Hétfő reggelre durván belázasodtam. Konkrétan arra ébredtem fel, hogy ráz a hideg és a torkom iszonyatosan hasogat. Dobtam Flórának és Orsiéknak egy üzit, hogy ne várjanak mert megyek a dokihoz. Egy ideig vaciláltam, hogy Karesznak is írjak-e, de aztán úgy voltam vele, hogy minek. Hisz úgyse érdekli vagy ha érdekli is akkor megkérdezi Orsiékat. Bágyadtan mentem ki a konyhába ahol anyum reggelit főzött. Apa már rég lelépett melózni.

-Anya -nyüszögtem a vállára hajtva a fejem.

-Mi a baj kincsem? Beteg vagy? -tapogatta meg a homlokom.

-Igen, pedig én soha se vagyok beteg -motyogtam szomorúan. Anya odakormányzott a székhez majd főzött nekem teát. Búskomoran kortyolgattam a forró barackteát majd egyet gondolva felhívtam Kareszt. 7 óra már biztos ébren van.

-Haló? -szólt bele rekedten. Baj van Szöszi? -kérdezte.

-Azon kívül, hogy szét megy a torkom? -kérdeztem vissza.

-Neked is? -nevette el magát ami köhögésbe csapott át.

-Jah, gondolom te se mész suliba -jegyeztem meg.

-Dehogy megyek -morogta. Remélem te se -mondta szigorúan.

-Nem én se megyek -ráztam meg a fejem. Jobbulást -tettem hozzá.

-Ja az rám fér. Szétfújtam az orrom totál ki van pirosodva -panaszkodott.

-Kellett nekünk fürödni a hideg tóba -jegyeztem meg egyet sóhajtva.

-Húú...jó, hogy mondod meg kell vernem ezért Danit -jelentette ki.

-Sok sikert -mosolyodtam el halványan.

-Olyan szomorú a hangod. Valami más baj is van? -érdeklődött.

-Nem nincs semmi. Csak beteg vagyok és ez mindig lehúz -vontam meg a vállam. Így próbálni se tudunk -suttogtam.

-Nyugi nem leszünk sokkal elmaradva -vigasztalt mire felsóhajtottam.

-Te aztán tudod, hogy kell megvigasztalni az embert -forgattam meg a szemem.

-Mész dokihoz? -kérdezte.

-Aha muszály lesz, kell az igazolás -kortyoltam bele a teába.

-Mit iszol? -érdeklődött azonnal.

-Finom barack teát -mosolyodtam el. Küldjek? -nevettem el magam.

-Áá..nem kell főzök magamnak még finomabbat -hárította el az ajánlatomat.

-Na jól van akkor főzz magadnak finomabbat -kezdtem tettett sértődöttséggel.

-Egy ilyen kis semmi miatt felkapod a vizet? -röhögött fel.

-Igen fel -bólogattam.

-Hát jó. Szia szöszi -köszönt el.

-Szia -mondtam majd kinyomtam.

Az orvosi rendelőbe belépve szinte azonnal is fordultam kifele. Lehetetlenség, hogy sorra kerüljek. Voltak vagy 50-en, de komolyan. Na jó talán egy kicsit felnagyítottam. Úgy voltak 15-en, de nekem az akkor is sok. Sóhajtva huppantam le az egyik székre és kinéztem az ablakon. A fülemben üvöltött a zene miközbe elmerültem a gondolataimba. Aztán a zene hirtelen megszakadt és elkezdett rezegni a telóm.

-Igen? -kaptam a fülemhez.

-Ti szórakoztok velem -jelentette ki Dani.

-Hogy? -hökkentem meg miközbe kifújtam az orrom.

-Közös betegség mi? -kérdezte idegesen.

-Jah hallod, közös betegség mivel csak mi ketten csobbantunk a tóba -szólalt meg Karesz rekedten.

-Te is itt vagy? -hökkentem meg.

-Aha, Szeva szöszi -köszönt Karesz.

-Szia ismét -köszöntem vissza majd felálltam és kisétáltam az előtérbe.

-Akkor is szemetek vagytok, nekem nem tudtatok szólni? -szólt közbe Dani dühösen.

-Dani mi nem lógunk -ráztam meg a fejem.

-Nem érdekel. Mit csinálok itt egyedül? -érdeklődött.

-Jesszus ott vannak a haverok. Ne hisztizz már -szólt rá Karesz röhögve. Olyan vagy mint egy kislány -tette hozzá.

