azért ennyire nem nagy szám -jegyeztem meg gúnyosan.

-Hogy? Te magadba beszélsz? -meredtem rám Karesz értetlenül.

-Nem hanem Flórához -vágtam rá és mögé mutattam.

-Milyen Flóra? -forgolódott majd ránézett Flórára aki erre pipacs pirossá vált.

-Szia -köszönt neki félénken.

-Ő a hugod? -nézett rám kérdőn Karesz.

-Miért lenne a hugom? -tártam szét a kezem.

-Mindketten szürke kisegerek vagytok -vigyorodott el mire dühösen hozzávágtam egy tollat.

-Modoráld már magad. Ő Kovács Flóra a titkárnőm -jelentettem ki.

-Minek neked titkárnő? És akkor nekem nem kéne? -kérdezte sértődötten.

-Ha akarod lehet neked is -mondta Flóra bizonytalanul.

-Nem egérke, nem te. Megvan hozom Danit -gondolkodott hangosan.

-Megtennéd, hogy nem szólítod egérkének? -ugrottam le a zongoráról és dühösen eléálltam.

-Szexi ha dühös vagy -kacsintott rám mire fújtatva Flórára néztem.

-Látod? Én mondtam neked, hogy egy tapló paraszt -bólogattam.

-Ne uszítsd ellenem egérkét -szállt vitába Karesz. Flóra döbbenten kapkodta kettőnk közt a fejét miközbe mi veszekedtünk, amíg ki nem nyílt az ajtó.

-Na, hogy haladtok? -dugta be a fejét Ivett néni.

-Pompásan -vágtuk rá Karesszal egyszerre.

-Szertném meghallgatni -csukta be maga után az ajtót és letelepdett egy szabad székre. Karesszal összenéztünk majd mindketten leültünk és elkezdtük felosztani, hogy ki melyik részt énekli. Aztán egyszer el is próbáltuk, de vagy én csúsztam el vagy pedig Karesz lépett be később. Egyszóval az első próbánk egy katasztrófa volt. 4 óra körül léptünk ki hárman a suliból.

-Te idevalósi vagy? -kérdeztem Flórától.

-Igen, de ti nem ha jól tudom -nézett kettőnkre. Flóra kettőnk között sétált mert nem voltam hajlandó Karesz mellett menni, még mindig haragudtam rá.

-Jah én Adácsi ő pedig nem tudom -legyintettem Karesz felé.

-Ez már több a soknál. Azt se tudod hol lakom? -háborodott fel Karesz.

-Nem nem tudom -tártam szét a kezem. Nem vagy te valami tinisztár, hogy tudjam -vágtam az arcába.

-Bezzeg én meg tudtam a tiédet -sértődött meg összefonva a kezét.

-Furák vagytok -szólalt meg Flóra elgondolkodva. Vagy 2 órát voltam veletek, de teljesen mások vagytok mint ahogy hallani lehet rólatok -nézett ránk.

-Én nem vagyok fura -kérte ki magának Karesz mire mindketten rámerdtünk. Na menjetek a francba -tartotta fel a kezét kínosan röhögve és bedugta a fülébe a fülesét. Flórával elnevettük magunkat majd beszélgetve sétáltunk a buszmegbe.

-Jól éreztem ma magam veletek -mosolygott rám mielőtt elment.

-Ja képzelem -forgattam meg a szemem. De azért örülök neki -simítottam meg a karját.

-Holnap találkozunk. Sziasztok -köszönt el vidáman.

-Szia egérke -dünnyögte Karesz aki mindvégig velünk ácsorgott. Amikor kettesbe maradtunk előhalásztam a fülesem és bedugtam a fülembe. Karesszal mindketten zenét hallgattunk miközbe a buszunkra vártunk az én fülembe Lucy Hale:Bless Myself című dala üvöltött. Halkan énekelgettem magamba a refrént miközbe nézelődtem.

,,Ican bless myself 

There's no need for someone's help

There's no one to blame 

There's no one to save you but yourself 

I can justify all the mistakes in my life 

It's taught me to be it's givin me and I'll survive 

Cause I have blessed myself."

Ahogy nézelődtem a tekintetem rátévedt Kareszra. Engem fürkészett majd a szemembe fúrta a tekintetét. Pár pillanatig álltam a tekintetét majd elpirulva lesütöttem a szemem. A francba ezzel a nyamvadt pirulással... A következő pillanatba kihúzta a fülesem a fülemből.

-Na mi van Szöszi? -érdeklődött vigyorogva.

-Semmi -sziszegtem összeszorított szájjal.

-Ugyanmár. Tudod nem értelek. Kedvelsz engem látszik rajtad, de az is látszik, hogy nem örülsz annak, hogy kedvelsz -fürkészte az arcom kitartóan.

