A mai nap ugyanúgy indult mint a többi. Reggel felkeltem, felöltöztem aztán Karesz eljött értem és együtt mentünk a suliba. Diával azóta nem találkoztam. Szerencsére. A rendőrség már kiment hozzájuk és állítólag pár napon belül megkapom a pénzt, amit apa rögtön utal tovább az árvaház részére. A fejemet az ablaknak döntve memorizáltam a töri anyagot. Tegnap tanultam rá, de azért jobb átnézni.

- I. Szent István a keresztény államiság megteremtője -motyogtam magam elé.

-Szóltál? -pillantott rám Karesz.

-Mi? Ja nem, csak tanulom a törit -emeltem fel a füzetem.

-Miért nem puskázol? -vonta fel a szemöldökét.

-Mert az éretségin se lehet puskázni -húztam el a szám.

-Dehogy nem lehet csak okosan kell csinálni -nevette el magát Karesz.

-Fogadjunk már kieszeltél valamit Danival -fürkésztem az arcát gyanakodva.

-Na, de Lilla hova gondolsz? -pillantott rám ártatlan mosolyal.

-Ugye tudod, hogy ezzel nem oldasz meg semmit? -érdeklődtem.

-Dehogynem, nem fogok megbukni -vonta meg a vállát.

-És utána? Tényleg mihez kezdesz miután befejeztük a sulit? -kérdeztem kíváncsian.

-Szerintem ez egyértelmű -nevette el magát. Vagy csapódok valami bandához mint frontember, vagy pedig szólóban nyomom -ujságolta a tervét.

-Szóval énekes leszel -haraptam az ajkamba.

-Miért mi más legyek? -vonta fel a szemldökét. Te mi leszel? -kérdezte miután nem válaszoltam.

-Nem tudom talán majd egy könyves boltba megyek -vontam meg a vállam.

-Arra még nem gondoltál, hogy énekesnő legyél? -kérdezte halkan mire rápillantottam.

-Hát....hát nem igazán szeretem a zenét, meg imádok énekelni, de nem hiszem, hogy elég jó lennék énekesnőnek -csóváltam meg a fejem.

-Szöszi a te hangod egy kincs -tette a kezét a kezemre. Lefogadom, hogy egy csomóan irigykednek rád -jelentette ki elvigyorodva.

-Ugyanmár -csaptam rá a karjára kuncogva és elpirultam.

-Csak gondolkodj rajta, lehetne közös dalunk -vigyorgott rám mire bólintottam. Talán meggondolom és én is a zenei pályát választom úgy mint ő. De addig még van egy csomó időm szóval ráérek ezen agyalni. Lenéztem az egymásba fonódó ujjainkra és elmosolyodtam.

-Olyan furcsa, hogy együtt vagyunk -jegyeztem meg mire rámpillantott.

-Még mindig nem szoktad meg? -szaladt fel a szemöldöke.

-De csak olyan furcsa -vontam meg a vállam zavartan.

Suli után Karsszal elmentünk egy bárba ami ma nyílik meg. Legalábbis Karesz ezt mondta. A bár előtt kiszálltunk a kocsiból majd ahogy körbe néztem a tekintetem megakadt a boxtermen ahol Karesszal voltunk az őszi szünetbe. Jesszusom milyen rég volt már. Az arcomon nosztalgikus mosolyal néztem Karszra éa boldogan kijelenthettem, hogy ő már az én pasim. És ha rajtam múlik mindig is így marad.

-Mit mosolyogsz? -nézett rám összehúzott szemmel.

-Hát csak a szép emlékek -mosolyogtam továbbra is.

-Neked milyen emléked van itt? -fordult körbe aztán a tekintete megakadt a boxtermen. Áá...már értem -biccentett és széles vigyor terült el az arcán. Soha nem felejtem el azt a napot -mosolygott rám.

-Én se -suttogtam oda lépve hozzá.

-Örökre beleégett az agyamba az, hogy hisztis picsa voltál -tette hozzá mire a mosoly az arcomra fagyott.

-Hogy te milyen hangulat rontó vagy -háborodtam fel mire nevetve magához húzott és hosszasan megcsókolt. Elmosolyodva viszonoztam a csókját és átkaroltam a nyakát, majd az ujjaimmal beletúrtam a fürtjeibe.

-Gyere menjünk be -suttogta a számba, majd a kezembe fűzte a kezét és a bár felé indultunk. A bár belseje hangulatos volt és jó meleg fogadott minket. Pár vendég már lézengett bent, de lehet, hogy csak alkalmazottak voltak vagy ilyesmi.

-Mi az, hogy késtek? Leszarom, hogy a Kitti szépítkezik. 4-kor kezdünk és már háromnegyed négy van. Még is ki fog énekelni addig amíg ti a seggeteket meresztitek? -üvöltötte elsietve előttünk egy 26 év körüli magas srác. Karesszal döbbenten néztünk össze. Ide figyelj Tasi Robi vagy, hogy a francba hívnak. Nem is kell jönnötök. Megértetted? Ide ne gyertek -mondta dühösen és kinyomta a telefont. Karesz szórakozott mosolyal dőlt neki a falnak.