-Kb -értettem egyet vele. Keresd meg Flórát -ajánlottam neki. A vonal végén egy ideig csend volt.

-Keressem meg azt mondod? -kérdezte végül.

-Hát nem én döntöm el -nevettem el magam majd köhögtem egy sort.

-Héé a dokinál vagy már? -címezte nekem a kérdést Karesz.

-Aha, de egy csorda van előttem -morogtam fintorogva.

-Hahó..valaki figyelne rám is? -morogta Dani.

-Nyugi van haver -sóhajtott fel Karesz.

-Oké ti dumáljatok én léptem -köszöntem el majd visszamentem a váróterembe.

1 óra múlva 2 receptel a kezembe léptem ki a rendelőből. Épp az iskola előtt sétáltam el amikor egy kocsi parkolt le mellettem.

-Lógunk, lógunk? -szállt ki a kocsiból Dénes tanár úr vigyorogva.

-Fogjuk rá -lebegtettem meg előtte a recepteket.

-Szia Lilla -köszönt megpuszilva az arcom.

-Tanár úr -biccentettem halvány mosolyal.

-Beteg vagy? -billentette félre a fejét.

-Aha torokgyulladás -vontam meg a vállam és zsebre tettem a kezem. Maga, hogy hogy nem órán van? -vontam fel a szemöldököm.

-Csak harmadik órám van. Addig meg minek unatkozzak itt 8-tól? -vonta meg a vállát és közelebb lépett hozzám. Számíthatok rád holnap? -kérdezte csendesen és végighúzta a kezét a karomon.

-Nem fél, hogy kiskorúval látják? -sütöttem le a szemem.

-Cseppet sem izgat, nem vagy a diákom -nézett a szemembe. Bár ha az lennél, az se zavarna -gondolkodott el.

-Értsem úgy, hogy ön szereti a veszélyt? -kérdeztem halkan.

-Én folyton veszélybe illek -suttogta felém hajolva, de én hátraléptem.

-Mennem kell, még fel kell adnom a lottót -köszöntem el sietve, majd sarkon fordultam és gyors léptekkel elindultam a posta felé. A francba! Ha nem kapok észbe akkor Dénes tuti megcsókol. És ha megcsókol az valahogy Karesz fülébe fog jutni. Várjunk csak engem miért érdekel, hogy Karesz megtudja vagy nem? Hisz semmi közünk egymáshoz. Lilla ne kezdj el megőrülni kérlek -korholtam saját magam. Ha legközelebb Dénes közeledni akar akkor hagyom magam és sodródok az árral -határoztam el magamba. A körmömet rágva vártam a sorom a postán majd beadtam a lottót és kértem egy Borsot. Miután fizettem, kiváltottam a gyógyszereket a gyógyszertáron majd mamáék felé vettem az irányt.

Délután épp az ágyamon fekve sziesztáztam, miközbe zenét hallgattam, amikor is becsörtettek a szobámba Orsiék.

-Jé. Sziasztok -néztem fel meglepetten.

-Csáó csajszi -vágódott le Adri a babzsákfotelembe.

-Ki engedett be titeket? -ültem fel, hogy helyet csináljak nekik.

-Apud egyszerre értünk ide -válaszolta Anna.

-Szuper. Na de mi volt a suliba? -kérdeztem pletykára éhesen. Hát igen én is tini vagyok érdekelnek a pletykák.

-Kikaptuk matekból a dogát -nyúlt Orsi a táskájába.

-Nem akarom tudni hanyas -motyogtam el véve tőle a papírt majd sóhajtva rápillantottam a lapra. Egy óriási egyesre számítottam ezért egy kicsit meglepődtem amikor megláttam a 2,-t. Igen, zseni vagyok -ujjongtam vigyorogva. Volt még valami? -érdeklődtem.

-Volt hát. Cintit randira hívta Dávid -vigyorodott el Adri.

-Ajjj..már. Egész nap ezzel piszkáltak -vörösödött el Cinti. Mosolyogva hallgattam ahogy egymás szavába vágva magyaráznak majd hátradőltem az ágyon és összefontam a kezem. Mondtam már, hogy imádom ezt a négy lükét? Nem szerintem még nem. Orsiék maradtak 1 órát majd kikisértem őket a kapuba.

