Apum kocsijába ülve bámulom a mellettem elsuhanó tájat. Bélapát felé tartunk ahol anyai részről élnek a dédszüleim. Állítólag még ott lesz Csillának egy rokona is aki amúgy srác. Csak az a kérdés, hogy hogy fogunk elférni. Mert ugye három szoba van plusz 1 ágy a konyhába, de azon a mamám szokott aludni. Az egyik szobába dédimamáék és maradt két szoba. Nos az egyiket tuti befoglalta az a srác így maradt egy szoba. De az fix, hogy én nem alszok anyumék között már nem vagyok kisbaba, viszont az is fix, hogy az idegen srác mellett se alszok.

-Hol fogok aludni? -törtem meg a csendet.

-Ott ahol szoktál -válaszolta apa kissé morcosan. Hát igen mióta voltam a koncerten kissé dühös rám és a haraga azóta se enyhült. Igaz még csak egy hét telt el.

-De az egyik szobát az a srác már biztos befoglalta -jegyeztem meg.

-Akkor alszol a gyerek mellett -morogta mire felháborodva hápogtam.

-Az egyetlen fiú aki mellett aludnék az Ka....-kezdtem, de elharaptam a mondat végét.

-Karesz -fejezte be helyettem anya és apa.

-Igen -motyogtam elpirulva és kinéztem az ablakon. Karesszal a kapcsolatom eléggé különös mióta megverte miattam azt a srácot. Nem tudom, hogy ő is így van-e vele, de én zavarba vagyok a közelébe, de egybe kellemes is a társasága. A szivatásai is kezdenek elmaradni. Igaz még mindig piszkál, de nem bánt meg. Diával továbbra is együtt van, vagy csak a csaj hiszi azt, hogy együtt vannak. Ki tudja. A versenyre próbálunk rendesen bár szerintem már tökéletes az egész, de inkább jobb gyakran próbálni nehogy a versenyre elfelejtsük. Viszont a verseny napja még mindig nincs meg pedig már November van. Csak annyit tudunk, hogy tavasszal. De az lehet március, április vagy május. Bedugtam a fülembe a fülest és hátradőlve lehunytam a szemem. A dalok egymást váltogatták miközbe engem elnyomott az álom. Legközelebb már Bélapáton ébredtem fel akkor is azért mert anyum a vállamat rázta. Hangosan ásítottam majd kiszálltam a kocsiból és a vállamra kaptam a táskámat. A szememet dörzsölve követtem őket be a házba.

-Sziasztok -köszöntem majd megpusziltam mind hármukat. Ugye dédipapát, dédimamát és mamát.

-De megnőttél -nézett végig rajtam dédimama.

-Hát igen -vontam meg a vállam zavart mosolyal. Körbenéztem a konyhába, de nem láttam a srácot. Talán még sincs itt -gondoltam reménykedve miközbe leültem a sarokülőre. Ez az legalább egyedül alszok. Elővettem a mobilom és felnéztem Facre, de mivel senki olyan nem volt elérhető le is léptem.

-Na és a fiatalember merre van? -érdeklődött apa.

-A belső szobába alszik -válaszolta mama mire elhúztam a szám. Szuper mégse alszok egyedül.

-Megyek lecsekkolom az alvó társamat -álltam fel fintorogva majd a belső szoba felé indultam. Halkan, hogy fel ne keltsem benyitottam az ajtón és beléptem a szobába. A redőnyök le voltak húzva így csak a srác körvonalát láttam. Közelebb léptem az ágyhoz majd ránéztem a srác arcára. Aztán a tekintetem tágra nyílt a meglepetéstől. Ugyanis aki az ágyba fekve aludt nem más volt mint Karesz. Igen ő, az a Karesz.

-Jézusom -suttogtam és leroskadtam az ágy szélére. A tekintetem rávándorolt a békés arcára és elfigyeltem őt. Olyan aranyos így, olyan kisfiús. Kinyújtottam a kezem és az ujjaimmal megérintettem az arcát mire megmozdult. Rögtön elkaptam a kezem és lélegzet visszafolytva meredtem rá. Karesz nem nyitotta ki a szemét csak morgott valamit majd a hasára fordult és egy párnába fúrta a fejét. Sóhajtva lazultam el majd a tekintetem a csupasz hátára vándorolt. Lilla ne bámuld már ennyire ez csak egy átlagos hát -szóltam rá saját magamra. Lassan felálltam és el vettem az egyik fotelből a plédet aztán ráterítettem. Nem akartam, hogy megfázzon na. A hajamba túrva néztem le rá majd megfordultam és kimentem a szobából. Most akkor mi rokonok vagyunk Karesszal vagy mi?

-Anya rokonom az a srác? -kérdeztem visszamenve a konyhába.