-Ne akard kitalálni, hogy mit érzek -ráztam meg szaporán a fejem.

-Egyszer megszünik az ellenálásod és akkor önként fogsz a karjaimba futni -suttogta a fülembe mire megborzongtam, de szigorúan a cipőjét bámultam.

-Majd meglátjuk -motyogtam majd sarkon fordultam és a buszomhoz siettem. Felszálltam a buszra és bevágódtam egy ülésre. Nem szabad Kareszra gondolnom. Nem szabad. Ne hagyd, hogy elcsábítson, nem zúghatsz bele. Megértetted??

Hazaérve rögtön a szobámba siettem és átöltöztem, aztán rohantam az unokaöcsémért a suliba. Keddenként ettől a héttől én fogok érte járni, mert ma van szakköre egy fiatal 23 éves állítólag "kurva helyes,, tanárral. Azt pedig nekem muszály megnéznem. Menet közbe lófarokba kötöttem a hajam majd bedugtam a fülembe a fülesem. Most egy pörgősebb számot állítottam folyamatos lejátszásra. Mióta meghallagattam Karesz feldolgozásait megtetszett az Usher: Dj Got Us Fallin' In Love című száma. Természetesen az eredeti dalt töltöttem le és nem Karesz feldolgozását. A zenét hallgattva sietős léptekkel sétáltam az iskola felé.

-Jó napot -köszöntem egy takarítónak ahogy elhaladtam mellette majd benyitottam a tesiterembe. Daniék éppen kézilabdáztak. Nekidőltem a falnak és a tekintetemmel megkerestem a tanár bácsit. Meg is találtam nagyon hamar éppen felém sétált. Fekete melegítő volt rajta és tényleg kurva jól nézett ki. Mikor közelebb ért megpillantottam a világos kék szemeit. Apám, de jól néz ki...

-Segíthetek kisasszony? -kérdezte le nézve rám.

-Ööö...csak az unokaöcsémet várom -válaszoltam zavartan.

-Melyik az unokaöccse? -vonta fel a szemöldökét.

-Dani -vágtam rá azzonal.

-Nem ön szokott érte járni -húzta össze a szemöldökét.

-Nézze tanár bácsi, nem vagyok gyerek tolvaj oké? -emeltem meg a hangom majd rögtön el is vörösödtem. A francba mióta Karesz az életem részese olyanokat teszek amiket korábban sose. Például eddig soha se emeltem meg a hangom egy tanárral szembe.

-Én egy szóval se mondtam, hogy gyerek tolvaj lennél -csóválta meg a fejét. De Dani szülei nem szóltak ide, hogy más jön ma érte -fonta össze a kezét.

-Remélem a gyermekére is így vigyáz -mosolyodtam el halványan.

-Nincs gyerekem -rázta meg a fejét.

-Értem -bólintottam az ajkamba harapva. Most kajak nem vihetem haza? -kérdeztem értetlenül.

-Nem, én fogom hazavinni és te velünk jössz -jelentette ki.

-Hogy? -tátottam el a szám.

-Mondom velünk jössz -ismételte meg. A szememet forgatva megadóan feltartottam a kezem. Amikor a szakkörnek vége lett Dani odaszaladt hozzám és megölelt.

-Szevasz hapsikám -nevettem el magam. Na még mindig kételkedik? -érdeklődtem amikor kettesbe maradtunk.

-Igen -jelentette ki. Hogy hívnak? -állt meg mellettem.

-Szabó Lilla -mutatkoztam be. Na és önt? -kérdeztem.

-Nagy Dénes -nyújtotta felém a kezét mire megráztam.

A fejemet csóválva szálltam be Dénes mellé a kocsiba és vittük haza Danit. Miután beszélt a nagynénémékkel visszaszált a kocsiba és rámnézett.

-Ne haragudj -kezdett bele. Mondták, hogy te fogsz Daniért keddenként járni -húzta el a száját.

-Nem haragszok -vontam meg a vállam majd be mondtam neki a címet, hogy hova vigyem.

-Amúgy miért csak keddenként? -kérdezte amikor leparkolt a házunk előtt.

-Hát drága tanár úr. Ma azért mentem, hogy lecsekkoljak egy állítólag ,,kurva helyes" tanár bácsit -vallottam be.

-Na és annak találod azt a tanárt? -érdeklődött elvigyorodva.

-Igen. Ezért keddenként számítson rám az a tanár -mosolyogtam rá. Köszönöm a fuvart -szálltam ki.

-Máskor is -kiáltott utánam. Mosolyogva mentem be a házba. Ez a Dénes nem is olyan rossz arc...