-Köszi, hogy benéztetek -mosolyogtam rájuk és mindegyiküket megöleltem. Ahogy néztem utánuk megláttam a biciklivel tekerő Kareszt. Ami két okból volt különös. 1:Karesz állítólag beteg. 2:Hatvanba lakik.

-Hát te? -meredtem rá tág szemekkel amikor lefékezett előttem.

-Unatkoztam otthon -vonta meg a vállát majd félretolt és betolta a bicóját az udvarra.

-De Hatvanból letekertél? -kérdeztem csodálkozva.

-Nem Györkig vonatoztam és onnan tekertem -nézett hátra a válla felett.

-Beteg vagy nem? -vontam fel a szemöldököm.

-Nem látszik rajtam? -fordult felém mire elkezdtem az arcát fürkészni. Az orra tényleg piros volt a szeme pedig túlságosan is csillogott. Ha már így fürkésztem végignéztem az öltözködésén is. Kék farmer, nike cipő, bőrdzseki és egy sál.

-Így elengedett anyud? -kérdeztem végül.

-Nincsenek otthon az ősök -vigyorodott el majd beindult a házba. Kissé csodálkozva követtem. Szép napot -köszönt belépve a házba majd kibújt a cipőjéből, levette a kabátját és a kezembe nyomta.

-Felakasztod? Köszi -intett és a nappali felé indult.

-Feleségül ne vegyelek? -szóltam utána hitetlenkedve.

-Már a nejed vagyok szöszi -jegyezte meg. Oké, az egy dolog, hogy Karesz betegen megjelenik az viszont már kicsit sok, hogy otthon érzi magát. Persze pár pillanat múlva választ kaptam arra, hogy miért is ilyen.

-Áá...Szia Karesz már vártalak. Épp időbe jöttél -üdvözölte apa vidáman.

-Siettem ahogy csak tudtam. De tudod a vonatot nem tudom siettetni -mondta Karesz könnyedén. Pislogás nélkül mentem be a nappaliba és néztem a kanapén terpeszkedő apára és Kareszra. Ne már, hogy puszi pajtások lettek -gondoltam magamba.

-Apu..izé te hívtad ide? -köszörültem meg a torkom.

-Persze, hogy én. Már tegnap este megdumáltuk -nézett rám apa.

-Na, de...-tártam szét a kezem.

-Várj Szöszi te azt hitted, hogy hozzád jöttem? -vonta fel Karesz a szemöldökét.

-Én nem..csak..csak -sütöttem le a szemem elpirulva.

-Sajnálom, hogy csalódnod kellett, de ma a meccsé a főszerep -tárta szét a kezét és visszafordult a Tv felé. Zavartan ültem le egy fotelbe és csodálkozva néztem rájuk. Ilyen nincs. Ez biztos csak egy álom.

-Kicsim pattogatnál nekünk kukoricát? -nézett rám apa mosolyogva.

-Aha, persze -motyogtam felállva és kivonultam a konyhába. Erősen agyalva tettem be a popcornt a mikróba majd nekidőltem a pultnak. Két lehetőség van. Vagy elaludtam és álmodok vagy ébren vagyok és ez a valóság. Belecsíptem a saját kezembe majd érezve a fájdalmat nyugtáztam, hogy totálisan éber vagyok. Pár perc múlva a kukoricával együtt léptem be a nappaliba.

-Parancsoljatok -tettem le közéjük.

-Szöszi ha szépen megkérlek főznél nekem egy forró teát? -nézett rám Karesz cuki mosolyal pont akkor amikor leültem.

-Na, de -hápogtam majd látva apum szigorú pillantását engedelmesen kimentem a konyhába és feltettem a vizet. 10 perc múlva egy kancsó teával, egy 100-as zsepivel, lázmérővel és torokfertőtlenítővel mentem vissza a nappaliba. Apa és Karesz csodálkozva nézték ahogy mindet lepakolom a dohányzó asztalra.

-Kell még valami? -húztam össze a szeme Kareszt méregetve.

-Nem köszi -motyogta a bögréért nyúlva. Elégedetten ültem le a fotelbe és kényelmesen elhelyezkedtem majd elővettem a mobilom. Anyum fél óra múlva ért haza.

-Kié az a bicikli? -nézett rám kérdőn ahogy az előszobába álltunk. Ebben a pillanatba Karesz és apa egyszerre ordítottak fel, hogy igen.

-Kareszé -sóhajtottam fel. Apa áthívta meccset nézni -mondtam unottan.