-Elnézést -szólította meg a srácot.

-Mi van? -meredt ránk idegbetegen.

-Hát mi Lillával tudunk énekelni. Történetesen mi is azon a veresenyen veszünk részt mint a Kitti meg a Robi -mosolyodott el lazán.

-Mire készülsz? -tágult ki a szemem.

-Szóval tudtuk énekelni? -vonta fel a szemöldökét.

-Tudunk hát. Nyugodtan nézzen utána YouTubon Varga Károly -válaszolta Karesz miközbe átvetette a kezét a vállamon.

-Az most nem számít -legyintett aztán eldarálta, hogy mit kell tennünk. 2 órán keresztül énekelni. Te jó Isten! Hogy fog az nekünk menni???

-Te teljesen megzakkantál -sziszegtem Karsznak dühösen.

-Lilla örülj már. Lenyúltuk a festett szőke fellépését. Egyel kevesebb szavazat nekik egyel több nekünk -vigyorgott szélesen mire végig gondoltam a dolgot végül elmosolyodtam.

-Látom van eszed -dicsértem meg mire felhorkantott. Pontban négykor hozzákezdtünk a fellépéshez. Legelősször én énekeltem egyedül Tolvai Renitől a Hagylak menniket.

,,Érzem nincs mit mondanom,

Ennyi, nincs több alkalom,

A percet számolom.

Bárcsak egyszer értenéd,

Mennyi felhő gyűlt köréd,

Úgy rohannék feléd.

Csak félni, nem szólni,

Hogy széthulltunk rég,

De jó volna hinni,

Hogy érintesz még.

Egy ösztönben őrzöm,

Az emléked véd,

Hogy együtt kell szállnunk,

Ez a Földön tart még.

Baby felhős fenn az ég,

Képünk lassan téped szét,

Érzem mégis megtennéd.

Látom hűvös arcodon,

tudom fáj, de nem hagyom!

Hát, baby-baby, én hagylak menni,

Nem segít a fájdalom,

Egy könnycsepp sincs az arcomon.

-Kérve kérni, összenézni,

Vesztes volnék jól tudom-,

Legördülni nem hagyom!

Napfény játszik arcomon,

Lassan égnek fordítom,

Hiányzol nagyon.

Megrémít a messzeség,

Honnan nem tért vissza még,

Ami köztünk volt szép.

Csak álmokban élni,

Nincs értelme rég.

De kár volna kérni,

Nem őrizhetnéd,

A lelkemben őrzöm az érzést, mi véd,

Hogy együtt kell szállnunk,

Ez a Földön tart még.

Baby felhős fenn az ég,

Képünk lassan téped szét,

Érzem mégis megtennéd,

Látom hűvös arcodon,

Tudom fáj, de nem hagyom.

Hát baby-baby, én hagylak menni,

Nem segít a fájdalom,

Egy könnycsepp sincs az arcomon.

- Kérve kérni, összenézni,

vesztes volnék jól tudom -,

legördülni nem hagyom!

Hát, baby-baby, én hagylak menni,

Nem segít a fájdalom,

Egy könnycsepp sincs az arcomon.

-Kérve kérni, összenézni,

Vesztes volnék jól tudom-,

Legördülni nem hagyom."

Mikor letelt az egy óra tartottunk egy kis pihenőt.

-Imádnak titeket -lépett hozzánk a bár tulajdonos.

-Köszönjük -mondtuk Karesszal egyszerre és mindeketten vadul vigyrogtunk.

-Szóval azt mondjátok, hogy versenyezni fogtok? -ült le közénk.

-Hát igen, Egerbe lesz egy ilyen iskolák közti verseny -vontam meg a vállam.

-Melyik iskolába jártok? -érdeklődött.

-A Dobó Istvánba -válaszolta Karesz.

-Én is oda jártam -vidult fel mi pedig vele együtt örültünk és válaszolgattunk az iskolával kapcsolatos kérdésekre. Leginkább a tanárokra volt kíváncsi. Képzeljétek Kovács tanár úr volt az ofője. Szegény! Csoda, hogy túlélte. Egyáltalán nem lettem volna a helyébe.

-Ne gyerünk -tapsolt kettőt Dávid (most már a nevét is tudjuk). Sóhajtva álltam fel és mentünk vissza Karsszal a színpadra. Most egy duett következett. Bethany Joy, Tyler Hilton: When the stars go blue.

,,Dancin' where the stars go blue

Dancin' where the evening fell

Dancin' in my wooden shoes

In a wedding gown

Dancin' out on 7th street

Dancin' through the underground

Dancin' little marionette

Are you happy now?