-Vérszerintileg nem -rázta meg a fejét.

-Csak nem ismered a srácot? -vonta össze a szemöldökét apa.

-Ti is ismeritek -ültem le mire értetlenül rámnéztek. Karesz az -haraptam az ajkamba.

-Micsoda? -meredt rám apa. Vele nem alhatsz egy ágyba -jelentette ki.

-Egy idegennel meg hagytad volna? -tátottam el a szám.

-Abba nem lennél szerelmes. De Kareszba az vagy -morogta mire hitetlenkedve elnevettem magam.

-Csúcs. De köztetek se fogok aludni -jelentettem ki a fejemet rázva.

-Lilla? -kérdezte ekkor Karesz döbbenten.

-Szia Karesz -fordultam felé az ajkamat harapdálva.

-Álmodom vagy te tényleg itt vagy? -kérdezte a szemét dörzsölve.

-Nem álmodsz -álltam fel és a kezemet dörzsölve odaléptem hozzá. Miért nem mondtad? -kérdeztem halkan.

-Mégis mit? -nézett rám zavartan.

-Azt, hogy idejösz -tártam szét a kezem.

-Te se mondtad, szóval kvittek vagyunk -vonta meg a vállát aztán köszönt apáéknak és leült. Sóhajtva ültem le én is aztán elővettem a telefonom.

-Neked ez nem furcsa? Folyton folyvást egymásba botlunk -böktem oldalba Kareszt.

-Mert a sors játszik velünk. Azt akarja, hogy együtt legyünk, de közbe akadályokat állít fel nekünk. De ma éjjel, ma éjjel senki se zavarhat meg minket -kacsintott rám mire elvörösödtem.

-Azt hiszem a kocsiba alszok -szűrtem a fogam közt a szavakat.

-Lilla soha nem használnám ki a helyzetet. A nyaralóba se tettem pedig rámmásztál -suttogta a fülembe.

-Nem is másztam rád -csóváltam meg a fejem.

-Add fel Lilla. Mindig vesztesz -mosolygott rám kedvesen mire bokán rúgtam.

Délután úgy döntöttem, hogy kisétálok a tóra, de apáék nem engedtek el egyedül így Karesznak is velem kellett jönnie.

-A szüleid hogy hogy nem jöttek? -kérdeztem rápillantva.

-Ők nem tartják a kapcsolatot velük, csak én szoktam eljön évente párszor -vonta meg a vállát Karesz.

-És miért nem Csilláéknál alszol? -vontam fel a szemöldököm.

-Ott nincs annyi szoba -pillantott rám.

-Itt sincs -mutattam rá. Képes lettél volna egy tök idegen csajjal egy ágyba aludni? -érdeklődtem.

-És te egy vadidegen srácal? -kérdezte vissza.

-Jogos -bólintottam halvány mosolyal. Hát nem tudom egy éjszakát csak kibírtam volna -forgattam meg a szemem.

-Azért örülsz annak, hogy én vagyok itt? -sandított rám mire halkan felsóhajtottam. Válasz nélkül sétáltam tovább mire felsóhajtott.

-Persze, hogy örülök hisz barátok vagyunk -mosolyogtam rá.

-Igen barátok -bólintott és átkarolta a vállam így sétáltunk tovább. Beszélgetve sétálgattunk majd a parton leültünk egy padra.

-Hogy hogy eddig nem találkoztunk? -pillantottam rá. Mármint itt -haraptam az ajkamba.

-Nem tudom, elkerültük egymást -vonta meg a vállát. Következő hónapba akkor árvaház? -vonta fel a szemöldökét.

-Aham. Visszamegyek a suliba és elkezdek plüssöket gyűjteni -bólintottam.

-Még mindig szobafogságba vagy? -vonta fel a szemöldökét.

-Hallhattad 1 hónap, apa nem enged belőle -nevettem el magam.

-Így járnak a rosszkislányok -jegyezte meg Karesz vigyorogva.

-Te csak maradj csendbe -szóltam rá. Te verekedtél és semmi büntetést se kaptál -csaptam rá a karjára.

-Valakinek el kell vinni a balhét és most te voltál az -kacsintott rám mire elnevettem magam.

-Legközelebb te leszel -pillantottam rá kuncogva.

-Megdumáltuk -nevette el magát. Egy ideig mindketten hallgattunk és a vizet bámultuk. A szemem sarkából őt figyeltem. Olyan jó érzés a közelébe lenni. A tekintetem rávándorolt az arcára majd magam elé néztem és lesütöttem a szemem.

-Mire gondolsz? -törte meg a csendet.

-Mindenfélére -vontam meg a vállam. Most éppen az iskolára -füllentettem.