-Marad vacsorára? Rántott sajt lesz -mosolygott anya.

-Nem nem marad. És nem fog menni a finom rántott sajtból -ellenkeztem.

-Lilla -szólt rám anya.

-Emlékeztetnélek, hogy én vagyok a gyereketek és nem ő -toppantottam a lábammal és összefontam a kezem.

-Karesz a vendégünk vacsorára -jelentette ki anya határozottan. Így esett, hogy a meccs után négyen ültünk le vacsorázni. Némán néztem, hogy Karesz milyen jól ki jön a szüleimmel. Hogy lehet az akkor, hogy velem ilyen szemét? Bár mostanába nem annyira.. Karesznek feltünhetett, hogy nézem, mert felém fordult és a pillantásunk egymásba fonódott. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és befejeztem a vacsorámat. 1 óra múlva már a kapuba ácsorogtam Karesszal együtt.

-Mikor mész suliba? -kérdeztem fel nézve rá.

-Szerdán te? -billentette félre a fejét.

-A hétre kiírt a doki -sóhajtottam fel.

-Akkor gyengébb vagy mint én -vigyorodott el oldalba bökve.

-Szemét vagy -löktem meg, de meg se érezte csak állt ottan azzal a pimasz vigyorával a képén.

-Jól éreztem magam -nézett a szemembe. Bírom a szüleidet -mosolyodott el.

- Karesz most őszintén. Mi ezzel a célod? -tártam szét a kezem.

-Jó éjt Lilla, kicsi szöszi -hajolt oda hozzám és megpuszilta az arcom majd eltekert.

Másnap délután fél öt.

Nyakig beöltözve léptem be a tornaterembe majd leültem egy padra és onnan néztem a focizást. Ma már egy kicsit jobban vagyok, a torkom már nem sajog annyira és a lázam is elmúlt.

-Helló -ült le mellém Dénes.

-Tanár úr -mosolyodtam el halványan. Nem gond, hogy egy kicsit hamarabb jöttem? -érdeklődtem.

-Téged mindig szivesen látlak -mosolygott rám. Jobban vagy már? -érdeklődött.

-Aha -bólintottam miközbe előhalásztam a zsebemből egy negrót és bekaptam.

-Figyelj csak, arra gondoltam, hogy mi lenne ha tegeznél -mondta hirtelen.

-Megpróbálom -mosolyogtam rá. Dénes elvigyorodott majd elkiáltotta magát, hogy mehetnek öltözni. 5-kor van vége a szakkörnek -emlékeztettem miután megöleltem Danit.

-Tudom, de alapból korábban kezdtük -vonta meg a vállát miközbe eltette a labdát.

-Aha vágom -bólintottam miközbe a kötelet méregettem.

-Fel akarsz mászni? -kérdezte miután követte a pillantásom.

-Dehogy nem tudok kötelet mászni -ráztam meg a fejem.

-Azért próbáld meg -vigyorodott el. Bizalmatlanul fogtam meg a kötelet majd felhúztam magam kb 1 centire és ennyi.

-Látod? Mondtam, hogy nem megy -néztem rá és elengedtem a kötelet.

-Mehetünk -szaladt be Dani. Viszlát Tanár úr -integetett neki majd megfogta a kezem.

-Elviszlek titeket -ajánlotta fel.

-Ez nem szükséges -hárítottam el.

-Ragaszkodom hozzá -nézett a szemembe mire sóhajtva beleegyeztem. Kisétáltunk a suliból majd beszáltunk Dénes kocsijába. Danit kitettük otthon aztán engem is hazadobott.

-Köszi a fuvart -mosolyogtam rá.

-Bármikor -nézett a szemembe majd lehunyta a szemét és felém hajolt.

-Dénes beteg vagyok -suttogtam mire kinyitotta a szemét.

-Ez egy csöppet se izgat -suttogta vissza és a tarkómra csúsztatta a kezét.

-Beteg leszel -szóltam rá.

-Majd meggyógyulok -húzott közelebb magához és megcsókolt. Enyhén megborzongva viszonoztam a csókját és beleszántottam a hajába. Kicsi Lilla -lehelte miközbe az ajka átsiklott a nyakamra. Kicsi szöszi, suttogta tegnap Karesz mire magam se tudom miért, de eltoltam magamtól Dénest.

-Majd beszélünk -köszöntem el majd kiszálltam a kocsiból és kissé zavaros érzelmekkel a ház felé indultam.