Where do you go when you're lonely

Where do you go when you're blue

Where do you go when you're lonely

I'll follow you

When the stars go blue

When the stars go blue

Laughing with your pretty mouth

Laughing with your broken eyes

Laughing with your lover's tongue

In a lullaby

[x2]

Where do you go when you're lonely

Where do you go when you're blue

Where do you go when you're lonely

I'll follow you

When the stars go blue

The stars go blue, stars go blue

Follow you

Follow you

When the stars go blue

When the stars go blue

When the stars go blue

When the stars go blue

Where do you go when you're lonely?

Where do you go when the stars go blue?"

A dal végét megzavarta az, hogy Kitti felszaladt a színpadra és szó szerint nekem esett.

-Te megőrültél -kiáltottam fel ahogy a földre esetünk. Persze nem hagytam magam, dehogy hagytam. Tanultam a Dia esetből és többén nem hagyom, hogy valaki így bánjon velem. De mielőtt bármit csinálhattam volna Karesz lerángatta rólam Kittit és nekilökte Robinak.

-Jobb lesz ha megfékezed a ribanc barátnődet -mordult fel dühösen, majd felsegített és megigazította a sapkám.

-Te mocsok kurva. Muszály fojton mindent tönkretenned? -vergődött Kitti acsarogva.

-Már bocs. De 1 nem tudtam, hogy itt lépnétek ma fel. 2 miért kellett elkésni? -mosolyogtam rá gúnyosan.

-Nincs közöd hozzá -sziszegte villogó szemekkel.

-Peresze, hogy nincs. Amúgy a sminked kicsit furcsa -jegyzetem meg aztán hagytam, hogy Karesz maga után húzzon le a színapdról.

-Sajnálom, próbáltam kidobni őket -siette utánunk Dávit.

-Semmi gond. Remélem ez a kis incidens nem ront a bár hírén -harapdáltam az ajkam aggódva.

-Nem hiszem -rázta meg a fejét a hajába túrva. Tessék a fizetés -nyújtott Karesz felé egy borítékot.

-Te pénzt kértél érte? -háborodtam fel. Karesz motyogott valamit amit nem értettem ezért Dávidra néztem.

-Csodásak voltatok, ez jár nektek -mosolyogott ránk. Ja és rátok szavazok -jelentette ki mire elmosolyodtam.

-Köszönjük és további szép estét -búcsúztam el. Pár percel később már a kocsiba ültünk és Adács felé tartottunk.

-Hát ez nem a szokványos randi volt -jegyeztem meg.

-Egyet értek -nevette el magát. De azért jó volt nem? -fogta meg a kezem és rámmosolygott.

-A legjobb -biccentettem majd nyomtam egy puszit az arcára és a vállára hajtottam a fejem. A rádióba ekkor felcsendült Brash Bencétől a Páratlan páros mire hangosabbra vettem a hangerőt és lehunytam a szemem.

,,Ez csak egy érzés, pont olyan, mint száz más! 

Mondd, miért fáj úgy mégis, miért nincs rajta áldás!? 

Egy éjszaka kellett nálad vagy nálam, 

Úgy ki voltam égve, nagyot hibáztam! 

Most szeretnék mindent semmissé tenni, 

Kifogytam a szóból, és nem maradt semmi! 

Csak szerelmünk éltet, vissza álmodom újra, 

Csókjaid emléke rám virrad néha! 

Egy páratlan páros voltunk mi ketten, 

Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.

Egy páratlan páros két buta kis dallam, együtt egymás szívében! 

Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel, 

Ha akarod még ezerszer csak, hogy megértsd, a lelkemet eladnám egy csókodért! 

Egy páratlan páros voltunk mi ketten két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.

Egy páratlan páros két buta kis dallam együtt egymás szívében és örökös harcban! 

Most hiányzik minden és te is hiányzol, 

Egyedül fekszem, érzem, hogy vádolsz! 

Csak szerelmünk éltet, vissza álmodom néha 

Csókjaid emléke rám virrad újra! 

Egy páratlan páros voltunk mi ketten, 

Két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.

Egy páratlan páros két buta kis dallam, együtt egymás szívében! 

Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel, 

Ha akarod még ezerszer csak, hogy megértsd, a lelkemet eladnám egy csókodért! 

Egy páratlan páros voltunk mi ketten, két gyönyörû fél hang egy kottafüzetben.

Egy páratlan páros két buta kis dallam, együtt egymás szívében és örökös harcban! 

Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel, 

Ha akarod még ezerszer csak, hogy megértsd, a lelkemet eladnám egy csókodért! 

Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel, 

Ha akarod még ezerszer csak, hogy megértsd, a lelkemet eladnám egy csókodért! 

Ha akarod még ezerszer mondom el, hogy rajtad kívül senki sem érdekel, 

Ha akarod még ezerszer csak, hogy megértsd, a lelkemet eladnám egy csókodért!"