-Stréber -morogta mire rácsaptam a karjára.

-Nem vagyok stréber -ellenkeztem.

-Tudom -mosolygott rám majd átvetette a kezét a vállamon és csinált egy közös fotót. Amúgy utána még csináltunk egy csomót.

A plafont bámulva feküdtem a szobába és aludni próbáltam, de nem igazán sikerült. Karesz mellettem már húzta a lóbőrt vagy 1 órája, de én a közelsége miatt nem tudtam ellazulni. Sóhajtva vettem elő a mobilom majd rá írtam Flórára.

Lilla: Találd ki, hogy ki mellett fekszek :D

Flóra: Na ki?

Lilla: Hát izé Karesz...

Flóra: Mi van???? Karesz nálatok alszik

vagy mi???

Lilla: Nem alszik nálunk csak ugye itt

vagyok dédimamáéknál és ő is itt van.

Ekkor Karesz megmozdult átvetette a kezét rajtam és rámhajtotta a fejét.

-Szuper -motyogtam majd egyet gondolva csináltam pár fotót, gyűjtöm az emlékeket na.

Flóra: Ez komoly? De, hogy? Most akkor

rokonok vagytok??

Lilla: Nem szerencsére nem. De

eldöntöttem, hogy soha nem tudja meg,

hogy mit érzek.

Flóra: Miért nem? Szerintem tökre

összeillenétek.

Lilla: Igen, de....rájöttem, hogy nem

akarom elveszíteni a barátságát. Ha

esetleg összejönnénk aztán szakítanánk,

na érted. Inkább hagyom, hogy azt hidje,

hogy csak haverok vagyunk....

Flóra: Te tudod. De biztos, hogy ezt

akarod? Nem fog fájni? :'(

Lilla: Az elvesztése még jobban fájna...

Flóra: Fel nézek rád, ugye tudod?

Lilla: Ne hülyéskedj már. Még a végén

öntelt leszek :-P

Flóra: Attól én nem tartok :D

Lilla: Na jó én elköszönök. Szia, jó éjt.

Flóra: Szia Lilla. Szép Kareszos álmokat ;)

A fejemet fogva tettem félre a mobilom majd megpróbáltam elhelyezkedni úgy, hogy Kareszt fel ne ébresszem. Pechemre nem sikerült.

-Minden rendbe? -kérdezte kómásan majd elhúzódott tőlem.

-Nem akartalak felkelteni. Csak helyezkedni akartam -fürkésztem az árnyékát zavartan.

-Nem gáz -mondta ásítva majd félredobta a takarót és kiment a WC-re. A fejemet a tenyerembe támasztva néztem utána majd a párnára hajtottam a fejem. Még akkor is nyitott szemmel feküdtem amikor Karesz visszajött.

-Apuddal összefutottam. Elég csúnyán figyelt -újságolta, de nem válaszoltam. Kérlek gondold azt, hogy alszok. Legalább ráfoghatom, hogy álmomba bújtam hozzád. Aludj csak angyalom -suttogta megsimítva az arcom. Az érintésére halk sóhaj szakadt ki belőlem és mocorogtam egy keveset. Feküdj már le -szóltam rá magamba. Mikor Karesz már vagy 10 perce feküdt a hátán odabújtam hozzá és a mellkasára hajtottam a fejem. Kis idő elteltével Karesz a derekamra csúsztatta a kezét és szorosabban magához vont. Így egymás karjaiba nyomott el minket az álom. Reggel arra riadtunk fel, hogy valaki felhúzza a szobánkba a redőnyt. Hunyorogva nyitottam ki a szemem majd lenéztem Karesz kezére ami a derekam köré fonódott.

-Jó reggelt -köszönt anya vidáman.

-Anya -ültem fel az ágyba elvörösödve. Elég lett volna csak bekiabálni, hogy jó reggelt -motyogtam.

-Örülj neki, hogy én jöttem be és nem apád -vágta csípőre a kezét. Mellettem Karesz hangosan ásított majd nyújtózkodott egy nagyot.

-Jó reggelt -dörmögte felülve az ágyba.

-Jó reggelt -köszöntünk anyával egyszerre neki. Karesz a szemét dörzsölgetve felállt majd kiment WC-re.

-Nem volt semmi? -nézett rám anya.

-Nem csak aludtunk aztán valahogy egymás karjaiba keveredtünk -vontam meg a vállam.

-Áá értem -bólintott anya. Még mindig nem tudja? -ült le mellém.

-Nem és eldöntöttem, hogy soha nem is tudja meg. Nem akarom elveszíteni. Ha esetleg megpróbálnánk és rossz vége lenne akkor elveszítek egy nagyszerű barátot -suttogtam a takarót piszkálva.

-De akkor így boldogtalan leszel -simította meg a karom szomorúan.

-Nem számít -mondtam halkan. Anya sóhajtva ölelt magához én pedig a vállára hajtottam a fejem.

-Hoppá. Zavarok? -torpant meg Karesz a küszöbön.

-Nem gyere csak -húzódtam el anyától és mosolyt varázsoltam az arcomra.

Karesszal reggeli után kimentünk sétálni. Épp a régi elhagyatott vidámpark előtt jártunk amikor Karesz megtorpant.

-Eszedbe ne jusson -szóltam rá az arckifejezése láttán.

-Azt se tudod mire gondolok -mosolyodott el cukin.

-Karesz nem lógunk be a vidámparkba. Bárki el kaphat minket -jelentettem ki határozottan.

-Ugyanmár Lilla évek óta senki se jár erre -nevette el magát. Na gyere -nyújtotta felém a kezét.

-Karesz ez nagyon rossz ötlet -néztem a szemébe.

-Ezekből lesznek a szép emlékek -fogta meg a kezem és az ujjaimba fűzte az ujjait. Mit gondolsz? Akarsz egy kicsit tilosba járni? -kérdezte a fülembe suttogva. Bizonytalanul néztem rá aztán azon kaptam magam, hogy utána mászok át a kerítésen.

-Tele lehet kamerával -néztem körbe félve.

-Lilla ezzel a helyel már senki sem törődik -pillantott rám.

-Akkor miért is akartál bejönni ha már semmi se működik? -érdeklődtem miközbe elhaladtunk egy rozsdás körhinta mellett.

-Lilla tudod milyen izgalmas tud lenni bármilyen elhagyatott hely? -kérdezte rámpillantva. Nem mellesleg irtó jó fotókat lehet itt csinálni -tette hozzá és rámkacsintott. Végül tényleg csináltunk jó pár fotót és körbenéztünk. Ahogy kifelé tartottunk Karesz hirtelen berántott egy fa mögé.

-Mi az? -suttogtam zakatoló szívvel.

-Azt hiszem valaki van itt -suttogta feszülten.

-Micsoda? -tágult ki a szemem, de ekkor már én is hallottam a beszélgetés foszlányokat. A pasas biztos telefonon beszélt mert csak az ő hangját hallottuk másét nem. Most mit csináljunk? -ragadtam meg a kezét ijedten. Karesz a szemembe nézett majd elkezdett az ellenkező irányba húzni.

-Nyitva van a kapu -suttogta miközbe legugoltunk egy bokor mögé. Kb 10 méter volt köztünk lehetetlenség, hogy nem fog észrevenni. Milyen gyorsan tudsz futni? -fordult felé.

-Nem elég gyorsan -sziszegtem.

-Oké megoldjuk -nézett a szemembe majd egy kavicsért nyúlt. Kissé fel emelkedett majd elhajította a követ ami hangosan csapódott neki a dozsem oldalának. Futás -rántott fel aztán a kapu felé rohantunk. Oké én szinte csak úsztam mögötte a levegőbe és ő rohant.

-Hée ti -kiabálta a csávó mire Karesz még gyorsabb tempóra kapcsolt aztán egyszerűen a sarkon túl bevágtatott a sűrű erdőbe és termeszetesen én is mentem vele. Ott meglapultunk egy hosszú bokor takarásába.

-Karesz -ziháltam az oldalamat tapogatva. Te akkora egy idióta vagy -mondtam ki mire az ajka megrándult.

-Megmentettelek nem? -vonta fel a szemöldökét. Attól a pacáktól és még 1 hónap szobafogságtól -mosolygott rám.

-Ez igaz -bólintottam én is elmosolyodva. Nagyon kevesen múlott -haraptam az ajkamba és kisöpörtem a szememből a hajam.

-Nyugi nem kaptak el. Viszont lett egy csomó jó fotónk -vette elő a mobilját majd együtt megnéztük őket, hogy milyenek lettek. Hát az enyéim egy nagy No comment, viszont Kareszé tök klasszak lettek. Na gyere menjünk -állt fel és felhúzott.

-Jah menjünk -bólintottam majd egymás mellett lépkedve visszaindultunk. Ugye tudod, hogy minden hülyeségbe beleviszel? -pillantottam rá.

-Tudom Lilla elrontalak -karolta át a vállam vigyorogva. A szememet forgatva néztem magam elé majd beléptem a kapun ő pedig követett.

-Hát ti? Mitől vagytok ilyen kipirultak? -kérdezte dédimama.

-Csak futottunk egy kicsit a pályán -legyintettem és Karesz felé sandítottam.

-Aha egy kicsit -vigyorodott el aztán rámnézett és kacsintott egyet.